Kréta (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kréta
Kreta-Lassíthi-Hochebene.jpg
Közigazgatás
Ország  Görögország
Régió Kréta
Székhely Iráklio
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Terület 8336 km²
Legmagasabb pont Ida-hegy (2456 m)
Időzóna EET (UTC+2)
Elhelyezkedése
Crete topographic map-fr.svg
Kréta  (Görögország)
Kréta
Kréta
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 35° 11′, k. h. 24° 54′Koordináták: é. sz. 35° 11′, k. h. 24° 54′
A Kréta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kréta témájú kategóriát.

Kréta (görögül Κρήτη, ógörög átírásban Krété, újgörögül Kríti) Görögország legnagyobb és a Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigete, fővárosa Iráklio.

Görögország e legdélibb régióját a helybeliek csak Megáloniszosznak, azaz Nagyszigetnek becézik.

A sziget népszerű turistacélpont. A turisták szívesen látogatják a Knósszosz, Phaisztosz és Gortüsz ásatásait, Rethymno velencei kastélyát és a Szamariász-szurdokot.

Kréta a minószi kultúra (kb. i. e. 2600–1400), a legrégebbi ismert európai civilizáció központja volt.

A sziget 1913 óta az önálló Görögország része. A görög szabadságharc után még néhány évtizedig török uralom volt a szigeten, majd 1898-ban a krétaiak független államot hoztak létre, amely másfél évtizedes fennállás után egyesült a Görög Királysággal. A másik görög sziget Ciprus brit gyarmattá vált, majd 1960-ban független állam lett, függetlenségét azóta is megőrizve. A 2010 óta tartó görög gazdasági válság miatt többen felvetették a sziget lehetséges egyoldalú elszakadását Görögországtól.[1]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kréta Görögország 13 régiójának egyike. Az ország legnagyobb szigete, ugyanakkor (Ciprus után) a második legnagyobb a Kelet-Mediterrán térségben. 2005-ös adatok szerint 650 ezren élnek a szigeten. Kréta hosszanti alakú, 260 kilométer hosszúságban nyúlik el kelet-nyugati irányban. Legnagyobb szélessége 60 kilométer, a legkisebb 12 kilométer. Területe 8336 km², tengerpartjának hossza 1046 km. Északon a Krétai-tenger (görögül: Κρητικό Πέλαγος), délen a Líbiai-tenger (görögül: Λιβυκό Πέλαγος) határolja. A görög szárazföldtől körülbelül 160 km-re délre fekszik.

Kréta felszíne hegyekkel szabdalt. A nyugat-kelet irányú hegyvonulat meghatározza a sziget arculatát. Ezt a hegyvonulatot három különböző hegycsoport alkotja:

  • Fehér-hegység vagy Lefká Óri (Λευκά Όρη, 2452 m);
  • Idi-vonulat, Pszilorítisz (Ψηλορείτης, 2456 m);
  • Díkti-hegység (Δίκτη, 2148 m);
  • Kedrosz (1777 m);
  • Thripti (1489 m)

Ezek a hegységek termékeny fennsíkokkal (Laszithíu, Omalósz, illetve Nída), barlangokkal (Diktéo Ándro és Idéo Ándro) és szurdokokkal (például a híres Szamariász-szurdok, Φαράγγι της Σαμαριάς) ajándékozzák meg Kréta szigetét.

Több kisebb folyót találhatunk Krétán, például az Ieropotamoszt a sziget déli részén.

Kréta térképe
Kréta térképe

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kréta legnagyobb szülötte Nikosz Kazantzakisz író, a Zorba és a Krisztus utolsó megkísértése c. filmek forgatókönyvírója. Sírja Iráklióban (régi nevén: Kandia), a városfalon található. Ugyanitt született a híres festő, Domeniko Theotokopulosz (El Greco) is. Kréta szigetéhez kapcsolódik a Minótaurosz és a krétai labirintus mitológiai története.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberfélék már 130 ezer évvel ezelőtt megjelentek a szigeten. A késő újkőkorszakban korban és a bronzkorban a minószi civilizáció ideje alatt a sziget meglehetősen fejlettnek számított a többi civilizációhoz képest. Számos ősi hatalom uralta a szigetet a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom, a Krétai Emirátus, a Velencei Köztársaság és az Ottomán Birodalom. 1898–1913 között a krétai kormány uralma alá került, majd csatlakozott a Görög királysághoz. Németország elfoglalta a második világháború alatt.

