München

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
München
München Panorama.JPG
München címere
München címere
München zászlaja
München zászlaja
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Bajorország
Kormányzati kerület Felső-Bajorország
Kerület szabad
Alapítás éve 1158
Polgármester Dieter Reiter (SPD)
Irányítószám 80331–81929
Körzethívószám 089
Rendszám M
Népesség
Teljes népesség 1 185 421 fő (1987. május 25.)
1 388 308 fő (2012. december 31.)[1]
126 940 fő (1840. december 1.)[2]
Népsűrűség 4440 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 519 m
Terület 310,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
München  (Németország)
München
München
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 08′, k. h. 11° 34′Koordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 11° 34′
München weboldala

München (bajorul Minga) a legnagyobb német tartomány, Bajorország fővárosa, szabad város. Lélekszámát tekintve Berlin és Hamburg után Németország harmadik, az Európai Unió tizenkettedik legnagyobb városa. München népessége 1 378 176 fő, agglomerációjával együtt lakossága körülbelül 3 130 000 fő. A városon keresztülfolyik az Isar folyó. Németország egyik gazdasági, közlekedési és kulturális központja, egyike Európa legvirágzóbb városainak. A város mottója: „Die Weltstadt mit Herz(Világváros, amelynek szíve van). Neve a német Mönch szóból ered, amely magyarul szerzetest jelent, aki a város címerében is megjelenik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műholdkép Münchenről és környékéről
München óvárosa egy részének légifotója

München Bajorország déli részén fekszik, 4170 fő/km²-es népsűrűségével Németország legsűrűbben lakott nagyvárosa.

A legmagasabb pontja Warnbergben (579 m), míg a legalacsonyabb pontja a város északi részén található (482 m). A város folyója az Isar, amely München területén 13,7 km hosszan, délnyugatról északkeleti irányban folyik. Az Isar kettévágja a belvárost is. A folyó legismertebb szigete a Múzeum-sziget. München legtöbb kis patakja az Isarba folyik. A város környékén több tó is található: Ammersee, Wörthsee, Starnberger See. Az Isar mellett a város másik nagyobb folyója a Würm, amely a Starnbergi-tóból ered. A város teljes területe 31 041,91 hektár. München ezzel Berlin, Hamburg, Köln, Drezda és Bréma után az ország hatodik legnagyobb területű városa. 310 km²-es területéből 44,1% épület és hozzá tartozó beépítetlen terület, 17,1%-ot közlekedésre használnak, 15,6% mezőgazdasági terület, 15,5% mesterségesen kialakított zöldterület (park, temető), 4,1% erdő, 1,3% víz (folyó, tó) és 2,2% egyéb.[3]

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München az Alpok és a Duna közötti mélyebb medencében fekszik, amely évmilliók alatt főként az Alpokból lehordott hordalékkal töltődött fel. A harmadkorban túlnyomóan homok és a folyók által hordott kő rakódott le, amelyet az Alpok felől érkező vízfolyások szállítottak idáig. Az ezután következő jégkorszakok alatt, amelyek közül az utolsó 10 000 éve fejeződött be, gleccserek keletkeztek az Alpok területén, amelyek a város környékén morénadombokat és kavicsos síkságokat hagytak hátra. Az egyik legnagyobb ilyen a síkság az 55 km széles Müncheni-síkság (Münchener Ebene). A város területének a legmélyebb (északi részén) és a legmagasabb pontja (déli részén) közötti különbség csaknem 100 méter. A déli kavicsos talajon az erdők vannak túlsúlyban (például a Perlachi-erdő vagy a Forstenrieder Park). Ennek oka, hogy a nagyobb magasság miatt délen viszonylag alacsonyabb a talajvízszint az északihoz képest, ahol mocsarak alakultak ki. Ilyen az északnyugati irányban elterülő Dachaui-láp és az északkeleten található Erdingi-láp.

Panorámakép az Olimpiatoronyból dél felé
Panorámakép az Olimpiatoronyból dél felé

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München az esős óceáni és a szárazabb kontinentális éghajlat közötti átmeneti zónában fekszik. A város éghajlatát az Alpok közelsége és az aránylag nagy tengerszint feletti magasság is befolyásolja, ezért Münchenben eléggé változó az időjárás. A főnszél délről meleg, száraz levegőt szállít a város felé.

Az éves középhőmérséklet 8 °C. A legmelegebb hónap a július, ebben a hónapban 17 °C, a leghidegebb a január, ilyenkor -1 °C körüli az átlaghőmérséklet. Az eddig hivatalosan mért legmagasabb hőmérsékletet, 35,8 °C-ot München-Nymphenburgban mérték, a leghidegebb mért hőmérséklet -26 °C volt. A város déli része naposabb, mint az északi, ahol gyakrabban fordul elő köd. A város nyugati részén szárazabb az idő, mint keleten.

Az éves csapadékmennyiség 920 mm körül szokott alakulni, a legtöbb csapadék nyár elején, a legkevesebb januárban és februárban hullik. Télen a csapadék gyakran , nyáron gyakran jégeső is esik. A legnagyobb károkat az 1984. július 12-i jégverés okozta, másfél milliárd euró értékben.


München éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Rekord max. hőmérséklet (°C) 17,0 21,0 23,0 26,0 30,0 33,0 36,0 35,0 30,0 26,0 18,0 20,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 2,0 3,0 8,0 11,0 17,0 20,0 22,0 22,0 18,0 12,0 6,0 3,0
Átlaghőmérséklet (°C) −1,0 0,0 4,0 7,0 12,0 15,0 17,0 17,0 13,0 8,0 3,0 0,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −4,0 −3,0 0,0 2,0 6,0 10,0 12,0 12,0 8,0 4,0 0,0 −2,0
Rekord min. hőmérséklet (°C) −26,0 −22,0 −15,0 −6,0 −2,0 2,0 3,0 3,0 0,0 −6,0 −14,0 −21,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 40 40 50 70 100 120 120 110 80 60 50 50
Forrás: www.weatherbase.com


Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ős- és ókori településnyomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óváros területén végzett ásatások során talált régészeti nyomok jelzik, hogy az újkőkor végén, i. e. 2000 körül a város területén már megtelepedtek embercsoportok. A mai Berg am Laim, Passing, Moosach és Sendling városrészek területéről kőkori (Hockergräber) sírok kerültek elő. A Harlaching és a Luitpold-park területén feltárt sírok a bronzkori ember Isar- és Würm-parti jelenlétét igazolják.

A kelta törzsek négyszögű földvárainak nyomai az Aubinger Lohe, Langwied, Feldmoching és Perlach városrészek területén találhatók.

Római kori sírnyomokat Aubing, Englschalking és Denning környékén találtak; utóbbinál még egy villa rustica nyomait is feltárták. A város mai területén két római út is vezetett át az Isaron. A Via Julia délen, Grünwaldnál és egy további északon, Unterföhringnél.

Számos ponton találtak a bajuvárok korából származó temetkezési helyeket. A bajuvárok főként az Isar és Würm parjai mellett telepedtek le, de bajuvár települést találtak a Johannes (Szent János)-templom építésénél is.

