Gyenesdiás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyenesdiás
Gyenesdiás címere
Gyenesdiás címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Keszthelyi
Kistérség Keszthelyi
Jogállás nagyközség
Polgármester Gál Lajos[1]
Irányítószám 8315
Körzethívószám 83
Népesség
Teljes népesség 3568 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 201,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 18,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gyenesdiás  (Magyarország)
Gyenesdiás
Gyenesdiás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 46′ 15″, k. h. 17° 17′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 15″, k. h. 17° 17′ 35″
Gyenesdiás  (Zala megye)
Gyenesdiás
Gyenesdiás
Pozíció Zala megye térképén
Gyenesdiás weboldala

Gyenesdiás Zala megyei nagyközség a Keszthelyi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keszthelyi-öböl északi partján fekszik

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település két vasúti megállóval (Gyenesdiás és Alsógyenes) kapcsolódik a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonalhoz. A Tapolca és Keszthely között közlekedő személyvonatokon kívül több távolsági járat is megáll a két megállóhelyen, így összeköttetésben áll Celldömölkkel, Szombathellyel, Kaposvárral és Péccsel, valamint nyáron Sopronnal is.

Közút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést kelet-nyugati irányban a Balaton északi partján végigfutó 71-es másodrendű főút szeli át. Autóbuszközlekedése sűrű, mivel több Keszthely felől induló elővárosi, helyközi és távolsági járat érinti a települést, de emellett a keszthelyi 1-es jelzésű helyi járat is kitér a község felé.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyenesdiás területén a legkorábbi leletek az újkőkorból valók. Az 1. századtól fontos római szálláshellyé vált, majd avarok költöztek ide. Az itt megtalált középavar sír volt az első ilyen régészeti lelet az egész Kárpát-medencében.

Gyenesdiás légifotója

A középkorban az első, a mai Gyenesdiás területén létrejött település Falud volt, amely valószínűleg már a 11. században is állt a mai Gyenesdiás északnyugati határában. Első temploma 1333-ból való, amely egyben az első írásos említését is jelentette a falunak. 1408-tól a Rezi vár tulajdonát képezte, majd 1427-ben a Pethő családhoz került, amely egyben a település Keszthelyhez való erős kötődését is maga után vonta.

1548-ban a török felégette a települést, majd 1564-től folyamatosan adóztatta, így a lakosság száma megcsappant, 1686-ra teljesen elnéptelenedett.

1696-ban Falud szőlőhegyén egy új település tűnt fel: Gyenes. A 18. század során Falud és Gyenes a Festetics család birtokába került. A század végére Gyenes már jelentős községgé alakult, majd az 1820-as években már működő hegyközség volt, amely a ma is megfigyelhető Alsó- és Felsőgyenesre oszlott. 1826-ban épült a településen a volt faludi templom köveiből a ma műemlék Szent Ilona kápolna.

Gyenesdiás keleti részén a középkorban Diás falu feküdt, amely első említése 1341-ből való. A település az 1530-as évekre már csak nemesi telkekből áll, területének nagy része szőlős. A 17. században már hegyközség, elsősorban keszthelyi gazdák művelték itt a szőlőt.

Gyenes és Diás 1840-ben egyesült, így létrejött az önálló önkormányzattal bíró Gyenesdiás, amely 1871-ben kapott önálló iskolát. A település lakossága még a 20. század elején is szinte kizárólag mezőgazdaságból élt.

A község modernizációja 1945 után zajlott le, melynek egyik legfontosabb lépése 1954-ben a Strandfürdő megépítése volt. Azóta az idegenforgalom vált a település fő jövedelemforrásává.

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Álló, kerek talpú pajzs. A vörös pajzsfőt sátorosan osztja a kék pajzsmező, melyben (felső vágásában háromszor ívelt) zöld alsó pólya helyezkedik el. Mindkét vörös mezőben egy-egy arany rózsás kereszt lebeg. A kék pajzsmezőben pedig, a pólya felett, két hatágú ezüst csillag között aranyló, leveles szőlőfürt lebeg. A pajzstalp közepében, benyúlva a pólya felső ívéig, háromágú, arany szigony növekszik. A pajzsot jobbról aranyló ermésű tölgyfalomb, balról arany virágú viruló mandulaág övezi.

A címer jelképrendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élet vörös színében a két arany rózsás kereszt az egykori – a római kortól adatolható – és a mai eleven hitéletre mutat. A két kereszt egyben jelképezi az egykor két települést ( és templomait), Gyenest és Diást, melyek 1840-ben történt egyesítésével jött létre Gyenesdiás.

A zöld, felső vágásában háromszor ívelt pólya utal e jellegzetes balatonfelvidéki terület domborzati viszonyaira, az egyes halmok felidézik Gyenesdiás település-elődeit (Falud, Gyenes és Diás falvakat), de közvetve - a magyar címer egy elemének, a hármashalomnak beemelésével - kifejezi a lakosság identitástudatát, nemzeti érzületét is.

Az aranyló szőlőfürt megjeleníti a neves - kétezer évre visszanyúló szőlőkultúrát, idézi a hajdani hegyközségi életet csakúgy, mint a borászat mai eredményeit.

A csillagok, a magyar néphit szerint felhívják a figyelmet a neves ősökre („akiknek csillaga van”). Gondolhatunk akár a 660 körül itt elhantolt avar vezérre, akár az egykori birtokos Gersei Pető család tagjaira. akik vagy félszázadig a vármegye (akkor Zala) főispánjai voltak, akár a Festetics grófokra, akik közül három is (Kristóf, György, László) jelentős szerepet játszott a falvak életében, vagy a község kiváló szülötteire.

Az aranyos szigony Neptunusz tengeristent és vele a klasszikus hagyományokat idézi fel, szimbolizálja az itt nagy múltra és eleven hagyományokra tekintő halászatot és az aranyló nyári verőfényben az „isteni” vízi életet, strandolást, vitorlázást, pihentető kikapcsolódást a „magyar tenger” kékjében.

A tölgyfalomb a természeti táj őshonos növényének részlete, amely emlékeztet a település lakóinak évezredes helytállására, hősi halottaira és áldozataira, a virágzó mandulaág jelzi az itt honos mandulafát, egyben – Janus Pannonius kedvelt költői témája – pedig az élet teljességét, a szorgalom gyümölcseként dús termést ígérő munkálkodást jelképezi.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól északra mintegy két kilométernyire, a Büdöskúti-völgy és a Pajta-völgy találkozásánál áll az ország legnagyobb bükkfája. [1]

A faluban található a Magyarországi Evangélikus Egyház Kapernaum nevű intézménye, amelyben egy konferenciaközpont és egy idősek otthona működik. Az intézményt belmissziói otthonként alapították, majd nyugdíjas lelkészek otthonává, később idősek otthonává alakult. A rendszerváltás óta az intézmény emellett számos evangélikus ifjúsági tábornak, lelkészi és diakóniai konferenciának is otthont ad.[2]

A 3 szintes Festetics-kilátóból gyönyörű körpanoráma nyílik a Keszthelyi-öbölre, illetve a Keszthelyi-hegység völgyek szabdalta hullámos felszínére. A Festetics család után elnevezett, 235 méter magasan található kilátót 2000-be építették újjá, melyet az erdei kirándulóközpont, a Nagymező nyugati széléről induló gyalogösvényen érhetünk el. Gyalogtúrák, rövidebb séták úticélja a Vadlánlik, a Keszthelyi-hegység barlangja. Ritka természeti képződmény a szélvájta, szobányi méretű barlang, melyet a környékbeliek csak Vadlánliknak neveznek. A barlangnyílás tulajdonképpen egy széleróziós kőfülke, melyet mesterségesen tovább bővítettek. A századforduló idején nagy valószínűséggel titkos pálinkafőző helyként használták. A Ló-hegycsoport dombját, melynek oldalában megbújik a sziklaodú, több mint 80 éves fekete fenyves borítja. Az egykori kőbánya ma ámulatba ejtő, hatalmas katlan, mely ki tudja miért, de lenyűgözi az arra járót. A felhagyott bányagödör mindenképp megér egy kitérőt akár a Nagymezőről, akár a Vadlánlik barlanghoz tett séta során. A bányászati munkák befejezése óta a természet fantasztikusat alkotott: hatalmas vízmosások szabdalják. Az aljába lesétálva kipróbálhatjuk a hely akusztikáját is. Kerámiaház A közel 160 éves vályogból épült ház restaurációjára 1992-ben került sor. A régi falakra új tetőszerkezet került a régihez hasonlóan nádból. Külső megjelenésében a ház a balatonparti népi építészet emlékeit őrzi. A mai napig lakóházként és üzletként üzemel. Magyarország legjelentősebb fazekashagyományokkal rendelkező régióibó származó (mezőtúri, herendi, dombóvári) kerámia dísz- és használati tárgyakkal várják az érdeklődőket. Antikkályha magángyűjtemény A 400 darabos öntöttvas kályha gyűjtemény, mely az országban egyedülálló, darabjait eredeti katalógusok alapján a szenvedélyes gyűjtő, Vaszkó Ernő saját kezűleg újította fel. A kályhákat az 1800-as években Európa-szerte használtak. Koruk 100-200 év közötti, de jelen állapotukban a mai kor fűtési követelményeinek is megfelelnek. A gyűjteményben továbbá a kor egyéb használati tárgyai is megtalálhatóak, így akár egy szemléletes történelem óra megtartására is kiválóan alkalmas a kiállítás. Darnay-Dornyai Boronapince Településünk Európa egyik legöregebb boronapincéjével büszkélkedhet. A közel 365 éves, a XII. században épült boronapince a népi építészet eredeti, eklatáns darabja. Mestergerendájában az 1644-es évszám rajzolódik ki. A boronapince jelenleg felújítás alatt áll, és reményeink szerint 2015-re a több száz éves balaton-felvidéki szőlőgazdálkodást bemutató múzeumot alakítunk ki benne. A pince a Diási Havas-Boldogasszony templomtól induló, a Nagymezőn áthaladó és a Faludi síkra érkező kellemes túraútvonal szívében helyezkedik el. Pásztorház A korábban tipikus, népi építészeti emlék a XIX. század közepén épült, mint a község csordásának szolgálati lakása. Jelenleg közösségi kézművesházként működik. [3]

Hírességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marosvári Miklós: Gyenesdiás nagyközség egészségügyi és szociográfiai térképe. Bába Kiadó, Szeged 1999. 150, [54] p. ISBN 963-9144-28-2

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]