Leo von Klenze

Klenze-szobor Münchenben, Friedrich Brugger alkotása, 1867

Ruhmeshalle

Leo von Klenze (Hildesheim, 1784. február 29. – München, 1864. január 27.) német klasszicista műépítész.

Itáliában tett utazása után 1808-ban Jeromos vesztfáliai király (Jérôme Bonaparte) udvari építője lett; 1815-ben Münchenbe hívták, ahol I. Lajos bajor király udvari építészeként számos nevezetes középületet készített. A Hadügyminisztérium (1824–30), az Odeon (1824–28), Miksa herceg palotája; a Bramante-stílusban épült régi képtár, a királyi palota, a pompás bizanci stílusú Mindenszentek temploma az ő művei. Regensburg közelében az 1830-ban megkezdett Walhalla építését 1842-ben fejezte be. 1839-ben Szentpétervárra ment, hogy ott az Izsák székesegyház építését vezesse. 1809–1853 között a belügyminisztériumban a főépítészeti hivatal elnöke volt. Festőként is működött.

Írásai

• Sammlung architektonischer Entwürfe (München 1831-1850, 10 füzet);
• Versuch einer Wiederherstellung des toscanischen Tempels nach seinen historischen u. technischen Analysen (München 1882);
• Der Tempel des Olympischen Jupiter zu Agrigent (Stutgart 1821);
• Aphoristische Bemerkungen, gesammelt auf einer Reise nach Griechenland (Berlin 1838);
• Die Walhalla in artistischer u. technischer Beziehung (München 1843).

Forrás

• A Pallas nagy lexikona