Jabgu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jabgu a Türk Birodalom és az azt követő sztyeppei birodalmak magas rangú tisztsége, méltósága volt, elképzelhető, hogy a címet korábbról, a jüecsiktől vették át a hsziungnuk közvetítésével. A türköknél eleve két hatalmi központ jött létre, amikor Bumin és öccse Istemi létrehozták a birodalmat. A keleti rész volt az egész birodalmat vezető Bumin kagán közvetlen uralmi területe, míg Istemi jabgu irányította a távolság miatt meglehetős autonómiával a nyugati részt, a későbbi Nyugati Türk Birodalmat. A kagán mellett volt egy helyettese a keleti részre vonatkozóan, a sad, általában a trónörökös, akit kiskagánnak is hívnak egyes publikációk. A történészek vitatják, hogy rangban a türköknél a kagán után a sad vagy a jabgu következett-e.

Később, a Nyugati Türk Birodalom önállósodásakor a jabgu felvette a kagán címet, és alárendelt népek, pl. a kazárok vezetője irányított, mint jabgu. Az önálló Kazár Birodalom megalakulásakor azután ő is felvette a kagán címet. Más birodalmakat önálló államként is jabgu irányított, mint pl. a karlukok vagy az oguzok törzsszövetségét.

A nyugati türköknél már kialakult a jabgu szónak egy dzsebu, dzsevu alakja, amiből a magyar dzseucsa, gyevicsa alak származik, aminek téves újkori olvasata Géza fejedelem modern neve, aminek korabeli olvasata a Győ, Gyevi, Dés helynevekből fejthető meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404   Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 9632812212  

  • Dobrovits Mihály: A nyugati türkök első uralkodójáról (Antik Tanulmányok XLVII 2004)
  • Dobrovits Mihály: A nyugati türkök tíz törzsének kialakulása (Antik Tanulmányok XLVII 2004)