Országház

Országház (Parlament)
Az Országház szemből
Építési adatok
Építés éve	1885–1904
Építési stílus	Neogótikus, eklektikus
Felhasznált anyagok	tégla, mészkő, díszkövek
Védettség	Kulturális világörökség (1987)
Tervező	Steindl Imre
Építési költség	38 000 000 osztrák–magyar korona
Hasznosítása
Felhasználási terület	Az Országgyűlés és könyvtárának helyszíne
Tulajdonos	Magyarország
Alapadatok
Magassága	96 m
Alaprajz	Téglalap
Alapterület	17 745 m²
Hosszúsága	268 m
Szélessége	123 m
Egyéb jellemzők
Liftek száma	13
Nevezetességei	Magyarország legnagyobb épülete, Európa 2. legnagyobb parlamenti épülete Szent Korona
Elhelyezkedése
Országház Pozíció Budapest térképén

Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például Országgyűlési Könyvtár) a székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna partján, a Kossuth Lajos téren található. Az épületet gyakran Parlamentként is emlegetik. Dunára néző oldalának felújítása – 21 évi munka után – 2009 szeptemberében ért véget, díszkivilágítását 2011 augusztusára tervezik megújítani.

Az építkezés története

A pályázat

Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. tc. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben. Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, amire tizenkilenc terv érkezett be, a bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat az "Alkotmány I.", "Patres conscripti", "Alkotmány II.", "Scti. Stephani regis" jeligéjű terveknek ítélték oda.

• Steindl Imre "Alkotmány I." neogótikus hatású épületterve
• Hauszmann Alajos "Patres conscripti" neobarokkot és neoklasszicizmust sugárzó terve
• Schickedanz Albert és Freund Vilmos "Alkotmány II." együttes alkotása, mely elsősorban az antik építészeten alapult
• Otto Wagner és társai "Scti. Stephani regis" neoreneszánsz pályaműve

Steindl Imre megvalósult terve

Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása. Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Parlament kupoláját megtervezte. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.

A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.

Az építkezés

Az országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivételt képez a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az építkezés során átlagosan ezer ember dolgozott, 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található. A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242 szobor van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az Országházat.

Szent Korona

A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.

A Szent Korona, az országalma és a királyi jogar

A díszőrség

Látnivalók az Országházban

• Díszlépcső
• Kupolacsarnok
• Az épület számos helyén láthatóak a Róth Miksa által készített üvegfestések és üvegmozaikok.
• A Szent Korona és a koronázási ékszerek
• Magyar festők alkotásai az Országházban, köztük Munkácsy Mihály: Honfoglalás (1893.)

Képgaléria

Az épület kívülről

• 

  Légifelvétel

• 

  A kivilágított Országház

• 

  A kupola

• 

  A főbejárat

• 

  A budai várból

• 

  A dunai homlokzat részlete

• 

  Légifelvétel

• 

  Nemzeti színekben október 23-án

• 

  Hétköznap esti díszkivilágításban

• 

  A Parlament látképe a Batthyány térről

Belső tér

• 

  Bejárati lépcsőház

• 

  Bejárati lépcsőház

• 

  Ülésterem

• 

  Oldalfolyosó

• 

  A kupolacsarnok

• 

  Az Országgyűlési Könyvtár olvasóterme

• 

  A főrendiházi előcsarnok

Hivatkozások

Források

• Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar építészet : 1867-1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
• Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe (Budapest-Pécs, 2004) ISBN 963954230X
• Az Országház

Külső hivatkozások

• Heiszler Vilmos: Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918)
• Az Országház leírása a hivatalos honlapon
• Légifotók az Országházról
• Infografika az Országházról – Népszabadság, 2010. április 1.
• Az állandó Országház tervei