Habsburg Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg Ottó
Otto Habsburg 001.jpg

Habsburg trónörökös
Utódja Habsburg Károly
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai
Teljes neve Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen, azaz Habsburg-Lotaringiai Ferenc József Ottó Róbert Mária Antal Károly Miksa Henrik Szixtusz Xavér Félix Renátó Lajos Gaetánó Piusz Ignác
Született 1912. november 20.
Reichenau an der Rax, Ausztria
Elhunyt 2011. július 4. (98 évesen)
Németország
Nyughelye Kapucinusok templomának kriptája, Bécs (szívurnája Pannonhalmán)
Házastársa Regina szász–meiningeni hercegnő (19252010), 19512010
Gyermekei Andrea (1953)
Mónika (1954)
Michaela (1954)
Gabriella (1956)
Walburga (1958)
Károly (1961)
György (1964)
Édesapja IV. Károly magyar király
Édesanyja Zita Bourbon–pármai hercegnő

Habsburg Ottó (Reichenau an der Rax, Ausztria, 1912. november 20.Pöcking, Németország, 2011. július 4.[1]), teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen,[2] politikus, közíró, az Európai Parlament volt tagja, az utolsó Habsburg-trónörökös. A 20. század első felében az uralkodóházat detronizálták, Ottó évtizedekig igényt formált a trónra, s csak 1961-ben mondott le osztrák igényéről. A monarchisták I. Ottó osztrák császárt, a magyar legitimisták II. Ottó örökös magyar királyt tisztelték személyében.[3]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax közelében levő Wartholz villában született az utolsó osztrák császár és magyar király gyermekeként és legidősebb fiaként. Édesanyja Zita Bourbon–pármai hercegnő, császárné és királyné volt, keresztapja I. Ferenc József Magyarország 1867-ben megkoronázott apostoli királya. Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktora címet.

A trónörökös[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habsburg Ottó 1912-ben a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen szerepelt. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) törvényesen 1921-ben (1921. évi XLVII. törvénycikk) Magyarországon is megfosztották trónjától, amit nem ismert el és többször is megpróbált visszatérni. Ottó egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. A második világháború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében. Ottani tevékenysége máig nem tisztázott.

1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. március 31-én maga Habsburg Ottó trónörökös, az utolsó császár legidősebb fia, a család feje is aláírta az osztrák trónigényről való lemondását, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett (a „Habsburg-válság”), ez több évig késleltette hazautazását. A osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába. Az eset nyomán az osztrák parlament alsóháza (Nationalrat), ahol szociáldemokrata–szabadságpárti (SPÖFPÖ) koalíció volt többségben, éveken át vizsgálta a Habsburg-törvény rendelkezéseinek pontos értelmezését. 1996-ban a kiutasítás hatálya már csak a család két tagját érintette, a Minisztertanács a Habsburg-törvény 2.§-át „nem élő jog”-nak minősítette, és beutazási engedélyt adott nekik.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai politikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 19881989 évi közép-kelet-európai változásokat. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. Politikai tevékenységére jellemző, hogy a Kárpát-medencében szinte minden országban ugyanazt a beszédet mondta el az illető ország nyelvén. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ottó főherceg 1951. május 10-én a franciaországi Nancyban vette feleségül Regina szász–meiningeni hercegnőt (1925-2010), akitől hét gyermeke született. Fia, Habsburg Károly főherceg – a magyar legitimista csoportok álláspontja szerint ő Magyarország királyi- és Ausztria császári trónjának jogos örököse – 1961-ben született Bajorországban. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben. A Magyar Vöröskereszt elnöke (2004–2012). Feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000 óta a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben éltek.

Habsburg Ottó felesége, Regina főhercegné (Regina Helene Elisabeth Margarete Prinzessin von Sachsen-Meiningen) 2010. február 3-án reggel 85 éves korában, családja körében, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben hunyt el.[4][5]

Habsburg Ottót a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben érte a halál 98 évesen, 2011. július 4-én, hétfőn, hajnalban.[6] Földi maradványait a bécsi kapucinus kriptába, szívurnáját július 17-én Pannonhalmán helyezték örök nyugalomra ökumenikus áldás keretében. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a szertartáson beszédében arra emlékezetett, hogy Habsburg Ottó mindvégig hű volt a bencés diákként tanultakhoz. Hitvalló katolikus keresztényként, európai műveltségű politikusként "magyar szívvel érző nagyszerű emberként" és jó családapaként élt.[7]

Nyelvtudása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habsburg Ottó németül, magyarul, franciául, angolul, spanyolul, portugálul és olaszul tudott (egy történet szerint az Európai Parlament egy latin nyelvű felszólalását is átültette az egyik közös nyelvre).[8]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelvű művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jalta és ami utána következett (1979)
  • Így láttam… (1992)
  • Európáért (1992)
  • V. Károly. Egy európai császár (1994)

Róla írták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pusztaszeri László: Habsburg Ottó élete és kora, Budapest, Nap Kiadó, 1997. ISBN 978-963-8116-27-7
  • S. Baier,- E. Demmerle: Habsburg Ottó élete, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2003, ISBN 963-07-7275-2
  • Gordon Brook-Shepherd: A megkoronázatlan király, Budapest, Magyar Könyvklub, 2005, fordító:Kontor István László, ISBN 963-549-230-8

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kaisersohn Otto Habsburg 98-jährig verstorben ORF.at
  2. Habsburg Ottó szerint a világ…. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
  3. Békés Márton: A legitimizmus és a legitimisták In: Rubicon, XX. évf. 191-192. szám, 2009/1-2, ISSN 0865-6347; 65. old.
  4. Archduchess Regina is dead (angol nyelven). The Royal Twist, 2010. február 3. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
  5. Elhunyt Habsburg Ottó felesége (magyar nyelven). Hír TV, 2010. február 3. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
  6. http://index.hu/kulfold/2011/07/04/meghalt_habsburg_otto/
  7. http://www.reformatus.hu/mutat/oekumenikus-aldassal-helyeztek-oeroek-nyugalomra-habsburg-otto-szivurnajat/
  8. Lomb Kató: Bábeli harmónia – Interjúk Európa híres soknyelvű embereivel. Gondolat, Bp. 1988, 88. o.
  9. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.
  10. Új Kemenesalja XVI. évfolyam 2.szám (366) évfolyam, 2004. január 30.
  11. Tiszaújváros kitüntetettjei
  12. Solymár Judit-Kovács Lajos:Dorogi lexikon (2008)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg Ottó témájú médiaállományokat.