Szécsiszentlászló
| Szécsiszentlászló (Motvarjevci) | |
 |
|
| Légifotó a településről. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Tartomány | Muravidék |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Alsómarác |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1338 |
| Polgármester | Alojz Glavač |
| Irányítószám | 9207 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 189 fő (2002)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 203 m |
| Terület | 10,19 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szécsiszentlászló
Pozíció Szlovénia térképén
|
|
| é. sz. 46° 42′ 20″, k. h. 16° 21′ 00″ | |
Szécsiszentlászló (röviden Szentlászló, szlovénül Motvarjevci) szlovéniai magyarok által lakott falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Muraszombattól 18 km-re keletre a Muravidék északi részén, Szlovénia Vendvidéki-dombság (Goričko) nevű tájegységében, a Kebele-patak partján, közvetlenül a szlovén-magyar határ mellett fekszik.
Története [szerkesztés]
A települést 1338-ban "Villa Sancti Ladislai" alakban említik először. 1391-ben királyi adományként "Poss. Kebelezenthlazlo" néven a Széchy család birtoka lett. 1425-ben "poss. Othmarfahva" néven a Széchyeké, majd 1437-ben "Poss. Othmarfalwa al. nom. Kebelezenthlazlo" néven a család új adományul nyeri. 1499-ben "Zenthlazlo" néven szerepel.[2] A Széchyek fiági kihalása után a 17. század végén adásvétellel a Szapáryak birtoka lett.
Vályi András szerint "SZENT LÁSZLÓ. Szétsi Sz. László. Magyar falu Szala Várm. földes Ura G. Szapáry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Györgyvőlgyének szomszédságában, és ennek filiája; határja is hozzá hasonlító." [3]
Fényes Elek szerint " Szécsi-Szent-László, magyar falu, Zala vmegyében, 74 kath., 218 ref. lak. F. u. gr. Szapáry. Ut. p. A. Lendva." [4]
1910-ben 501, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott, néprajzilag pedig az Őrség része. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1931-ben 359 magyar és 51 szlovén nemzetiségű polgárt írtak össze. A falu iskolájában az 1933/34-es tanévig magyar nyelven oktattak, azonban ezt követően szlovén tanító érkezett a faluba, aki nem tudott magyarul, így a magyar nyelvű tanításnak is vége lett. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott. Az 1940/41-es tanév adatai szerint a helybeli iskola 40 tanulója közül már ismét valamennyi magyar volt. 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 189 lakosa volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templom.
- Római kori halomsírok.
- Kulturális emlék az 1906-ban épített Vogler-ház és az 1928-ban épített malom.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Alsómarác község hivatalos oldala
- A község információs portálja
- Szécsiszentlászló az Alsómaráchoz tartozó falvak között
- Szécsiszentlászló Szlovénia térképén
- Szlovénia kulturális emlékei
- Göncz László: A muravidéki magyarság 1918-1941.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. március 10.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
