Onogur-bolgárok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bolgár-törökök vagy onogurok, másképpen onogundurok vagy onogur-bolgárok [1] a török ogurok körébe tartozó törzsszövetség volt, amely élén Kuvrat 630-ban a Fekete-tenger északi partján megalakította az onogur-bolgár birodalmat, amelyet Nagy-Bulgária néven is emlegetnek. A törzsszövetség részei voltak feltehetően nagy számban alánok is.

A 660-as évek végén a kazárok és magyarok együttes támadása következtében a birodalom felbomlott, és az onogur-bolgárok egy része – a volgai bolgárok –, a Volga mentén megalakította Volgai Bolgárországot, más részük – a dunai bolgárok – pedig Aszparuh vezetésével átkelt a Dunán és létrehozta a Első Bolgár Birodalmat.

Kuvrat állama helyére, azaz Etelközbe, a 670-es években a magyarok költöztek, ezért nevezték ezután a források a magyarokat is onoguroknak, amiből a magyarok és Magyarország európai külső neve származik: Ungarn, Vengrija, Hongrie, Hungary. A H betűt a franciák tették a szó elejére a középkorban, ahol a h néma, és az ongrie/ungarus elé odaérezték írásban, különösen a hunokra hasonlító életmód miatt is. Ezt vette át azután az angol nyelv, ahol már ejtik is a h-t. A bolgárok onogundur nevéből származik régi magyar nevük, a nándor, amit a magyar határon lévő végváruk, Nándorfehérvár neve őrzött meg. A szó másik kései alakja a vlendor.

Győztes bolgár katonák a kelet-római ellenfeleikkel szemben. Részlet II. Baszileiosz X. századi misekönyvéből.

Etnikum és nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az onogur szó etimológiája és az onogur-bolgár szóösszetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az on ogur kifejezés tíz ogurt jelent a török nyelvekben. Elterjedt, de nyelvészetileg megcáfolt nézet szerint az ogur a régi török oq, azaz nyíl szó származéka lenne, ahol a nyíl a népet szimbolizálja. Nyelvészek szerint viszont a régi törökben nem mehetett végbe egy oq → ogur (oguz) átalakulás. Ugyanakkor létezett az említett logikának megfelelő on oq nevű törzsszövetség, méghozzá a már felbomlott Türk Birodalom nyugati részén, a nyugati türkök törzsszövetsége, amit a 630-as években alakítottak nyolc törzsűből tíz törzsűbe, valószínűleg éppen az onogurok birodalmának létrejötte miatt, hogy nyugat felé megerősítsék a katonai szervezetüket. Hasonlóképpen származtatható más ogur törzsszövetségek neve is, az utriguroké „harminc ogur”, a kutriguroké „kilenc ogur” jelentésű. A törzsszövetség török neve nem jelenti, hogy kizárólag török nyelvű népek alkothatták. [2]

Egy Zakariás rétorhoz csatolt szíriai forrás 555-ben külön népként említi az onogurokat és a bolgárokat, a közeli források viszont vagy csak onogurokról, vagy onogur-bolgárokról beszélnek. [3] Mindez azt is jelentheti, hogy az onogur törzsszövetség vezető törzse volt a bolgár törzs.

Rassztípus és leszármazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győztes bolgár katona, mellette hadifogoly. Jelenet egy a nagyszentmiklósi kincsből előkerült vizeskancsón.[4]

Genetikai és antropológiai kutatások kimutatták, hogy a történelem folyamán a sztyeppéken kialakult konföderációk nemzetiségileg nem voltak homogének. Sokkal inkább olyan országok voltak, ahol a népcsoportok keveredtek. Ilyen népcsoport volt többek között a türkök, az ugorok és a keleti iráni népek. Ez igaz lehetett az bolgár-törökök esetében is. A dobrudzsai, krím-félszigeti és az ukrán sztyeppéken megvizsgált nekropoliszok maradványai antropológiai szempontból arra utalnak, hogy az bolgár-törökök magas termetű, a kaukázusi rasszba tartozó nép volt, s kis számban voltak mongoloid jellemzőik is, a koponyájuk pedig megváltoztatta eredetileg jellemző kerek formáját.[5][6][7][8][9][10] Ezek a megállapítások összhangban vannak egy olyan modellel, mely szerint a közép-ázsiai és északnyugat-mongóliai Altaj-Szaján régióból származó türk nyelveket a Kaukázusban élők viszonylag kis genetikai keveredéssel vették át. Ez az elit által dominált nyelveltolódás egyik példája. Ezen felül közép-ázsiai csontvázmaradványokat is elemeztek, melyek az i.e. 15. és az i. sz. 5. század időszakból maradtak meg. A keleti és nyugati eurázsiai családfák elhelyezkedése összhangban van az antropológiai adatokkal. Az i. e. 13.–7. század előtti összes lelet az európai népcsoporthoz tartozik, míg ezt követően az előbbivel együtt élő kelet-ázsiai részt is találtak.[11]

Történelmi nézőpontból úgy gondolják, a mai csuvasok és bolgárok az bolgár-törökök leszármazottai. Azonban DNS-adataik alapján mindkét népnek eltér a genetikai állománya. A csuvasok genetikai állománya részben kelet-európai, részben mediterrán eredetű (valószínűleg a Kaukázusból jöttek), míg a bolgárok genetikai állománya klasszikus mediterrán szerkezetű. Ők a Balkán-félszigetről jöhettek. Lehet, hogy a két területre csak kis mértékű kulturális és genetikai változást hoztak, és nem módosították a helyi lakosság genetikai hátterét.[12]

Nyelv és kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bolgár nyelv a kazárral és a csuvassal együtt a türk nyelvcsalád onogur ágához tartozik.[13][14][15][16][17][18][19] Többek között az támasztja alá ezt az állítást, hogy néhány kőben[20] és más dokumentumokban bolgár-türk feliratokat találtak. (Ezek jellemzően katonai és hiearchiát jelző szavak voltak, mint például a tarkan, a bagatur és talán a kán). A jelek szerint az bolgárok a kínaihoz hasonló naptárt használtak, melyen 12 éves ciklusok voltak. Ezeken a mongolokéhoz is hasonlító naptárakon a neveket és a számokat a türkökéhez hasonlóan kellett kiolvasni. Legfőbb istenüket talán Tangra volt, akit a türk népek széles körben ismertek; hol Tengri, hol pedig Tura néven.[21] Néhányan kimutattak több bolgár eredetű szót a szláv óbolgár nyelvben, s a bolgár-türk egy az orkhon íráshoz hasonló ábécét használtak, melyet máig még nem sikerült megfejteni. Szerencsére a bolgár feljegyzéseiket néha görög vagy Kiril betűkkel, leggyakrabban görögül írták, így a tudósok néhány szót meg tudtak már fejteni. Feltehetően a bolgár név a türk bulģa 'összekever, összeráz' jelentésű igéből[22] és ennek egyik változatából, a 'lázadás, zűrzavar' jelentésű bulgak szóból ered,[23] melyet általában 'felkelők' formában szoktak használni.[24]

„További, a dunai sztyeppék népeihez fűző kulturális jellemző a bolgár fővárosának, Pliszkának a belső elrendezése. Ezt 681-ben a Balkán-hegységtől kicsivel északabbra alapították -mai Dobrudzsan, nem messze Várnától. A nagy területet földsánc, bástya vette körbe, az uralkodó lakóhelye és az őt kiszolgáló létesítmények a vár középső részében koncentrálódtak. Sokkal inkább úgy festett, hogy egy sztyeppei téli táborhelyet alakítottak át állandó várossá, semmint egy tipikus római balkáni lett volna.”[25]

Egy másik elmélet szerint a bolgárok nem a csuvasokhoz, hanem sokkal inkább a kazáni tatár nyelvhez hasonlóan a kipcsak nyelvekhez tartozik. Iván Sismanov bolgár tudós 1900 környékén gondolta ezt ki,[26] és a modernkori bulgarizmust támogató tatár nyelvész, Mirfatih Zakiev is ezen az állásponton van.[27]

A megkérdőjelezett hitelességű, orosz nyelven írt Cäğfär Taríxı című dokumentum saját magáról azt állítja, hogy 1680 ókori bolgár évkönyvrészletet tartalmaz. 1993-bán egy bolgárízáló volgai tatár szerkesztő állította össze. A Cäğfär Taríxı a bolgár történelem nagyon részletes leírását nyújtja. Többek között azt írja, hogy a bolgár számos türk népek és eltürkösített törzsek összeolvadásából alakult ki.

Kultúra és társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ukrán sztyeppéken talált régészeti leletek szerint a korai bolgár-törököknek jellegzetes közép-ázsiai nomád lovas kultúrájuk volt. Elsősorban nomád pásztornép volt, akik a lelegelhető területeket keresve vándoroltak, de eközben gabonát – búzát és árpát – is termesztettek. A bolgár-törökök képzett kovácsok, kőművesek és ácsok voltak. A 8. századtól kezdve elkezdtek gyorsan letelepedni.

Társadalmi rendszerük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bolgár-törököknek jól kifejlesztett klán rendszerük volt, s örökletes rendszerben kerültek ki az uralkodók. A katonai parancsnokok rangja bojár volt. A nemesség tovább oszlott alsó és felső bojárokra. Az utóbbi tagjai alkották a Nagy Bojárok Tanácsát, ami a törzs fontosabb kérdéseiben hozta meg a döntéseket. Az ülést a kán (a király) vezette. Számuk hat és tizenkettő között mozgott. Valószínűleg a tanács tagja volt a bojla és a kevkán, a kán helyettese, a kán után a legbefolyásosabb vezetők. Ezek a címek beosztások voltak, s nem lehetett ezeket örökölni. A bojár lehetett belső és külső bojár. Valószínűleg attól függött a megkülönböztetés, hogy hol van a bojár székhelye – a fővárosban vagy azon kívül.[28] A trónörökös címe kanartikin volt. Ás, a királyi poszthoz nem kapcsolódó, a bolgárok által használt cím volt még a bojla tarkan (talán a kán második legidősebb fia), a kana bojla kolobur (főpap), boritarkan (a város polgármestere).

A korai bolgár-török vezetők kán címe a kőfeliratokban fennmaradt kanasubigi egy rövidített alakja. A történészek úgy gondolják, hogy ebben a feliratban a kán szó régi, archaikus változata, a kana szerepel, és a többi bizonyíték azt támasztja alá, hogy ezt a címet Bulgáriában valóban használták. Például Pagán Niképhorosz úgynevezett Beviáriumában Καμπαγάνος (Kampaganosz)-ként szerepel, mint a Pagán kán kifejezés fordítása.[29] A kanasubigi kifejezés fordítására adott lehetséges megoldások, mint az egész fordítása megtalálható a helyreállított türk *sü begi kifejezés jelentését visszaadó „seregek vezére”,[30] és sokkal gyakoribb javaslat az indoeurópai *su- ás baga- részek alapján létrehozott Istentől származó vezető. Erre példa a *su-baga ( a görög ὁ ἐκ Θεοῦ ἄρχων, ho ek Theou archon kifejezés részlete, mely a bolgár-törököknél gyakori feliratnak számított.)[31] Ez a méltóság egészen addig használatban volt, míg fel nem vették a kereszténységet.[32] Az, hogy néhány bolgár-török felirat eleinte görögül, majd később óegyházi szláv nyelven jelent meg, összhangban van azzal is, hogy a bolgár-törökök uralkodói hol arkhónnak, hol pedig a szlávok által használt knyaznak szólíttatták magukat.[33]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon keveset lehet tudni a bolgár-törökök vallásáról. Úgy gondolják, monoteisták lehettek. A pogány dunai bolgároknál megtalált görög nyelvű feliratok általában a görög θεός ('isten') szót egyes számban használja, és nem áll mögötte vagy előtte tulajdonnév. Ezekben a szövegekben a bolgár-török uralkodók magukat „Istentől való vezéreknek” nevezik, és a felsőbbség csalhatatlanságára és igazságosságára hivatkoznak. A 837-ből Filippiből származó perzsa írásban ez maradt fenn:

