Luitpold bajor királyi herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luitpold
Prinzregent Luitpold.jpg

Bajorország régense
Uralkodási ideje
1886. június 10. – 1912. december 12.
Elődje nincs
Utódja III. Lajos régensherceg, majd 1913-től király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Teljes neve Luitpold Karl Joseph Wilhelm von Bayern
Született 1821. március 12.
Würzburg
Elhunyt 1912. december 12. (91 évesen)
München
Házastársa Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnő
Gyermekei III. Lajos (1845-1921), Lipót Miksa (1846-1930), Teréz Sarolta (1850-1925), Ferenc József (1852-1907)
Édesapja I. Lajos
Édesanyja Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő

Luitpold bajor királyi herceg (Würzburg, 1821. március 12.München, 1912. december 12.) Bajorország régenshercege II. Lajos király helyett 1886-tól. Liberális kormányzósága alatt Bajorország felvirágzott, München pedig Európa egyik kulturális központjává vált. 26 évig tartó régensségét Bajorország aranykorának is nevezik.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Lajos bajor király (1786–1868) és felesége Terézia Sarolta Lujza szász-hildburghauseni német hercegnő, bajor királyné (1792–1854) harmadik fia volt. 8 testvére volt:

Régenssége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luitpold a 90. születésnapján

Katonai pályára lépett, Ausztria oldalán harcolt a Poroszország elleni héthetes háborúban (1866). Unokaöccsének, II. Lajosnak utolsó éveiben ő volt a helyettese, és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elmezavara miatt Lajos képtelen a kormányzásra, Luitpold régensherceggé lépett elő. Ezt a hivatalt töltötte be másik unokaöccse, a szintén elmebeteg Ottó uralkodása alatt is.

Gondoskodó régensi szerepe és liberális elveinek következetes alkalmazása hamarosan széles néprétegek elismerését vívta ki, bár régenssé választásakor pletykák terjedtek arról, hogy valójában ő ölette meg unkaöccsét, Lajost. Népszerűségét növelte, hogy legelső intézkedései között volt II. Lajos kastélyainak megnyitása a közönség előtt.

Az 1906-os választási reformok és a miniszteri felelősség bevezetése a legdemokratikusabb kormányzatú német királysággá tette Bajorországot. Bár fenntartásai voltak II. Vilmos politikájával szemben, Luitpold szigorúan hű maradt a német kormányhoz. 1912-ben bekövetkezett halála után fia, Lajos lett a régens, majd III. Lajos néven az utolsó bajor király. Luitpold herceget a müncheni Szent Kajetán templomban (Theatinerkirche) temették el.

Művészetpártoló király[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München Luitpold támogatásával virágzásnak indult és kulturális központtá fejlődött. A régensherceg sok művésszel állt baráti kapcsolatban, s bőkezűen költött kulturális és művészeti célokra. Ő alapította a Künstlerhaust, ahol a művészek találkozhattak és kiállításokat tarthattak. 1891-ben megalapította a müncheni Luitpold Gymnasiumot.

Luitpold felesége, Auguszta Ferdinanda főhercegnő.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1844. április 15-én, Firenzében feleségül vette Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864), II. Lipót toszkánai nagyherceg és Mária Anna Karolina szász hercegnő leányát. Luitpold apja, I. Lajos király erősen ellenezte fia házasságát, mivel Auguszta Ferdinanda főhercegnőn már megmutatkoztak a tuberkulózis első látható tünetei. A házasságból négy gyermek született:

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok utcát (Prinzregentenstraße vagy Luitpoldstraße) és épületet neveztek el róla. Az ő nevét viseli a müncheni Prinzregententheater és Luitpoldarena, és a nürnbergi Luitpoldhalle. Ezenkívül egy torta is az ő emlékét idézi: Prinzregententorte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luitpold bajor királyi herceg témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Luitpold,_Prince_Regent_of_Bavaria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.