A mai München területén fekvő korábbi települések írásos emlékeinek sora i. sz. 750-től kezdve vannak meg: 750: Oberföring (ad Feringas), 763: Pasing (villa Pasingas) , 768: Bogenhausen (Pupinhusir), 782: Schwabing (Suuapinga), 779-806 között: Sendling (Sentilinga), 790: Giesing (Kyesinga), stb.

A későbbi München területét alkotó legutolsó településnevek okmányokban: 1158-ból Milbertshofen (Ilmungeshofen) és Harlaching (Hadaleichingen), 1166-ból Forstenried (Uorstersried, 1200-ból pedig Denning (Tenningen) voltak.

A müncheni NEUVESTE rézkarca 1540-ből
München (arany-fekete) és Bajorország (fehér-kék) zászlója München belvárosában, háttérben a Frauenkirchével

Városalapítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városalapítás előtt a Münchentől délre található schäftlarni kolostorból érkező bencés szerzetesek építettek itt szerzetesi központot. München alapítási évét nem ismerik, a várost először Villa Munichen néven említették egy 1158-ban, Augsburgban kiállított oklevélen,[4] miután a Welf-dinasztiából származó Oroszlán Henrik szász és bajor herceg a bencés szerzetesi központ közelében hidat építtetett az Isarra. Mivel a sószállítmányokat és a többi kereskedőt ennek használatára akarta kényszeríteni, leromboltatta a közelben meglevő hidat, amit a freisingi püspök birtokolt. A konfliktust az augsburgi birodalmi gyűlés elé vitték, aminek következtében Henriknek részesedést kellett fizetnie a bevételeiből. München kereskedelmi (árumegállító, vámszedő) jogait Barbarossa Frigyes elismerte.

München a középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1175-ben városi jogot kapott, és falakkal erősítették meg. Miután Henriket 1180-ben a birodalmi gyűlésen birodalmi átokkal sújtották, birtokait elvesztette. Bajorországot ugyanezen év szeptemberében, az ítélet hatályba lépése után a következőképpen osztották fel: A Bajor Hercegségből leválasztották Stájerországot és az isztriai őrgrófságot. A maradékot a Wittelsbachok kapták, név szerint Wittelsbach Ottó, s ettől kezdve, 1918-ig Bajorországban a Wittelsbachok uralkodtak. München a freisingi püspökség fennhatósága alá került, ahonnan a Wittelsbachok a várost is megszerezték 1240-ben. Ezt követően 1255-ben megépült itt az első hercegi rezidencia.

Bajorországi Lajos (1294- től herceg, 1328-1347 között IV. Lajos német-római császár) Münchent tette meg fővárossá, s új városfalat építtetett. Ebből az időből valók München zászlóinak színei, a fekete és az arany, amelyek a Német-római Birodalom színei.

A császári rang megszűnte után a hercegi család sorozatos helyi összetűzésekbe került. A 14. század végétől sorozatos felkelések robbantak ki a polgárság körében a hercegség ellen, ami egy megerősített székhely létesítését tette szükségessé, egy vízivárat, az úgynevezett Neuveste-t, a toronnyal, bástyával, körülfutó vizesárokkal (Graben) védett erődöt.

1429-ben a husziták többször is megtámadták Münchent, ezért a külső várfalat is megerősítették. 1442-ben III. Albert herceg parancsára a zsidókat mind Felső-Bajorországból, mind pedig a városból kiűzték. 1468-ban tették le a Mária-templom, ismertebb nevén a Frauenkirche alapkövét, és mindössze 20 év alatt fel is építették.

München: Az Altes Rathaus
München: Rezidencia (részlet)
München: A Maximilianeum
Maximilianstraße: Historizáló épület

Bajorország rezidenciája és fővárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München a 15. század végétől, a késő gótikában élte első fénykorát. 1506-ban IV. Albert herceg egyesítette Felső-és Alsó Bajorországot és a várost tette fővárosává, majd nem sokára - a 16. század végén - már az ellenreformáció erős bástyájává is vált. IV. Vilmos és V. Albert a reneszánsz idején - főleg energikus polgársága - ismét felvirágoztatták a várost. 1589-ben V. Vilmos megalapította a Hofbräuhaus elnevezésű sörfőzdét.

I. Miksa választófejedelem 1623-ban a fejedelemség székhelyévé tette. 1632-ben a svédek elfoglalták Münchent. A városnak magas hadisarcot kellett fizetnie, és túszokat kellett adnia, hogy ne rombolják le az épületeket. A nem sokkal ezután kitört pestis járványban (1515-17) a népesség egyharmada meghalt. A járvány aharmincéves háború idején (1634) megismétlődött.

A háború végére, 1648 a város újra lábra állt. Ferdinánd Mária bajor választófejedelem uralkodásának idején, a 17. század második felében vált uralkodóvá Münchenben az olasz barokk művészet és kultúra.

A 18. század kezdete ugyancsak kedvezőtlenül érintette a várost. A spanyol örökösödési háborúban II. Miksa Emánuel választófejedelem Franciaországgal kötött szövetséget, emiatt Münchent a Habsburg Birodalom csapatai megszállták (1705-1715). Az ellenük indított polgár- és parasztfelkelést véresen leverték. Az osztrák örökösödési háborúban Károly Albert választófejedelem ismét a Habsburgok ellen fordult. Császárrá koronázása után, 1742-ben a Habsburg Birodalom hadserege két évre ismét megszállta a várost.

III. Miksa József választófejedelem 1759-ben alapította meg a Bajor Akadémiát.

IV. Miksa választófejedelem a napóleoni háborúk alatt ügyes politizálással elérte, hogy Napóleon császár elismerje őt a Bajor Királyság uralkodójának, München királyi székvárossá lett.

I. Lajos király uralkodása alatt (1825-1848) München ismert művészetkedvelő városként az "Isar-Athen" nevet viselhette. Leo von Klenze és Friedrich von Gärtner klasszicista művészek felépítették a Ludwigstraßét, a Köngisplatzot és kibővítették a királyi rezidenciát. A Német Császárság idején Luitpold herceg uralkodása alatt a város gazdaságilag és kulturálisan is fejlődésnek indult. Számos irodalmár és festő alkotott ekkor a városban. 1789-ben megépítették az Englischer Garten városi parkot. I. Lajos fia, II. Miksa uralkodása alatt (1848–1864) a városban elterjedt az angol gótikára emlékeztető „Maximilian stílus”. Ennek jegyében épült a Maximilianstraße, amely napjainkban Európa egyik legelőkelőbb és legdrágább bevásárlóutcája, valamint a Diadalív.

A müncheni diadalív, 1854

A Német Császárság idején - I. Lajos másik fia, Luitpold herceg alatt - a város gazdaságilag és kulturálisan is fejlődésnek indult. (Bár München 1328 óta a császár egyik székhelye volt, csak 450 évvel később kezdett igazi nagyvárossá fejlődni. 1700-ban 24 000 ember élt itt, és ezután körülbelül 30 évenként megkétszereződött a népesség. Így már 1871-ben 170 000-en, majd 1933-ban 840 000-en éltek Münchenben.) Ekkoriban számos irodalmár és festő alkotott a városban. 1896-ban jelent meg az új kulturális irányzatot képviselő Die Jugend (Az Ifjúság) című folyóirat, amely nevét a szecesszió német megfelelőjéről Jugendstiltől kapta. 1911-ben itt alakult meg a Der Blaue Reiter expresszionista művészcsoport.

Forradalom és nemzetiszocializmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitler Münchenben, 1939-ben

Az első világháború alatt, 1916-ban három francia repülőgép intézett légitámadást a város ellen, de csak kisebb sérüléseket okoztak. 1918-ban baloldali fordulat következett be, és kikiáltották a Müncheni Köztársaságot. November 8-án Kurt Eisner lett az államfő. A következő években Münchenben is megerősödött a nacionalizmus. 1919-ben megalapították a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP). 1923-ban itt volt a Sörpuccs, amikor is Adolf Hitler és az NSDAP megpróbálta erőszakosan átvenni a hatalmat. Kísérletük ekkor sikertelen maradt, Hitlert pedig börtönbe zárták. Hatalomra kerülése 1933 után a városban nagyszabású építkezések kezdődtek Hermann Giesler tervei alapján.

1938-ban itt írták alá a nagyhatalmak a Müncheni egyezményt, amelynek végeredménye Csehszlovákia feldarabolása és a szudétanémetek által lakott részeinek a Német Birodalomhoz csatolása lett. Mint minden német nagyvárost, Münchent is sok szövetséges légitámadás sújtotta a második világháborúban, a történelmi városközpont 90%-át és a teljes város 50%-át rombolták le a bombázások. Becslések szerint a bombázásokban kb. 6000 ember halt meg, 15.000 pedig megsebesült. 1945. április 30-án amerikai csapatok vonultak be Münchenbe.

A modern nagyváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bélyeg az 1972-es müncheni olimpiáról

A város háború utáni újjáépítésekor a korábbi történelmi városkép visszanyerése fontos szempont volt. Ezután azonban sorra települtek le a szolgáltatással foglalkozó vállalatok, például a média, a biztosítók és a bankok. Emellett a különböző múzeumoknak (például az Alte Pinakothek, a Neue Pinakothek és a Deutsches Museum) és az egyéb látnivalóknak köszönhetően a turizmus is megélénkült.

1972-ben Münchenben rendezték meg a XX. nyári olimpiai játékokat. Az eseményt a palesztin terroristák akciója árnyékolta be, amelyben több izraeli sportoló és egy német rendőr vesztette életét. A játékokra kiváló helyi tömegközlekedést építettek ki, megépült az U-Bahn (metró), és az S-Bahn (városi vasút). A belváros egy részét átalakították sétálóutcává. 1992-ben megnyílt a Franz Josef Strauß repülőtér, amely a korábbi München-Riem repteret váltotta. Ennek helyére épült később a Riemer park.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lélekszám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város népességének alakulása

1852-ben lépte át a népesség a 100 000 főt, amelynek következtében nagyváros lett. Ezután továbbra is jelentősen emelkedett a lakosságszám, 1883-ban Münchennek már 250 000 lakosa volt, 1901-ig pedig ez a szám is megduplázódott. Ezzel München vált a Német Birodalom harmadik legnagyobb városává Berlin és Hamburg után. 1933-ra 840 000-re, 1957-re egymillióra nőtt a népességszám. A fejlődés első tetőpontja 1972 volt, amikor 1 338 924 lakosa volt a bajor fővárosnak. Az átmeneti csökkenés után a szám újra nőni kezdett. Az előrejelzések szerint a népesség a következő évtizedekben 1,4–1,6 millió fő között fog alakulni. München vonzáskörzetében 4,65 millióan élnek.

Külföldiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München várható korfája a 2010-ben, a külföldiek külön vannak jelezve

A 2006. december 31-én regisztrált külföldiek közül 43 026 török, 24 697 horvát, 22 101 görög, 21 466 osztrák, 20 871 olasz, 20 169 szerb, 16 485 bosnyák, 14 144 lengyel, 8324 iraki, 7203 francia, 5484 orosz, 5325 ukrán és 5225 amerikai.[5]

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország déli része hagyományosan katolikus terület. Itt van a székhelye a Müncheni és Freisingi érsekségnek. 2006. december 31-én a város népességéből 39,4% római katolikus, 14,3% evangélikus és 46% más felekezethez tartozik vagy nem vallásos.[6]

2010. május 12-től 16-ig Münchenben rendezték meg az Ökumenikus egyháznapot.

Münchennek zsidó közössége is van 9700 taggal, ennek nagy része kelet-európai, főként ukrán és orosz származású.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (ismertebb nevén a mormonok) Münchenben négy gyülekezettel és két gyülekezeti épülettel rendelkezik.

1989. óta folyik a vita a Sendlingi mecsetről, ugyanis közfelháborodás miatt az építés nem kezdődött meg, csak tervek vannak az épület kialakításáról.

2005. április 19-én Joseph Ratzinger bíborost a város korábbi érsekét (1977-1982) választották meg Szt. Péter 265. utódává, aki a XVI. Benedek néven lépett a pápai trónra.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Christian Ude (Főpolgármester)
A müncheni Városi Tanács megoszlása szerzett mandátumok szerint 2008-ban

Bajorország fővárosaként München a Bajor Állami Tanács és a Bajor Állami Kormány székhelye. München a székhelye még a Felső-Bajoroszági Kormánynak és a Müncheni Metropolis Körzetnek. Emellett a város a központja olyan nemzeti és nemzetközi állami szerveknek, mint a Szövetségi Pénzügyi Hivatal (Bundesfinanzhof) és az Európai Szabadalmi Hivatalnak.

Münchenben a világháború óta mind a bajorországi, mind a németországi politikában hagyományosan a balközép pártok a népszerűek, ellentétben a tradicionálisan jobboldali, keresztényszocialista vidéki Bajorországgal.

1993 óta Christian Ude (SPD) a város polgármestere. Az egyik alpolgármester Christine Strobl (SPD), a másik Hep Monatzeder (Zöldek). 1996 óta a Müncheni Városi Tanácsban az SPD, a Zöldek és a Rózsaszín lista (homoszexuális civilszervezet) koalícióban kormányozzák a bajor fővárost.

A választások eredményei (1946-2008)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

*Előzetes eredmények

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müncheni „nagycímer”

München címere egy ezüst alapon álló, aranyszegélyes fekete csuhás bencés szerzetes, aki piros cipőt visel, s bal kezében imakönyvet tart. A szerzetes egy vár kapujában áll, amely felett aranyoroszlán ágaskodik. A város jelenlegi, hivatalos címere a „kis címer”, amelyet 1957 óta használnak. Az úgynevezett „kiscímer” annyiban különbözik a nagytól, hogy abban csak a szerzetes látható. München város színei a fekete és az arany, amelyek IV. Lajos német-római császár idejéből valók.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Müncheni utcanévtábla

1992-ben a város területét újra felosztották, így a városrészek száma 41-ről 25-re csökkent. A listán a városrészek betűrendben szerepelnek. Az egyes számú városrész a belváros, hivatalos neve Altstadt-Lehel.

München városrészei
  • Allach-Untermenzing (23)„”
  • Altstadt-Lehel (1)
  • Aubing-Lochhausen-Langwied (22)
  • Au-Haidhausen (5)
  • Berg am Laim (14)
  • Bogenhausen (13)
  • Feldmoching-Hasenbergl (24)
  • Hadern (20)
  • Laim (25)
  • Ludwigsvorstadt-Isarvorstadt (2)
  • Maxvorstadt (3)
  • Milbertshofen-Am Hart (11)
  • Moosach (10)
  • Neuhausen-Nymphenburg (9)
  • Obergiesing (17)
  • Pasing-Obermenzing (21)
  • Ramersdorf-Perlach (16)
  • Schwabing-Freimann (12)
  • Schwabing-West (4)
  • Schwanthalerhöhe (8)
  • Sendling (6)
  • Sendling-Westpark (7)
  • Thalkirchen-Obersendling-Forstenried-Fürstenried-Solln (19)
  • Trudering-Riem (15)
  • Untergiesing-Harlaching (18).


Gazdaság és infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BMW központi épülete a müncheni Olimpiatoronyból nézve

München 2007-ben az ország gazdasági szempontból legsikeresebb városa volt a vizsgált 50 legnagyobb városból.[7] Az INSM szerint a következő években is Németország gazdaságilag legsikeresebb városa marad.[8]

A tanulmány figyelembe veszi a különböző gazdasági tényezőket, mint a termelékenység, a bruttó bevétel, a beruházások, a munkanélküliség arányát és a jól képzett munkaerő. A listán Münchent Stuttgart, Düsseldorf, majd Hamburg követi. A német nagyvárosok között München - nagy előnnyel - az első helyen zárta a 2007-es évet a vásárlóerő tekintetében 26.648 euró/fővel.

Vállalatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

HypoVereinsbank főépülete

München legfontosabb gazdasági ága a turizmus, az autó- és gépgyártás, az elektrotechnika és a szoftveripar, de jelentős szerepet játszik a biotechnológia is. A televízió- és filmipar mind a városban, mind pedig a környéken nagyon erős. A bajor főváros emellett Németország fontos biztosítási központja, és itt székel a világ egyik legnagyobb biztosító-társasága, az Allianz is. Emellett olyan vállalatoknak van a székhelyük a városban, mint a BMW, a Hypo Real Estate, az Infineon, a Linde, az MAN, a Münchener Rück és a Siemens. A DAX szerint, amely a részvénytársaságok pillanatnyi tőzsdei állapotát mutatja, e nyolc vállalkozás Németország 30 legjelentősebbje között található.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Münchenben van a Bajor Rádió és Televízió központja és itt van a Das Erste német televíziós csatorna programigazgatósága. Münchenben sok privát televízió- és rádióadó van. Mintegy 250 újság van jelen a városban. A legfontosabb kiadóvállalatok: Burda Verlag, Süddeutscher Verlag. Münchenben nyomtatják az országosan is kapható Süddeutsche Zeitung című lapot. New York után a bajor fővárosban van a legtöbb könyvkiadó a világon.

Eladósodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utóbbi években a város adóssága ugrásszerűen megnőtt, annyira, hogy 2005-ben megelőzte a korábban vezető Frankfurt am Maint az egy főre jutó adósság listáján. Jelenleg a lakosságszámra kivetített adósság tekintetében München az első Németországban.[9]

2005. végén München városa 2651 €/fő adóssággal állt az első helyen, megelőzve Kölnt (2571 €/fő) és Frankfurtot (2138 €/fő). Mindenesetre a nagy adóssággal szemben értékes eszközvagyon áll a város rendelkezésére lakások és közművek tulajdona, résztulajdona formájába. Így az adósság nem jelent kezelhetetlen problémát.

Harangjáték az új városháza tornyán
Év Adósság
(millió euróban számolva)[10]
2011* 1.849
2010* 2.100
2009* 2.350
2008* 2.600
2007 2.905
2006 3.335
2005 3.414
2004 3.380
2003 3.068
2002 2.446
2001 2.153
2000 2.111
* tervezett

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A látnivalók és bevásárlási lehetőségek a városban sok turistát és kereskedelmi utazót vonzanak. A vendégéjszakák száma 2007-re 9,5 millióra nőtt, ami 7,6% növekedés az előző évihez képest.[11] Szinte minden második látogató (47,4%) külföldről jön. A legtöbb külföldi az Egyesült Államokból érkezik (688 000 éjszaka, 4,9% növekedés), másodikként az olaszok 500 000-rel és harmadikként a britek 385 .000-rel. Érdekesség, hogy a nyári hónapokban sok arab turista jön a Perzsa-öböl környékéről (250 000 éjszaka), akik nemcsak bevásárolni jönnek, hanem itteni tartózkodásuk alatt gyakran a müncheni klinikákon orvosi ellátást vesznek igénybe (arcátszabatás stb.).

Panorámakép a Nymphenburgi kastélyról
Panorámakép a Nymphenburgi kastélyról

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Franz Josef Strauß repülőtér

Az 1992-ben megnyílt Müncheni Franz Josef Strauß repülőtér (MUC (IATA-Code) EDDM (ICAO-Code)) 29 km-re, északkeletre található a várostól, 2006-ban 30,8 millió utas fordult meg rajta. Németország második, Európa hetedik legnagyobb reptere, és a Lufthansa döntése értelmében tovább fejlesztik, hogy levegye a terhet Frankfurtról. 2003-ban nyitották meg az új terminált. Elképzelhető, hogy 2011-re egy harmadik fel- és leszállópályát építenek. 2008 márciusában leállították azt a tervet, miszerint lebegő mágnesvasút épült volna a (belvárosban található) müncheni főpályaudvar és a repülőtér között. A tervezet szerint 10 perc lett volna a menetidő, de a magas költségek miatt az ötlet nem valósult meg.[12] Az új repülőtér az S1 és S8 S-Bahn és az A92-es autópályán közelíthető meg.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München nemzetközi vasúti csomópont. A müncheni főpályaudvarra fut be a Berlin-Frankfurt-München-Innsbruck ICE és a Hamburg-Nürnberg-München-Garmisch-Partenkirchen ICE. A München-Ausburg-Nürnberg-Berlin, a München-Ingolstadt-Nürnberg-Frankfurt és a München-Stuttgart-Frankfurft-Köln-Dortmund szerelvényei is mind a városból indulnak. 2007. december 9. óta a TGV naponta közlekedik Párizs és München között. 2008 decembere óta pedig Budapestről is ütemesen kétóránként indul vonat a városba, amelyek közül a legtöbb Railjet.

A másik két pályaudvar a München-Pasing és a München Ost (München-Kelet) pályaudvarok. A városnak S-Bahn és villamoshálózata is van.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München jelentős autópálya-csomópont. A déli országrész központjaként több autópálya és szövetségi út találkozik területén. Az első autópálya 1936-ban nyílt meg. Az akkor 26-os számot viselt (ma A8-as) út nyugat felől érkezett a városba. A többi autópálya története a háború utánra nyúlik vissza. Az '50-es és '60-as években kezdték el építeni az első városi autópályát, a 2R-es szövetségi utat, amely ma a városközpont körül futó belső körgyűrű.

A müncheni autópályák és a belső körgyűrű, Mittlerer Ring

Ma az alábbi utakon érhetjük el a várost:

  • 8-as autópálya: KarlsruheStuttgartUlmAugsburgMünchenSalzburg
  • 9-es autópálya: MünchenNürnbergLipcseBerlin
  • 92-es autópálya: MünchenLandshutDeggendorf
  • 94-es autópálya: MünchenPassau – Osztrák határ
  • 95-ös autópálya: MünchenGarmisch-Partenkirchen
  • 96-os autópálya: MünchenMemmingenLindau (Boden-tó)
  • 95-ös autópálya: München – München-Dél autópályakereszteződés/A8
  • 2-es szövetségi út: Lengyel határ – Berlin – Lipcse – Nürnberg – Augsburg – München – Garmisch-Partenkirchen – Osztrák határ
  • 11-es szövetségi út: Cseh határ – Landshut – MünchenKochel am See – Osztrák határ
A tömegközlekedés hálózata
  • 12-es szövetségi út: Lindau (Boden -tó) – München (A94/A96-tal) – Passau – Cseh határ
  • 13-as szövetségi út: WürzburgIngolstadtMünchenBad Tölz
  • 304-es szövetségi út: DachauMünchenFreilassing

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müncheni tömegközlekedésének fontos része az 1972-es olimpiára elkészült a S-Bahn (elővárosi vasút) és U-Bahn (metró). Jelenleg 10 S-Bahn és 8 U-Bahn vonal van, valamint 9 vasútvonal lát el városon belüli tömegközlekedési funkciót is. A városban ezenkívül 11 villamosvonal és körülbelül 70 buszvonal van. A tarifa egységes a városban, a Müncheni Közlekedési- és Tarifaegyesület határozza meg.[13]

A müncheni metróhálózat 100,8 km hosszúságával Németország harmadik leghosszabbja. A földalatti része 80,4 km hosszú, ami a második leghosszabb az országban. 1,5 millió ember utazik rajta naponta.

Oktatás és kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München számos felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. A két legismertebb a Lajos Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilians-Universität, LMU) és a Műszaki Egyetem (Technische Universität München, TUM).

A városban található még a Max-Planck-Gesellschaft négy kutatóközpontja:

  • Max-Planck-Institut für Ausländisches und internationales Sozialrecht – nemzetközi szociális jog
  • Max-Planck-Institut für Geistiges Eigentum, Wettbewerbs- und Steuerrecht – szellemi tulajdon, verseny- és adójog
  • Max-Planck-Institut für Physik (Werner-Heisenberg-Institut) – fizika (Werner-Heisenberg Intézet)
  • Max-Planck-Institut für Psychiatrie – pszichiátria

Egyetemek, főiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Müncheni Műszaki Egyetem épülete
  • Lajos Miksa Egyetem (LMU): 1472-ben alapították Ingolstadtban, 1802-ben Landshutba, majd onnan 1826-ban Münchenbe helyezték át, és a három legrangosabb német egyetem között tartják számon.
  • Müncheni Műszaki Egyetem (TUM): 1868-ban alapították műszaki iskolaként, 1872-ben mezőgazdasági osztállyal bővítették, 1930-ban mezőgazdasági- és sörfőzési főiskola lett. 1970 óta viseli jelenlegi nevét. Egyike a kilenc német elitegyetemnek.
  • Környezeti és Egészségügyi Kutatóközpont (GSF): A GSF jövőbeli gyógyszerkészítmények alapját kutatják. A középpontban a krónikus, degeneratív betegségek állnak, mint a tüdőbetegségek, az allergia, a rák és vérkeringési problémák.
  • Politikai Főiskola: 1950-ben Hochschule für Politik München (HfP) néven alapították a főiskolát.
  • Szövetségi hadsereg egyeteme: az egyetem Neubibergben található. 1973-ban alapították katonák és tisztjelöltek kiképzésére.
  • Képzőművészeti Akadémia: 1808-ban alakult Képzőművészeti Királyi Akadémia néven. 1946-ban összevonták a Királyi Iparművészeti Iskolával és az Iparművészeti Akadémiával, 1953 óta viseli jelenlegi nevét.
  • Zenei és Színházművészeti Főiskola: 1830-ban alapították énekes iskolaként. 1924-től Müncheni Zenei Főiskola lett a neve, 1946-ban nyitották meg újra, és 1998 óta viseli jelenlegi nevét.
  • Filmművészeti Főiskola: 1966-ban jött létre szerkesztők, rendezők és forgatókönyvírók képzésére.
  • Filozófiai Főiskola: 1925-ben, Pullachban alapították, ugyanebben az évben papképző főiskola lett. 1932 óta foglalkozik filozófiaoktatással. 1971-ben költözött az intézmény Münchenbe. Fenntartója a Jezsuiták.
  • Müncheni Szakiskola (FHM) / Munich University of Applied Sciences: 1971-ben alapították hét mérnöki iskola és több szakiskola összevonásával.
  • Oekonomie & Management Szakiskola: privát gazdasági szakiskola.
  • Katolikus Alapítványi szakiskola: 1971-ben négy szakiskola összevonásából jött létre szociális munka és szociális pedagógia tanítására. Fenntartója a katolikus egyház.
  • Munich Business School: privát főiskola, szakiskola.
  • Euro Business College (EBC): privát, államilag nem elismert közgazdasági főiskola.
  • AKAD Magánfőiskola: privát, államilag elismert főiskola.
  • Ukrán Szabad Egyetem (UFU): privát egyetem, 1945 óta székhelye Münchenben van.

Kultúra és látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Romanika és gótika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi városháza

München központja a Marienplatz (magyarul Mária-tér). Itt található az új és a régi városháza is. Néhány lépésnyire a tértől áll a Szt. Péter templom, München legrégibb temploma, amelynek építése még a romanikában kezdődött, később gótikus átépítésen, belseje pedig barokk stílusún ment át.

A Szent Jakab templom 1955-ös lebontása óta egyetlen román stílusú épület sem maradt a belvárosban, de román-kori emlékek találhatóak még a város más részein, például a Heilig-Kreuz-Kirche (Szent-kereszt-templom) a város északi részén.

A románnal szemben sok gótikus épület maradt fenn a Szent Péter templomon kívül is. Sok gótikus városkapu, például az Isari-kapu, Sendlingi-kapu, a Károly-kapu, vagy az Oroszlán-torony. A gótika legfontosabb világi épületeihez tartozik a Alter Hof, amely IV. Lajos császári udvara volt a középkorban. Ilyen a Régi városháza a bálteremmel, vagy a Fegyvertár, amely ma a városi múzeum része. A város egyik jelképe, a Marienplatztól nem mesze található Frauenkirche is gótikus stílusú. További, 13. századi gótikus templom, a barokk korban átépített Heilig-Geist-Kirche, vagy a blutenburgi vár kápolnája is. A grünwaldi az egyetlen középkori vár München közelében.