A történelem előtte Kréta

Az első emberfélék települése megközelítőleg 130 000 évvel ezelőttig nyúlik vissza, a őskőkorszakig. A települések nagy része az i. e. 7. ezredben már rendelkezett háziasított marhákkal, bárányokkal, kecskékkel, malacokkal és kutyákkal, mellette pedig gabonát és hüvelyes növényeket termesztettek. Ebben az időszakban már Knósszosz volt a központja a kréta szigetének, majd később a minószi időszaknak is. Pár ismertebb település ebből a korból Kephala, Magasza és Trapeza.

Phaisztosz romjai

A minószi civilizáció

Kréta Európa első fejlett civilizációjával rendelkezett a minószival (megközelítőleg i. e. 2700–1420). Ez a civilizáció találta ki az eddig megfejtetlen lineáris A írást. A korai krétai történelemhez számos ismert legenda kapcsolódik, mint például a Minósz király, Thészeusz és a Minótaurosz legendája. Szantorinin történt vulkanikus robbanás miatt a civilizáció nagy része megsemmisült. Ekkor alakult ki a sziget mai nevének őse, a Keftiu. A név az akkád KPTR azaz kapturrūm (asszír kab/p-kûr-u(m)) szóra vezethető vissza, ami tárolóedényt vagy tárolóhelységet jelent. Ez a név a kereskedelemben betöltött szerepére utalhat az óasszír kereskedelem korában. Elképzelhető, hogy az anatóliai Kaptara település nevével is kapcsolatban van.

A Mükénoszi civilizáció

I. e. 1420 körül a görög anyaföldön kialakult mükénéi kultúra állama lerohanta a legyengült minószi civilizációt. A legidősebb görögül írt írásos bizonyítékait a kornak a knosszoszi archívumban találták meg, melynek eredete i. e. 1425–1375 közé tehető.

Gortüsz romjai

A római megszállás alatt

Kréta belesodródott a mithridatészi háborúba, viszont Marcus Antonius Creticus (i. e. 71) kezdetleges támadását sikerült még visszaverniük. Hamarosan követte Quintus Caecilius Metellus Pius, aki 3 légiójával meghódította a szigetet i. e. 69-ben és kiérdemelte a Creticus (Kréta meghódítója) jelzőt. Gortüsz (latinosan Gortys) lett a fővárosa a szigetnek és egy lett a sok római provincia közül, Cyrenaicával együtt, így ezek alkották Crete at Cyrenaicát. Mikor Diocletianus újra felosztotta a birodalmat, Kréta Cyrenaicával együtt alkotta a Moesia egyházmegyét és később I. Constantinus áthelyezte a szigetet a macedoniai egyházmegyéhez.

Bizánci Birodalom - 1. korszak

Krétát elválasztották 297-ben Cyrenaicától, viszont a bizánci birodalom része maradt. Kréta a vandálok célpontja lett 467-ben, földrengések sújtották 365-ben és 415-ben, a szlávok fosztogatták a szigetet 623-ban, az arabok 654-ben, a 670-es években, majd a 8. században számos alkalommal. Körülbelül 732-ben a III. León bizánci császár áthelyeztette a szigetet a pápa fennhatósága alól a konstantinápolyi ortodox egyház oltalma alá.

A Krétai Emirátus

Az 820-as években Kréta a Bizánci Birodalom része volt, de andaluszi száműzöttek foglalták el a szigetet Abu Hafsz vezetésével, és felállítva a Krétai Emirátust. A Bizánci Birodalom képtelen volt elfogadni a sziget elvesztését ezért 842 és 843-ban Theoktisztosz vezetésével próbálták visszaszerezni Krétát. A későbbi, 911-es és 949-es bizánci hadjáratok is kudarccal végződtek. 960-ban Niképhorosz Phókasz hadjárata végül sikeresen zárult és a sziget ismét a Bizánci Birodalom része lehetett.

