Stridóvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stridóvár (Štrigova)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Stridóvár
Rang község
Alapítás éve 1270
Polgármester Stanislav Rebernik
Irányítószám 40312
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség 3221 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 202 m
Terület 44,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Stridóvár  (Horvátország)
Stridóvár
Stridóvár
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 30′ 00″, k. h. 16° 17′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 00″, k. h. 16° 17′ 00″

Stridóvár (más néven Sztrigó, horvátul Štrigova, latinul Stridonium,németül Stridau) falu és községközpont Horvátországban Muraköz megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáktornyától 17 km-re északnyugatra a szlovén határ mellett fekszik. Közigagatásilag Bánfihegy, Erzsébetlak, Gáborvölgy, Határörs, Kismagyaród, Prekopahegy, Robádihegy, Szentorbánhegy és Vashegy települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stridóvár területéről a római korból számos lelet került elő. Sokak által elfogadott feltételezés szerint a helyén állt a római korban Stridon városa, melyet Szent Jeromos szülőhelyének tartanak. Területén állott egykor Sztrigó (Trigau) vára, melyet valószínűleg a Hahót nembeli Arnold nádor építtetett és először 1270-ben említik, mint a fia birtokát. 1328-ban Károly Róbert szerezte vissza az osztrák hercegektől, majd a Lackfiaké és a Cilleieké volt.[2] 1290-ben itt látta vendégül a Hatót nembeli Arnold Velencei Andrást, a későbbi III. András királyt, majd elfogva kiszolgáltatta Albert osztrák hercegek. Hunyadi Mátyás 1477-ben Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. A vár egy török támadás következtében pusztult el, felszíni nyoma nem maradt.

A települést és egyházát 1334-ben az egyházi vizitáció említi először, egyházi és gazdasági központ volt. Mint Szent Jeromos feltételezett szülőhelye már a Cilleiek korában zarándokhely volt. Középkori templomát is ők építtették, melyet 1447-ben V. Miklós pápa búcsújáróhellyé nyilvánított. A kegyhelyet 1644-ben vették át a pálosok Zrínyi Pétertől, akinek vezetése mellett nagy virágzásnak indult, amiben forrásának gyógyító hatása is közrejátszott. A 17. században felépült a Szent Mária Magdolna plébániatemplom, 1738 és 1749 között pedig a mai Szent Jeromos templom.

Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " STRIDO. Stridonia. Horvát Mezőváros Szala Várm. földes Ura Gr. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Mura, és Dráva vizek között, Csáktornyához 1 3/4 órányira, ’s némellyek szerént Sz. Hieronimusnak születése helye; határja jó termésű, vagyonnyai külömbfélék, borai jelesek." [3]

A településnek 1910-ben 433, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig, majd 1941-1945 ismét Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 3221 lakosából 3029 horvát volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Štrigova belvárosa
Bánffy-kastély
Tkalec-kastély
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt templomát, mely a falu szélén emelkedő dombon áll még a Cilleiek építtették a 15. században. Ez valószínűleg még fából épült, de a török Bécs elleni hadjárata során lerombolta, majd 1738-ban tűzvész áldozata lett. A mai templom 1738 és 1749 között épült barokk stílusban, mellé a pálosok kolostort építettek. 1752-ben kórussal bővítették, harangtornyait 1761-ben építették. Falfestményeit a 18. század kiváló freskófestője Ivan Ranger festette. Restaurálása során a bejárati ajtó fölött és a homlokzati falfelületeken is középkori freskókat találtak.
  • A Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt plébániatemplom a 17. században épült.
  • A Bánffy-kastély elődjét 1373-ban építette az Alsólendvai Bánffy család. Mai formájában nagyrészt a 18. században épült barokk stílusban, amikor kényelmes palotává építették át. Fűződik hozzá egy monda is Mátyás király és a gyönyörű Bánffy grófkisasszony szerelméről. A kastély egykoron híres volt gazdag berendezéséről és művészeti gyűjteményéről. Később a Festetics család tulajdonában volt, majd a csáktornyai Fernetović család vásárolta meg, később az Agromeđimurje mezőgazdasági vállalaté volt, ma a Žižek család tulajdona.
  • A Tkalec-kastély a 18. század közepén épült késő barokk stílusban. Eredetileg a stridóvári pálosok nyári pihenőházának épült. A 19. század közepén a Zichy család vásárolta meg, akik a szőlőtermesztéshez szükséges feldolgozó tevékenységre használták. Ma egy vállalkozó tulajdona, aki berendezéseit felújította. Óriási szőlőprésébe az 1858-as évszám van belevésve.
  • A Fodroczy-Dunay-kastély ma romokban áll. Biedermayer klasszicista stílusban épült, négyoszlopos bejárattal, utcai homlokzatán félköríves ajtókkal és ablakokkal.
  • A település központjában áll az 1913-ban épített régi iskola épülete, mely a maga korában a Monarchia egyik legmodernebb ilyen intézménye volt. Ma az Állami Levéltár tulajdona.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
  2. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]