Irán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iráni Iszlám Köztársaság
جمهوری اسلامی ایران
(Dzsomhuri-je Iszlámi-je Irán)
Iráni Iszlám Köztársaság zászlaja
Iráni Iszlám Köztársaság zászlaja
Iráni Iszlám Köztársaság címere
Iráni Iszlám Köztársaság címere
Nemzeti mottó: استقلال، آزادی، جمهوری اسلامی (perzsa)
(Eszteglál, ázádi, dzsomhuri-je iszlámi)
„Függetlenség, szabadság, iszlám köztársaság”
Nemzeti himnusz: Szorud-e melli-je dzsomhuri-je iszlámi
Iran in its region.svg

Fővárosa Teherán
é. sz. 35° 41′, k. h. 51° 25′
Legnagyobb város Teherán
Államforma iszlám köztársaság
Vezetők
Legfelső vezető Ali Hámenei
Elnök Hasszán Rohani
Hivatalos nyelv perzsa
Beszélt nyelvek azeri, török, kurd
Egyesítés i. e. 625
Iszlám köztársaság kikiáltása 1979. április 1.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, OPEC
Népesség
Népszámlálás szerint 77 189 669 fő (2011)
Rangsorban 17
Becsült 77 611 000 fő (2014. július)
Rangsorban 17
Népsűrűség 48 fő/km²
GDP 2008. (forrás: IMF)
Összes 382,328 milliárd dollár (29)
PPP: 816,839 milliárd dollár
Egy főre jutó 5246 dollár (85)
PPP: 11 209 dollár
HDI (2008.) 0,777 (84) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 1 648 195 km²
Rangsorban 18
Víz 0,7%
Időzóna teheráni idő (UTC+3:30)
teheráni nyári idő (UTC+4:30)
Egyéb adatok
Pénznem iráni riál (IRR)
Nemzetközi gépkocsijel IR
Hívószám 98
Internet TLD .ir

Irán (perzsául ایران), hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául جمهوری اسلامی ایران), régebbi elnevezéssel Perzsia közel-keleti ország Délnyugat-Ázsiában. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az OPEC, az Iszlám Konferencia Szervezete és az ENKM alapító tagja.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha az országot a helyiek már legalább az Akhaimenida-időszak óta Iránként is ismerik, nyugaton 1935-ig csak a Perzsia elnevezéssel illették. 1959-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sah bejelentette, hogy mindkét megnevezés használható. A Homeini ajatollah vezette 1979-es forradalmat követően az ország hivatalos neve Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául جمهوری اسلامی ایران) lett, amely államformája szerint teokratikus (iszlám) köztársaság.

Az Irán (ایران) szó ősi formája az Arianám, amely elnevezéssel Irán vagy Perzsia népe országát egykor nevezte (először a szászánida időszakban). E kifejezés mellett az Eránsahr kifejezés is használatban volt. Az arianám az „Indoiráni népek” szó többes száma, melynek jelentése így "Az árják földje".

A „Perzsia” kifejezést az európai országok használták az ország jelölésére az Óperzsa Birodalom akhaimenida dinasztiája óta, az i. e. 6. századtól. Elsősorban a görög történetírók használták előszeretettel a Persis (Περσίς) kifejezést, amelynek jelentése "A perzsák országa".

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán domborzati térképe
Az ország műholdas képe (2004. január)

Elhelyezkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, területe 1 648 195 km2. Szomszédai északon Örményország, Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger, valamint Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Irak és Törökország.

Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Alborz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán területét az Iráni-fennsík és a fennsíkot közrefogó, az Eurázsiai-hegységrendszer részét képező hegységláncok (Zagrosz, Alborz és más hegységek) alkotják.

A fennsík medencéi keleten részben sós tavakkal kitöltött sivatagok, a nyugatabbra elhelyezkedő fennsíki területeken azonban a nagyobb csapadékmennyiség sztyeppe kialakulását eredményezte.

Irán két legnagyobb hegységlánca az északon húzódó Alborz és a nyugaton húzódó Zagrosz. Az Alborz és egyben Irán legmagasabb pontja a Teherán közelében található Damávand (5771 m). A Zagrosz legmagasabb csúcsa a 4409 m magas Dena.

