Őrség
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére (ŐNP, 2011). A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel, az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve, valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag nagyon különbözőek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
[szerkesztés] Fekvése
Látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak. Vas megye délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, akik munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.
[szerkesztés] Éghajlata
Csapadékos, viszonylag hűvös időjárás jellemzi a vidéket.
[szerkesztés] Flórája és faunája
Az Őrség és a Rába-völgye a nyugat-dunántúli flóravidék Castriferreicum flórajárásába tartozik. A patakok mentén égerligetek, szórványosan égerlápok fordulnak elő, helyett adva a struccpáfránynak, a európai zergeboglárnak, különféle mohafajoknak, a kereklevelű harmatfűnek, a tőzegepernek, a vidrafűnek és még számos védett növénynek. A láprétek növényei:
- réti kakukktorma
- mocsári gólyahír
- kék perje
- sárga liliom
- csillagos nárcisz
- szibériai nőszirom
- kígyógyökerű keserűfű
- kenyérbél cickafark
- kornistárnics
A lomberdők és fenyvesek, a kaszálók és a láprétek, a patakvölgyek és a vizes élőhelyek gazdag állatvilágnak adnak otthont. A szitakötők nemzetközi védelem alatt állnak.
A Rábában, a Zalában és a mellékpatakokban mintegy 30 halfaj él. A sebes pisztráng, a sujtásos küsz (Alburnus bipunctatus), és egyedülálló ritkaságként a dunai ingola. Egyes patakok tiszta vizében elterjedt a folyami rák. A területen igen sok a kétéltű. Él itt:
Az ugyancsak védett hüllők közül megtalálható:
Az énekes madarak közül figyelmet érdemel a sárgafejű és a tüzesfejű királyka, a keresztcsőrű, a süvöltő, a csíz és az erdei szürkebegy. A ragadozó madarak közül a darázsölyv a legjelentősebb. A templomtornyokban fészkel a fokozottan védett gyöngybagoly. A kisemlősök közül gyakori a csalitjáró pocok és a pirókegér. Az alkonyi órákban találkozhatunk menyéttel, hermelinnel nyesttel, nyuszttal és keleti sünnel is.
A vidék egyetlen, fokozottan védett emlőse a vidra (Lutra lutra). Él itt néhány borz(Meles meles) is. A vaddisznó az őz, a szarvas és a róka általánosan elterjedt. A természeti környezetet 2002. március 1. óta az Őrségi Nemzeti Park védi.
[szerkesztés] Története
Története azzal kezdődik, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen ered a táj neve: Őrség. Az Árpádok korában az ismétlődő német betörések miatt a nyugati határvidéken különösen fontos volt a határőrizet. A határvédelem részeként a lakott központi területet széles biztonsági zóna övezte, amit gyepű előtti térségnek neveztek. A legkülső gyepűvonal Muraszombat (ma: Szlovénia) és Regede (ma:Bad Radkersburg (Ausztria) között húzódott. Az őrzők feladata volt a határőrizet mellett a vasérclelőhelyek és a só őrzése, a ló- és marhakereskedelem biztosítása, és a határmenti eseményekről is értesíteniük kellett a királyt (Szinetár et al.).
A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki, a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal., a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa. A boronaházas építésű házak a 19. században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott úgynevezett kódisállásos házak. A legszebbek Szalafőn és Pankaszon láthatók.
1286-ban IV. László nemesi kiváltságokat adott az őröknek nemzetségi és adományozó levéllel. A 18 őrségi falu vezetője volt a közigazgatásért és igazságszolgáltatásért felelős őrnagy, aki ezeket a teendőit a 12 esküdt segítségével a határőrszervezet felbomlása után is ellátta.
1392-ben a király gyakorlatilag elvette határőrök különleges szabadságjogait, és 1393-ban az Őrséget királyi adományként, örök birtoklásra a Sárai családnak adta. 1461-ben az Újlaki, 1524-ben pedig a Batthyány család tulajdonába került a terület és a szabadságjogokat már nem vették figyelembe. Bár e jogokat „papíron” I. Ferdinánd, majd I. Lipót is megerősítette (Szinetár et al.), a földbirtokosok katonai szolgáltatásra, adóra és robotra kötelezték az itt élőket. A 16. és 17. századokban a hazai adókon kívül a töröknek is robottal tartozott. A korábbi szabadabb státusz maradékaként, külön őrnagy állhatott a németújvári uradalom szervezetében, aki bírói és adóbeszedési jogokkal bírt.
A protestantizmus a 16. századtól terjedt. E kor jellegzetes emlékei a haranglábak; közülük a legrégebbi a pankaszi, amit 1755-ben építettek. A harangot védő sisakot zsindellyel fedték, a szoknyát pedig zsúppal.
1600 (Nagykanizsa eleste) után a térség majd' kilencven évre török uralom alá került. Visszahódítása után a Batthyány család a hadi kötelezettségek mellett teljes jobbágyszolgáltatást követelt meg az elszegényedett és megfogyatkozott lakosságtól.
A reformáció és az ellenreformáció idején a templomok többször gazdát cseréltek. Bajánsenye központjában 1819-ben épült az a templom, amelynek falán Nemesnépi Zakál György, az önálló egyházközség megteremtője, a térség első tudományos leírója emléktáblát kapott. Külön kiállítótermet kapott Pálóczi Horváth Ádám az „Őrség jótevője”. A Trianoni békeszerződés az Őrséget kettévágta.
Az érintettek közül egyedül a szomoróciak mertek lázadni a diktátum ellen.
Az összetartozó néprajzi és tájtörténeti értékeit - a jelentőségét lassan elvesztő - határ mindkét oldalán egyaránt megtekinthetjük.
Az „őrségi agyag” megmunkálói az egykori fazekasok voltak. Munkáikat a magyarszombatfai Fazekasház őrzi. Legnevesebb utódaik ma is Magyarszombatfa és Gödörháza környékén élnek.
[szerkesztés] Települései
A honfoglalás után Vér-Bulcsú telepített ide gyepűőrzőket és a későbbi századokban is megmaradtak a határőrvidék lakosságának kiváltságai. Az őrségi falvak füzéresen helyezkednek el. Egy-egy kisebb házcsoport lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódik következőhöz. A szeres településszerkezet jellemző. Egy-egy szert eredetileg vérrokon családok lakták. E vidéken sok helyütt találkozni un. kerített házakkal, udvarokkal. Ezeknél a lakó és a gazdasági épületek négyszöge fogja közre az udvart. Ez nem magyar sajátosság, tőlünk északra az osztrákoknál is megtalálható.
A Magyarországi őrségi falvak a következők: Bajánsenye, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Nagyrákos, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér, Viszák.
Szlovéniában található őrségi magyar települések északról délre: Hodos, Kapornak, Domonkosfalva, Szerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefalva és Szentlászló.
[szerkesztés] Látnivalók
Az Őrség területén több kora középkori emlék található.
Templomok:
- Kercaszomori Szent Vencel templom helye, Pusztatemető
- Szent Péter-templom, Őriszentpéter
- Veleméri román kori Szentháromság-templom Aquila János freskóival
- Bajánsenyei református templom Nemesnépi Zakál György emléktáblájával
- Szentgyörgyvölgyi református templom, a Nyugat-Dunántúl a egyetlen festett fakazettás temploma
- Középkori Szent Márton templom, Domonkosfa
Haranglábak:
- Harangláb, Pankasz (Pankaszi harangláb)
- Harangláb, Kercaszomor
- Gödörházi harangláb
- Nemesnépi harangláb
- 2002-ben az Őrségi Tájvédelmi Körzetből létrehozták az Őrségi Nemzeti Parkot, amely az Őrség területén kívül a Vendvidéket is magába foglalja.
- Szikszai Edit gyűjtemény Őriszentpéteren: A régi gazdálkodás eszközeit és a mindennapi élet tárgyait mutatja be.
- Szabadtéri néprajzi múzeum: Az Őrség egyik legfőbb látnivalója a Pityerszeri skanzen (Szalafőn), ahol legjobban tanulmányozható a településszerkezet.
- Sindümúzeum
A szlovéniai oldalon:
[szerkesztés] Hagyományos őrségi rendezvények
- Virágzás napjai
- Több őrségi helyszínen zajló kulturális programsorozat a pünkösdi ünnepek környékén.
- Őrségi vásár
- Több napos népművészeti és kézművesvásár kulturális és sport eseményekkel, koncertekkel, és kiállításokkal.
- Nemzetközi Fazekastalálkozó
- Magyarszombatfán az őrségi kézművesek központjában kiállítás és vásár, a hazai és külföldi fazekasok munkáiból
- Magyarszombatfai Fazekasnapok, 2007
- Völgyhídi vásár
- A magyar-szlovén vasúti völgyhídról elnevezett Nagyrákoson megrendezendő vásár. A több napos rendezvényeken kézműves és népművészeti alkotások cserélnek gazdát.
- Hétrétország - Szerek, porták fesztiválja
- Kb. augusztus 10 - 20 között rendezik. Kulturális fesztivál, valamint lehetőséget nyújt őrségi művészek, kézművesek portájának látogatására.
- Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál
Minden év október közepén kerül megrendezésre.
[szerkesztés] Irodalom
[szerkesztés] Monográfiák
- Moldova György: Az Őrség panasza (Magvető könyvkiadó Budapest, 1987) 478. o. ISBN 963-14-1030-7
- Csiszár Károly: Az Őrség (Változó Világ 26., Budapest, 2000)
- Varga Géza: Mítoszok őre, Velemér. Barangolás az Őrség művészeti és történelmi emlékei között (Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999., 2000.)
- Dömötör Sándor: Őrség' (Bp., 1960)
- Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása, (Bp., 1943)
- Tóth János: Az Őrség népi építészete (Bp., 1971)
[szerkesztés] Kisebb tanulmányok
- Czugh Dezső: Magyarszombatfa és környéke fazekasságáról. Néprajzi Múzeum Értesítője, 1954.
- Bödei János: Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához. Néprajzi Értesítő, 1943.
- Stahl Ferenc: Az Őrség jogállása. Vasi Szemle, 1973.
- Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor
[szerkesztés] Források
- Pete György (főszerk.): Vas megye kézikönyve (Faludi Ferenc Alapítvány, Szombathely, 1989) I. és II. kötet ISBN 963-9089-17-6
- Phare CBC 2003 Magyarország-Ausztria Program Határon átnyúló turizmusfejlesztési hálózatok (2006) 34. o.
- Őrségi Nemzeti Park honlapja, 2011. VIII. 18-i állapot
- Szinetár Csaba, Györke Gyula, Hella Ferenc, Kemencei Ilona, Nagy Krisztina, Sülyi Péter: Bajánsenye. A történelmi Őrségben. (Bajánsenye önkormányzata, év nélkül) 28 oldal.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Őrség.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Az Őrség rövid ismertetője
- Varga Géza: Az Őrség leírása
- Varga Géza: Az Őrség története
- Őrségi látnivalók településenként
- Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása
- Őrségi fazekasok, kerámiák
- Őrségi szálláshelyek
- Őrségi Teleház – Az Őrség falvainak bemutatása
- Őrség, Vas megye – Wikitravel
- Őrségi vásár 2011 – Őriszentpéter.hu
- A szentgyörgyvölgyi református templom
