Vörös vércse

Vörös vércse
	Kifejlett hím
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Rend:	Sólyomalakúak (Falconiformes);
Család:	Sólyomfélék (Falconidae);
Alcsalád:	Sólyomformák (Falconinae);
Nemzetség:	Valódi sólymok (Falconini);
Nem:	Falco; Linnaeus, 1758
Faj:	F. tinnunculus;
Tudományos név
	Falco tinnunculus; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörös vércse témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös vércse témájú médiaállományokat és Vörös vércse témájú kategóriát.

A vörös vércse (Falco tinnunculus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, ezen belül a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó faj. Belgium hivatalos madara.^[1] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1992-ben „Az év madarává” választotta.

Előfordulása[szerkesztés]

Igen nagy elterjedési területe van. Európában, valamint Ázsia és Afrika jelentős területén honos. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket kerüli. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban.

Alfajai[szerkesztés]

Falco tinnunculus tinnunculus – ez az alapfaj, széles körben elterjedt egész Eurázsiában. Fészkel a Földközi-tenger szigetein és Észak-Afrikában is. Ezeken kívül előfordul a Brit-szigeteken is.
Falco tinnunculus alexandri – a Zöld-foki-szigetek déli szigetei
Falco tinnunculus neglectus – a Zöld-foki-szigetek északi szigetei
Falco tinnunculus canariensis – a Kanári-szigetek nyugati tagjai és Madeira
Falco tinnunculus dacotiae – a Kanári-szigetek keleti tagjai
Falco tinnunculus rupicolaeformis – Szudán északi része, Egyiptom és az Arab-félsziget
Falco tinnunculus interstinctus – Japán, Korea, Kína, Mianmar, Asszám és a Himalája.
Falco tinnunculus rufescens – Afrika a Szaharától délre
Falco tinnunculus archeri – Szomália és Kenya
Falco tinnunculus rupicolus – Angolától keletre Tanzániáig és délre a Fokföldig
Falco tinnunculus objurgatus – Nyugat- és Dél-India és Srí Lanka
Falco tinnunculus perpallidus

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32–35 centiméter, szárnyfesztávolsága 70–80 centiméter. A hím testtömege 160-210 gramm, a tojó pedig 200-250 gramm. A hím hátoldala gesztenyevörös, sötét cseppfoltokkal, hasoldala sárgás, elszórt fekete pettyekkel, feje és farka hamuszürke, a farok vége fekete. A tojó háta és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, hasa olyan, mint a hímnek, farka végén fekete keresztszalag.

Életmódja[szerkesztés]

Otthonosan mozog a levegőben. Gyakran egy helyben lebeg (szitál) zsákmányt kémlelve. Szárnycsapásai gyorsak, gyakran néhány szárnycsapás-sorozat siklórepüléssel váltakozik. Ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal, valamint nagyméretű rovarokkal, főként bogarakkal és egyenesszárnyúakkal táplálkozik. Kiemelkedő, magasabb tereptárgyakon pihen.

Szaporodása[szerkesztés]

Többnyire varjaknak a fák tetején lévő, gallyakból álló fészkét foglalja el; amíg a fészek használható, nem keres másikat. Előszeretettel fészkel más madárfajok közelében. Ha nem fán fészkel, akkor gyakran választja a fák odvait, löszpartokat, sziklafalakat, kőbányákat, várromokat és a városok magasabb épületeinek – főként templomtornyoknak – a tetőzetét. Néhány párt megfigyeltek a budapesti Parlament épületén fészkelni. Fészekalja 3-8 tojásból áll, melyeken 28-30 napig kotlik. A fiatal madarak szintén 28-30 nap múlva repülnek ki. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó madár, de egyes példányok elvonulnak. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 679 vörös vércse telelt Magyarországon.^[2] 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 906 itthon telelő vörös vércsét figyeltek meg a madarakat számlálók.^[3]

Védettsége[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel. Európában csökkenő állományú fajnak számít. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Galéria[szerkesztés]

A hím zsákmánnyal távozik a tetthelyről
Tojó
Kézben tartva
Egy faágon pihenve
Tojása

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Belgium's National Bird (angol nyelven), 2011. július 5.
↑ MTI (2012. 02). „Saslétszám:nincs változás”. Metropol, 23. o. (Hozzáférés: 2012. február 9.)
↑ Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 17.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Belgium's National Bird (angol nyelven), 2011. július 5.

[2] MTI (2012. 02). „Saslétszám:nincs változás”. Metropol, 23. o. (Hozzáférés: 2012. február 9.)

[3] Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)

[1]

[2]

[3]