Országház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Országház
Parlament
Országház Parlament 30140306.JPG
Az Országház épülete 2014. évben éjszakai díszkivilágítással
Hely 1055 Budapest,
Kossuth Lajos tér 1-3.
Építési adatok
Építés éve 18851904
Építési stílus Neogótikus, eklektikus
Felhasznált anyagok Tégla, mészkő, díszkövek
Védettség Kulturális világörökség (1987)
Tervező Steindl Imre
Építési költség 38 000 000 osztrák–magyar korona
Hasznosítása
Felhasználási terület Az Országgyűlés és könyvtárának helyszíne
Tulajdonos Magyarország
Alapadatok
Magassága 96 m
Alaprajz Téglalap
Alapterület 17 745 m²
Hosszúsága 268 m
Szélessége 123 m
Egyéb jellemzők
Liftek száma 13
Nevezetességei Európa második, és a világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete, benne a Szent Koronával
Elhelyezkedése
Országház  (Budapest)
Országház
Országház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 44″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Országház témájú médiaállományokat.

Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlésnek és egyes intézményeinek (például Országgyűlési Könyvtár) a székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna partján, a Kossuth Lajos téren található. Az épületet gyakran Parlamentként is emlegetik. A Dunára néző oldalának felújítása – 21 évi munka után – 2009 szeptemberében ért véget,[1] díszkivilágítása 2011 augusztusában megújult.[2]

Az építkezés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pályázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. tv. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben. Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, ekkorra tizenkilenc terv érkezett be. A bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat az "Alkotmány I.", a "Patres conscripti", az "Alkotmány II." és a "Scti. Stephani regis" jeligéjű terveknek ítélték oda.[3]

Steindl Imre megvalósult terve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása.[4] Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Parlament kupoláját megtervezte.[5] Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát reprezentáló épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.[6]

A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.[7]

Az építkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.

Látogatóközpont

A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül 90, belül 152, összesen 242 szobor van a falakon, jeles alkotók freskói, festményei is ékesítik az Országházat. A díszítéseknél felhasznált 22-23 karátos arany összmennyisége hozzávetőleg 40 kilogramm.

Szent Korona[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000. évi I. törvény[8] rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.

Látnivalók az Országházban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Díszlépcső
  • Kupolacsarnok és a körülette elhelyezkedő termek
  • A képviselőházi ülésterem
  • A volt főrendiházi ülésterem
  • A Delegációs terem
  • A köztársasági elnök fogadószobái
  • Az Országgyűlési Könyvtár
  • Az épület számos helyén láthatóak a Róth Miksa által készített üvegfestések és üvegmozaikok.
  • A Szent Korona és a koronázási ékszerek
  • Magyar festők alkotásai az Országházban, köztük Munkácsy Mihály: Honfoglalás című műve (1893.)

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület kívülről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső tér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Megtisztulva néz a Dunára az Országház (Index, 2009. szeptember 16.)
  2. Új díszvilágítást kap a Parlament – egymilliárdból (Napi Gazdaság, 2011. július 1.)
  3. Steindl Imre, Művészet, Első évfolyam, 1902. Ötödik szám
  4. Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Andor Győző, 1935. Steindl szócikk l. 473.
  5. Déry Attila i.m. 63. o.
  6. Déry Attila i.m. 40-41.
  7. Czellár Katalin - Somorjai Ferenc: Magyarország. Budapest: Panoráma, 1996. 233. ISBN 9632437616
  8. 2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról PDF

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar építészet : 1867-1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
  • Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe (Budapest-Pécs, 2004) ISBN 963954230X
  • Az Országház

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Országház témájú médiaállományokat.