Mikor valaki az igazat keresi, Isten [ezt] látja. És mikor valaki hazudik, Isten [ezt] látja. A bolgár-törökök sok jót tettek a kereszténységnek [a bizánciaknak,] és a keresztények [ezt] mégis elfelejtették. Isten mégis mindent lát.

Általában el szokták fogadni, hogy az itt szóban forgó isten a türk égisten, Tengri. Valójában a név Bulgária tekintetében számos alkalommal előkerül. Egy késői türk kézirat a legfelső istenség neveit számos nyelven feltünteti, ahol a bolgár nyelvnél a Tangra áll.[34] A másik hely a nagymértékben megrongálódott görög nyelvű felirat egy feltételezett oltárkövön Madara közelében, melyről Veszelin Besevliev óvatosan a következőt olvasta ki: „Omu(rtag) (Istentől való) uralkodó, ... és feláldozta Tangra istennek ... (ezután bolgár-török címek következnek).”[35] Ezen felül Besevliev úgy sejtette, a dunai bolgárok gyakran használt ıYı rúnajel Tangra helyett áll, mivel a kereszténységre történt áttérést követően ez a jel eltűnt.

Más bizonyítékdarabok arra utalnak, hogy a bolgár-törökök által imádott Tengri/Tangra neve a volgai bolgár-törökök leszármazottainak tekintett csuvasoknál Tură. Őt általánosan elfogadottan a türk Tengrivel azonosítják.[36] Mindazonáltal a csuvasok mai vallása jelentőse eltér a tengrizmustól, és a politeizmus egy heli formájaként jellemezhető, mely néhány részletet átemelt az iszlámból.

A Dagesztán északi részén fekvő, általában a hunok királyságaként emlegetett Varacsánnak M. I. Artamnonov orosz történész szerint bolgár-török nemzetiségre utaló jellemzői vannak, s Tangri kánt imádták, akit a perzsák Aszpandiátnak neveztek. A kultiszba beletartozott a lovak imádata és a fák mélységes tisztelete.[37]

Több jel is arra utal, hogy a bolgár-törökök az iráni vallás egyes elemeit is átvették. D. Dimitrov történész szerint a varasán környékén tapasztalt kultusz egyes elemei iráni hatásra utalnak. A bolgár-török szentélyek kialakítása olyan, mint a zarathustrai tűztemplomok elrendezése. Érvelése szerint ilyen típusú – két, egymásba épített, a nyári napfelkelte irányába mutató kövekből kirakott négyzet – szentélyeket találtak Pliszkában, Preslavban, Madaránál is. A vallási funkciót megerősíti, hogy a későbbi időkben ezek nagy hányadát átalakították keresztény templomokká.[38]

Miután 865-ben I. Borisz felvette a kereszténységet, a pogány vallás eltűnt az Első Bolgár Birodalom területéről. (A volgai bolgár-törököknél a vallás végét a 10. században az iszlám felvétele jelentette.)

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vándorlásuk Európába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térkép jelzi a bolgár-törökök elhelyezkedését 650 környékén.

A bolgár-törökök az ogurok törzseinek részeként érkeztek Európába, ahol az 5. század második felében jelentek meg. [2] A legkorábbi európai híradás 463 körülről származik róluk, amikor Priszkosz rétor beszámol arról, hogy a szaragurok, ugorok és onogurok követséget küldtek Bizáncba. [39]

Az 5. század végén (talán 480-ban, 486-ban vagy 488-ban) Zénón bizánci császár szövetségeseként az osztrogótok ellen harcoltak. 493-tól kezdve gyakran megtámadták a Bizánci Birodalom nyugati határait. Később még az 5. és a 6. század végén is kalandoztak ebbe az irányba.

A 6. század közepén a kínai források a nyugati türkökkel kapcsolatban megemlítik az alánokat, akiknek törzsei ekkor az ogurok törzseivel együtt éltek. [40]

555-ben egy Zakariás rétorhoz csatolt szír forrás, a következőképpen sorolja fel a Kaukázustól északra élő nomád népeket: ongur (onogurok), ogur (ogurok), szabir (szabirok), burgar/bulgar (bolgárok), kurturgur (kuturgurok), abar (avarok), kaszar (kazárok), sarurgur (saragurok), dirmir, bagirszik, kvaliz (kálizok), abdel, eftalijt (heftaliták). [41]

A 6. században az onogur-bolgárok talán a Kubán vidékén, de a 7. század elejétől már biztosan a Dnyeper környékén éltek. [3]

Nagy-Bulgária megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Első BolgárBirodalom valamint szomszédjai 800 körül

A Dulo-klánhoz tartozó Kuvrat vagy Kubrat (valószínűleg ugyanaz a személy, akit az arab at-Tabari krónikaíró Sahriar néven említ) egyesítette az utrigurok és a kutrigurok – s valószínűleg a bolgár-török onogurok csapatait, s a 630-as években elszakadtak a türk kaganátusak soktól. Ezt követően létrehozták a bizánci forrásokban Nagy-Bulgária néven gyakran emlegetett Onogundur-Bulgária államát.[42] A birodalmat nyugatról a Duna, délről a Fekete- és az Azovi-tenger, keletről a Kubány, északról a Donyec határolta. Úgy gondolják, az ország fővárosa a Tarmán-félszigeten fekvő Fanagória lehetett. Azonban a régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a város csak Kuvrat halála és az állam szétesése után lett túlnyomóan bolgár-török lakosú.

További vándorlások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legenda szerint Kuvrat magához hívatta halálos ágyánál fiait, és arra kérte őket, vigyenek neki vesszőket. Ezeket összefogta, és átnyújtotta legidősebb fiának, Batbajánnak, hogy törje el. Baján nem boldogult együtt a vesszőkkel, és utána a többi fiú is elbukott a próbán. Ezután Kuvrat elválasztotta az összerakott vesszőket, és a gyengébbik kezével egyesével törte szét ezeket. Ezután a következő, szállóigévé vált, bolgár címerben is szereplő szavakat mondta: „Egységben az erő.” Meg kell azonban jegyezni azt, hogy ez a történet mind a kínai, mind a japán mitológiában előkerül.

I. Niképhorosz bizánci császár feljegyzései szerint Kuvran fiai nem szívlelték meg ezeket a szavakat, s nemsokkal Kuvrat 665-ös halála után a kazárok terjeszkedése Nagy-Bulgária széteséséhez vezetett.

A kán idősebbik fia, Batbaján (Baján vagy Boján) maradt a Fekete- és az Azovi-tengerektől északra fekvő területek vezetője, de a kazárok ezt az országot gyorsan leigázták. Ezek a bolgár-törökök a kazárokkal együtt a 9. század folyamán felvették a zsidó vallást. Rajtuk kívül az oroszországi Kabardino-Balkáriában élő balkárok is a bolgár-törökök leszármazottai lehetnek.[43]

A keleti bolgár-törökök Kuvrat második fiának, Kotrągnak a vezetésével a mai Oroszországba, a Volga és a Káma összefolyásához vándoroltak. A mai Tatár Köztársaság és Csuvasföld köztársaságok területüket és lakosságukat tekintve a Volgai Bolgárország utódainak tekinthetők.

