II. Huszrau szászánida király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Huszrau
The assassination of Chosroës Parvez.jpg
II. Huszrau meggyilkolása

Szászánida király
Uralkodási ideje
591628
Elődje VI. Bahrám
Utódja II. Kavád
Életrajzi adatok
Született 560 körül
Ktésziphón
Elhunyt 628. február 28.
Ktésziphón
Édesapja IV. Hurmuz király

II. Huszrau (görög: Khoszroész) Parvíz („a győzedelmes”), (560 k. – 628. február 25./28.) a Szászánida Birodalom királya (591628) volt. Uralkodása idején egy időre abbamaradt, majd kiújult. Eleinte sikeres hódításokat folytatott, majd elvesztette azokat. Meggyikolása után a birodalom káoszba süllyedt és jelentősen meggyengült, ami megnyitotta az utat az arab hódítás előtt.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalomra jutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodása elején Bahrám hadvezér lázadása rövid válságot okozott Huszraunak Bizáncba kellett menekülnie, de Maurikiosz császár segítségével helyre tudta állítani ellenőrzését a birodalom felett. A bizánci segítség egy időre véget vetett a korábbi bizánci-perzsa háborúnak.

Kezdeti sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szászánida Birodalom legnagyobb kiterjedése, II. Huszrau idején

602-ben azonban Phókasz – a bizánci sereg egyik tisztje – megölte Maurikioszt, és ő lett császár. II. Huszrau eltökélt szándéka volt, hogy megbosszulja egykori pártfogója halálát. 604 és 610 között a perzsák számos döntő győzelmet arattak, és meghódították Armenia Magna, Kappadókia és Szíria nagy részét. 610-ben megdöntötték Phókasz uralmát, őt magát kivégezték, és Hérakliosz került hatalomra. Az új császár megpróbált békét kötni Huszrauval, de a perzsa király biztos lévén a szászánidák legyőzhetetlenségében visszautasította ajánlatát. A perzsa seregek elárasztották a Közel-Keletet. 612-ben bevették Antiokheiát, Damaszkuszt és Tarszoszt, 614-ben elfoglalták Jeruzsálemet, és a Szent Keresztet Ktésziphónba vitték, 615-ben meghódították Anatólia nagy részét, 619-ben megostromolták Alexandriát, amely hamarosan elesett, és vele együtt egész Egyiptom is a kezükre került. II. Huszraunak gazdag és fényűző udvara volt, aminek a nép fizette meg az árát, újabb és újabb terheket rótt ki.

Kudarcok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huszrau fényes csillaga hamarosan lehanyatlott. Hérakliosz – akit keleten a Szászánidák támadtak meg, a Balkánon pedig egy szláv-avar szövetség – már-már elmenekült Konstantinápolyból, de végül úgy határozott, hogy marad, és erős védelmi rendszert épített ki, amely a bizánciaknak a tenger feletti uralmára támaszkodott. 622-ben Hérakliosz hajói kifutottak a Fekete-tengerre, és a perzsa arcvonal mögött sikeres támadást indítottak Arménia ellen. A perzsák vereséget szenvedtek, és Hérakliosz visszafoglalta Kis-Ázsiát. Egy évvel később áttörve a perzsa védelmi láncot, behatolt Azerbajdzsánba. Ganzakban (a mai Takht-e Szoleimán) kirabolta a nagy szászánida szentélyt, Gusnaszp Szent Tűz-templomát, ahová minden szászánida király elzarándokolt.

626-ban szláv és avar segítséggel ostrom alá vette Konstantinápolyt is, de a várost nem tudta bevenni. A bizánci császár Hérakleiosz (610-641) egy ügyes taktikai húzással ellentámadást indított. Elhagyta az ostromlott fővárost, Konstantinápolyt, és a Fekete-tengeren át Perzsia utóvédjeit támadta meg. Eközben megnőtt a bizalmatlanság II. Huszrau és hadvezére Sarbaraz között, amely bizalmatlanságot a bizánci ügynökök által Sarbaraznak eljuttatott hamis levelek csak súlyosbítottak. Ekkor II. Huszrau már hadvezére kivégeztetését tervezte, ez okozta Sarbaraz semlegességét ebben a kritikus helyzetben. Perzsia ezzel elvesztette egyik legnagyobb seregének támogatását és egyik legjobb hadvezérét. A bajt fokozta, hogy váratlanul meghalt Sanin, II. Huszrau másik nagy hadvezére, a Kaukázus és Anatólia meghódítója. Ezzel a mérleg nyelve a bizánciak felé fordult. Hérakleiosz a kazárok és más török népek segítségével kihasználta Shanin és Sarbaraz hiányát, és megsemmisítő vereségeket mért a 15 évi háborúskodástól meggyengült Szászánida Birodalomra.

Hérakleiosz hadjáratának csúcspontja a ninivei diadal volt, ahol a bizánciak megfutamították a Rhahzadz által vezetett perzsa sereget. Ezután Hérakleiosz Mezopotámia felé menetelt tovább, kifosztotta Takht-e-Soleimant és a dasztagirdi palotát, ahol hírt kapott II. Huszrau haláláról. Huszrau ugyanis a csapások hatására összehívta valamennyi hadvezérét, hogy megtalálja a bűnbakot közöttük. Erre azonban felkelés tört ki, és Huszraut meggyilkolták. Halála a tényleges szászánida uralom végét jelentette, bár utána a nemesség még egy sor bábkirályt ültetett a trónra, sőt még Borant, II. Huszrau művelt lányát is királynővé koronázta. Névlegesen ők uralkodtak egészen az arab hódításig.

A birodalom meggyengülésének okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Huszrau életútja során megmutatkoztak annak az újjászervezésnek az előnyei és gyengéi amelyet nagyapja Huszrau Anósírván hajtott végre. A birodalom pénzügyi forrásainak pontos felmérése lehetővé tette, hogy elviselhetetlenül magas adókat állapítsanak meg, s arról is gondoskodtak, hogy az adófizetés alól ne legyen kibúvó. A négy katonai körzet létrehozása roppant hatalmat adott a négy szpahbad kezébe, ami először Bahrám Csóbin idejében mutatkozott meg. A szászánidák harmadik végzetes hibájának az bizonyult, hogy figyelmüket túlságosan csak a nyugatról fenyegető veszélyre összpontosították. II. Huszrau minden erejét a Bizánccal való régi konfliktusra és az akhaimenida birodalom rég elveszített határainak helyreállítására fordította. Nem ismerte fel a délről fenyegető új veszélyt, amely már 604-ben jelentkezett.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ő volt egy perzsa szerelmi történet: a „Huszrau és Sírín románcá”-nak főszereplője. A történetet újra és újra megénekelték a költők, köztük Firdauszí és a híres Nizámi. Sírín szépsége, amelyet a versek tucatjai magasztalnak vetekedett a Holdéval. Sírín keresztény volt, és Huszrau uralkodása alatt szinte mindvégig támogatták a kereszténységet, amelynek tanai az egész birodalom területén elterjedtek. Huszrau a csodálatos szépségű Sírínnek palotát is építtetett egy 120 hektárnyi paradicsomi kertben, amely ott terült el ahol Irak síkságai a Zagrosz hegyvonulataival találkoznak. Sírín palotáját Jákút arab földrajzi író még a 13. században is a világ csodái közé sorolta, bár 628-ban Hérakliosz feldúlta azt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.   Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio Sasánida című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 9635478496  


Előző uralkodó:
VI. Bahrám
Szászánida király
591628
Buran szászánida királynő
Következő uralkodó:
II. Kavád