Kenya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kenyai Köztársaság
Jamhuri ya Kenya
Republic of Kenya
Kenyai Köztársaság zászlaja
Kenyai Köztársaság zászlaja
Kenyai Köztársaság címere
Kenyai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Harambee (Dolgozzunk Együtt)
Nemzeti himnusz: Ee Mungu Nguvu Yetu
Kenya in its region (de-facto).svg

Fővárosa Nairobi
é. sz. 0° 24′, k. h. 37° 51′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Uhuru Kenyatta
Hivatalos nyelv szuahéli, angol
függetlenség az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1963. december 12.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 34
Becsült 33 520 700 fő
Rangsorban 34
Népsűrűség 57,6 fő/km²
GDP 2006
Egy főre jutó 1200 USD
Földrajzi adatok
Terület 581 787 km²
Rangsorban 46
Időzóna EAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Kenyai shilling (KES)
Nemzetközi gépkocsijel EAK
Hívószám 254
Internet TLD .ke

A Kenyai Köztársaság egy Kelet-Afrikában, az Egyenlítő mentén fekvő ország. Északról Etiópia, északnyugatról Dél-Szudán keletről Szomália, délről Tanzánia, nyugatról Uganda és délkeletről az Indiai-óceán határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenya domborzati térképe

Területi adatok:

  • Teljes terület: 582 650 km².
  • Ebből szárazföld: 569 250 km².
  • Ebből víz: 13 400 km².
A Kenya-hegy a 2. legmagasabb Afrikában
Út a Tsavo East Nemzeti Parkban

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keskeny parti síkság 500-600 méter magas dombvidéki tájjal megy át a Kelet-afrikai-árok által két részre osztott Kelet-afrikai-magasföldbe. Az árok két oldalán emelkednek Kenya vulkáni hegyóriásai, a magasföld északkeleti és déli része füves puszta, sztyepp. Kenya legmagasabb pontja a Kenya-hegy (erről a hegyről kapta a nevét az ország, 5199 méter magas), legalacsonyabb pontja az Indiai-óceán partvidéke a tengerszinten. A Kilimandzsáró hegy a kenyai-tanzániai határvidéken helyezkedik el, 5895 méteres legmagasabb csúcsa Tanzánia területére esik.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két legjelentősebb folyója a Tana és a Galana, legnagyobb tavai a Viktória-tó és a Turkana-tó (Rudolf-tó).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenya éghajlata trópusi. Egész évben meleg, az évszakokat a csapadék különbözteti meg. Két esős évszak van, a hosszabb, csapadékosabb áprilistól júniusig tart, október-novemberben van egy kevésbé intenzív esős időszak. Legcsapadékosabb a partvidék, legszárazabb az ország északi-északkeleti része.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy zsiráf a Nairobi Nemzeti Parkban a háttérben a főváros, Nairobi toronyházaival

Kenyában minden nevezetesebb afrikai állat nagy számban található. A nemzeti parkok rendszere kiterjedt területeken óvja az állatvilágot, az ország területének 6%-át foglalják el.[1] A természeti környezetre a legnagyobb veszélyt a gyorsan szaporodó népesség, illetve az emberi tevékenység következményei jelentik.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kenya élővilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO Világörökség listáján két természeti helyszín szerepel: a Mount Kenya Nemzeti Park és a Turkana-tó Nemzeti Park, mindkettő 1997 óta. Az ország javaslati listájára 1999-ben még három helyszín került fel: a Bogoria-tó Nemzeti Rezervátum, a Naivasha-tó, illetve a Nakuru-tó Nemzeti Park.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyarmatosítás előtti történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Kenya területére kusita nyelvű népek érkeztek Észak-Afrikából i. e. 2000 körül. Arab kereskedők látogatásai a partvidéken az 1. századtól kezdve lettek gyakoriak. Kenya viszonylagos közelsége az Arab-félszigethez elősegítette a kolonizációt, arab és perzsa települések keletkeztek a parton a 8. században. Az I. évezredben nilota és bantu nyelvű népek érkeztek, ők alkotják Kenya mai lakosságának háromnegyedét.

A gyarmatosítást megelőző évszázadokban a kelet-afrikai régió partvidékén - így Kenyában is - az arab világgal és Indiával kereskedtek, főleg elefántcsonttal és rabszolgával. (Az ameru törzs olyan rabszolgáktól ered, amelyek az arab országokból szöktek meg 1700 körül). Kezdetben a kereskedők főleg az arab államokból érkeztek, de később sokan közülük Zanzibárból (mint Tippu Tip is).

A szuahéli, egy bantu nyelv sok arab, perzsa, egyéb közép-keleti és dél-ázsiai eredetű szóval, a kereskedelem közvetítő nyelvévé vált a különböző népek között.

Gyarmati történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siyu-erőd Pate szigetén, Lamu

Az európaiak közül először a portugálok fedezték fel a mai Kenyát. Vasco da Gama 1498-ban Mombasában járt. Gama utazása során elérte Indiát, megnyitotta a Távol-Keletre vezető közvetlen tengeri utat. Átrendeződött a korábbi kereskedelmi hálózat, amely tengeri és szárazföldi utak vegyes hálózatából állt. Például a fűszerkereskedelem útvonalként használta a Perzsa-öblöt és a Vörös-tengert, valamint a szárazföldi karavánokat, hogy elérje a keleti Mediterráneum térségét. A Velencei Köztársaság ellenőrizte az Európa és Ázsia közötti kereskedelmi utakat. Miután az India felé vezető hagyományos kereskedelmi utak bezárultak a török terjeszkedés következtében, a portugálok azt remélték a Gama által megnyitott tengeri útvonaltól, hogy általa megtörik a velencei kereskedelmi monopóliumot. A portugál uralom leginkább a parti sávra korlátozódott Mombasa központtal. A kelet-afrikai portugál jelenlét hivatalosan 1505-ben kezdődött, amikor Don Franciscos de Almeida meghódította Kilwát, egy szigetet, amely ma Tanzánia déli részén van. Lényegében ellenállás nélkül vette birtokba. Valamivel keményebb ellenállást tanúsítottak a mombasai mórok, de a város elesett, kincsei Almeidát erősítették. A portugálok megtámadtak egy sor más települést az Indiai-óceán nyugati partján, hogy biztosítsák kereskedelmi érdekeiket. Más helyeken erődöt építettek a hatalmuk biztosítására. Afrika keleti partján a portugálok fő törekvése a fűszerkereskedelem átvétele volt az araboktól. Ebben a szakaszban a kelet-afrikai portugál jelenlét fő célja az Indiai-óceán kereskedelmének ellenőrzése, az Európából Ázsiába vezető tengeri út biztosítása volt. A portugál hadihajók hatékonyan rombolták ellenségeik kereskedelmét a nyugati Indiai-óceánon, nagy vámokat vetettek ki az általuk ellenőrzött kikötők és hajóutak használatáért.

A portugál befolyás a 17. század folyamán csökkent a britek, hollandok és ománi arabok behatolása következtében. Az ománi arabok megtörték a kelet-afrikai portugál befolyást, megostromolták a portugál erődöket, támadták hajóikat és 1730 körül elűzték a portugálokat a kenyai és tanzániai partról. Ugyanebben az időben a portugál állam elvesztette érdeklődését a tengeri fűszerkereskedelem iránt annak csökkenő haszna miatt.

A kenyai és tanzániai part ománi arab kolonizációja független városállamokat hozott létre. Elődeikhez hasonlóan az ománi arabok is csak a partvidéket tudták ellenőrzésük alá vonni. Szegfűszeg ültetvények létesítésével, a rabszolga-kereskedelem fokozásával és az ománi főváros 1839-es áthelyezésével Zanzibárba megszilárdították az ománi uralmat a régióban. A kelet-afrikai part valamennyi jelentősebb kikötőjének arab kormányzata addig tartott, amíg a britek el nem határozták a rabszolga-kereskedelem felszámolását és a szerződéses munkás rendszer bevezetését, az ománi uralom akarata ellenére. A 19. század végére a britek teljesen törvényen kívülinek nyilvánították a rabszolga-kereskedelmet a nyílt tengeren, az ománi arabok pedig nem voltak képesek megakadályozni a brit akciókat. Az ománi jelenlét Zanzibáron és Pembán az 1964-es forradalomig tartott. A hivatalos ománi arab jelenlét Kenyában addig tartott, amíg az 1880-as években a németek és angolok megszerezték valamennyi jelentősebb kikötőt, és kereskedelmi szövetséget hoztak létre befolyásos helyi vezetőkkel. Az ománi arabok öröksége Kelet-Afrikában számos leszármazottjuk által van jelen, akik őseiket gyakran vissza tudják vezetni Ománba és általában a kenyai parti közösségek gazdagabb és politikailag befolyásosabb tagjai.

A történészek általában Kenya gyarmati történetét a zanzibári szultán partvidéki birtokai felett létesített 1885-ös német védnökségtől számítják. Ezt követően érkezett 1888-ban Brit Birodalmi Kelet-Afrikai Társaság. A kezdeti birodalmi rivalizálást megelőzte, hogy Németország 1890-ben átadta partvidéki birtokait Nagy-Britanniának. Ezt követően épült a Kenya-Uganda vasút az országon keresztül. 1895-től 1905-ig ellenállt az építkezésnek több törzs, különösen a nandik. De végül a britek felépítették a vasutat. Mivel a nandik rombolták a vasúti létesítményeket, ők voltak az első törzs, akiket rezervátumba zártak. Az építkezés idején jelentős számú indiai érkezett, mivel szükség volt szakemberekre. Kenyában maradtak és számos különálló indiai közösséget alkotnak. Ilyenek az iszmailita mohamedánok és a szikhek közösségei.

Amikor 1914 augusztusában kitört az első világháború, Brit Kelet-Afrika és Német Kelet-Afrika kormányzói megállapodtak, hogy megóvják fiatal gyarmataikat a közvetlen összecsapástól. Paul von Lettow-Vorbeck ezredes csapatai azonban behatoltak Kenyába, hogy a brit erőforrások egy részét megszerezze a németek számára. Amikor a Brit Királyi Haditengerészet teljesen elvágta Németországtól, von Lettow hatékony gerilla-hadviselésbe kezdett, távoli vidékeken élt, brit szállítmányokat fogott el és veretlen maradt. Zambiában adta meg magát 11 nappal az 1918-as fegyverszünet után. Von Lettow üldözésére a britek Indiából az Indiai Hadsereg csapatait hozták és velük sok hordárt, hogy biztosítsák csapataik ellátását a csak gyalog járható belső vidéken. Szállítócsoportot állítottak fel, amibe végül 400 000-nél több afrikait hívtak be. Ez hosszú időre hozzájárult átpolitizálódásukhoz.

A 20. század első felében a központi felföld belsejében brit és más európai farmerek telepedtek le, akik gazdag kávé- és teaültetvényeket műveltek. Az 1930-as években nagyjából 30 000 fehér telepes élt a térségben, politikai hatalmuk meghatározó volt gazdasági súlyuk következtében. Ez a térség volt a kikuju törzs több mint egymillió tagjának otthona, többségüknek európai fogalmak szerint nem volt földje (mert az a törzsé volt), égetéses földművelésből éltek. A fehérek érdekeik védelme miatt eltiltották a kikujukat a kávé ültetésétől, adót vetettek ki a kunyhókra, a földnélkülieket munkára kötelezték a telepesek birtokán. Mivel vidéken egyre kevésbé lehetett megélni, tömegek áramlottak a városokba.

1952. októbertől 1959. decemberig Kenyában rendkívüli állapot volt a Mau Mau felkelés miatt. A kormányzó kért és kapott brit és afrikai csapatokat. Az Anvil hadművelet 1954. április 24-én kezdődött. A hadművelet végrehajtása során Nairobit katonai igazgatás alá helyezték, aki a Mau Mau hívének látszott, azt büntető táborba zárták. A polgárőrség kulcsszerepet játszott a kormányzat Mau Mau-ellenes stratégiájában, mert tagjai lojális afrikaiak voltak, nem pedig idegenek, mint a brit hadsereg. A felkelés végéig a polgárőrség 4686 Mau Maut ölt meg, a felkelők 42%-át.

Függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első megválasztott feketék a Törvényhozó Tanácsban 1957-ben foglaltak helyet. Bár a britek remélték, hogy mérsékeltebbek lesznek, mint afrikai riválisaik, a Jomo Kenyatta által vezetett Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) által alakított kormány röviddel később, 1963 december 12-én kikiáltotta a függetlenséget.

1964-ben Kenyatta lett Kenya első elnöke. Kenyatta meghalt 1978-ban és Daniel arap Moi lett az elnök. Az egypárti alkotmánynak megfelelően Daniel Arap Moi egyetlen induló volt 1979-ben, az 1983-as előrehozott választáson és 1988-ban. Az 1988-as választásokon vezették be a mlolongo rendszert, amikor a választók titkos körülmények között sorba állítják az általuk kedvelt jelölteket. Ezt követte a távolról sem demokratikus rezsim hanyatlása. Széles körű agitáció kezdődött alkotmányos reformért. A következő években több ponton megváltoztatták az alkotmányt. Megszűnt az egypártrendszer. Demokratikus többpárti választásokon 1992-ben és 1997-ben újraválasztották Daniel arap Moit. 2002-ben az alkotmány szerint Moi már nem indulhatott, és az ellenzéki koalíció (Nemzeti Szivárványkoalíció - NARC) jelöltje lett az elnök. Ez a választás, amit helyi és nemzetközi megfigyelők szabadnak és tisztességesnek minősítettek - fordulópont Kenya demokratikus fejlődésében. Kenya Afrika politikailag legstabilabb országai közé tartozik.

A 2008-as elnökválasztás után etnikai összecsapások robbantak ki Kenyában, számos halott és sebesült volt, nagy anyagi károk keletkeztek. De a kenyai politikai rendszer végső soron alkalmasnak bizonyult a helyzet kezelésére.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete Jomo Kenyatta szobrával az előtérben

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenya államformája alapján köztársaság, elnöki rendszerű képviseleti demokrácia többpártrendszerrel, amelyben az elnök államfő és egyben kormányfő is. A végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, a törvényhozó funkciók a kormányhoz, illetve a Nemzetgyűléshez kapcsolódnak. Az igazságszolgáltatás a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ágaktól független.

A függetlenség elnyerése óta egészen a 2007-2008 fordulóján kirobbant zavargásokig szomszédaihoz mérten Kenya nagy politikai stabilitást mutatott fel. 1997 őszén többpárti kezdeményezés alapján a gyarmati időszakból örökölt, a vélemény- és gyülekezési szabadságot korlátozó elnyomó jogszabályok egy részét megszüntették. Ez nagyobb szabadságot adott a kenyaiaknak és hihető eredményű nemzetgyűlési választásokat tettek lehetővé 1997-ben.

2002 decemberében ismét demokratikus választást tartottak, amely ellen a nemzetközi megfigyelők nem emeltek kifogást. Az országot a függetlenség elnyerése óta kormányzó Kenyai Afrikai Unió (KANU) békésen átadta a hatalmat a Nemzeti Szivárvány Koalíció pártszövetségnek (Narc). Mwai Kibaki elnöksége idején tovább szélesítették a szabadságjogokat. 2005 novemberében azonban a Kibaki-adminisztráció nagy vereséget szenvedett az elnök és a nemzetgyűlés által is támogatott alkotmánytervezetről szóló népszavazáson, amelyen a résztvevők 58%-a elutasította az alaptörvénytervezetet. Kibaki elbocsátotta teljes kormányát.

A következő általános választást 2007. december 27-én tartották. A Nemzeti Egység Pártja Kibaki újraválasztásáért szállt síkra. A fő ellenzéki párt, a Narancs Demokratikus Mozgalom Raila Odingát jelölte elnöknek, de egy pártszakadás miatt sorsdöntő szavazatokat vesztett, mivel a szakadár Narancs Demokratikus Mozgalom-Kenya jelöltje, Kalonzo Musyoka mintegy nyolc százalékos támogatottságra tett szert. Amikor a Kenyai Választási Bizottság hozzákezdett a szavazatok megszámlálásához, először Odinga látszott mérsékelten, majd jelentősen vezetni, ahogy azonban folytatódott a számlálás, Kibaki először behozta a hátrányt, majd ő tett szert jelentős előnyre. Emiatt zavargások törtek ki. Odinga „a nép elnökének” nevezte magát, a szavazatok újraszámlálását és Kibaki lemondását követelte. Lásd még: Kenyai zavargások 2007 végétől.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Democratic Party (DP)
  • Ford Asili Ford Asili
  • FORD-K Forum For The Restoration Of Democracy – Kenya
  • FORD-P Forum For The Restoration Of Democracy – People
  • KANU Kenya African National Union
  • LDP Liberal Democratic Party
  • LPK Labour Party of Kenya
  • NARC National Raibow Coalition
  • NEW KANU
  • NPK National Party Of Kenya
  • SAFINA Safina Party Of Kenya („híd“)
  • Shirikisho Shirikisho Party Of Kenya („Unió“)

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot 8 tartomány (szuahéli nyelven mkoa, többes számban mikoa) alkotja. A tartományt az ország elnöke által kinevezett tartományi főbiztos vezeti. A tartományon belüli közigazgatási egység a kerület (wilaya). Az 1999-es népszámlálás idején 69 kerület létezett. Ezek összesen 497 körzetre (taarafa) oszthatók tovább. A körzeten belüli egység a helység (kata). Ezekből 2427 van Kenyában és 6612 alhelységre (kata ndogo) osztották őket.

A tartományok:

Kenya tartományai
  1. Középső tartomány
  2. Parti tartomány
  3. Keleti tartomány
  4. Nairobi tartomány
  5. Északkeleti tartomány
  6. Nyanza tartomány
  7. Hasadékvölgy tartomány
  8. Nyugati tartomány

A helyi kormányzásért a helyhatóságok felelnek, amelyeknek négy fajtája van: nagyvárosi (csak Nairobi), községi, városi és megyei. A helyi önkormányzati képviselőket az általános választásokkal egyidőben választják.

Választókerületek alapján Kenyát 210 egységre osztották fel.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maszaik numbatáncuk közben
A Pokot törzs asszonyai
Asszonyok hazafelé tartanak a piacról
Katolikus templom, Mombasa

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Város Népesség
Nairobi 2 510 800
Mombasza 707 400
Nakuru 337 200
Kiszumu 273 400
Eldoret 249 100
Nyeri 213 000
Macsakosz 179 500
Meru 140 900

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő etnikai csoportok: kikuju 22%, luhja 14%, luo 13%, kalendzsin 12%, kamba 11%, kiszí 6%, meru 6%, egyéb afrikai népek 15%, nem afrikai (ázsiai, európai, arab) etnikum 1%.

A vallások szerinti megoszlás: protestáns 45%, római katolikus 33%, hagyományos vallások hívője 10%, Iszlám 10%, egyéb 2%.

2003-as becslések szerint a lakosság 85,1%-a írástudó (férfiak 90,6%, nők 79,7%-a).

A fontosabb nyelveket 52 népcsoport beszéli:

  • angol hivatalos nyelv.
  • Szuahéli második hivatalos nyelv.
  • Kikuyu: A lakosság 41%-ának anyanyelve. népcsoportok, akik a nyelvet beszéli: Jomo Kenyatta, Mwai Kibaki, Wangari Muta Maathai és Ngugi wa Thiong'o.
  • Kamba: A lakosság 11%-a beszéli a Kenya-hegytől keletre.
  • Luhja: A lakosság 14%-a beszéli.
  • Luo: A lakosság 13%-a beszéli. Népcsoportok akik a nyelvet beszélik: Jael Mbogo, Oginga Odinga és Tom Mboya.
  • Kalendzsin: A lakosság 11%-a beszéli.
  • Turkana: a turkanák beszélik (mintegy 340 ezren)

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nairobi üzleti negyedének egy része
Egy piac képe
Tea-ültetvény, Kericho

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 281 800 vezetékes telefon (2005), 6,5 millió mobiltelefon (2006) és 13 274 internetes szerver (2006) van, mely utóbbiak 1 054 900 internet-felhasználót szolgálnak ki (2005).

Az ország Kelet-Afrika kereskedelmi és pénzügyi központja, gazdasági növekedése 1963 és 1980 között Fekete-Afrikában a leggyorsabb, mintegy 7% volt.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam a függetlenség elnyerése óta tervgazdálkodást folytatott, 5 éves terveket dolgoztak ki a gazdaság fejlesztésére. Az 1990-es évek óta (főként a fejlett országok nyomására) megindult a privatizáció. A mezőgazdaság a nemzeti össztermék több mint harmadát állítja elő. Kávé- és teatermelése jelentős. Kenya a világ legnagyobb feketetea-exportőre. Jellemzője a modern, árutermelő farmok és ültetvények, valamint a hagyományos paraszti gazdálkodás együttélése.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipara Kelet-Afrikában a legfejlettebb, az 1960-as évek óta sokat fejlődött. Könnyűipara mellett a közlekedési eszközök gyártása és a vegyipar jelentős. A szolgáltatás mára a legnagyobb értéket termelő ágazata. Kiemelkedő jelentőségű az 1960-as években fejlődésnek indult idegenforgalom.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legkedveltebb turisztikai látványosságai a tengerpart, nemzeti parkok és vadrezervátumok, valamint a történelmi városok.

2012-ben Turkana Tartományban olajat találtak. A termelés várhatóan 3 év múlva indul meg.[2]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolások a tanteremben
Gyerekek hagyományos táncot adnak elő
A hagyományos kenyai dob
Mombasa városkapui
Maszáj asszony a hanyományos viseletben
Egy asszony a gyerekével Lamu térségéből

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanterv egy úgynevezett 8-4-4-rendszerre épül. Ez európai mintájú: 8 év alapiskola, 4 év gimnázium, 4 év főiskola.

Egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állami egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Kenyatta University - Kahawa, Nairobi
  • Moi University - Eldoret
  • University of Nairobi - CBD, Nairobi
  • Egerton University - Njoro, Nakuru
  • Maseno University - Maseno, Kisumu
  • Jomo Kenyatta University of Agriculture & Technology - Juja, Thika
  • Masinde Muliro university of Science & Technology - Kakamega
Magánegyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Africa Nazarene University - Kajiado
  • Aga Khan University, Highridge, Nairobi
  • Catholic University of Eastern Africa – Karen, Nairobi
  • Daystar University – Hurlingham, Nairobi
  • East Africa School of Theology, Nairobi
  • Kabarak University – Kabarak, Nakuru
  • Kenya Highlands Bible College- Kericho
  • Kenya Methodist University (KEMU) – Meru
  • Kiriri Women's University of Science & Technology – Westlands, Nairobi
  • Nairobi Evangelical Graduate School of Theology (N.E.G.S.T.) – Kilimani, Nairobi
  • Nairobi International School of Theology
  • Pan Africa Christian College
  • Scott Theological College, Machakos
  • St. Paul's united theological college – Limuru
  • Strathmore University – Madaraka, Nairobi
  • Gretsa University-Thika
  • United States International University (USIU)
  • University of Eastern Africa, Baraton – Eldoret

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írók, költők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abdilatif Abdalla (*1946)
  • Carolyne Abdalla
  • Karen Blixen alias Tania Blixen
  • Jennifer Bobito
  • Rocha Chimera
  • Jane Tapsubei Creider
  • Valerie Cuthbert
  • Kuki Gallmann
  • Monicah Genya
  • Corney Gichuki
  • Jomo Kenyatta
  • Mary Kize
  • Muthoni Likimani
  • Lily Mabura
  • Marjorie Oludhe MacGoye
  • Omondi Mak'Oloo
  • Hazel Mugo
  • Micere Githae Mugo (*1942)
  • Meja Mwangi (*1948)
  • Lydiah Mumbi Nguya
  • Rebeka Njau (*1930)
  • Stella Kahaki Njuguna
  • Asenath Bole Odaga
  • Margaret Ogola
  • Grace Ogot (*1930)
  • Moyez C. Vassanje
  • Jameela Saddiqi
  • Charity Waciuma
  • Ngugi wa Mirii (*1951)
  • Ngugi wa Thiongo (*1938)
  • Miriam Were

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenya legfontosabb televíziója a KTN és legfontosabb napilapja a The Standard.

Egyéb rádióadók: Radio Hope és Media Council of Kenya (MCK).

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turisták szafarin

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rögbi – egy népszerű játék az országban

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Január 1. Újév
  • Március és április Nagypéntek, húsvéthétfő
  • Változó ünnepek Tabasaki muszlim ünnep
  • Május 1. A munka ünnepe
  • Június 1. Madaraka napja
  • Október 20. Az első elnök, Keni bebörtönzésének ünnepe
  • December 12. Az 1963-ban kikiáltott függetlenség évfordulója
  • December 25. és 26. karácsonyi ünnepek

Változó ünnep a Ramadán vége

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  2. Olajat találtak

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenya témájú médiaállományokat.