Minósz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Minósz, Cesare Zocchi szobra
Minósz palotája Knósszoszban

Minósz (ógörögül Μίνως, latinul Mīnōs) a görög mitológia egyik alakja, Kréta királya, Zeusz és Európé fia, Rhadamanthüsz és Szarpédón bátyja. Felesége Pasziphaé, gyermekei Ariadné, Phaidra, Androgeósz, Deukalión, Glaukosz és Katreusz. Paria nimfától még négy fia, Eurümedón, Khrüszész, Néphalión, Philolaosz született. Britomartisz egyik legendájában Minósz elől ugrott a tengerbe, ahonnan a halászok mentették ki. Egy további szeretője volt Prokrisz, akinek elajándékozta Zeusz mindig célba találó gerelyét, amit Zeusz eredetileg Európének adott – így került az végül Kephaloszhoz. Egy másik isteni tárgy is a tulajdona volt, Talósz, a Héphaisztosz által készített ember alakú gépezet, aki naponta háromszor körbefutotta Krétát és minden közeledő hajót kőzáporral fogadott, többek közt az argonauták hajóját, az Argót is.

A három fivér alapította Kréta szigetén azt az államot, amit ma Minószi Királyságként ismerünk. Volt egy korábbi királyság, amit utolsó királya, Aszteriosz gyermektelensége miatt Minószra hagyott. Minósz kisajátította a kormányzást, fivéreit irigyen figyelte, ezért Rhadamanthüsz inkább elköltözött. Később Minósz Szarpédónnal is összekülönbözött. Erről két változat maradt fenn. Az egyik szerint mindketten beleszerettek Milétoszba, Apollón fiába, aki Szarpédónt választotta. A másik változat szerint Minósz attól félt, hogy Milétosz a hatalmára tör, ezért száműzte Szarpédónnal együtt. Ez utóbbi változat szerint Milétosz Minósz unokája volt Akakallisz nevű leányától.

Glaukosz nevű fia gyermekkorában belefulladt egy mézeskorsóba, majd az őt megtaláló jós, Polüeidosz felélesztette. Minósz további megpróbáltatásait dölyfössége okozta. Zeusz fia lévén, azt gondolta, hogy az istenek minden kívánságát teljesítik, ezért Poszeidóntól kért egy bikát, hogy áldozatot mutathasson be. Poszeidón küldött is egy bikát, amit azonban Minósz nem áldozott fel, mert túl szépnek tartotta az áldozathoz, helyette a saját csordája egyik állatát ölte meg. Poszeidón ezért bosszúból őrületet küldött Pasziphaéra, aki beleszeretett a bikába, így született Minótaurosz. Néhány ókori szerző tudni véli, hogy a gyilkosság miatt Krétára menekülő Daidalosz építette azt a tehénszobrot, amelybe bújva Pasziphaé odaadhatta magát a bikának. A megszülető szörnyet a szintén Daidalosz által épített Labirintusban rejtette el. Daidalosz ezért nem mehetett el a szigetről, sőt őt magát is bezárta Minósz a Labirintusba. A bika később feldúlta az egész szigetet, végül Héraklész szabadította meg tőle.

Azonban a bikát Eurüsztheusz szabadon engedte és Athén környékén kezdett garázdálkodni. A következő panathénaia játékok alkalmával Androgeósz oly sok dicsőséget szerzett, hogy Aigeusz megirigyelte és megbízta Androgeószt a bika megölésével. Androgeószt azonban a bika megölte, ezért Minósz hadjáratot indított Athén ellen és a legyőzött város ettől kezdve áldozattal tartozott Minótaurosznak, ettől mentette meg a várost Thészeusz. Más változat szerint Androgeószt a sikereire irigy athéniak gyilkolták meg, miközben egy másik játékra tartott, a végeredmény ugyanaz. A krétaiak és görögök konfliktusában Minósz több várost ostromolt meg és foglalt el, köztük Niszoszt, ahol szövetségesét, Megareuszt ültette trónra. Ehhez kapcsolódik Szkülla legendája, aki elárulta apját, de jutalmát nem kapta meg.

Halálát Daidalosz szökése okozta, akit mindenhol kerestetett. Végül Szicíliában, Kamikosz városában találtak rá. Minósz hatalmas hajóhaddal látogatott el a szigetre és a kiadását követelte, de Kókalosz király leányai a fürdőben forró vízzel megölték és balesetnek tüntették fel. El is temették, holttestét csak később szállították haza Krétára. Halála után a holtak egyik bírája volt az alvilágban testvérével, Rhadamanthüsszel és Aiakosz királlyal együtt.

A valós történelemben a minósz valószínűleg egy cím volt eredetileg, amelyet a krétai királyok viseltek.

Mitikus családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ókeanosz
 
Téthüsz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Inakhosz
 
Neilosz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zeusz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Epaphosz
 
Memphisz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Poszeidón
 
Libüé
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ankhinoé
 
Bélosz
 
Agénór
 
Télephassza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aigüptosz
 
Danaosz
 
Képheusz
 
Zeusz
 
Európé
 
Aszteriosz
 
Phoiniksz
 
Kadmosz
 
Thaszosz
 
Kiliksz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkméné
 
Rhadamanthüsz
 
Paria
 
Minósz
 
Pasziphaé
 
Szarpédón
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Philolaosz
 
Eurümedón
 
Khrüszész
 
Néphalión
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dionüszosz
 
Ariadné
 
Thészeusz
 
Phaidra
 
Androgeósz
 
Katreusz
 
Deukalión
 
Glaukosz
 
Eurümedé
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sztaphülosz
 
Oinopión
 
Heliké
 
 
 
Alkaiosz
 
Szthenelosz
 
 
 
 
Idomeneusz
 
Meda
 
Bellerophontész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Talósz
 
Euanthész
 
Meropé
 
Althaimenész
 
Apemoszüné
 
Aeropé
 
Pleiszthenész
 
Klümené
 
Naupliosz
 
 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap