Avarok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avar harcos a foglyával.
Lovával együtt eltemetett avar harcos (Damjanich János Múzeum, Szolnok).
A Nagyszentmiklósi kincs aranyból készült ivócsanakja
A heftaliták által uralt területek 520 körül. [megj 1]

Az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 68. század között Kárpát-medencei központú, erős birodalmat irányítottak. A Kaukázusban elő mai avarokkal való kapcsolatuk vitatott. A 9. században ez a birodalom apró államocskákra hullott szét. Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott. Ázsiában alakultak ki. A Kína mellett birodalmat létrehozó hiungnukkal, a heftalitákkal és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák őket. A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).

Az avarok őstörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 350 utáni közép-ázsiai népvándorlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 350-es években a Közép-Ázsia, vagy korabeli nevén Toharisztán területét – a korábban ott lakó alánokat kiszorítva – egy hódító nomád nép vette birtokába. A kínai források huá (滑) néven említik őket, amit a korabeli kínai kiejtésen keresztül uarnak rekonstruálhatunk. Ugyanekkor más kínai források a hiungnuk közép-ázsiai megjelenéséről és Szogdia elleni támadásáról értesítenek. Az újonnan megjelenő nép uralkodói (kidariták dinasztiája) a Baktriában veretett görög nyelvű pénzérméiken magukat oino néven nevezték, amiből egy hjóno névalak rekonstruálható. Ahogy látjuk, Közép-Ázsia területén az uar és a hjóno, hiungnu népnevek egyidőben tűnnek fel. Ez lehetett két külön népcsoport is, akiket hol az egyikük, hol a másikuk nevén említenek a források. Egyesek az uar nevet az avarokkal, a hjóno és hiungnu neveket pedig a hunokkal azonosítják. Ez a feltevés azonban nem általánosan elfogadott, mivel a nevek átöröklése mellett az egyes népcsoportok valódi etnikai hovatartozásáról nincs pontos ismeretünk.


A Hiungnu Birodalom (i. e. 3i. sz. 2. század) felbomlása után a mai Észak-Kína és Mongólia területén maradt hiungnuk idegen uralom alatt éltek, majd a 4. században részt vettek az új Zsuanzsuan Birodalom felépítésében (kínai: 蠕蠕; pinjin: ruǎnruǎn, ejtsd: zsuanzsuan). Egyesek az avarok elődeit a zsuanzsuanokban látják.

A 460 körüli uarhun szövetség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toharisztánban 456-ban a Heftal-dinasztia került hatalomra, amelyről Toharisztán lakóit heftalitáknak nevezték. A dinasztiaalapító I. Khingila király (kb. 430–490) szoros törzsszövetségben egyesítette a területen élő uar és hjóno törzseket, amelyek ettől kezdve a heftalita név mellett uarhun néven is szerepelnek a forrásokban. A név a bizánci történetírónál, Priszkosz rétornál is előfordul, aki néhány évvel Attila király európai hun birodalmának bukása után, 463 körül arról ír, hogy a szavirokat megtámadták a közép-ázsiai uarhunok. Az uar-avar azonosságot feltételezve, ez az avarok legkorábbi ismert európai említése.

A heftalitákat vagy uarhunokat a szanszkrit források húna és svetahúna („fehér húna”, azaz fehér hunok) néven emlegették, miután azok betörtek Indiába.

Az 550-es évek európai népvándorlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

552-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, [1] majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat és a heftalitákat is legyőzték. Ezzel egyidőben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban, majd 567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő bolgár-törököket (utrigurok és kutrigurok), valamint a szlávokat (antok). 567-ben uralkodójuk, az Al-Duna mentén tartózkodó Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő longobárdok királyával Alboinnal, aki ennek következtében legyőzte az itt uralkodó gepidák királyát, Kunimondot. Az avar szomszédságot túl fenyegetőnek érezve végül a longobárdok 568 húsvétján állataikat hátrahagyva Észak-Itáliába vonultak, így az avaroké lett az egész Kárpát-medence, ahová a kagán a székhelyét is áttette.

576-ban II. Tiberius Constantinus bizánci császár Valentinus vezetésével követséget küldött a nyugati türkökhöz, hogy a II. Justinus császár és a nyugati türkök első kagánja, Istemi közötti békeszerződést megerősítse, amiről Menandrosz bizánci történésztől értesülünk. Meglepetésükre a nyugati türk uralkodó, Turxanthosz – neve valószínűleg a Türk sad méltóságnevet adja vissza – nagy haraggal fogadta őket, szemükre hányva, hogy befogadták elmenekült alattvalóikat, az avarokat. Nagy nehezen tudták csak lecsillapítani, és részt kellett venniük az uralkodó apjának, a nemrég elhunyt Isteminek a gyászolásában.

Az álavar kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Priszkosz rétor után csak Menandrosz és Theophülaktosz Szimokattész bizánci történészek tudósítanak újra az uarkhoniták néven említett avarokról. Theophülaktosz írja, hogy a türkök először a heftalitákat – más néven abdeleket – győzték le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat, akik 557-ben jelentek meg Bizáncban és Európában. Theophülaktosz azt állítja, hogy az Európába jött avarok nem azonosak a korábban Ázsiában élő avarokkal, hanem csak felvették a nevüket, hogy megfélemlítsék a többi népet, és valójában az oguroktól származnak. Theophülaktosz így őket „álavaroknak” (pszeudoavaroi) hívja. Ugyanakkor leírja, hogy két néprészüket uarnak. Ez ugyanaz a kettős népnév, mint amivel korábban Toharisztánban találkoztunk (uarhiungnu). Ugyanakkor a heftalitákkal való azonosság ellen szól, hogy Theophülaktosz határozottan különbözőnek állítja a két népet. A névfelvételről szóló történethez hasonló viszont már előfordult Tacitusnál is, úgyhogy költött is lehet a legenda. Ez a kérdés máig nem tisztázott, tehát az álavarokról szóló történet akár hamis is lehet. Bár úgy tűnik, a keleti népeknél nem ritka az a gyakorlat, hogy egy nép/csoport egy másik, félelmetes hírű népnek adja ki magát, ami akár félig igaz is lehetett, ha egyszer annak kötelékeiben éltek/harcoltak.

A Kárpát-medencei Avar Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az avarok 552-ben jelentek meg Európában, a Türk Birodalom fennhatósága elől menekülve, amikor átkeltek a Volgán [2] 567-ben a longobárdokkal szövetségben birtokba vették a Kárpát-medence Dunától keletre eső részét, majd 568 húsvétja után – miután a szövetséges longobárdok állataikat hátrahagyva a később róluk elnevezett Lombardiába menekültek az avaroktól való félelmükben – az egykori Pannonia területét is.

Az Avar Birodalom megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A birodalom a 9. század elejéig állt fenn, amikor Nagy Károly Frank Birodalma és Krum bolgár kán dunai bolgár birodalma felszámolta.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Keyskatasztrófa 56. o.
  2. Magyarország története térképeken elbeszélve 1. (Magyar Történettudományi Intézet •  História Alapítvány) ISBN 963 8312 32 7 Ö, ISBN 963 8312 33 I. k., ISSN 1219 5855

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A területeken az általunk besenyőknek nevezett nép is élhetett, akiken Strabo szerint a heftaliták uralkodtak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap