Alexandra Amália bajor királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexandra Amália bajor királyi hercegnő
1826 Alexandra.JPG
Alexandra a Joseph Karl Stieler által festett képen, 1845-ben
Született
1826. augusztus 26.
Aschaffenburg
Elhunyt
1875. szeptember 21. (49 évesen)
München
Szülei Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő
I. Lajos bajor király
Foglalkozása író
szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandra Amália bajor királyi hercegnő témájú médiaállományokat.

Alexandra Amália bajor királyi hercegnő (Johannisburg Kastély, Aschaffenburg, 1826. augusztus 26.Nymphenburgi kastély, München, 1875. szeptember 21.) a Wittelsbach-dinasztiából származó írónő.

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Deutsches Reich - Königreich Bayern (Grosses).png

Alexandra Amália hercegnő I. Lajos bajor király és felesége, Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

Szüleinek összesen 9 gyermeke volt:

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexandra Aschaffenburgban, a Johannisburg kastélyban született. Sohasem ment férjhez, életét a müncheni és würzburgi Királyi Szent Anna apácakolostorokban élte le, amelyek kifejezetten előkelő származású hölgyek vallásos közösségei voltak. Bár kísérletek történtek kezének megszerzésére; az 1850-es években Louis Lucien Bonaparte (1813–1891), Napóleon unokaöccse megkérte Alexandra kezét apjától, Lajos királytól, de az visszautasította őt – részben azért, mert a férfi ekkor már elvált feleségétől – másrészt leányának meggyöngült egészségére hivatkozva.

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexandra 1852-ben kezdte meg írói pályafutását, és termékeny írónak bizonyult. Első könyve a Weihnachtsrosen (Karácsonyi rózsák) címet kapta. A következő évben megjelent a Souvenirs, pensées et essais (Visszaemlékezések, elmélkedések és esszék) című írása, ezt 1856-ban a Feldblumen (Mezei virágok) követték, amelynek bevételét a Miksa fejedelemről elnevezett árvaháznak (Waisenhaus Maximilian) adományozta. 1858-ban jelent meg a Phantasie- und Lebensbilder (Ábrándozások és életrajzi vázlatok), ami főleg angolból és franciából fordított írásokat tartalmazott. 1862-ben megjelent a romantikus író, Eugenie Foa írásaiból fordított kötete. A következő évben Thautropfen (Harmatcsepp) című írása jelent meg, ami szintén műfordításokat tartalmaz, franciából. 1870-ben bemutatta legújabb könyvét, amit franciából fordított, Arnaud Berquin művét, a L’ami des enfants-t (németül Das Kindertheater, A gyermekszínház). Ugyanebben az évben jelent meg a Der Erste des Monats (A hónap elseje), ami Jean-Nicolas Bouilly művének német fordítása volt. 1873-ban jelent meg a Maiglöckchen (A völgy gyöngyvirágai) című írása.

Egész életét az apácakolostorokban töltötte, amelynek főnökasszonya és apátnője volt. Irodalmi érdeme mellett meglehetősen sok tévképzet gyötörte; mániákusan szerette a tisztaságot, és meg volt győződve arról, hogy gyermekkorában lenyelt egy üvegből készült versenyzongorát. Alexandra végül 1879-ben hunyt el, mindössze 49 évesen, a Nymphenburg kastélyban. A müncheni Szent Kajetán templomban (Theatinerkirche), a Wittelsbachok kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandra Amália bajor királyi hercegnő témájú médiaállományokat.
  • Hans Rall: Wittelsbacher Lebensbilder von Kaiser Ludwig bis zur Gegenwart: Führer durch die Münchener Fürstengrüfte mit Verzeichnis aller Wittelsbacher Grablegen und Grabstätten. München: Wittelsbacher Ausgleichsfonds.
  • Geoffrey Regan: Királyi baklövések, 2005
  • A lenyelt zongoráról, szűkszavúan