Sarrukín akkád király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarrukín
Sargon of Akkad.jpg
Sarrukín vagy Narám-Szín megrongált szobra Ninivéből

Titulusai šarru-kīn (igazi király), Nagy Király
Agade királya
Uralkodása
Uralkodás kezdete: i. e. 24. század körül
Elődje Urzababa
Utódja Rímus
Sumer és Akkád királya
Elődje nincs
Utódja Rímus
Életrajzi adatok
Uralkodóház Akkád dinasztia (Szargonidák)
Született
Azupiranu
Elhunyt
Agade
Házastársa Taslultum
Gyermekei Rímus
Manistusu
Ibarum
Abaistakal
Enheduanna
Édesapja La-ibum (természetes)
Akki (Kis) királya
Édesanyja Enitum

Sarrukín vagy Nagy Sarrukín (Šarru/Šarrum-kīn, a biblikus héberben Sargon, magyar irodalomban néha Szargon), La-ibum fia, az Akkád Birodalom alapítója, első uralkodója volt. A rövid kronológia szerint kb. i. e. 2270-2215, a középső kronológia szerint kb. i. e. 2334-2279 között uralkodott.

Származása és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének jelentése „igaz király” vagy „törvényes király”, amiből eleve felmerül a gyanú, hogy trónfosztó volt. Sarrukín születési legendája szerint:


Sarrukín vagyok, az erős király, Agade királya. Enitum az anyám; apám nem ismertem. Apám testvérei a hegyet szeretik. Városom Azupiranu, mely Purattu partján fekszik. Enitum, anyám fogant engem, megszült engem titokban, sásból való kosárba helyezett, szurokkal zárta le kosaram fedelét, a folyóba vetett engem, mely nem lepett el, elsodort engem a folyó, Akkihoz, a vízkimerítőhöz vitt. Akki, a vízkimerítő kiemelt, mikor vedrét alámerítette. Akki, a vízkimerítő, fiává fogadott, felnevelt engem, Akki, a vízkimerítő, bizony kertészévé tett engem. Kertész-voltom miatt Istar (istennő) bizony belém szeretett.

A sumér királylista szerint apja datolyakertész volt, ő pedig Urzababa pohárnoka, aki Agade várost építette, és ott király volt 56 évig.

Felesége Taslultum volt, két fia követte a trónon egymás után, Rímus és Manistusu. Lánya, EnheduannaUrban a helyi holdisten, Nanna főpapnője volt. Enheduannának tulajdonítanak két Inannát dicsőítő himnuszt. Rajtuk kívül még két fia, Ibarum (az ő fia: Aliahum) és Abaistakal ismert.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 2350 körül Sarrukín által alapított Akkád Birodalom létrejötte döntő politikai változást hozott Mezopotámiában. A sémi származású és eredetileg az udvarnál hivatalt betöltő Sarrukín eleinte Kis királyát támogatta, majd saját fejedelemséget alapított, melynek fővárosa Akkád volt. E város lett Sarrukín további törekvéseinek bázisa. I. e. 2330 körül letaszítja Kis uralkodóját a trónról, majd az ummai Lugalzageszi felett aratott győzelem – a történetet elmesélő legenda szerint Lugalzageszit foglyul ejti és elrettentésül bilincsben végighurcoltatja Agadéban – és Dél-Mezopotámia meghódítása után észak és nyugat felé fordul, hogy birodalmát egészen a Földközi-tengerig terjessze ki. Sarrukín hadjáratai során el is jutott a Földközi-tengerig és az Amanus-hegységig. Tuttul városban köszönetet mondott Dagan istennek, amiért neki adta a Felső-Föld, Mári, Ebla, Jarmuti feletti hatalmat. Birodalmának határait itt a Cédrus-erdő (Libanon) és az Ezüst-hegy (Torosz) jelentette.

Délen és keleten elért a Perzsa-öbölig és Elámig. Elám élére egy vazallusát állította. Bár a tartósan ellenőrzése alatt álló terület jóval kisebb lehetett, az agadei dinasztiával az ókori Mezopotámia történetében először jött létre egy nagy területek felett ellenőrzést gyakorló központosítot hatalom, amely újdonság az addig városállamokba szerveződő térségben.

Sarrukín és utódainak hódító törekvései főleg gazdasági okokkal magyarázhatók: Mezopotámiában hiányoznak az olyan nyarsanyagok, mint a fa és fém, melyeket más területekről, például Libanonból kell importálni. A meghódított népek társadalmi szerkezete változatlan marad, csak a felső szintű államigazgatás kerül a királyi család tagjainak vagy más magas rangú akkád polgárnak a kezébe. Emellett szilárd katonai szervezet gondoskodik a kereskedelem, valamint az adó- és vámügyek lebonyolításáról. A Perzsa-öbölön keresztül zajló kereskedelmet Akkád monopolizálta. Egy óbabiloni átiratban ismert felirat szerint Meluhha (Indus-völgy), Magan (Oman) és Dilmun (Bahrein) is kereskedelmi partnerei közé tartozott. Az akkád birodalom egészét maga a király kormányozta. Ez a monarchikus szerkezet, ami ráadásul az uralkodó istenítéséhez is vezet, a sumer korszakhoz képest – amikor a tekintély hordozói a templom és a városállam voltak – mélyreható változást jelent.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
  • Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza (Helikon, Magyar Könyvklub, 1998) ISBN 963-208-507-8
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap