Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő
Stieler Archduchess 1832.jpg
Született
1805. január 27.
München
Elhunyt
1872. május 28. (67 évesen)
Bécs
Házastársa Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg
Gyermekei I. Ferenc József magyar király
Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg
I. Miksa mexikói császár
Habsburg–Lotaringiai Lajos Viktor főherceg
Szülei Badeni Karolina bajor királyné
I. Miksa bajor király
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő témájú médiaállományokat.

Zsófia Friderika Dorottya Vilma osztrák főhercegné (Erzherzogin Sophie Friederike Dorothea Wilhelmine von Österreich) (München, 1805. január 27.Bécs, 1872. május 28.) bajor királyi hercegnő, osztrák főhercegné, I. Ferenc József anyja, Erzsébet császárné és királyné anyósa, a tragikus sorsú Rudolf trónörökös nagyanyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Deutsches Reich - Königreich Bayern (Grosses).jpg

Zsófia Friderika hercegnő édesapja IV. Miksa József bajor herceg, választófejedelem (1756–1825) volt, Frigyes Mihály pfalz-zweibrückeni uralkodó herceg (1724–1767) és Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach hercegnő (1724–1794) második fia, 1806-tól I. Miksa néven bajor király.

Édesanyja Miksa második felesége, az evangélikus vallású Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő (1776–1841) volt, Károly Lajos badeni trónörökös herceg és Amália hessen–darmstadti hercegnő leánya, 1806. január 1-jétől az új Bajor Királyság királynéja. Apjának második házasságból nyolc gyermek született, de csak öten érték meg a felnőtt kort:

  1. Erzsébet Ludovika hercegnő (1801–1873), aki 1823-ban IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz (1795–1861) ment feleségül.
  2. Amália Auguszta hercegnő (1801–1877), aki 1822-ben I. János szász királyhoz (1801–1873) ment feleségül.
  3. Mária Anna Leopoldina hercegnő (1805–1877), Zsófia Friderika hercegnő ikertestvére, aki 1833-ban II. Frigyes Ágost szász királyhoz (1797–1854) ment feleségül, Szászország királynéja lett.
  4. Zsófia Friderika Dorottya hercegnő (1805–1872)
  5. Mária Ludovika Vilma hercegnő (1808-1892), aki 1828-ban Miksa József bajor herceghez (Herzog Max Joseph in Bayern) (1808-1888) ment feleségül, az ő 1837-ben született leányuk lett Erzsébet császárné és királyné.
  6. Maximiliana Jozefa hercegnő (1810–1821), gyermekként meghalt.

Édesapjának első házasságából, amelyet Auguszta Vilma hessen–darmstadti hercegnővel (1765–1796), Georg Wilhelm von Hessen-Darmstadt herceg (1722–1782) és Maria Luise Albertine von Leiningen-Dagsburg-Falkenburg (1729–1818) grófnő leányával kötött, öt gyermeke született, Zsófia Friderika féltestvérei:

  1. Lajos Károly Ágost herceg (1786–1868), 1825-től I. Lajos néven bajor király.
  2. Auguszta Amália Ludovika hercegnő (1788–1851), aki Jozefina francia császárné első házasságából való fiához, Eugène de Beauharnais-hoz, az Itáliai Királyság francia alkirályához, Leuchtenberg hercegéhez ment férjhez.
  3. Amália Mária Auguszta hercegnő (1790–1794), kisgyermekként meghalt.
  4. Sarolta Auguszta Karolina hercegnő (1792–1873), akinek első férje I. Vilmos württembergi király, második férje I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király lett.
  5. Károly Tivadar Miksa herceg (1795–1875) tábornagy, aki a polgári származású Marie-Anne-Sophie Petin-nel (1796–1838) kötött rangon aluli házassága miatt elveszítette trónöröklési jogát.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsófia főhercegné 1836-ban. Josef Kriehuber litográfiája.
Kisfiával, Ferenc Józseffel

1824. november 4-én Zsófia királyi hercegnő Bécsben feleségül ment Ferenc Károly osztrák főherceghez (1802–1878), II. Ferenc német-római császár, magyar és cseh király (később I. Ferenc néven osztrák császár) egyik fiához. A házasságból 5 élő gyermek született, akik közül négyen érték meg a felnőtt kort.