A harmadik bolgár-török csoport, melyet a legfiatalabb fiú, Aszparuh vezetett, nyugat felé haladt, és a mai Besszarábia déli részét foglalta el. Miután 680-ban sikeres háborút vívott Bizánccal, Aszparuh kánsága Dobrudzsában telepedett le, majd később elfoglalta Moesia Superiort. Így 681-ben a Bizánci Birodalommal és IV. Konstantin császárral ezt követően megkötött szerződés alapján független államnak ismerték el. Ugyanezt az évet szokták a mai Bulgária alapítási évének is tekinteni. (Lásd Bulgária történelme).

Az onogurok a régi forrásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sevillai Izidor az onogurokról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sevillai Szent Izidor (560–636) ókeresztény író Etymologiarium c. művének fennmaradt másolataiban ugn, ung, ugri illetve ungri néven szerepelnek, a másoló olvasatától függően (a kérdésről lásd [1]). Szerinte korábban hunoknak hívták, míg királyukról avaroknak, abaroknak el nem nevezték őket (ők lennének talán a pszeudo-avarok). Lakhelyük a Meotisz, azaz az Azovi-tenger északi része, "a Jeges Tanaisz, meg a Masszagéták kegyetlen népei közt" van:

"Hugnos antea Hunnos vocatos, postremo a rege suo Avares appellatos, qui prius in ultima Maeotide inter glacialem Tanaim et Massagetarum inmanes populos habitaverunt. Deinde pernicibus equis Caucasi rupibus, feras gentes Alexandri claustra cohibente, eruperunt, et orientem viginti annis tenuerunt captivum, et ab Aegyptiis atque Aethiopibus annuum vectigal exegerunt." [2]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bulgars című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. The Early Medieval Balkans: A Critical Survey from the Sixth to the Late Twelfth Century, John Van Antwerp Fine, Publisher University of Michigan Press, 1991, ISBN 0472081497, p. 76.
  2. ^ a b Róna-Tas András. VIII.1. A honfoglaló magyar törzsszövetség neve., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  3. ^ a b Róna-Tas András. IV.3.e A bulgárok., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  4. Златното съкровище на българските kанове - анотация на проф. Иван Добрев. Военна Академия »Г. С. Раковски«, София.
  5. D.Dimitrov,1987, History of the Proto-Bulgarians north and west of the Black Sea.
  6. Сарматски елементи в езическите некрополи от Североизточна България и Северна Добруджа. Елена Ангелова (сп. Археология, 1995, 2, 5-17, София)
  7. М. Б а л а н, П. Б о е в. Антропологични материали от некропола при Нови пазар. — ИАИ, XX, 1955, 347— 371
  8. Й. Ал. Й о р д а н о в. Антропологично изследване на костния материал от раннобългарски масов гроб при гр. Девня. - ИНМВ, XII (XVII), 1976, 171-194
  9. Н. Кондова, П. Боев, Сл. Чолаков. Изкуствено деформирани черепи от некропола при с. Кюлевча, Шуменски окръг. — Интердисциплинарни изследвания, 1979, 3—4, 129— 138;
  10. Н. Кондова, Сл. Чолаков. Антропологични данни за етногенеза на ранносредновековната популация от Североизточна България. — Българска етнография, 1992, 2, 61–68
  11. Unraveling migrations in the steppe: mitochondrial DNA sequences from ancient Central Asians - Unitat d'Antropologia, Departimenti Biologia Animal, Facultat de Biologia, Universitat de Barcelona, Avinguda Diagonal 645, 08028 Barcelona, Spain.
  12. HLA genes in the Chuvashian population from European Russia: Admixture of central European and Mediterranean populations - pg. 5
  13. Columbia Encyclopedia: Eastern Bulgars]