A Miasszonyunk-templom (Frauenkirche)

Reneszánsz és barokk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős reneszánsz építmény a városban a Szent Mihály templom, amely a legnagyobb reneszánsz stílusú templom az Alpoktól északra, az Alte Akademie (magyarul régi akadémia), vagy ilyen a Müncheni Rezidencia egyik épületrésze is. A Maxburgból, amely reneszánsz városi palota, s csak a tornya maradt meg a második világháborús bombázások miatt. A reneszánsz időben, a mai belvárosban építettek egy nagy sörözőt, amelyet később, a 19. században átépítettek.

A Theatinerkirche

A legkorábbi barokk templom a Karmelitenkirche, amely ma már nem funkcionál eredeti rendeltetésében. A Theatinerkirche építésével beköltözött az olasz barokk a városba, amely évtizedekre meghatározta München építészetét, amíg a francia Joseph Effner és az idősebb François de Cuvilliés udvari építőmester nem lett.

Madonna-oszlop

A délnémet barokk fő művei a városban a Nymphenburgi és a Schleißheimi kastély. Lényegesen kisebb az ugyanabban az időben épített Fürstenriedi kastély a város délnyugati részén.

A Sendlingi kapu közelében áll az Asamkirche (Nepomuki Szent János-templom), amelynek belsejét már a késő barokkban alakították ki. Bajorország első rokokó temploma, a Szent Anna templom a belvárosban található. A legjelentősebb rokokó stílusú templom a belvároson kívül a Berg am Laim városrészben található Szent Mihály templom. Szintén rokokó stílusú az Amalienburg, a Nymphenburgi kastélyparkban.

Klasszicizmus, historizmus és szecesszió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszicista Bavaria-szobor a Theresienwiesé-n

A klasszicizmus legjelentősebb épülete a városban a Nationaltheater (Nemzeti Színház) a rezidencia közelében. A legjelentősebb építész Leo von Klenze és Friedrich von Gärtner volt. A rezidenciától nyugat felé, a Briennerstraße a Karolinenplatzon keresztül vezet a Glyptothekhez, amelyben görög és római emlékeket tartanak.

Az új városháza

Észak felé, Schwabingba vezet a Ludwigstraße, amely a Feldherrnhalle és a Siegestor között kezdődik. Ezen az úton van a Bajor Állami Könyvtár, a Szent Lajos-templom, és a Lajos Miksa Egyetem. Ezek az épületek mind klasszicista stílusúak, ahogyan a Bavaria szobor is a Theresienwiesé-n a Ruhmeshalle előtt. A rezidenciától délre, az operaház előtt kezdődik a Maximilianstraße, amely az Isaron át kelet felé vezet, a Maximilianeumig, a Bajor Állami Tanács székhelyéig. A Maximilianstraßén sok klasszicista épület található, ma elegáns bevásárlóutca. Ettől nem messze északra található Prinzregentenstraße, amelyen a Bajor Nemzeti Múzeum is helyet kapott. Ez átvezet az Isaron és a túloldalon az út megkerüli a Friedensengelt (magyarul a Béke angyala). A 19. század közepén megjelentek a városban az üvegből és vasból készült épületek, mint például az Üvegpalota, amelyet kiállításokra használták 1931-ig, amikor az épület teljesen leégett. A századforduló előtt sok templomot és egyéb épületet építették a historizmus jegyeiben, mint a neogótikus Új Városháza a Marienplatzon, a neobarokk Igazságügyi palota és a neoreneszánsz Képzőművészeti Akadémia Schwabingbaan. A városrészben több szecessziós lakóház is található. Nem messze a Deutsches Museumtól, az 1901-ben elkészült szecessziós Müllersches Volksbad München legrégibb ma is üzemelő uszodája.

Münchenben 1200 kút található, ebből 700 városi. A legrégibb kút a Fischbrunnen nevezetű, amely a Marienplatzon, az Új Városháza előtt található.

Bajorország modern fővárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924 és 1929 között épült fel Moosachban a Borstei lakónegyed, amely ma már műemlékvédelem alatt áll. A nemzetiszocializmus alatt építették többek között a Művészetek Házát és a pártépületet a Königsplatzon. A második világháborúban München épületeinek nagy része vagy megsérült, vagy teljesen tönkrement 66 légitámadás következtében. Leginkább a vasútállomás környéke, az Altstadt és Schwabing rongálódott meg. Az épületek mindössze 2,5%-a maradt sértetlen. Szinte minden történelmi épületet, amely ma is hozzátartozik a városképhez, a háború után, a régi terveik alapján építettek újjá.

A Highlight Towers

A második világháború utáni évtizedekben kevés jelentős modern épületet építettek. Az 1990-es évektől azonban sok új épület készült, úgy mint a Jézus Szíve templom (Herz-Jesu-Kirche). Emellett több új sportstadiont is építettek az utóbbi időkben.

Az 1990-es évek legnagyobb városépítészeti projektje Münchenben a keleti részen fekvő Messestadt Riem városrész kialakítása volt a régi repülőtér helyén. Nagy része mára már elkészült, az építkezések várhatóan 2013-ban fejeződnek be. A városrészben sok zöldterület és modern köztéri műalkotás is helyet kapott. A koncepció több német várostervezési díjat is kapott.

2004-re készült el a Petuelpark a Mittlerer Ring új alagútja felett.[14]

2006. november 9-én a belvárosban, a Szent Jakob téren nyitották meg a modern stílusú Müncheni Zsidó Központot. A létesítmény magába foglalja az új Ohel Jakob nevű főzsinagógát, a Müncheni Izraelita Hitközség közösségi házát, és a 2007. március 22-én megnyílt Müncheni Zsidó Múzeumot.

A BMW Welt éjszaka, megnyitása előtt

Münchenben viszonylag kevés magasház található, legtöbbjük, az Altes Technisches Rathaus kivételével, a belvároson kívül áll. Az egyik legérdekesebb kinézetű épület a városban a négy hengernek nevezett BMW főigazgatósági épület. Közvetlenül mellette található a 2007 októberében megnyílt futurisztikus BMW Welt.

A belvárostól keletre áll a Hypo-ház, a HypoVereinsbank igazgatósági épülete, északra, Schwabingban a Highlight Towers nevű irodaház. 146 méterrel az Olympiaparktól nyugatra lévő Hochhaus Uptown München a város legmagasabb épülete.

Parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chinesischer Turm (magyarul kínai torony) az Englischer Gartenben

A város legrégibb parkja a királyi rezidenciához tartozó Hofgarten, amit még a reneszánsz korban építettek.

Északkeletre ettől van az 1789-ben megnyitott Englischer Garten (magyarul angolkert), amely a város központjától szinte annak északi határáig terjedt. 3,7 km² területe nagyobb a New York-i Central Parkénál, vagy a londoni Hyde Parkénál.

A belváros nyugati részén, a Károly-tértől nyugatra található a Régi Botanikus Kert, amelynek helyén leégéséig az Üvegpalota állt.

Nyugatra a nagy nymphenburgi kastélyparkot francia stílusban építették. A parkot északról a Müncheni Botanikus Kert határolja – ez 22 hektáros területével és évi 400 000 látogatójával Németország legjelentősebb botanikus kertje. Nymphenburgtól délkeletre fekszik a Hirschgarten.

A Friedensengel

A München északi határán lévő schleißheimi kastélyparkban három kastély is áll. A park egyike Németország megmaradt nagy barokk parkjainak. Szintén jelentős zöldterület az Olympiapark, amelyben helyet kapott az Olimpiató és az Olimpiai hegy is.

Sok más park és zöldterület is van még a városban, mint például a Luitpoldpark, a Westpark és az Ostpark.

München keleti részén, a régi repülőtér helyén kialakított Messestadt Riem városrészben, az új Riemer Parkban rendezték a német kertbemutatót, a Bundesgartenschaut 2005-ben.

A Deutsches Museum szigete és a Flaucher-sziget közötti rész az Isaron kedvelt piknikelő- és fürdőhely, ahol van nudisták számára kijelölt terület is. Flauchertől délre, Hellabrunnban található a müncheni állatkert.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Glyptothek a Königsplatz-on
A Deutsches Museum főépülete a Múzeumszigeten

München nemzetközileg is ismert művészeti gyűjteményeiről. A világ legfontosabb galériái közé tartozik az Alte Pinakothek (magyarul Régi Képtár) és a Neue Pinakothek (Új Képtár), csakúgy mint a Pinakothek der Moderne (Modern Képtár) és a Lenbachhaus. A "Régiben" a középkortól a 18. századig, az "Újban" a 18. és 19. században, a "Modernben" a 20. és a 21. században készült műalkotások láthatóak. A Glyptothekban és az Antik Gyűjteményben ókori görög és római emlékek, a nemrég elkészült Brandhorst Múzeumban modern műalkotások tekinthetőek meg.

Az eddig felsorolt múzeumok alkotják a Kunstareal Münchent, azaz München múzeumnegyedét Maxvorstadtban. Itt nyitották meg az Állami Egyiptomi Művészeti Gyűjteményt, 2010-ben.

További múzeumok helyezkednek el a belvárosban és attól északra, Lehelben. Itt található a Művészetek Háza, a Bajor Nemzeti Múzeum, az Régészeti Gyűjtemény, a Sakkgaléria és a Néprajzi Múzeum.

A Müncheni Városi Múzeum a Szent Jakab téren áll, szemben a Zsidó Múzeummal. A Müncheni Érmegyűjteményt a Rezidenciában rendezték be. A Nymphenburgi kastélyban helyezkedik el a Porcelánmúzeum, a Marstallmuseumban pedig a lovászattal kapcsolatos tárgyak vannak kiállítva.

A városban sok természettudományi múzeum is van, ilyen a Paleontológiai Múzeum, az Antropológiai Gyűjtemény, a Geológiai Múzeum, a Botanikai- és Zoológiai Gyűjtemény, valamint a Német Vadászati- és Halászati Múzeum.

München leghíresebb múzeuma a Deutsches Museum (Német Múzeum), amely évi több mint egymillió fős forgalmával Európa leglátogatottabb múzeumai közé tartozik. Ez a világ legnagyobb technikai-természettudományi gyűjteménye. A Múzeum-szigeten található főépület mellett az intézményhez tartozik a schleißheimi repülőkiállítás valamint a Theresienwiesén a Közlekedési Múzeum is.

A müncheni múzeumok listája:

  • Alte Pinakothek (Régi Képtár)
  • Alpines Museum (Alpesi Múzeum)
  • Anthropologische Staatssammlung (Antropológiai Gyűjtemény)
  • Archäologische Staatssammlung (Archeológiai Gyűjtemény)
  • Bayerisches Nationalmuseum (Bajor Nemzeti Múzeum)
  • Bier- und Oktoberfestmuseum (Sör- és Oktoberfestmúzeum)
  • Botanische Staatssammlung (Növénygyűjtemény)
  • BMW-Világ
  • BMW-Múzeum
  • Deutsches Brauereimuseum (Német Sörfőzdemúzeum)
  • Deutsches Jagd- und Fischereimuseum (Német Vadászati- és Halászati Múzeum)
  • Deutsches Museum (Német Múzeum)
  • Deutsches Theatermuseum (Német Színházmúzeum)
  • Die Neue Sammlung (Új Gyűjtemény)
  • Geologisches Museum München (Müncheni Geológiai Múzeum)
  • Glyptothek – ókori görög és római emlékek
  • Haus der Kunst (Művészetek Háza)
  • Historisches Nähmaschinen- und Bügeleisenmuseum (Varrógép- és Vasalómúzeum)
  • Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung
  • Kartoffelmuseum (Burgonyamúzeum)
  • Lenbachhaus
  • Marstallmuseum
  • Münchner Stadtmuseum (Müncheni Városi Múzeum)
  • Museum für Abgüsse Klassischer Bildwerke
  • Museum Mensch und Natur – (Ember- és Természetmúzeum)
  • Museum Reich der Kristalle (A Kristályok Birodalmának Múzeuma)
  • Neue Pinakothek (Új Képtár)
  • Paläontologisches Museum (Paleontológiai Múzeum)
  • Pinakothek der Moderne (Modern Képtár)
  • Porzellanmuseum (Porcelánmúzeum)
  • Münchner Residenz (Müncheni Rezidencia)
  • Ruhmeshalle – emlékező terem
  • Schackgalerie (Sakkgaléria)
  • SiemensForum München (Müncheni Siemens Fórum)
  • Staatliche Antikensammlungen (Antik Gyűjtemény)
  • Staatliche Graphische Sammlung München (Müncheni Grafikai Gyűjtemény)
  • Staatliche Münzsammlung München (Müncheni Érmegyűjtemény)
  • Staatliche Naturwissenschaftliche Sammlungen Bayerns (Bajor Természettudományi Gyűjtemény)
  • Staatliches Museum Ägyptischer Kunst (Állami Egyiptomi Művészeti Gyűjtemény)
  • Staatliches Museum für Völkerkunde (Néprajzi Gyűjtemény)
  • Staatssammlung für Geologie und Paläontologie (Geológiai és Paleontológiai Gyűjtemény)
  • Valentin-Museum (Valentin Múzeum)
  • Villa Stuck (Stuck-villa)
  • Zählermuseum (Számológépmúzeum)
  • Zentrum für Außergewöhnliche Museen – kivételes múzeumok központja
  • Zoologische Staatssammlung (Zoológiai Gyűjetmény)

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óriáskerék az Oktoberfesten, 2003-ban
  • Április: Tavaszfesztivál
  • Április/Május: májusi vásár
  • Május: családok ünnepe
  • Május: Biennale
  • Május/Június: StuStaCulum: német (egyetemi) zenei fesztivál
  • Június: Streetlife-Fesztivál
  • Június: Comicfestival München
  • Június/Július: Tollwood-Festival
  • Július: Christopher Street Day
  • Július: Japán-fesztivál
  • Július: Jakab-vásár
  • Július: Bell’Arte Zenei nyár
  • Augusztus: Nyári fesztivál
  • Augusztus: Nyári fesztivál
  • Augusztus: LILALU gyerekcirkusz
  • Szeptember: Streetlife-Fesztivál
  • Szeptember közepétől október 1. vasárnapjáig tart az Oktoberfest
  • Szeptember/Október: vásár
  • November/December: SPIELART – színházfesztivál
  • December: karácsonyi vásár un. "Christkindlmarkt" a Marienplatz-on

Gasztronómiai specialitások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fehérkolbász, Brezn és édesmustár
A Hofbräuhaus

A fehérkolbászt 1857-ben, Münchenben „találták fel” és a leghíresebb helyi specialitás. Emellett kedvelt étel a Leberkäs, amely a sült párizsihoz hasonlít a leginkább, a Brezn, magyarul sósperec, és a müncheni sör.

