Karakál

Karakál
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia) Család: Macskafélék (Felidae) Alcsalád: Macskaformák (Felinae) Nem: Caracal Gray, 1843 Faj: C. caracal
Tudományos név
Caracal caracal Schreber, 1776
Szinonimák
Felis caracal
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Karakál témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Karakál témájú médiaállományokat.

A karakál (Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz egy közepes termetű, Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál.

A karakál török eredetű szó, jelentése: fekete fül.

Alfajai

• Caracal caracal caracal – Szudántól a Dél-afrikai Köztársaságig
• Caracal caracal algira – Észak-Afrika, az Atlasz-hegységtől Egyiptomig
• Caracal caracal damarensis – Damaraföld, Namíbia
• Caracal caracal limpopoensis – Észak-Transvaal, Botswana
• Caracal caracal lucani – Gabon
• Caracal caracal michaelis – Türkmenisztán
• Caracal caracal nubicus – Szudán, Etiópia
• Caracal caracal poecilictis – Niger, Nigéria, Nyugat-Afrika
• Caracal caracal schmitzi – Indiától Arábiáig

Elterjedése

Dél-Afrikától az Arab-félszigeten át egészen Közép-Ázsiág megtalálható.

Megjelenése

Teste vörösesbarna-homokszínű, foltok nélkül (a kölykök még foltosak). A füle fekete, álla, torka és hasa fehér. Felső ajkát nagy, fekete folt tarkítja, és orra szélétől a szeméig is fekete sáv húzódik. Rövid szőre szorosan testére simul. Fülén a szőrpamacs dúsabb és hosszabb, mint a hiúzokén.

Igen karcsú, a lába meglehetősen hosszú. Marmagassága kb. fél méter, átlagos testhossza 60–90 centiméter, farka nagyon rövid (20–30 centiméter). Testtömege 13–19 kilogramm.

Életmódja, élőhelye

Magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezető, ugyanis a kimondottan sivatagos területeket kerüli. A legszívesebben olyan félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál.

Rendszerint egyedül jár, bár megfigyeltek már kisebb csoportokat is. Territoriális; területének határát vizeletével jelöli ki.

Többnyire éjszaka aktív, de időnként nappal is vadászik. Gyorsan fut. Ideje nagy részét a talajszinten tölti, bár kiválóan mászik és ugrik (akár 3 m magasra is). Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkozik, de gyakran elkapja az alacsonyan repülő madarakat is. A baromfiudvarba beszabadulva nagy károkat okozhat. Zsákmányát olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejti el, hogy később fogyaszthassa el a maradékot. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében tölti.

Szaporodása

A karakál egész évben párzóképes. A nőstény 69-78 napos vemhesség után 1-6 kölyköt hoz a világra. A kölykök 10 nap után nyitják ki szemüket. 10-25 hétig szopnak, és nagyjából egy évig korukig maradnak anyjukkal.

Az ivarérettséget 12-16 hónaposan éri el.

Természetvédelmi helyzete

Vadászó karakál a Serengeti Nemzeti Parkban

Az ázsiai alfajok a CITES I. függelékében szerepelnek (a háziszárnyasokat féltő gazdák irtják őket), míg a faj maga a II.-ban kapott helyet. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevően ritkult az utóbbi időben. A csökkenő példányszám ellenére nagy elterjedési területe garantálni látszik a faj jövőjét.

Felhasználása

Könnyen szelídíthető, ezért (főleg régebben) Iránban és Indiában vadászatra idomították.

Kedvelt állatkerti faj; Magyarországon a Győri Állatkertben és a Miskolci Állatkertben látható. Fogságban akár 17 évig is elélhet.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
• Animal Diversity Web – Caracal caracal
• Kaló István: Macskák
• Karakál (Felis caracal)
• Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”