II. Miksa bajor király
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| II. Miksa | ||
|---|---|---|
| Bajorország királya | ||
 |
||
| Uralkodása | 1848. március 20. – 1864. március 10. | |
| Született | 1811. november 28. | |
| München | ||
| Elhunyt | 1864. március 10. | |
| München | ||
| Elődje | I. Lajos | |
| Utóda | II. Lajos | |
| Házastársa | Mária Friderika porosz hercegnő | |
| Gyermekei | Lajos | |
| Dinasztia | Wittelsbach-ház | |
| Apja | I. Lajos | |
| Anyja | Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő | |
II. Miksa (München, 1811. november 28. – München, 1864. március 10.) Bajorország királya 1848-tól haláláig. A német politikában megpróbálta létrehozni a „harmadik erőt”, a kisebb államok Bajorország vezette szövetségét, de terve megbukott az osztrák, porosz és német ellenállás miatt. A Wittelsbach-ház többi tagjához hasonlóan szívén viselte a kultúra felvirágoztatását.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, ifjúkora
I. Lajos bajor király és felesége, Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot, szüleinek összesen 9 gyermeke volt:
- II. Miksa bajor király
- Matild Karolina királyi hercegnő (1813–1862), aki 1833-ban III. Lajos hessen-darmstadt-rajnai nagyherceghez (1806–1877) ment feleségül.
- Ottó királyi herceg (1815–1867), a későbbi I. Ottó görög király, aki 1836-ban Amália oldenburgi hercegnőt (1818–1875) vette feleségül.
- Teodolinda Sarolta Lujza királyi hercegnő (1816–1817), kisgyermekkorban meghalt.
- Luitpold bajor királyi herceg (1821–1912), Bajorország régense, aki 1844-ben Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864) vette feleségül.
- Adelgunda Auguszta királyi hercegnő (1823–1914), aki 1842-ben V. Ferenc modenai herceghez (Habsburg-Estei Ferenc osztrák főherceghez, 1819–1875) ment feleségül.
- Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő (1825–1864), aki 1844-ben Albert Frigyes osztrák főherceg (1817–1895) felesége lett.
- Alexandra Amália királyi hercegnő (1826–1875), a müncheni és würzburgi királyi Szent Anna apácakolostorok főnökasszonya és apátnője, írónő.
- Adalbert Vilmos királyi herceg (1828–1875), aki 1856-ben Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnőt (1834–1905) vette feleségül
Göttingenben és Berlinben tanult. Bejárta Németországot, Olaszországot és járt Görögországban is. Ha apja nem mond le a trónról, valószínű sohasem lett volna belőle király; apja négy évvel élte túl fiát.
[szerkesztés] Uralkodása
1848-ban került a trónra, amikor egész Németország forradalmi lázban égett. Azt javasolta, hogy hozzák létre a két nagy konzervatív állam ellensúlyozására a kisebb területek ligáját, ezt azonban nem csak Ausztria és Poroszország ellenezte, hanem a frankfurti nemzetgyűlés is, amely egyetlen és egységes német állam megteremtésére törekedett. Bár Poroszország segítette Bajorországot a pfalzi felkelés leverésében, 1849-ben, Miksa nem volt hajlandó szövetségre lépni az északi állammal, sőt azzal, hogy 1849-ben Ludwig Karl Heinrich von der Pfordtent nevezte ki főminiszterévé, lényegében kinyilvánította, hogy Ausztria oldalán áll. Trónra lépésekor liberális reformokat vezetett be többek között a miniszteri felelősség intézményét. Nem volt igazi politikus alkat; a politikai élet vezetését szívesen hagyta minisztereire. 1859-ben leváltotta Pfordtent és alkotmányos minisztériumot nevezett ki.
Miksa kitartóan támogatta Augestenburg Frigyes örökös herceget abban a vitában, amelyet a Schleswig és Holstein hercegségek megszerzéséért folytatott. Ez a konfliktus ismét fellángolt az 1860-as évek elején, Dánia és Poroszország között (porosz–osztrák–dán háború). A bajor király agresszív álláspontját egyik európai állam sem támogatta, de meghalt, mielőtt érdemileg foglalkozni tudott volna a kérdéssel. Halála után az ügyet a német államok erőszakkal rendezték.
Miksát a müncheni Theatinerkirchében helyezték örök nyugalomra.
[szerkesztés] Kulturális jelentősége
A Wittelsbach-ház minden tagjához hasonlóan miksa sem hanyagolta el a művészetek és sokat tett azért, hogy München a kultúra egyik fellegvára legyen. Egész életében foglalkozatták a szellem dolgai és művészekkel vette körül magát, sok híres tudóst és művészt hívott (Geibel, Liebig és Sybel) Münchenbe. A Bajor Tudományos Akadémián létrehozták a természettudományi, a műszaki és a történeti osztályokat, emellett tudományos kutatási programok indultak el. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szellemi élet legfontosabb képviselőivel, akiktől gyakran politikai tanácsot is elfogadott. Andersen is meglátogatta a király starnbergi kastélyában és később úgy nyilatkozott róla mint kedves fiatalemberről. Miksa pedig szívesen olvasta Andersen meséit.
Miksa adott utasítást a müncheni Maximilianstrasse építésére 1850-ben, ahol jelenleg is egészalakos emlékmű állít neki emléket. Itt található a Maximilianeum is, ami 1949-től a bajor parlament épülete. A müncheni Bajor Nemzeti Múzeum (Bayerisches Nationalmuseum) építését is ő indította el. További egy Alpokban található hosszú hegyi út is az ő nevét viseli, mert 1858 nyarán arra túrázott.
[szerkesztés] Családja
Miksa 1842. október 12-én vette feleségül Vilmos porosz herceg lányát, III. Frigyes Vilmos porosz király unokahúgát, Mária Friderikát. A házasságból két fiú született, mindkettejük a bajorok királya lett, de mindkettejükön úrrá lett az elmebaj:
[szerkesztés] Források
- Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001
- Angol wiki cikke
Németország-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
