I. Ottó görög király

I. Ottó
I. Ottó, Görögország királya
Görögország királya
Uralkodási ideje 1833. február 6. – 1862. október 23.
Örököse	I. György
Életrajzi adatok
Teljes neve	Wittelsbach Ottó
Született	1815. június 1. Salzburg
Elhunyt	1867. július 26. Bamberg
Házastársa	Amália oldenburgi hercegnő
Gyermekei	gyermektelen volt
Édesapja	I. Lajos bajor király
Édesanyja	Szász-hildburghauseni Terézia

Wittelsbach Ottó (Salzburg, 1815. június 1. – Bamberg, 1867. július 26.) 1833-tól 1862-ig Görögország királya a Wittelsbach-házból

Élete

Származása, ijúkora

I. Lajos bajor király (1786–1868) és Szász-hildburghauseni Terézia (1792–1854) második fiaként született Salzburgban. Szüleinek a következő gyermekei születettek:

• Miksa királyi herceg (1811–1864), a későbbi II. Miksa bajor király, aki 1842-ben Mária Friderika porosz hercegnőt (1825–1889) vette feleségül.
• Matild Karolina királyi hercegnő (1813–1862), aki 1833-ban III. Lajos hessen-darmstadt-rajnai nagyherceghez (1806–1877) ment feleségül.
• Ottó királyi herceg (1815–1867), 1832-től görög király.
• Teodolinda Sarolta Lujza királyi hercegnő (1816–1817), kisgyermekkorban meghalt.
• Luitpold bajor királyi herceg (1821–1912), Bajorország régense, aki 1844-ben Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864) vette feleségül.
• Adelgunda Auguszta királyi hercegnő (1823–1914), aki 1842-ben V. Ferenc modenai herceghez (Habsburg–Estei Ferenc osztrák főherceghez, 1819–1875) ment feleségül.
• Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő (1825–1864), aki 1844-ben Albert Frigyes osztrák főherceg (1817–1895) felesége lett.
• Alexandra Amália királyi hercegnő (1826–1875), a müncheni és würzburgi királyi Szent Anna apácakolostorok főnökasszonya és apátnője, írónő.
• Adalbert Vilmos királyi herceg (1828–1875), aki 1856-ben Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnőt (1834–1905) vette feleségül

Uralkodása

1830. február 3-án a nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország a londoni egyezményben kimondták Görögország elszakadását az Oszmán Birodalomtól. A görög forradalom (1821-1832) vége, és az első miniszter, Ioannis Kapodisztriasz meggyilkolása azonban teljes káosz kibontakozásához vezetett Görögországban.

1832 májusában, a nagyhatalmak londoni konferenciája úgy döntött, hogy egy Wittelsbach-házból való uralkodót hív meg Görögország trónjára. Először Károly Tivadar bajor királyi herceget, az elhunyt I. Miksa bajor király legkisebb fiát ajánlották uralkodónak, ő azonban elhárította a megtiszteltetést. Helyette unokaöccsét, Ottó herceget jelölték. A görög nemzetgyűlés 1832 augusztusában elfogadta a nagyhatalmak döntését, és meghívta az akkor 16 éves Ottó herceget a trónra. Az ifjú királyjelölt elfogadta a felkérést, és nagyszámú bajor tanácsadója kíséretében Görögországba utazott. 1833. február 6-án „Isten kegyelméből való uralkodóként” foglalta el a görög trónt. Fiatal kora miatt kezdetben három régens kormányzott helyette, 1835-től egyeduralkodója lett Görögországnak. Eleinte Napflionból, majd 1834-től Athénból intézte az ország ügyeit.

1836. november 22-én kötött házasságot Amália oldenburgi hercegnővel (1818–1875), de frigyük mindvégig gyermektelen maradt.

Ottó új törvénykönyvet léptetett életbe és reguláris hadsereget szervezett. Ám az abszolutista uralom és a szigorú adórendszer elégedetlenséghez vezetett, emiatt 1837-ben Josef Ludwig von Armanspergnek le kellett mondania kancellári posztjáról. 1841-ben Görögország sikertelenül próbálta annektálni Krétát, a lépéssel viszont sikerült kivívnia Nagy-Britannia ellenszenvét. 1843-ban pedig felkelés tört ki a szigeten, és Ottó rákényszerült az alkotmányos monarchia bevezetésére. Ottó római katolikusként uralkodott az ortodox vallású országban, és az alkotmányban már azt is garantálnia kellett, hogy utódja a trónon már ortodox vallású személy lesz.

A király arról ábrándozott, hogy Konstantinápoly központtal újra létrehozza a Bizánci Birodalmat, de amikor a krími háború (1853–56) során megtámadta az Oszmán Birodalmat, a franciák és az angolok elfoglalták Pireuszt, így Görögország nem tudta megnövelni területét. 1859-ben a osztrák–szárd–francia háborúban Ottó Ausztriát támogatta, ezzel tovább rombolta tekintélyét a brit és francia kormányok előtt.

Ottó király 30 éves uralkodása 1862. október 23-ig tartott, amikor is egy vértelen felkelés megfosztotta a trónjától. Feleségével együtt elhagyta Görögországot, életének utolsó öt évét bambergi rezidenciáján töltötte.

Források

• Tolnai nagylexikon
• Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001

Előző uralkodó: –

Görögország uralkodója 1833–1862 Wittelsbach-ház

Következő uralkodó: I. György