Bizánci Birodalom - 2. korszak

961-ben Niképhorosz Phókasz megszilárdította a bizánci vezetést a szigeten . 1204-ben, a negyedik keresztes hadjáratban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. Montferrati Bonifác lehetett volna a Latin Császárság első uralkodója, viszont eladta a jogát Velencének. A Genovai Köztársaság, a Velencei Köztársaság legnagyobb vetélytársa ezért megszállta Kréta szigetét és 1212-ig birtokolta, egészen addig, míg Velence nem biztosította katonai beavatkozással Krétát, mint velencei gyarmatot.

Velencei uralom

Frangokasztello erődje

1212-től beszélünk a sziget történelmében velencei uralomról, amely megközelítőleg 4 évszádig tartott. A reneszánsz pedig ez idő alatt söpört végig a szigeten és ezzel számos alkotással, épülettel járult hozzá Kréta történelméhez és művészetéhez. Ismerősebben csenghet a krétai iskola vagy a késő-bizánci művészet, amely az utolsó művészeti hagyományát mutatta be egy elbukott birodalomnak. A legismertebb képviselője a krétai reneszánsznak El Greco, a festő és Nikolasz Kalliákisz (1645–1707), Jeórjosz Kalafátisz (1652–1720), Andríasz Muszalusz (1665–1721) és Vicsencosz Karnasosz írók. A katolikus velencei birodalom uralma alatt Candia városa volt a legjobban védett kelet Mediterrán város. 3 kiemelt erőddel rendelkezett a sziget, ami Gramvousa, Spinalonga és Fortezza településeknél kapott helyet. Más ismertebb erődítmény volt még a Kazarma erőd Sitia-ban. 1492-ben a spanyol zsidók a szigetre menekültek. 1574-77 között Krétát Giacomo Foscarini uralta, mint proveditor. A Starr (1942) szerint Giacomo Foscarini uralkodása sötét időszak volt a zsidók és a görögök számára. Uralkodása alatt a nem katolikusoknak magas adókat kellett fizetni. A feltételezett statisztikák szerint 1627-ben 800 zsidó volt Candia városában, amely a város 7 százalékát adta, így ebből kiindulva komoly pénzeket tudott behajtani a zsidó társadalmon.

Az Ottomán Birodalom idején

Az Ottomán Birodalom meghódította Kréta szigetét 1669-ben a candiai ostrom után. Számos görög krétai más velencei fennhatóságú régióba menekült az Ottomán-Velencei háborút követően. Sokan követték Simone Stratigo-t, aki Dalmáciába vándorolt Krétából 1669-ben. A szigeten a legtöbb krétai muszlim helyi görögnek számított, ha beszélte a krétai görög nyelvjárást, viszont a 19. századi politikai kontextusban mégis törökökként kezelték őket. A görög függetlenségi háború idején a kortárs becslések úgy vélték, hogy a sziget lakosságának a 45%-a muszlim volt. 1770 húsvétján egy jelentős felkelés volt a szigeten az Ottomán hatalom ellen, melynek felbujtója Daskalogiannis, egy skafiai hajótulajdonos volt, aki az Orlov flottától kapott ígéretet, hogy segítenek a legyőzni az Ottomán Birodalmat, de a beígért segítség sosem érkezett meg. Daskalogiannis végül megadta magát az Ottomán birodalomnak. A krétaiak tiszteletük jeléül a chaniai reptért Daskalogiannis után nevezték el. Heraklion magas falakkal és bástyákkal volt körülvéve, melyeket a 17. században délre és nyugatra is kibővített. A gazdagok negyede az északkeleti részen volt található, ahol az elit lakott. Az Ottomán Birodalom ideje alatt a várost “kihalt város”-ként is ismerték. A candiai város népességét kétféleképpen próbálták helyreállítani a törökök: az első variációnál a török elit próbálta meg helyreállítani a romvárost nagy összegű adományokkal. A második módszer az volt, hogy a bevételek növelése érdekében eladták a városi tulajdonokat, hogy a pénzből fejleszteni tudják a várost és a hozzá tartozó területeket. Molly Greene (2001) szerint egy feljegyzés utal arra, hogy számos ingatlan tranzakció ment végbe a török uralom ideje alatt. A "kihalt városban" a kisebbség is hasonló jogokkal rendelkezett egy birtok, vagy épület megvásárlásakor. A keresztényeknek és a zsidóknak is lehetőségük volt vásárolni vagy eladni az ingatlan piacon a tulajdonaikat.

