Habsburg Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg Ottó
Otto Habsburg 001.jpg
Habsburg trónörökös
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai
Teljes neve Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen
Született 1912. november 20.
Reichenau an der Rax, Ausztria
Elhunyt 2011. július 4. (98 évesen)
Németország
Házastársa Regina szász–meiningeni hercegnő (1925–2010), 1951–2010
Gyermekei Andrea (1953)
Mónika (1954)
Michaela (1954)
Gabriella (1956)
Walburga (1958)
Károly (1961)
György (1964)
Édesapja IV. Károly magyar király
Édesanyja Zita Bourbon–pármai hercegnő

Habsburg Ottó (Reichenau an der Rax, Ausztria, 1912. november 20. – Pöcking, Németország, 2011. július 4.[1]), teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen[2], politikus, közíró, az Európai Parlament volt tagja, az utolsó Habsburg-trónörökös. Bár a 20. század első felében az uralkodóházat valamennyi egykori országában megfosztották a tróntól és mindegyik köztársasággá is alakult, Ottó évtizedekig trónkövetelőként lépett fel, és csak 1961-ben mondott le az osztrák trónra vonatkozó igényéről. A monarchisták azonban ezután is I. Ottó osztrák császárt, a magyar legitimisták II. Ottó magyar királyt tisztelték személyében.[3]

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

Az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax közelében levő Wartholz villában született az utolsó osztrák császár és magyar király gyermekeként és legidősebb fiaként. Édesanyja Zita Bourbon–pármai hercegnő, császárné és királyné volt, keresztapja Ferenc József. Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktora címet.

A trónörökös [szerkesztés]

Habsburg Ottó 1912-ben a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen szerepelt. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) törvényesen 1921-ben (1921. évi XLVII. törvénycikk) Magyarországon is megfosztották trónjától, amit nem ismert el és többször is megpróbált visszatérni. Ottó egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. A második világháború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében. Ottani tevékenysége máig nem tisztázott.

1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. március 31-én maga Habsburg Ottó trónörökös, az utolsó császár legidősebb fia, a család feje is aláírta az osztrák trónigényről való lemondását, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett (a „Habsburg-válság”), ez több évig késleltette hazautazását. A osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába. Az eset nyomán az osztrák parlament alsóháza (Nationalrat), ahol szociáldemokrata–szabadságpárti (SPÖ–FPÖ) koalíció volt többségben, éveken át vizsgálta a Habsburg-törvény rendelkezéseinek pontos értelmezését. 1996-ban a kiutasítás hatálya már csak a család két tagját érintette, a Minisztertanács a Habsburg-törvény 2.§-át „nem élő jog”-nak minősítette, és beutazási engedélyt adott nekik.

Képek [szerkesztés]

  • Születési helye a Wartholz villa. Reichenau an der Rax mellett (1900).

  • Habsburg Ottó 1916-ban Budapesten, édesapja IV. Károly magyar király és édesanyja Zita magyar királyné között díszruhában a koronázási ünnepség alkalmából.

  • Habsburg Ottó baloldalt, 1933-ban

  • Habsburg Ottó 1991. április 29-én a Nemzetközi Páneurópa Unió mozgalom rendezvényén beszél.

Európai politikus [szerkesztés]

A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988–1989 évi közép-kelet-európai változásokat. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. Politikai tevékenységére jellemző, hogy a Kárpát-medencében szinte minden országban ugyanazt a beszédet mondta el az illető ország nyelvén. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

Házassága, gyermekei [szerkesztés]

Ottó főherceg 1951. május 10-én a franciaországi Nancyban vette feleségül Regina szász–meiningeni hercegnőt (1925-2010), akitől hét gyermeke született. Fia, Habsburg Károly főherceg – a magyar legitimista csoportok álláspontja szerint ő Magyarország királyi- és Ausztria császári trónjának jogos örököse – 1961-ben született Bajorországban. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben. A Magyar Vöröskereszt elnöke (2004–2012). Feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000 óta a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben éltek.

Habsburg Ottó felesége, Regina főhercegné (Regina Helene Elisabeth Margarete Prinzessin von Sachsen-Meiningen) 2010. február 3-án reggel 85 éves korában, családja körében, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben hunyt el.[4][5]

Nyelvtudása [szerkesztés]

Habsburg Ottó németül, magyarul, franciául, angolul, spanyolul, portugálul és olaszul tudott (egy történet szerint az Európai Parlament egy latin nyelvű felszólalását is átültette az egyik közös nyelvre).[6]

Származása [szerkesztés]

Magyar nyelvű művei [szerkesztés]

  • Jalta és ami utána következett (1979)
  • Így láttam… (1992)
  • Európáért (1992)
  • V. Károly. Egy európai császár (1994)

Róla írták [szerkesztés]

  • Pusztaszeri László: Habsburg Ottó élete és kora, Budapest, Nap Kiadó, 1997. ISBN 978-963-8116-27-7
  • S. Baier,- E. Demmerle: Habsburg Ottó élete, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2003, ISBN 963-07-7275-2
  • Gordon Brook-Shepherd: A megkoronázatlan király, Budapest, Magyar Könyvklub, 2005, fordító:Kontor István László, ISBN 963-549-230-8

Elismerései [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Kaisersohn Otto Habsburg 98-jährig verstorben ORF.at
  2. ↑ Habsburg Ottó szerint a világ…. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
  3. ↑ Békés Márton: A legitimizmus és a legitimisták In: Rubicon, XX. évf. 191-192. szám, 2009/1-2, ISSN 0865-6347; 65. old.
  4. ↑ Archduchess Regina is dead (angol nyelven). The Royal Twist, 2010. február 3. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
  5. ↑ Elhunyt Habsburg Ottó felesége (magyar nyelven). Hír TV, 2010. február 3. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
  6. ↑ Lomb Kató: Bábeli harmónia – Interjúk Európa híres soknyelvű embereivel. Gondolat, Bp. 1988, 88. o.
  7. ↑ Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.
  8. ↑ Új Kemenesalja XVI. évfolyam 2.szám (366) évfolyam, 2004. január 30.
  9. ↑ Tiszaújváros kitüntetettjei
  10. ↑ Solymár Judit-Kovács Lajos:Dorogi lexikon (2008)

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg Ottó témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Habsburg_Ottó&oldid=13105602”