II. Miksa bajor király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Miksa
Maxii.jpg

Bajorország királya
Uralkodási ideje
1848. március 20. – 1864. március 10.
Elődje I. Lajos
Utódja II. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1811. november 28.
München
Elhunyt 1864. március 10. (52 évesen)
München
Házastársa Mária Friderika porosz hercegnő
Gyermekei

Lajos

Ottó
Édesapja I. Lajos
Édesanyja Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő

II. Miksa (München, 1811. november 28.München, 1864. március 10.) Bajorország királya 1848-tól haláláig. A német politikában megpróbálta létrehozni a „harmadik erőt”, a kisebb államok Bajorország vezette szövetségét, de terve megbukott az osztrák, porosz és német ellenállás miatt. A Wittelsbach-ház többi tagjához hasonlóan szívén viselte a kultúra felvirágoztatását.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Lajos bajor király és felesége, Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot, szüleinek összesen 9 gyermeke volt:

Göttingenben és Berlinben tanult. Bejárta Németországot, Olaszországot és járt Görögországban is. Ha apja nem mond le a trónról, valószínű sohasem lett volna belőle király; apja négy évvel élte túl fiát.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1848-ban került a trónra, amikor egész Németország forradalmi lázban égett. Azt javasolta, hogy hozzák létre a két nagy konzervatív állam ellensúlyozására a kisebb területek ligáját, ezt azonban nem csak Ausztria és Poroszország ellenezte, hanem a frankfurti nemzetgyűlés is, amely egyetlen és egységes német állam megteremtésére törekedett. Bár Poroszország segítette Bajorországot a pfalzi felkelés leverésében, 1849-ben, Miksa nem volt hajlandó szövetségre lépni az északi állammal, sőt azzal, hogy 1849-ben Ludwig Karl Heinrich von der Pfordtent nevezte ki főminiszterévé, lényegében kinyilvánította, hogy Ausztria oldalán áll. Trónra lépésekor liberális reformokat vezetett be többek között a miniszteri felelősség intézményét. Nem volt igazi politikus alkat; a politikai élet vezetését szívesen hagyta minisztereire. 1859-ben leváltotta Pfordtent és alkotmányos minisztériumot nevezett ki.

Miksa kitartóan támogatta Augustenburgi Frigyes trónörökös herceget abban a vitában, amelyet Schleswig és Holstein hercegségek megszerzéséért folytatott. A herceg az első schleswig-holsteini háborúban (1848–1851) a németbarát felkelő hadsereget vezette Dánia ellen. A vereség után száműzték. Az 1860-as évek elején ismét fellángolt a konfliktus Dánia és Poroszország között. A bajor király agresszív álláspontját egyik európai állam sem támogatta, de Miksa meghalt, mielőtt érdemben foglalkozni tudott volna a kérdéssel. Halála után, 1864-ben a német államok katonai erőszakkal rendezték az ügyet (porosz–osztrák–dán háború).

Miksát a müncheni Theatinusok templomában (Theatinerkirche) helyezték örök nyugalomra.

Kulturális jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wittelsbach-ház minden tagjához hasonlóan Miksa sem hanyagolta el a művészetek és sokat tett azért, hogy München a kultúra egyik fellegvára legyen. Egész életében foglalkozatták a szellem dolgai és művészekkel vette körül magát, sok híres tudóst és művészt hívott (Geibel, Liebig és Sybel) Münchenbe. A Bajor Tudományos Akadémián létrehozták a természettudományi, a műszaki és a történeti osztályokat, emellett tudományos kutatási programok indultak el. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szellemi élet legfontosabb képviselőivel, akiktől gyakran politikai tanácsot is elfogadott. Andersen is meglátogatta a király starnbergi kastélyában és később úgy nyilatkozott róla mint kedves fiatalemberről. Miksa pedig szívesen olvasta Andersen meséit.

Miksa két fia, Lajos és Ottó

Miksa adott utasítást a müncheni Maximilianstrasse építésére 1850-ben, ahol jelenleg is egész alakos emlékmű állít neki emléket. Itt található a Maximilianeum is, ami 1949-től a bajor parlament épülete. A müncheni Bajor Nemzeti Múzeum (Bayerisches Nationalmuseum) építését is ő indította el. Továbbá egy Alpokban található hosszú hegyi út is az ő nevét viseli, mert 1858 nyarán arra túrázott.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miksa 1842. október 12-én vette feleségül a Hohenzollern-házból való Mária Friderika porosz hercegnőt, Vilmos porosz királyi herceg leányát, III. Frigyes Vilmos porosz király unokahúgát. A házasságból két fiú született, mindkettejük a bajorok királya lett, de mindkettejükön úrrá lett az elmebaj:

  • Lajos (1845–1886, II. Lajos néven uralkodott 1864–1886 között)
  • Ottó (1848–1916, uralkodott 1886–1913 között. Nevében nagybátyja, Luitpold régens kormányzott).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Miksa bajor király témájú médiaállományokat.
  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maximilian_II_of_Bavaria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző uralkodó:
I. Lajos
Bajorország uralkodója
1848-1864
A Bajor Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Lajos