Az 1866-1869-es Nagy Krétai Forradalom (Κρητική Επανάσταση του 1866) egy 3 éves lázadás volt a török uralom ellen, és ez volt a 3. és egyben a legnagyobb forradalom a Görög Függetlenségi Háború (1830) és a Független Krétai Állam létrejötte között (1898). A nyugat európai liberális körökben óriási felháborodást kavart az Arkadi-i Holokauszt. Ez az esemény 1866 novemberében történt, mikor is a nagy Ottomán erők ostrom alá vették az Arkadi Kolostort, amely akkoriban lázadók főhadiszállása volt. 259 védő és 700 asszony és gyerek talált menedéket a kolostorban. Pár napos harcot követően a törökök betörtek a kolostorba. Ekkor a kolostor apátja meggyújtotta a pincében található puskapor készletet és a legtöbb védő, asszony és gyerek a robbanásban vesztette el az életét.

A krétai állam 1898 - 1913

A folyamatos krétai felkelések 1889-ben, 1895-ben és 1897-ben a Nagyhatalmakat ráébresztették arra, hogy a szigeten uralkodó állapotokat meg kell szüntetni, ezért a sziget vezetését egy négy tagú bizottságra, pontosabban 4 admirálisra bízták. 1898. augusztus 25-én a török maffia több száz krétai görögöt mészárolt le a brit konzullal és 17 brit katonával együtt. Ennek következménye az lett, hogy a Nagyhatalmak 1898 novemberében kiűzték a törököket a szigetről és létrejött az autonóm krétai állam. A szigetet egy nemzetközi katonai erő biztosította, aminek a görög György herceg volt a főbiztosa, akire 1898-ban ruházták rá a megbízást a Nagyhatalmak. György herceget Alexandros Zaimis váltotta 1906-ban. Míg Zaimis nem volt a szigeten, addig a krétai képviselők egyoldalú döntésének köszönhetően egyesültek Görögországgal, viszont ezt nemzetközi szinten nem ismerték el egészen 1913. december 1-ig.

Második világháború

A második világháború alatt, a szigeten zajlott a Krétai csata 1941 májusában. Ez volt az első olyan csata az eddigi történelem folyamán, ahol ilyen nagy számban alkalmazták az ejtőernyősöket egy hadművelet során. Viszont itt sikerült kihasználni először a szövetségeseknek az Enigma titkosításból kinyert információkat és ezzel meghiúsítani a németek villámakcióját és itt találkozhattak a németek először a lakosság tömeges fegyveres ellenállásával, amely több ezer német katona halálát okozta. A németek a csata első napján 7000 ejtőernyőst vesztettek, köszönhetően a krétai és brit csapatok lélekjelenlétének és Hitler innentől kezdve nem használta több bevetésen az ejtőernyősöket a háború folyamán. A német hadsereg a hatalmas veszteségeket követően a lakosságon állt bosszút úgy, hogy a helyi falvakból véletlenszerűen kiválasztott polgárokat mészárolta le kor vagy nemtől függetlenül. Erre kitűnő példa lehet a Kondomari faluban történt tömegmészárlás is.

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aradaina szurdoka

Kréta őshonos élővilágára alapvetően rányomja bélyegét az a tény, hogy bár a sziget korábban szárazföldi kapcsolatban állt Kisázsiával, a pliocén korszak közepén teljes területe víz alá került[2]. A pliocén végén vagy a pleisztocén elején újból kiemelkedett a Földközi-tengerből, de a növényeknek és állatoknak újra kellett kolonizálniuk. Ebből a szempontból a krétai élővilág az óceáni szigetekére emlékeztet: felülreprezentáltak a jól úszó, repülő, vagy hordalékkal utazó állatok. Az ókori görögöknek is feltűnt, hogy a szigetről hiányoznak a veszélyes állatok: medvék, farkasok, sakálok vagy mérgeskígyók. Ők ezt Héraklész művének tartották, a hős állítólag megtisztította az efféle állatoktól Zeusz szülőhelyét. A keresztény időkben Pál apostolt tartották a sziget megtisztítójának, aki két évig élt Krétán.