Helyi sörök

Képzőművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München a késő gót időszakban élte első kulturális virágzását. Ekkoriban többek között Erasmus Grasser és Jan Polack dolgozott a városban. A reneszánsz alatt a város a szobrászok központja lett, többek között Hubert Gerhard és Hans Krumpper személyében. Festőként ebben az időben Barthel Beham, Hans von Aachen és Peter Candid tevékenykedett Münchenben.

A 18. században élte a város a képzőművészet aranykorát. A legmeghatározóbb személyiségek Cosmas Damian Asam, Egid Quirin Asam, Johann Michael Fischer, François de Cuvilliés, Ignaz Günther, Johann Baptist Zimmermann és Johann Baptist Straub voltak. A rézmetszés újjáéledése a 19. század elején Ludwig von Schwanthaler nevéhez köthető. A 20. század elején Münchenben olyan festők működtek, mint Carl Rottmann, Lovis Corinth, Wilhelm von Kaulbach, Carl Spitzweg, Franz von Lenbach, Franz von Stuck és Wilhelm Leiblwesen. 1911-ben itt alapították a Der Blaue Reiter expresszionista művészcsoportot, München pedig a modern művészet egyik központjává nőtte ki magát. A társulat tagjai Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Alekszej von Javlenszkij, Gabriele Münter, Franz Marc, August Macke, illetve Alfred Kubin voltak. 1919-ben alapították a Bavaria Film- und Fernsehstudiost.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. században többek között Heinrich Heine, Friedrich Hebbel és Hans Christian Andersen élt hosszabb ideig Münchenben. Schwabingban működött a város irodalmi életének központja, amely a Bajor Királyság utolsó évtizedeiben fellendülésnek indult. Olyan írók alkottak Münchenben, mint Paul Heyse, Lena Christ, Ludwig Thoma, Thomas Mann, Rainer Maria Rilke és Frank Wedekind.

A Weimari Köztársaság idején a művészeti ág ismert képviselője Lion Feuchtwanger, Annette Kolb, Bertolt Brecht és Oskar Maria Graf volt. Később a müncheni születésű író, Eugen Roth szerzett hírnevet, és sokan élték és alkottak a városban, úgy mint Erich Kästner, Wolfgang Koeppen és Michael Ende.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportlétesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Olimpiapark és az olimpiai épületek

A város északi részén fekszik az 1972. évi nyári olimpiai játékokra épített Olimpiapark. Ebben a parkban foglal helyet az Olympiastadion, az olimpiai fedett uszoda. Az épületeket látványos üvegtetővel fedték le. Itt áll az 1968-ban megnyitott, 291 méter magas Olimpiatorony és az 1967-ben megnyitott Olimpia-Jégsportcentrum is. Az Olympiastadionban 2005-ben játszották az utolsó futballmérkőzést. A stadionban az Olimpia alatt az atlétika versenyszámai és a labdarúgás mérkőzései zajlottak. Kapacitása 80 000 fő, az Allianz Arena építéséig a Bayern München és a TSV 1860 München „otthona” volt az ötcsillagos stadion.

Allianz Arena

További híres sportlétesítmény a város északi részén található Allianz Arena, amelyet 2005 májusában nyitottak meg. Az építmény a „hazai stadionja” München két tradicionális csapatának, az FC Bayern Münchennek és a TSV 1860 Münchennek. A férőhelyek száma jóval több 60 000-nél. Itt játszották a 2006-os labdarúgó-világbajnokság nyitómeccsét. A stadion egyik különlegessége, hogy három színben is kivilágítható. Piros színű, ha a Bayern München, kék színű, ha a TSV 1860 München, és fehér színű, ha más csapat játszik benne. Az Olympiastadionhoz hasonlóan a lelátók fedettek, a játéktér viszont nem. Formája után „gumicsónak”-nak is becézik az ötcsillagos stadiont. Névadója az Allianz AG.

Egyéb városi stadionok

A legrégibb nagyobb stadion Münchenben a Grünwalder Straßén található, amelynek beceneve a „Sechzger“. 2005-ben még ez volt „az oroszlánok” hazai stadionja, miután azonban megnyílt az Allianz Arena, azóta csak a csapat junior és amatőrosztálya játszik benne. A másik nagy sportstadion Dantestraßén van.

Sportegyesületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bayern München logója
  • FC Wacker München: Régebben a harmadik legnagyobb müncheni labdarúgócsapat volt. Manapság már lényegesebben gyengébb eredményei vannak.

Egyéb sportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportrendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • München-maraton: októberben rendezik meg.
  • Müncheni Egyetem evezőversenye: Évente rendezik meg a Műszaki Egyetem (TUM) és a Lajos Miksa Egyetem (LMU) között. (Példa Oxford és Cambridge).
A müncheni Olimpiapark
A müncheni Olimpiapark

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a München című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lion Feuchtwanger: Erfolg. Roman über die Situation in München in den Anfangsjahren der Weimarer Republik.
  • Erich Keyser: Bayerisches Städtebuch. Band V 2. Teilband Ober-, Niederbayern, Oberpfalz und Schwaben. In: Deutsches Städtebuch. Handbuch städtischer Geschichte. Im Auftrage der Arbeitsgemeinschaft der historischen Kommissionen und mit Unterstützung des Deutschen Städtetages, des Deutschen Städtebundes und des Deutschen Gemeindetages. Stuttgart, 1974.
  • Hubert Ettl und Bernhard Setzwein (Hrsg.): München, Reise-Lesebuch. Text-Bildband, Hardcover, 179 S., mit Texten von Herbert Achternbusch, Carl Amery, Bruno Jonas, Hermann Lenz, Gerhard Polt u. a. und Fotos von Volker Derlath, Heinz Gebhardt, Regina Schmeken u. a. edition lichtung, Viechtach 1999, ISBN 3-929517-28-0.
  • Reinhrad Heydenreuter: Kleine Münchner Stadtgeschichte, Pustet, Regensburg 2007, ISBN 978-3-7917-2087-6.
  • Escudo de Oro: München Stadtführer - 2010. Editorial FISA Escudo de Oro, S. A. - ISBN 978 3 930705 764
  • Hermann neumann: Die Münchner Residenz - Prestel Museumsführer 2.k. 2007. (München-Berlin-London-New York) - ISBN 978-3-7913-2207-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz München témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a münchen címszóra a Wikiszótárban!