Őrség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 46° 52′ k. h. 16° 22′

A pityerszeri skanzen egyik lakóépülete

Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére (ŐNP, 2011). A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel, az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve, valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag nagyon különbözőek.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajza

[szerkesztés] Fekvése

Látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak. Vas megye délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, akik munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.

Az Őrség átnézeti rajza

[szerkesztés] Éghajlata

Csapadékos, viszonylag hűvös időjárás jellemzi a vidéket.

[szerkesztés] Flórája és faunája

Az Őrség és a Rába-völgye a nyugat-dunántúli flóravidék Castriferreicum flórajárásába tartozik. A patakok mentén égerligetek, szórványosan égerlápok fordulnak elő, helyett adva a struccpáfránynak, a európai zergeboglárnak, különféle mohafajoknak, a kereklevelű harmatfűnek, a tőzegepernek, a vidrafűnek és még számos védett növénynek. A láprétek növényei:

A lomberdők és fenyvesek, a kaszálók és a láprétek, a patakvölgyek és a vizes élőhelyek gazdag állatvilágnak adnak otthont. A szitakötők nemzetközi védelem alatt állnak.

A Rábában, a Zalában és a mellékpatakokban mintegy 30 halfaj él. A sebes pisztráng, a sujtásos küsz (Alburnus bipunctatus), és egyedülálló ritkaságként a dunai ingola. Egyes patakok tiszta vizében elterjedt a folyami rák. A területen igen sok a kétéltű. Él itt:

Az ugyancsak védett hüllők közül megtalálható:

Az énekes madarak közül figyelmet érdemel a sárgafejű és a tüzesfejű királyka, a keresztcsőrű, a süvöltő, a csíz és az erdei szürkebegy. A ragadozó madarak közül a darázsölyv a legjelentősebb. A templomtornyokban fészkel a fokozottan védett gyöngybagoly. A kisemlősök közül gyakori a csalitjáró pocok és a pirókegér. Az alkonyi órákban találkozhatunk menyéttel, hermelinnel nyesttel, nyuszttal és keleti sünnel is.

A vidék egyetlen, fokozottan védett emlőse a vidra (Lutra lutra). Él itt néhány borz(Meles meles) is. A vaddisznó az őz, a szarvas és a róka általánosan elterjedt. A természeti környezetet 2002. március 1. óta az Őrségi Nemzeti Park védi.

[szerkesztés] Története

Kiégetetlen agyagok a fazekas kemencében

Története azzal kezdődik, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen ered a táj neve: Őrség. Az Árpádok korában az ismétlődő német betörések miatt a nyugati határvidéken különösen fontos volt a határőrizet. A határvédelem részeként a lakott központi területet széles biztonsági zóna övezte, amit gyepű előtti térségnek neveztek. A legkülső gyepűvonal Muraszombat (ma: Szlovénia) és Regede (ma:Bad Radkersburg (Ausztria) között húzódott. Az őrzők feladata volt a határőrizet mellett a vasérclelőhelyek és a só őrzése, a ló- és marhakereskedelem biztosítása, és a határmenti eseményekről is értesíteniük kellett a királyt (Szinetár et al.).

A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki, a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal., a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa. A boronaházas építésű házak a 19. században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott úgynevezett kódisállásos házak. A legszebbek Szalafőn és Pankaszon láthatók.

1286-ban IV. László nemesi kiváltságokat adott az őröknek nemzetségi és adományozó levéllel. A 18 őrségi falu vezetője volt a közigazgatásért és igazságszolgáltatásért felelős őrnagy, aki ezeket a teendőit a 12 esküdt segítségével a határőrszervezet felbomlása után is ellátta.

1392-ben a király gyakorlatilag elvette határőrök különleges szabadságjogait, és 1393-ban az Őrséget királyi adományként, örök birtoklásra a Sárai családnak adta. 1461-ben az Újlaki, 1524-ben pedig a Batthyány család tulajdonába került a terület és a szabadságjogokat már nem vették figyelembe. Bár e jogokat „papíron” I. Ferdinánd, majd I. Lipót is megerősítette (Szinetár et al.), a földbirtokosok katonai szolgáltatásra, adóra és robotra kötelezték az itt élőket. A 16. és 17. századokban a hazai adókon kívül a töröknek is robottal tartozott. A korábbi szabadabb státusz maradékaként, külön őrnagy állhatott a németújvári uradalom szervezetében, aki bírói és adóbeszedési jogokkal bírt.

A protestantizmus a 16. századtól terjedt. E kor jellegzetes emlékei a haranglábak; közülük a legrégebbi a pankaszi, amit 1755-ben építettek. A harangot védő sisakot zsindellyel fedték, a szoknyát pedig zsúppal.

1600 (Nagykanizsa eleste) után a térség majd' kilencven évre török uralom alá került. Visszahódítása után a Batthyány család a hadi kötelezettségek mellett teljes jobbágyszolgáltatást követelt meg az elszegényedett és megfogyatkozott lakosságtól.