  14. Образуване на българската държава. проф. Петър Петров (Издателство Наука и изкуство, София, 1981)
  15. Образуване на българската народност.проф. Димитър Ангелов (Издателство Наука и изкуство, “Векове”, София, 1971)
  16. A history of the First Bulgarian Empire.Prof. Steven Runciman (G. Bell & Sons, London 1930)
  17. История на българската държава през средните векове Васил Н. Златарски (I изд. София 1918; II изд., Наука и изкуство, София 1970, под ред. на проф. Петър Хр. Петров)
  18. История на българите с поправки и добавки от самия автор акад. Константин Иречек (Издателство Наука и изкуство, 1978) проф. Петър Хр. Петров
  19. Heinz Siegert: Osteuropa – Vom Ursprung bis Moskaus Aufstieg, Panorama der Weltgeschichte, Bd. II, hg. von Dr. Heinrich Pleticha, Gütersloh 1985, p. 46
  20. Beshevliev, Vesselin. Proto-Bulgarian Epigraphic Monuments. Sofia, 1981. web page
  21. Sedlar, Jean W. East Central Europe in the Middle Ages, 1000–1500. University of Washington Press, 1994. page 141
  22. Dybo, Anna: bulga-. Turkic etymology. StarLing. (Hozzáférés: 2009. május 18.)
  23. Lebedynsky, Iaroslav. Les Nomades : Les peuples nomades de la steppe des origines aux invasions mongoles. Paris: Errance, 2003: p.178.
  24. Taylor, Isaac. Names and Their Histories: A Handbook of Historical Geography and Topographical Nomenclature. BiblioBazaar, LLC (2008). Hozzáférés ideje: 2009. május 18. 
  25. Hupchick, D.P., The Balkans: From Constantinople to Communism, 2001, pp.10, Palgrave, ISBN 0-312-21736-6
  26. Шишманов, Иван. 1900. Критичен преглед на въпроса за произхода на прабългарите от езиково гледище и етимологиите на името българин
  27. Закиев, Мирфатых. 2003. Происхождение тюрков и татар. 2003. in English
  28. Прабългарски епиграфски паметници В. Бешевлиев
  29. Източници за българската история — Fontes historiae bulgaricae. VI. Fontes graeci historiae Bulgaricae. БАН, София. p.305 (középkori görög és bolgár nyelven). Elérhető az interneten is
  30. V. Beshevliev - Prabylgarski epigrafski pametnici - 5
  31. Blackwell Synergy - Early Medieval Eur, Volume 10 Issue 1 Page 1-19, March 2001 (Article Abstract)
  32. Sedlar, Jean W. "East Central Europe in the Middle Ages, 1000-1500", page 46
  33. Manassias Chronicle, Vatican transcription, p. 145, lásd Pliskai csata
  34. promacedonia.com (bolgárul)
  35. The "Tangra" inscription near Madara (bolgárul)
  36. Tokarev, A. et al. 1987-1988. Mify narodov mira.
  37. English summary of the monograph of Bulgarian historian Dimityr Dimitrov on the Early Medieval history of the Proto-Bulgarians in the lands north of the Black Sea (D.Dimitrov. Prabylgarite po severnoto i zapadnoto Chernomorie, Varna, 1987)
  38. English summary of the monograph of Bulgarian historian Dimityr Dimitrov on the Early Medieval history of the Proto-Bulgarians in the lands north of the Black Sea (D.Dimitrov. Prabylgarite po severnoto i zapadnoto Chernomorie, Varna, 1987)
  39. Róna-Tas András. IV.3.a Az ogur népek megjelenése és az avarok., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  40. Róna-Tas András. IV.1.d Az alánok., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  41. Róna-Tas András. IV.3.c A zsuanzsuanok és az európai avarok., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  42. I. Nikeforosz konstantinápolyi pátriárka:Historia syntomos, breviarium
  43. The "Peoples of Russia" project (in Russian)