Első gyermekét, Ferenc József főherceget (a későbbi császárt), Zsófia csak nagy nehézségek után, házasságának hatodik évében szülte meg, több elvetélt terhesség után. A főhercegasszonyt gyakran és hosszan kellett kezeltetni a Bad Ischl-i gyógyfürdőkben. Következő fiai, Miksa és Károly Lajos két, illetve három évvel követték bátyjukat. Lajos Viktor tizenkét évvel később jött a világra. Bécsben azt is pusmogták, hogy a két legidősebb fiú apja nem is Zsófia férje, hanem inkább Wasa Gusztáv svéd királyi herceg vagy a fiatalon elhunyt Napóleon Ferenc reichstadti herceg lehetett. Zsófiának egy lánya is született, Mária Anna Karolina (1835–1840), aki azonban négyéves korában meghalt. Nagybátyjához, Ferdinánd császárhoz hasonlóan őt is epileptikus rohamok gyötörték, amelyek végül halálához vezettek.

Politizálás az udvari kamarillában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kamarilla elnevezéssel általában a felelőtlen kegyencek, az önös érdekeiket érvényesítő tanácsadók szűk körét jelölték, akik a társadalmi haladás, a szabadság kibontakozása, a politikai reformok ellen befolyásolták a korlátlan hatalmú uralkodót. A kamarilla tevékenységének lényegét alkotta a titkos intrikálás, a személyes felelősség hiánya.

A bécsi császári udvar hatalmi viszonyait, belső klikkjeinek küzdelmét a korabeli magyar közvélemény csak felületesen ismerte. A 1848 sajtójában a kamarilla fogalmán a régi császári rendszer összes meghatározó vezetőjének személyét értették, és egy, a színfalak mögött létező egységes hatalmi központ létét gyanították, amely mereven szemben áll a nemzeti szabadságtörekvésekkel. Magyarországgal szemben a kamarilla-politika valóban egységesen nyilvánult meg. Az udvar belső hatalmi harcai (így például Kolowrat gróf belügyminiszter és Metternich kancellár ellentéte) nem érintették a kifelé egységesen magyarellenes és antiliberális politizálást. „Udvari kamarilla”, mint nevesített intézmény sohasem létezett.

I. Ferdinánd császár, I. Ferenc császár elsőszülött fia alkalmatlan volt az uralkodásra. Helyette Metternich kancellár és az Államértekezlet kormányzott, amelynek állandó tagjai közül kettő mindig a Habsburg-családból került ki. Ferdinánd idején valóban felelősség nélküli „tanácsadók” csoportja kormányozták a Birodalmat, e csoportot hívták kamarillának. A kormányrendszer lényegéből következően e csoport – az „udvari kamarilla” – összetétele és belső erőviszonyai állandóan változtak.

Mivel kizártnak tűnt, hogy Ferdinándnak utódja szülessék, ezért öccsét, Ferenc Károly főherceget, Zsófia férjét tekintették a császári trón várományosának. Azonban sem Ferenc Károly, sem az államértekezlet elnöke, Lajos főherceg nem mutattak érdeklődést államügyek iránt. A becsvágyó, tehetséges és kíméletlen Zsófia, „az egyetlen férfi a családban” 1848-ban fáradhatatlan intrikáival elérte, hogy az állam vezetői elfogadják azt a forgatókönyvet, hogy Zsófia férje (és a többi jogos trónörökös) kihagyásával Ferdinánd császár unokaöccsét ültessék a trónra. A főhercegné befolyása alatt álló udvari kamarilla 1848. december 2-án puccsszerűen lemondatta az uralkodót, és helyére a 18 éves Ferenc József főherceget, Zsófia főhercegné fiát helyezték.

A császár anyjaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1848-ban, a forradalmak válságos esztendejében az energikus és éles elméjű Zsófia főhercegné elszántsága megmentette a Habsburg birodalmat a széteséstől. A császár helyett és nevében energikusan intézkedő kamarilla kíméletlenül leverte a forradalmakat. I. Ferenc József császár uralkodásának első éveiben anyjának erőteljes befolyása alatt állt. A főhercegné az ultramontán törekvéseket – azaz a pápához való hűség és a római katolikus uralkodó család csorbítatlan és feltétlen tekintélyének elismertetését – képviselte. Ez a világnézet nem ismerte el a birodalom nemzeteinek önrendelkezési törekvéseit, és küzdött a liberalizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen. A császár anyjaként Zsófia igen erős személyi hatalomra és befolyásra tett szert. Ellenszenvétől főleg a nemzeti törekvéseiket érvényesíteni kívánó magyarok szenvedtek, akikkel szemben a császár (helyesebben a császár nevében a valódi hatalmat gyakorló udvari kamarilla) a levert magyar szabadságharc után rendkívül kemény megtorló intézkedéseket foganatosított. E politika mögött a magyargyűlölő Zsófia állt, akit sok kortárs a császár rossz szellemének tartott. A Habsburg Monarchia lakói, de az udvari emberek is, titokban csak úgy emlegették Zsófiát, mint „az egyetlen férfit az udvarnál (der einzige Mann bei Hofe)”.

Erzsébet császárné, Zsófia menye sokat szenvedett anyósának szigorúságától (saját gyermekeinek nevelésének jogát is csak komoly veszekedések árán sikerült visszaszereznie). Erzsébet minden lehetséges alkalommal szembeszegült anyósával, és a magyarok pártjára állt, hogy kellemetlen szúrásokat ejtsen anyósán, akit csak gonosz nőnek („böse Frau”) hívott.

Zsófia lett első unokájának, Zsófia Friderika főhercegnőnek (18551857), Ferenc József és Erzsébet leányának keresztanyja. A kislánynak a nagyhatalmú nagyanya nevét adták, de sajnálatos módon a gyermek kétéves korában, egy magyarországi utazás során megbetegedett és meghalt.

Zsófia Friderika főhercegnét, Ferenc József anyját a császár anyja (Kaiserinmutter) cím illette meg, ezt néha „anyacsászárnénak” fordítják, Zsófia esetében helytelenül.

Az idős Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné

Idős kora, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1867-ben Zsófia főhercegné legkedvesebb fiát, Ferdinánd Miksa főherceget, I. Miksa mexikói császárként Mexikóban kivégezték. Ezt a csapást Zsófia soha nem heverte ki. Minden életkedvét elveszítette. Csupán öt évvel élte túl fiát. 1872. május 28-án Bécsben hunyt el, agyérgörcsök következtében, 67 éves korában. A bécsi kapucinusok templomának császári kriptájában (Kapuzinergruft) helyezték végső nyugalomra, szeretett Miksa fia, és az 1832-ben, 21 éves korában elhunyt Napóleon Ferenc reichstadti herceg mellé. A reichstadti herceg szarkofágját 1940-ben Hitler utasítására elszállították a (nácik által megszállt) Franciaországba, és a párizsi Invalidusok templomában helyezték el apjának, I. Napóleon francia császárnak sírhelye mellé. Zsófia legfiatalabb fia, Lajos Viktor főherceg homoszexuális hajlamú volt, ezt főhercegi rangjához méltatlannak ítélték, és száműzték az udvartól, őt a Salzburg melletti Siezenheimben temették el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő témájú médiaállományokat.
  • Gonda ImreNiederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 963-280-714-6
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
  • Andrics, Hellmut: Die Frauen der Habsburger (A Habsburgok asszonyai), München, Heyne, 1996
  • Herre, Franz: Sissis Schwiegermutter: Sophie von Bayern (Sissi anyósa: Zsófia bajor hercegnő), München, Bayer. Rundfunk, 1994
  • Holler, Gerd: Sophie, die heimliche Kaiserin (Zsófia, a titkos császárné), Augsburg, Weltbild-Verl., 2004
  • Sachs-Collignon, Jetta: Sophie von Österreich: ein Leben für Habsburg (Zsófia főhercegné: Egy élet a Habsburg-házért), Mühlacker, Stieglitz, 1998