Kuvrat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kuvrat onogur-bolgár uralkodó volt a Dulo nemzetségből a 7. században, az onogur-bolgár birodalom alapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dulo nemzetség neve talán összekapcsolható a magyar krónikákban előforduló Dula alán fejedelem nevével, de a gyula címmel nem. 630-ban sikeres avarellenes lázadása következtében Bizáncra támaszkodva megalakította a Fekete-tengertől északra eső területen az onogurok élén az onogur-bolgár birodalmat. Egyesek szerint az avar-ellenes lázadása egybekapcsolható a szintén ez időben zajlott pannóniai bolgár lázadással, melynek célja a megürült kagáni szék egy bolgár személy által történő betöltése volt. Kuvrat Bizáncban nevelkedett, ahol patríciusi rangra emelkedett, megkeresztelkedett.

1912-ben az ukrajnai Poltava mellett Mala Pereščepinoban találtak egy gazdag leletegyüttest, melyet az ő sírjaként értelmeznek. Az azonosítást pecsétgyűrűje tette bizonyossá, amelyen rovásírással írt neve Hovratu alakban olvasható. [1]

Kuvrat halála után birodalma a fiai között kitört belháború miatt meggyengült, amit a kazárok és a magyar törzsszövetség felszámolt. Országát a magyarok foglalták el, amit a magyar krónikákból Etelközként ismerünk. [2]

Kuvrat fiai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvratnak öt fia volt. Halála után birodalma és népe megoszlott öt fia között. Ezek közül a legidősebb, Baian (Baján?) „az ősi földön maradt mindmáig” – írja Nicephorus művében. Nemsokkal később a kazárok fennhatósága alá került népe és földje, adófizetőjük lett. A bolgárok ezen csoportja feltehetőleg még Etelközben találkozott őseinkkel, majd a magyarságból egy kiszakadt résszel folyamatosan északkelet felé húzódtak. Feltételezések szerint ők (a magyarok és bolgárok) lakták Magna Hungáriát Julianus barát útazásának idején, így velük találkozhatott a szerzetes. A második fiú, Kotragos átkelt a Don folyón, és ott telepedett meg. Később a bolgárok ezen csoportja északra vándorolt, és ők alapozták meg a Volgai Bulgáriát. A harmadik testvér, Asparuch embereivel az Onglos (az az-Duna vidéke) nevű területre vándorolt. Vitatottak a kuvrati állam felbomlásának körülményei. Amennyiben egy belharcok utáni tudatos szétvándorlásról van szó, úgy Asparuch nyugatra vándorlása is öncélú volt, és így a kazárok benyomulása csak a hatalmi űr kihasználása volt. Ha viszont hitelt adunk annak, hogy Magna Bulgáriát a kazárok döntötték meg, akkor Asparuch népének mozgása menekülés lehetett. Később, 679-680 táján egy sikertelen bizánci támadást követően, ezen bizánci csapatokat üldözve eljutottak a mai Várna környékére, és ott telepedtek le a császárral kötött békekötés után. A negyedik fiú, aki valószínűleg Kuber bolgár herceggel azonos, átkelt a Dunán és az avar fennhatóságát elismerve, Pannoniában telepedett le. Feltehetőleg a kagán az újabb lázadást megakadályozandó, Kubert áttelepítette a Dél-Alföldre, a mai Szeged magasságába , ahol a saját onogur-bolgárjai helyett korábban a Bizánci birodalomból hadifogolyként elhurcolt emberek elöljárója lett. Azonban Kuber és bizánci-szláv, keresztény-pogány vegyes népe így is fellázadt , és délre vonult. Tesszalonikénél telepedtek le. A Szent Demeter csodáiban leírtak alapján a bizánci népség akart hazaköltözni apáik földjére, Kuber pedig eleget tett a nép akaratának. A lázadás előtt a nép szállásterületének pontos helyszíne ismeretlen, azonban mielőtt Kuber és népe elérte a Dunát, 5-6 alkalommal megütköztek az avar kagánnal, és legyőzték őket. Az csaták száma pedig arról tanúskodik, hogy a Dunától valamivel északabbra élhettek. Az ötödik fiú a legproblémásabb. Nicheporusés Theophanes szerint a Ravenna környéki Pentapolisban állapodott meg, és a rómaiak adófizetője lett. Itáliában élt egy Alzeco nevű bolgár herceg, akinek azonosítása gondot okoz a kutatóknak. Alzeco, „aki Paulus Diaconus szerint Grimoald király idején (662-671) a longobárd Itáliába telepedett”, egyes feltételezések szerint a pannóniai lázadást vezető, majd a Bajorországi tizedelést túlélő Alciocussal azonosítható Alzeco személye. Azonban Szádeczky-Kardoss Samu szerint ennél valószínűbb, hogy Alzeco Kuvrat ötödik fia volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Róna-Tas András. IV.3.e A bulgárok., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  2. Róna-Tas András. X. Összefoglaló áttekintés., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  • Róna-Tas András: Tudtak-e írni a magyarok a honfoglalás előtt? (História, XXIX. évfolyam, 2007/8. szám) HU ISSN 01392409. Index 25384
  • Róna-Tas András: Hol volt Kuvrat Bulgáriája? In.:Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. /Magyar Őstörténeti Könyvtár 15./ Szerk.: Felföldi Sz.-Sinkovics B. Budapest, 2001
  • Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai I. /Magyar Őstörténeti Könyvtár 12./ Budapest, 1992