Karakál

Karakál
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia) Család: Macskafélék (Felidae) Alcsalád: Macskaformák (Felinae) Nem: Caracal Gray, 1843 Faj: C. caracal
Tudományos név
Caracal caracal Schreber, 1776
Szinonimák
Felis caracal
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Karakál témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Karakál témájú médiaállományokat.

A karakál (Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz, egy közepes termetű Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál.

A karakál török eredetű szó, jelentése: fekete fül.

Alfajok

• Caracal caracal caracal – Szudántól a Dél-afrikai Köztársaságig
• Caracal caracal algira – Észak-Afrika, az Atlasz-hegységtől Egyiptomig
• Caracal caracal damarensis – Damaraföld, Namíbia
• Caracal caracal limpopoensis – Észak-Transvaal, Botswana
• Caracal caracal lucani – Gabon
• Caracal caracal michaelis – Türkmenisztán
• Caracal caracal nubicus – Szudán, Etiópia
• Caracal caracal poecilictis – Niger, Nigéria, Nyugat-Afrika
• Caracal caracal schmitzi – Indiától Arábiáig

Elterjedése, élőhelye

A karakál Dél-Afrikától az Arab-félszigeten keresztül egészen Közép-Ázsiág elterjedt.

A faj magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezető, ugyanis a karakál a kimondottan sivatagos területeket kerüli. Félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik legszívesebben, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál.

Megjelenése

A karakál teste vörösesbarna-homokszínű, kivéve fekete füleit, fehér állát, torkát és hasát. Igen karcsú felépítésű, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méteres, átlagos testhossza 80-120 centiméteres, farka nagyon rövid (20-30 centiméter hosszú). Testtömege 13-19 kilogramm között mozog.

Életmódja

A karakálok magányos éjszakai vadászok. Idejük nagy részét a talajszinten töltik, bár kiválóan ugranak és másznak. Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkoznak. Zsákmányukat olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejtik el, hogy később elfogyaszthassák a fölösleget. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében töltik.

Szaporodása

A karakál egész évben szaporodhat. 69-78 napos vemhességet követően a nőstény 1-6 kölyköt hoz a világra, akiket kb. 10 hétig szoptat, de még vagy egy évig együtt marad a család. Az utódok 12-16 hónaposan érik el az ivarérettséget. Egyes példányok fogságban akár 19 évig is elélhetnek.

Természetvédelmi helyzete

Vadászó karakál a Serengeti Nemzeti Parkban

Az ázsiai alfajok a CITES I. függelékében szerepelnek, míg a faj maga a II.-ban kapott helyet. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevően ritkult az utóbbi időben. A csökkenő példányszám ellenére a nagy elterjedési terület garantálni látszik a faj jövőjét. A könnyen szelídíthető és idomítható karakált régebben Irán és India területén vadászatokon használták.

Kedvelt állatkerti faj, Magyarországon a Győri Állatkertben és a Miskolci Állatkertben látható.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
• Animal Diversity Web – Caracal caracal