Nagyobb síkságok az Iráni-fennsíkon és a peremhegységeken kívül találhatók, elsősorban a Kaszpi-tenger, valamint a Perzsa- és az Ománi-öböl partvidékén.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irántól északra található a Kaszpi-tenger, tőle délre a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl. A kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt a szárazföldön nem alakultak ki hosszú, bővizű folyók. Egyetlen hajózható méretű folyója a Karun, amely délen a Perzsa-öbölbe torkolló Satt el-Arab (más néven Arvand Rūd) folyóhoz csatlakozik. Nagyobb állóvíz az országban az északnyugaton található Urmia-tó, valamint a keleti országrész néhány nagyobb sós mocsara, mint például a Dast-e Kavir és a Dast-e Lut.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán éghajlata változatos, több éghajlati égöv egyszerre jelen van területén.

Legszárazabbak a mérsékelt övi sivatagi éghajlat uralta fennsíki medencék, elsősorban a keleti részek, ahová a nedvességet hozó szél nem jut el. Itt valódi sivatagok alakultak ki. A csapadék valamivel több a fennsík nyugati részén, amely ebből fakadóan sűrűbben lakott. Az éves csapadékmennyiség helyenként 200 mm alatti. A nyár forró és száraz, az átlaghőmérséklet meghaladja a 38 fokot.

Dél-Iránban a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl parti síkságain a nyár nagyon forró és párás, a tél pedig enyhe. Az évi csapadékmennyiség 135–355 mm közötti.

Az ország északi peremén, a Kaszpi-tenger síkságán a tél szintén enyhe, a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. A nyári hőmérséklet általában nem haladja meg a 29 fokot. A síkság keleti részén az évi csapadékmennyiség 680 mm, a nyugati részén meghaladja az 1000 mm-t. Itt nedves, szubtrópusi klíma alakult ki.

A hegyvidéken kontinentális éghajlat uralkodik, magashegységi éghajlati jegyek jellemzők. A Zagrosz medencéiben alacsonyabb a hőmérséklet, télen a napi átlaghőmérséklet fagypont alatt marad, sok a hó.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán természeti övei

Éghajlati és domborzati változékonysága folytán Irán növény- és állatvilága is változatos.

Az ország egytized részét borítják erdők. Az erdőalkotó fa típusát az éghajlati és domborzati viszonyok befolyásolják. Legkiterjedtebb erdősséggel a Kaszpi-tenger menti régió rendelkezik, ahol a jellemző erdőalkotók a tölgy, kőris, szilfa és a különböző ciprusfélék.

Főbb emlősállatai: medvék, gazellák, vaddisznók, farkasok, nagymacskafélék (eurázsiai hiúz, ázsiai gepárd, perzsa leopárd), vadtevék, vadkecskék, sakálok. Az ázsiai gepárd kihalófélben van, évente alig pár példányt regisztrálnak belőle Irán szerte.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Irán állatvilága

Legfőbb háziasított állatai: birka, kecske, szamár, teve, szarvasmarha, vízibivaly, ló.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iránban is kialakult a természetvédelem soklépcsős rendszere – vannak nemzeti parkok, védett erdők, állatrezervátumok, védett tájak, természetvédelmi területek.[1]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán egyetlen táját sem nyilvánította világörökséggé az UNESCO.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor (i. e. 3200 – i. e. 625)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem előtti régészeti lelőhelyek tucatjai szerte az iráni fennsíkon mutatják, hogy az i. e. IV. évezredben már ősi kultúrák és városias települések léteztek, évszázadokkal a közeli Mezopotámia legkorábbi civilizációi előtt.

Az indoirániakból akkoriban váltak el az előiráni népek. Az árja (előiráni) törzsek az i. e. III. és II. évezredben érkeztek az Iráni-fennsíkra, valószínűleg több hullámban. Ők nomádok voltak akkoriban. Később az előirániak nyugati és keleti csoportra váltak szét. Az i. e. I. évezredben a nyugati csoporthoz a médek, perzsák, baktriaiak és a parthusok tartoztak, míg a kimmerek, szarmaták és alánok (a jászok elődei), szkíták a Fekete-tengertől északra lévő pusztákon éltek. Más törzsek keleten telepedtek le, szállásterületük messze benyúlt az indiai szubkontinens északnyugati hegyvidéki határterületére egészen a mai Beludzsisztánig. Megint más törzsek messze nyugaton a Balkánon éltek, mint a szkíták, vagy messze keleten, Hszincsiangban. Az avesztainak nevezett keleti óiráni nyelven írták a zoroasztrista vallás szent irata, az Aveszta i. e. 1000 körül. Ez himnuszokat és törvényeket tartalmaz. A zoroasztriánizmus volt az Akhaimenida Birodalom és az azt követő iráni birodalmak államvallása az 7. századig.

Ókor (i. e. 625 – i. sz. 651)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Méd Birodalom
I. Dareiosz palotájának rekonstrukciós rajza

A médek egyesítették először Iránt (i. e. 625–559), legnagyobb királyuk, Nagy Kürosz pedig a médek és perzsák egyesítésével létrehozta az Akhaimenida Birodalmat (i. e. 559–330). Kürosz halála után legidősebb fia, II. Kambüszész folytatta a hódításokat. Egyiptomot is meghódította. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből a királyi család távoli rokona, Dareiosz (i. e. 522–486) került ki győztesen. Őt tekintik az ókori Irán legjelentősebb uralkodójának.

Perszepolisz romjai még 2500 év után is lenyűgözőek

Kürosz és Dareiosz uralkodása alatt a Perzsa (Iráni) Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A birodalom határai keleten az Indus és Amu-Darja folyókig, nyugaton a Földközi-tengerig terjedtek, beleértve Anatóliát (a mai Törökországot) és Egyiptomot. I. e. 494-ben az athéniak támogatták a milétosziak lázadását, az eredmény Szardeisz kirablása lett. Ez váltotta ki a perzsák görögök elleni hadjáratait az i. e. 5. század első felében – a görög–perzsa háborúkat. Ezekben a háborúkban a perzsák értek el jelentékeny sikereket, még Athént is lerombolták i. e. 480-ban, de végül a görögök győztek és visszavonulásra kényszerítették a perzsákat. A harcok i. e. 449-ben értek véget.

Nagy Sándor i. e. 334-ben támadta meg az Akhaimenida Birodalmat, utolsó uralkodóját i. e. 333-ban győzte le az isszoszi csatában. Ezt követően i. e. 328–327-ben elfoglalta teljes területét. A birodalom részeinek élére saját tisztjeit állította, ezzel előkészítve a birodalom szétesését, ami halála után következett be. Az újraegyesítésre majdnem 700 évet kellett várni. Nagy Sándor birodalmának utódállamait, így a szeleukidák majd az őket követő arszakidák államát is, a vazallus uralkodók rendszere jellemezte. A szászánidák korában azonban ismét – az akhaimenidákhoz hasonlóan – kormányzókat (modern perzsa nyelven: shahrab) nevezett ki az uralkodó, ami által közvetlenül érvényesült a központi hatalom akarata. Nagy Sándor, majd az őt követő későbbi idegen dinasztiák uralma alatt is fejlődött és perzsa jellegű maradt a társadalom.

Az i. e. 3. század végétől kezdve az arszakida dinasztia által vezetett Parthus Birodalom legyőzte a szeleukida birodalmat és uralma alatt egyesítette az iráni felföldet, majd uralma alatt tartotta Mezopotámiát i. e. 150 és i. sz. 224 között. Ez volt az ókori Irán harmadik bennszülött dinasztiája, öt évszázadon át maradt hatalmon. Média, Asszíria, Babilónia és Elám meghódítása után a párthusok megszervezték birodalmukat. Ezekben az országokban a korábbi elit görög volt, az új uralkodók átvették szokásaikat, ha az célszerűnek látszott uralmuk szempontjából. Végeredményben a városok megtartották korábbi jogaikat és a polgári közigazgatás többé-kevésbé sértetlenül került párthus irányítás alá.

Parthia a Római Birodalom ősellensége volt keleten, megakadályozta a rómaiak terjeszkedését kelet felé. A párthusok páncélozott nehézlovasságot (kataphrakt lovasság) és könnyebb felszerelésű, de mozgékonyabb lovas íjászok alkalmazásával 300 éven át álltak ellent Rómának. I. e. 36-ban nevezetes római hadvezér, Marcus Antonius katasztrofális hadjáratot vezetett a párthusok ellen. 32 000 embert veszített el. Augustus római császár idején Róma és Parthia bizonyos vitás kérdéseket diplomáciai úton rendezett. Ekkor szolgáltatta vissza Parthia azokat a légiójelvényeket, amelyeket Marcus Antoniustól, illetve i. e. 53-ban a katasztrofális Carrhae-i csatában Crassustól zsákmányolt.