A reformáció és az ellenreformáció idején a templomok többször gazdát cseréltek. Bajánsenye központjában 1819-ben épült az a templom, amelynek falán Nemesnépi Zakál György, az önálló egyházközség megteremtője, a térség első tudományos leírója emléktáblát kapott. Külön kiállítótermet kapott Pálóczi Horváth Ádám az „Őrség jótevője”. A Trianoni békeszerződés az Őrséget kettévágta.

Az érintettek közül egyedül a szomoróciak mertek lázadni a diktátum ellen.

Az összetartozó néprajzi és tájtörténeti értékeit - a jelentőségét lassan elvesztő - határ mindkét oldalán egyaránt megtekinthetjük.

Az „őrségi agyag” megmunkálói az egykori fazekasok voltak. Munkáikat a magyarszombatfai Fazekasház őrzi. Legnevesebb utódaik ma is Magyarszombatfa és Gödörháza környékén élnek.

[szerkesztés] Települései

Őrségi skanzen Pityerszeren.

A honfoglalás után Vér-Bulcsú telepített ide gyepűőrzőket és a későbbi századokban is megmaradtak a határőrvidék lakosságának kiváltságai. Az őrségi falvak füzéresen helyezkednek el. Egy-egy kisebb házcsoport lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódik következőhöz. A szeres településszerkezet jellemző. Egy-egy szert eredetileg vérrokon családok lakták. E vidéken sok helyütt találkozni un. kerített házakkal, udvarokkal. Ezeknél a lakó és a gazdasági épületek négyszöge fogja közre az udvart. Ez nem magyar sajátosság, tőlünk északra az osztrákoknál is megtalálható.

A Magyarországi őrségi falvak a következők: Bajánsenye, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Nagyrákos, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér, Viszák.

Szlovéniában található őrségi magyar települések északról délre: Hodos, Kapornak, Domonkosfalva, Szerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefalva és Szentlászló.

[szerkesztés] Látnivalók

Az őriszentpéteri templom a 13. században épült

Az Őrség területén több kora középkori emlék található.

Templomok:

Pankaszi harangláb

Haranglábak:

Őrségi Nemzeti Park:

Tökmagsajtolás Csörgőszeren (Szalafő)
Csörgőszeren (Szalafő egyik szerében) még hagyományos módszerrel végzik a tökmag sajtolását.
  • Sindümúzeum
Veleméri Sindümúzeum (az Őrség kőkori eredetű népi jelkincse)
Sindümúzeum linkgyűjtemény

A szlovéniai oldalon:

[szerkesztés] Hagyományos őrségi rendezvények

  • Virágzás napjai
Több őrségi helyszínen zajló kulturális programsorozat a pünkösdi ünnepek környékén.
  • Őrségi vásár
Több napos népművészeti és kézművesvásár kulturális és sport eseményekkel, koncertekkel, és kiállításokkal.
  • Nemzetközi Fazekastalálkozó
Magyarszombatfán az őrségi kézművesek központjában kiállítás és vásár, a hazai és külföldi fazekasok munkáiból
Magyarszombatfai Fazekasnapok, 2007
  • Völgyhídi vásár
A magyar-szlovén vasúti völgyhídról elnevezett Nagyrákoson megrendezendő vásár. A több napos rendezvényeken kézműves és népművészeti alkotások cserélnek gazdát.
  • Hétrétország - Szerek, porták fesztiválja
Kb. augusztus 10 - 20 között rendezik. Kulturális fesztivál, valamint lehetőséget nyújt őrségi művészek, kézművesek portájának látogatására.
  • Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál

Minden év október közepén kerül megrendezésre.

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Monográfiák

  • Moldova György: Az Őrség panasza (Magvető könyvkiadó Budapest, 1987) 478. o. ISBN 963-14-1030-7
  • Csiszár Károly: Az Őrség (Változó Világ 26., Budapest, 2000)
  • Varga Géza: Mítoszok őre, Velemér. Barangolás az Őrség művészeti és történelmi emlékei között (Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999., 2000.)
  • Dömötör Sándor: Őrség' (Bp., 1960)
  • Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása, (Bp., 1943)
  • Tóth János: Az Őrség népi építészete (Bp., 1971)

[szerkesztés] Kisebb tanulmányok

  • Czugh Dezső: Magyarszombatfa és környéke fazekasságáról. Néprajzi Múzeum Értesítője, 1954.
  • Bödei János: Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához. Néprajzi Értesítő, 1943.
  • Stahl Ferenc: Az Őrség jogállása. Vasi Szemle, 1973.
  • Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor

[szerkesztés] Források

  • Pete György (főszerk.): Vas megye kézikönyve (Faludi Ferenc Alapítvány, Szombathely, 1989) I. és II. kötet ISBN 963-9089-17-6
  • Phare CBC 2003 Magyarország-Ausztria Program Határon átnyúló turizmusfejlesztési hálózatok (2006) 34. o.
  • Őrségi Nemzeti Park honlapja, 2011. VIII. 18-i állapot
  • Szinetár Csaba, Györke Gyula, Hella Ferenc, Kemencei Ilona, Nagy Krisztina, Sülyi Péter: Bajánsenye. A történelmi Őrségben. (Bajánsenye önkormányzata, év nélkül) 28 oldal.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök