Kagán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kagán szakrális királyi hatalommal bíró egyeduralkodó volt a közép-ázsiai nomád és félnomád népeknél. A cím eredete bizonytalan, az első kínai források a 3. századból valók, fel-felbukkan a cím a szienpi törzsek címei között, de akkortól játszik jelentős szerepet, amikor a zsuanzsuanok uralkodói címe lett. Egyes feltételezések szerint talán a kán cím megduplázásáról van szó és így a kánok kánjáról lenne szó, de ez a magyarázat nincs bizonyítva. A későbbi török nyelvfejlődésben a g elnémult és a kagánból ka'an lett.

A türk kagán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsuanzsuanokat kínai segítséggel megdöntő türkök vezetője, az Asina-klánból származó Bumin il-kagánnak, azaz nagy kagánnak nyilvánította magát. Öccse, a birodalom nyugati részének társuralkodója, Istemi a jabgu címet kapta. A kagánnak a samanisztikus hitből eredően a Hangáj-hegységben levő Ötüken szent hegyének birtoklása adott szakrális felhatalmazást, ami ekkoriban már a kagán nemzetségéhez kötődött.

Későbbi kagánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A türk fennhatóság alatt élő népek is átvették a címet, többnyire magából a szakrális Asina-klánból származó uralkodó nemzetséggel együtt. Így történt ez a kazárokkal, de a bolgár-törökökkel is, akiknél a birodalomalapító Kuvrat szintén az Asina-klánból származott, a bolgárok a klán nevét Aszen alakban őrizték meg. Az avarok uralkodó nemzetsége pedig a zsuanzsuanok uralkodó nemzetségével azonos, akik tehát a türkök előtt már viselték a kagáni címet és a Türk Birodalom megalakulása miatt kellett nyugatra vonulniuk. A kora középkorban több török eredetű népnél is előfordult (kirgizek, ujgurok) a kagáni cím, amit a 12. századig a kijevi fejedelmek is használták.

A mongol nagykán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mongolok a kagán címet már a megnémult 'g'-jű ka'an alakban vették át, ami a nem török és nem mongol fülnek úgy hangzik, mint a kán. Ezért nevezzük Dzsingisz ka'ant Dzsingisz kánnak, de ezért használatos vele kapcsolatban a nagykán cím is, ami mögött a ka'an, azaz a régi kagán cím húzódik meg. Hülegü kán részbirodalmát vezető utódai címében az ilkán cím pedig tulajdonképpen a kagán cím további fokozása, az il-kagán, aminek il-ka'an alakját mondjuk ilkánnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404  
  • Dobrovits Mihály: A nyugati türkök első uralkodójáról (Antik Tanulmányok XLVII 2004)