A Szászánida Birodalom kiterjedése II. Huszrau idején

A Parthus Birodalom 224-ben bukott el, amikor a rosszul szervezett birodalom utolsó királya vereséget szenvedett saját vazallusától, Ardasírtól. I. Ardasír a Szászánida Birodalom alapítója. Megkezdte a birodalom gazdasági és katonai újjászervezését. A szászánida birodalmat az akhaimenida mintájára szervezték újjá. A birodalmat az "Árják birtokának" hívták, fővárosa Ktésziphon volt. A rómaiak sorozatos vereséget szenvedtek tőlük.

632-ben kezdték az Arab-félszigetről érkező portyázók támadni a Szászánida birodalmat.

A Párthus, majd a Szászánida birodalom idején a Selyemúton folyó kereskedelem jelentős szerepet játszott Kína, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, az indiai szubkontinens országai és Róma fejlődésében, ezáltal elősegítette a modern világ megalapozását. Bizonyos párthus intézményekben kimutatható a klasszikus görögség befolyása és keletivé alakítása. A párthusok építészeti újításai befolyásolták az európai román stílusú építészetet. A szászánidák idején Irán kapcsolatai Kínáig értek, virágzott a művészet, a zene és az építészet.

Középkor (652–1501)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bam citadellája

Az iszlám hódítás után Iránt az Omajjád Kalifátusba tagolták be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakuló muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.

Egy iráni hadvezér, Abu Muszlim elűzte az omajjádokat Damaszkuszból és segítette az abbászida kalifákat Bagdad meghódításában. Az abbászida kalifák vezíreket neveztek ki az irániak fölé, ezek az iráni kormányzók jelentékeny autonómiára tettek szert. 822-ben Khoraszán kormányzója, Tahir függetlenné nyilvánította magát és megalapította a táhiridák új perzsa dinasztiáját. Az ezt követő számánida érában Irán megvédte és megerősítette függetlenségét.

Iránban sohasem sikerült az arabizálás. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette az irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A nemzeti dinasztiák alatt kulturális virágzás a 9. és 10. században tartott. E korszak legjelentősebb hatása, hogy folytatódott a perzsa nyelv használata, amely a mai napig Irán hivatalos nyelve. Firdauszí, Irán legjelentősebb eposzának szerzője, mindmáig a legfontosabb személy a perzsa nyelv fenntartásában. Az iszlám hódítás utáni iráni filozófia kapcsolatban állt az óiráni, az ógörög és a fejlődő muszlim filozófiával. Perzsia e korból származó filozófiai hagyománya az okkult és transzcendentális filozófia.

A 11. században, Mahmúd al-Gazní megalapította a kiterjedt Gaznavida Birodalmat, amelynek fővárosai Iszfahán és az afganisztáni Gazna (ma Gazni) voltak. Utódai, a szeldzsukok a Földközi-tenger és a Közép-Ázsia közötti térség legjelentősebb hatalma voltak. Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig.

1218-ban a keleti tartományokat elpusztította Dzsingisz kán betörése. Ez volt a mongol hódítás kezdete. 1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség következtében. Dzsingisz kán unokája, Hülegü kán azt állította IX. Lajos francia királyhoz írt levelében, hogy betörése Iránba és a Kalifátusba 200 000 halottat okozott. A pusztulás akkora volt, hogy sok város a 20. századig nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát, vagyis nyolc évszázadon át. De Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézményeit, fennmaradt a különálló perzsa kultúra.

Újkor (1501–1921)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festmény a Hast-Behest palotából a 17. századból, Iszfahánban

Az első iráni síita iszlám államot a szafavida dinasztia (1501–1722) első tagja, Iszmáil sah alapította. A szafavida dinasztia jelentős politikai hatalom volt, számos kétoldalú államközi szerződés részese. A szafavidák hatalmuk csúcsát Nagy Abbász uralkodása idején érték el. A dinasztia gyakran került összeütközésbe a törökökkel, az üzbég törzsekkel és a portugálokkal. Uralmuk alatt Iszfahánban készültek az iráni iparművészet történetének esztétikai szempontból legbecsesebb darabjai. Szigorúan központosították államukat, kísérletet tettek a hadügy modernizálására, sajátos építészeti stílus jelzi uralmuk idejét. 1722-ben afgán lázadók legyőzték Szultán Huszajn sahot, ezzel elbukott a szafavida dinasztia. 1735-ben Nádir sah kiszorította az afgánokat Iszfahánból. 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-e-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, az iráni királyi kincstár ékeit. Uralma nem volt hosszú, 1747-ben meggyilkolták. Őt 1750-ben a Zand-dinasztia követte, alapítója Karim kán volt, fővárosa pedig Siráz. Uralmukat viszonylagos béke és virágzás jellemezte. E dinasztiának három uralkodója volt. Az utolsót 1794-ben kivégeztette Aga Muhammad kán, a Kádzsár-dinasztia alapítója. Ő a fővárost Teheránba tette át. Tehetséges kancellárja, Amir Kabir modern közigazgatást vezetett be és más modernizáló reformokat kezdeményezett. A Kádzsár érában Irán több háborút vívott az oroszokkal, amelyek eredményeként Irán elvesztette területének csaknem felét Oroszország és a Brit Birodalom javára. Mégis, Irán képes volt megőrizni függetlenségét, elkerülni a gyarmatosítást. Az ismétlődő külső támadások és saját korrupciója meggyengítette a Kádzsár dinasztiát. 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.

Legújabb kor (1921–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1921-ben az erőtlen kormányt brit ösztönzésre egy Atatürköt példaképének tartó tiszt, Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ben sahhá kiáltatta ki magát, megbuktatva a Kádzsárokat. Az 1941-ig regnáló Pahlavi a török reformokat kívánta átültetni Iránba, ezért keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen. Nevéhez fűződik az első iráni egyetem megalapítása, a kötelező közoktatás elrendelése, a vezetéknévhasználat kötelezővé tétele, az állami hadsereg megteremtése és erőltetett felduzzasztása, valamint az új, bolgár–belga mintájú alkotmány, valamint a saríát felváltó polgári és büntetőtörvénykönyvek bevezetése. Heves iszlámellenessége feltétlen nyugatbarátságban, az ókori – pogány – perzsa kultúra felélesztési kísérleteiben és a síita klérus elleni kegyetlen megtorlásokban csapódott le, amivel rendkívül népszerűtlenné vált alattvalói körében. Ráadásul diktatórikus kormányzata az arisztokráciára támaszkodott, ezért a paraszti tömegek sorsa javítása érdekében nem tett semmit.

Khomeini ajatollah, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítója

1941-ben a britek és szovjetek megszállták az országot, hogy a második világháborúban az iráni vasútkapacitást használják, 1944-ben a németbarát sahot pedig kényszerítették, hogy a fia, Mohamed Reza Pahlavi javára lemondjon. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammed Mosszadeket – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosügynökségek szervezték meg („Ajax-hadművelet”). Jó néhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, mert Moszaddek államosította Irán kőolajkészleteit.

Moszaddek bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi megsértése, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több mint egy éves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.

Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundamentalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.

1980-ban Irak megtámadta Iránt. A pusztító irak–iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sok százezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert.

Néhány éve a demokratikus formákat őrző politikai szerkezet jó néhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint például a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül. A 2009-es választásokon a konzervatív miniszterelnök-jelölt megválasztásánál felmerült a választási csalás lehetősége.[3][4][5][6] Ennek kapcsán zavargások törtek ki.[7]

Rövid életű államalakulatok a 20. század során a mai Irán területén: Gilán, Mahabad, Népi Azerbajdzsán.

Lásd még: Az iráni királyságok teljes listája

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikai rendszer alapját képező 1979-es alkotmány rögzíti, hogy a legfőbb hatalom az Iráni Iszlám Köztársaságban Istené, minélfogva az iráni rendszer elnöki teokratikus köztársaságként értelmezhető.

Irán legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a Legfőbb Vallási Vezető, aki egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, s gyakorlatilag ellenőrzést gyakorol mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalomra. Ő jelöli ki a 12 tagú Örök Tanácsa hat egyházjogászát, de közvetve a hat jogi szakértő személyének kiválasztására is befolyása van; bár közvetlenül a parlament választja ki a jogi szakértőket, a jelöltek listáját a Legfőbb Vallási Vezető által kijelölt Legfőbb Igazságügyi Méltóság állítja össze. A Legfőbb Vallási Vezető személyét a Szakértők Gyűlése választja, akinek jogában áll indokolt esetben a Vezetőt meneszteni is.

Politikai értelemben a Legfőbb Vallási Vezetőt után a második legfontosabb személy Irán politikai rendszerében a végrehajtói hatalmat gyakorló köztársasági elnök; személyét titkos szavazás útján választják négy évre, legfeljebb két egymást követő ciklusra. A köztársasági elnök nevezi ki a minisztereket, de a kinevezéseket a parlamentnek is jóvá kell hagynia.

Irán legfőbb törvényhozó testülete a 270 tagot számláló Iszlám Nemzetgyűlés (parlament). Tagjait a nép titkos szavazás útján választja négy évre, kétfordulós választás útján. A hozott törvényeket az Őrök Tanácsának ratifikálnia kell.

Iránban az igazságszolgáltatás erősen politikai befolyás alatt áll. A Legfőbb Igazságügyi Méltóságot és törvények végrehajtásának felügyeletéért felelős Legfelsőbb Bíróság tagjait a Legfelsőbb Vallásii Vezető nevezi ki. A Legfőbb Igazságügyi Méltóság és a Legfelsőbb Bíróság bírái választják ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a Legfőbb Ügyészt.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán közigazgatási térképe

Irán harmincegy tartományból áll:

Irán tartományai
  1. Teherán
  2. Gom
  3. Markazi
  4. Gazvin
  5. Gilán
  6. Ardabil
  7. Zandzsán
  8. Kelet-Azerbajdzsán
  9. Nyugat-Azerbajdzsán
  10. Kurdisztán
  11. Hamadán
  12. Kermánsáh
  13. Ilám
  14. Loresztán
  15. Huzesztán
  1. Csahármahál és Bahtijári
  2. Kohgiluje és Bujer Ahmad
  3. Busehr
  4. Fársz
  5. Hormozgán
  6. Szisztán és Beludzsisztán
  7. Kermán
  8. Jazd
  9. Iszfahán
  10. Szemnán
  11. Maázandarán
  12. Golesztán
  13. Észak-Horászán
  14. Razavi Horászán
  15. Dél-Horászán
  16. Alborz

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népsűrűség Iránban (2004)

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népesség: 77 611 000 fő (2014. júliusi becslés)
  • Népsűrűség: 41 fő/km²
  • Népességnövekedés: 1,1% (2006)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 68 év, nők 71 év (2006)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0–14 éves 26,1%, 15–64 éves 69%, 65 év feletti 4,9% (2006)
  • Városi lakosság aránya: 59% (1999)
  • Írástudatlanság: 37% (2003)

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Főváros: Teherán (Tehran), lakossága 7 185 831 fő (2006)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hivatalos nyelv: perzsa (fárszi)
  • Népek: perzsa 51%, azeri 24%, kurd 7%, giláni 4%, mázenderáni 4%, arab 3%, lur 2%, türkmén 2%, beludzs 2%, egyéb 2% (bahtiári, kaskáj, örmény, stb.)
  • Vallások: síita iszlám 89% (államvallás), szunnita iszlám 9%, keresztény (nesztoriánus, örmény, római katolikus és protestáns) 1%, egyéb 1% (államilag elismert vallások (ahl al-Kitáb, Könyv népe): judaizmus, zoroasztrizmus, mandeizmus és kereszténység)[8]
  • Írásrendszer: arab ábécé (egy módosított változata)

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szélfarm Manjilban

Fontosabb ásványkincsei a kőolaj, a feketeszén, a vas- és színesfémércek. A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger mellett elterülő termőföldek a legértékesebbek; itt gabonaféléket, rizst, gyapotot, gyümölcsöt és teát termesztenek. Sokan foglalkoznak nomád kecske- és juhtenyésztéssel.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: agrár-ipari ország.

2012-ben az Iránt sújtó embargó miatt, nehezen tudnak dollárhoz és euróhoz jutni, ezért jelentősen csökkentek a jegybanki devizatartalékok. Ennek következtében 2012. január és szeptember között 60%-kal értékelődött le a riál. Ez év augusztusában 12 260 riál volt az amerikai dollár hivatalos árfolyama, de a feketepiacon 25 650 riált kellett fizetni.[9] Október első két napján pedig 25%-ot veszített a nemzeti valuta az értékéből.[10]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevés a művelhető terület

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság fejlődése felfelé ívelő, ez elsősorban az öntözés kiterjesztésének tulajdonítható. Legfontosabb termesztett növények: búza, rizs, gyapot, datolya, citrusfélék. Jelentős a juh- és a kecsketenyésztés is.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erőteljesen fejlődött a kőolajfinomító-ipar (Ábádánban található a világ legnagyobb kőolaj-finomítója) és a petrolkémia. Más iparágai: vaskohászat, gépgyártás, gépkocsiipar, textilipar, bőripar, elektrotechnika és élelmiszeripar.

A perzsaszőnyegszövés az irániak hagyományos foglalkozása, világszerte híres.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fájl:Iran Central Bank.jpg
Az iráni nemzeti bank épülete Teheránban
Olajfinomító, és mögötte egy hőerőmű Iszfahánban

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével.[1] A jelenlegi kiaknázás méretei azonban messze elmaradnak a lehetőségektől, a Khomeini-időszak előtti termelési szintektől. Irán olaj- és gázberendezései elavultak, az iraki-iráni háború okozta károkat még mindig nem hozták rendbe, nem történtek jelentős új beruházások sem. Az amerikai bojkott, a nemzetközi szankciók és a külföldi olajvállalatok tartózkodása az új beruházásoktól hátráltatják az új termelő kapacitások fejlesztését. Az iráni atomprogram miatt kialakult konfliktus, a fejlett nyugati országok, így Franciaország fokozatos kivonulásához vezet. Irán a nyugati cégek helyett a főként kínai és az orosz energia-együttműködést helyezi előtérbe. 2004-ben Kínával 70 milliárd dollár értékű hosszú távú megállapodást kötött. Oroszországgal közös érdeke, hogy lehetőség szerint távol tartsa más országok nagyvállalatait a Kaszpi-tenger környékének olaj- és gázkészleteitől. Az iráni elképzelések között szerepel a kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek kijuttatása a dél-iráni kikötőkön keresztül a nemzetközi piacokra. Irán érdekelt abban, hogy India kulcsfontosságú, hosszú távú energia-szállítójává váljék. Perspektívában számít az európai piacokra is, amelyeket különböző útvonalú, jelenleg még tervezési szakaszban lévő vezetékekkel, alternatív útvonalakon kíván elérni Szírián, Törökországon, Görögországon, Ukrajnán stb. keresztül. Tekintettel arra, hogy hatalmas gázkészletekkel rendelkezik, belátható időn belül a cseppfolyósított gáz egyik legfontosabb forrásává válhat.

Nukleáris létesítményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Perzsa-öböl partján lévő busheri atomerőművet 2007-ben nyitották meg. Ezen kívül számos nukleáris létesítménye van. Szághánd közelében uránérc-feldolgozó üzemel. Guhane bányakomplexum. Iszfahánban nukleáris reprocesszáló üzemel. Arakban nehézvíz-előállító működik. 2005. őszén Áhmádinezsad kijelentette, hogy Irán folytatja atomprogramját, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozása ellenére is. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter fontolgatta az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást. Az irániak a következetesség hiányát sérelmezik az USA nukleáris politikáján. Irán aláírta az atomsorompó-egyezményt, és hajlandóak ellenőrzés alá vonni létesítményeiket, addig Izrael nem írta alá ugyanezt és atomfegyvert is kifejlesztett. Sokan úgy érzik, hogy kettős mérce érvényesül, és többen igazat adnak Áhmádineezsád vádjának, miszerint az Egyesült Államok politikai okoból bojkottálja Irán atomprogramját.

Egy útkereszteződés Teheránban

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 140 200 km
  • Vasútvonalak hossza: 6130 km
  • Repülőterek száma: 122
  • Kikötők száma: 15

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férfiak az ősi harcművészetet, a Varzes-e Pahlavani-t gyakorolják

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán írott története több ezer éves. Több ezer év alatt sokat építkeztek. A kulturális emlékek közül világörökséggé nyilvánította az UNESCO:

Hagyományos kamarazenekar

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iráni atomprogramot az 1950-es években indították. Az ország jelenlegi létesítményei közé tartozik számos kutatóreaktor, egy uránbánya, egy majdnem teljesen kész atomreaktor, és egy urán feldolgozó üzem, melynek a területén urándúsítással is foglalkoznak.

Az Iráni Űrügynökség első, Sian-1 nevű műholdját 2006-ban indította el. 2007-ben egy űrrakéta indult útjára.[11] Célja az egyetemi hallgatók kutatási munkájának előmozdítása és a tudomány fejlesztése volt.[12] Később kifejlesztették a Safir rakétát, melynek segítségével 2009. február 3-án Föld körüli pályára állították az Omid műholdat.[13][14]

A hagyományos építészet széltornyai Jazdban. A széltornyok az épületek természetes hűtését biztosítják.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Az ókori Irán művészete

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teherán az ország médiaközpontja. Itt jelenik meg több napilap: Jumhori-yi Islami, Resalat, Kayhan, Akhbar, Ettelaat és több angol nyelvű napilap is: Tehran Times, Kayhan International, Iran Daily, Iran News. Súlyos állami cenzúra uralkodik az országban, ahol már az internet és a szabad sajtót jelentő blogok is támadás alatt állnak.[15] 128 kb/s-ra korlátozzák a maximális sebességet, amely lehetetlenné teszi a multimédiás tartalmak elérését és a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatásokat. Több akadémikus tiltakozott ez ellen, mert szerintük visszaveti az ország fejlődését amikor az egész világon a sávszélesség bővítését kiemelt prioritásként kezelik. Kína után Iránban cenzúrázzák a legtöbb weboldalt, lehetetlenné téve letöltésüket.

A 30 iráni televízión kívül San Fernando Valley-ban (Los Angeles mellett) működik egy független televízió is, amely az irániakat cenzúramentesen tájékoztatja a világ eseményeiről.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siráz, Háfiz mauzóleum

Javasolt oltások Iránba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nyugati és Déli határvidékeken nagy a kockázata a fertőzésnek).

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azadi-stadion
Sípálya az Alborz-hegységben

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország eddig 11 aranyérmet szerzett a játékok során. A legeredményesebb sportág a birkózás.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iráni labdarúgó-válogatott térségi játékokon sokszor állt dobogón.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irán témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Irán nemzeti parkjai
  2. http://whc.unesco.org/en/statesparties/IR/
  3. Defeated Iranian reformist Mir-Hossein Mousavi calls for more protest against Mahmoud Ahmadinejad”, 'The Daily Telegraph', 2009. június 14. (Hozzáférés ideje: 2009. június 14.) 
  4. Official: Obama Administration Skeptical of Iran's Election Results. Fox News, 2009. június 13. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
  5. Freeman, Colin. „Iran elections: revolt as crowds protest at Mahmoud Ahmadinejad's 'rigged' victory”, 'The Daily Telegraph', 2009. június 12. (Hozzáférés ideje: 2009. június 12.) 
  6. Instant View: Iran's election result staggers analysts”, Reuters, 2009. február 9. (Hozzáférés ideje: 2009. június 13.) 
  7. Election Battles Turn Into Street Fights in Iran”, ABC News, 2009. június 13. (Hozzáférés ideje: 2009. június 13.) 
  8. Sárközy Miklós: Irán és a szunnita világ. A jogi helyzet és a valóság. In: A vallási tapasztalat megértése. Jog bölcselet, teológia. Szerk.: Bányai Ferenc – Nagypál Szabolcs – Bakos Gergely. L'Harmattan – Békés Gellért Ökumenikus Intézet (Pannonhalma), 2010. 233–247. (A vonatkozó rész: 234.)
  9. így folyt meg a zöldhasú
  10. bezár a bazár
  11. Rocket launch retrieved 23 January 2008
  12. Iran Says 'Space Rocket' for Research. NewsMax.com, Feb 26, 2007.
  13. DEBKAfile: Iran launches first space research rocket Safir 1 Retrieved November 20, 2008
  14. Iran's Kavoshgar I lifts off for space. Press TV, 2008. február 4
  15. CW | Irán: internetkávézók bezárása