Daniel arap Moi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel arap Moi
Kenya-moi.jpg
Daniel arap Moi (2001-ben)
Coat of arms of Kenya.svg Kenya 2. elnöke
Hivatali idő
1978. augusztus 22.2002. december 30.
Alelnök(ök) Mwai Kibaki
Josephat Karanja
George Saitoti
Musalia Mudavadi
Előd Jomo Kenyatta
Utód Mwai Kibaki
Coat of arms of Kenya.svg Kenya 3. alelnöke
Hivatali idő
1967. január 5.1978. augusztus 22.
Előd Joseph Zuzarte Murumbi
Utód Mwai Kibaki
elnök Jomo Kenyatta

Született 1924. szeptember 2. (90 éves)
Kurieng'wo, Flag of British East Africa.svg
Kenya (brit koronagyarmat)
Párt KANU

Házastársa Lena Mo († 2004)
Foglalkozás politikus

Arap moi Signature.svg
Daniel arap Moi aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel arap Moi témájú médiaállományokat.

Daniel Toroitich arap Moi (Kurieng'wo, Sacho körzet, Baringo kerület, Rift Valley tartomány, 1924. szeptember 2. –) kenyai politikus, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió elnöke (19661967), alelnök (19671978), majd az ország elnöke (19782002).[1] Közismert beceneve Nyayo, amelynek jelentése szuahéliül „lábnyomok”. Ez arra utal, hogy Moi Kenya első elnökének, Jomo Kenyattának nyomdokán kíván haladni.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai tevékenysége 1978-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moi, a kalendzsinekhez tartozó, s a tugen csoportból származó politikus[2] iskolái elvégzése után 1955-ig tanárként dolgozott. Előbb képviselő lett, majd saját pártot alapított a kis kenyai törzsek jogainak védelmére. 1960 és 1961 között oktatási miniszter az utolsó függetlenség előtti kormányban. A függetlenség elnyerése után előbb belügyminiszer (1964),[3] majd 1967 és 1978 között az ország alelnöke volt. Kenya elnöki székébe Jomo Kenyatta halálát követően (1978) került,[2] aki 24 éven keresztül tartotta kezében a hatalmat, az országban egyedüli politikai pártként működő KANU hatékony támogatásával.[4]

Politikai tevékenysége 1978-tól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moi portréja egy kenyai shilling-bankjegyen

Az 1979-es választásokon a korábbi ciklus képviselőinek többsége elvesztette pozícióját, s az új parlament már az új elnök „szavazógépezeteként” alakult meg. Az ellenzéket az 1982-es puccskísérlet után betiltották. Az államelnök jogkörét jelentősen kibővítették. Egypártrendszerre tértek át, amit a kenyai parlament szentesített. A személyi kultusz vallásos elemeket kapott, s a társadalmat, mint nagy családot kívánta vezetni a szeretet, a béke és az egység jelszavaival.[2]

A „szocialista” stílusú kormányzás ellen azonban már a nyolcvanas évek végén több kisebb–nagyobb törzs tiltakozott, olykor erőszak alkalmazásával is. Ez – és a Brit Nemzetközösség által gyakorolt politikai nyomás – oda vezetett, hogy az 1990-es évek elejére Arap Moi kénytelen volt engedélyezni a többpártrendszer bevezetését.[4]

1992-ben első alkalommal tartottak elnöki és parlamenti választásokat, amelyen a szavazatok 37,2%-át szerezte meg. Az ellenzék azonban azzal vádolta meg Moit, hogy elnöki hatalmát csak választási csalással tudta megőrizni. Az Amerikai Egyesült Államok a sajtószabadság megsértése miatt bírálta a kenyai vezetést, mivel 1993. májusában a rendőrség leállított egy nyomdát, amelyben az ellenzék újságjait nyomtatták.[5]

Magánember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moi ellen egyetlen per sem indult, annak ellenére, hogy emberi jogi csoportok többször felvetették felelősségét az elnöksége alatt elkövetett számos jogsértés miatt. 2002-es elnöki mandátumának lejártával visszavonult a politikai élettől, ugyanakkor Kenya egyes részein továbbra is népszerű, amit részben elnöki tevékenységének köszönhet. Sokat járta az országot, személyesen találkozott az emberekkel, ingyen tejet osztott az iskoláknak.

Távozásakor ugyanakkor a kenyai fővárosban összeverődött tömeg ellenségesen búcsúztatta. Olyan alapítvány vezetését vállalta el, amely békefenntartó akciókat szervezett Kelet-Afrikában, illetve AIDS–árvákat támogatott. Pár évvel visszavonulása után azonban megint megjött a kedve a politizáláshoz. Állást foglalt Mwai Kibaki elnök és a Nemzetgyűlés új alkotmánytervezete ellen, amely csúfosan elbukott a 2005-ös népszavazáson.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár II. (H–M). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1992. 949. o. ISBN 963-05-6421-1
  2. ^ a b c Diószegi István-Harsányi Iván-Németh István: 20. századi egyetemes történet. 3. köt., Korona Kiadó, Budapest, 1997. 249. p. (ISBN 963-8153-90-3)
  3. Könnyen megússzák a modern despoták URL hozzáférés – 2008. november 14.
  4. ^ a b c Bessenyő János: Törékeny demokrácia. In.: Magyar Honvéd. XIX. évf., 3. sz., 17. p. – 2008. március
  5. Bencze Imre, dr. et al.: Officina világévkönyv. Officina Nova. [Budapest]. 1994. 251-252. p. (ISBN 963-8185-90-2)


Elődje:
Jomo Kenyatta
A Kenyai Köztársaság elnöke
1978. augusztus 22.2002. december 30.
A Kenyai Köztársaság címere
Utódja:
Mwai Kibaki


előző alelnök
Joseph Zuzarte Murumbi
19661967

Kenya alelnöke

19671978. augusztus 22.

következő alelnök
Mwai Kibaki
1978. október 14.1988