Történelem előtti élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Krétán megtelepedő emlősfajokra jellemző, hogy - akárcsak más szigeteken - a nagy termetű fajok az izolált zsugorodás következtében törpenövésűek lettek, a kisebbek mérte pedig megnőtt. Az ember megtelepedése előtti fauna két részre osztható:

Az I. biozóna képviselői 1,8 millió évtől 300 000 évvel ezelőttig éltek. Ide tartozik a krétai törpemamut (Mammuthus creticus), a krétai törpevíziló (Hippopotamus creutzburgi), a krétai egér (Kritimys sp.).

A II. biozóna tagjai 300 000 évvel ezelőtt váltották fel a korábbi faunát és 10 000 évvel ezelőtt pusztultak ki. Ide tartozik a krétai törpeelefánt (Palaeoloxodon chaniensis), nyolc (részben törpenövésű) szarvasfaj (Candiacervus), a Mus nemzetsége tartozó nagytermetű egérfajok, a krétai vidra (Lutrogale cretensis) és a nagy, 60 cm magasságú krétai bagoly (Athene cretensis).

Emlősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legjellegzetesebb krétai emlősállat a krétai bezoárkecske vagy kri-kri, az ember által behozott házikecskék több ezer éve visszavadult leszármazottja, amely ma már a vadkecskék egy alfajának számít. A Szamária Nemzeti Parkban a turisták is találkozhatnak vadon élő példányaival. A szigeten endemikus még a krétai cickány, és a krétai tüskésegér. Helyi alfaja él itt a vadmacskának és megtalálható a nyest, a menyét és a borz.

A szigeten a következő denevérfajok honosak: Blasius-patkósdenevér, kis patkósdenevér, nagy patkósdenevér, hegyesorrú denevér, csonkafülű denevér, bajuszos denevér, fehérszélű törpedenevér, közönséges törpedenevér, alpesi denevér, közönséges késeidenevér, barna hosszúfülű-denevér, hosszúszárnyú denevér és nagy szelindekdenevér.

Madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kréta gazdag madárvilágába tartoznak a sasok, fecskék (melyek az észak-afrikai éghajlati zónába tartozó déli partvidéken egész évben megmaradnak), pelikánok és darvak. A nehezen hozzáférhető hegyekben és szurdokokban fészkel a veszélyeztetett szakállas saskeselyű. Rajta kívül él még a szigeten szirti sas, héjasas, fakó keselyű, Eleonóra-sólyom, vándorsólyom, Feldegg-sólyom, vörös vércse, macskabagoly, kuvik, dolmányos varjú, havasi csóka, havasi varjú, búbos banka és sok más madárfaj.

Hüllők és kétéltűek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyíkokkal és gekkókkal gyakran, teknősökkel és siklókkal ritkábban találkozhatunk. A békák és varangyok inkább csak eső után aktívak.

A szigeten él a balkáni zöldgyík, égei-tengeri faligyík, érces szkink, siklószemű gyík, fali gekkó, török gekkó, Kotschy gekkója, mór teknős és kaszpi víziteknős. Korábban előfordult az európai kaméleon is, de a mezőgazdasági vegyszerezés miatt vadon élő populációi ma már kipusztultnak tekinthetők.

Négy siklófaj él Krétán, az emberre egyik sem veszélyes: a leopárdsikló, a balkáni haragossikló, a kockás sikló és az egyedüli mérges faj, a macskakígyó, ám ez utóbbi hátulméregfogas sikló és csak kis testű rágcsálókat vagy gyíkokat képes elérni a méregfogával.

Két tengeri teknős található Kréta környékén a levesteknős és az álcserepesteknős, mindkettő veszélyeztetett faj. Az utóbbi a nagy turistaforgalmú Rethimno és Chania, valamint a déli öblök homokos tengerpartjain költ.

A kétéltűeket a zöld varangy, amerikai varangy, zöld levelibéka és a tavi béka képviseli.

Pálmafák Vai strandján

A sziget észak keleti részén Vai üdülő településnél található Európa legnagyobb természetes pálmaerdője.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kréta (sziget) témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Crete című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.