Fényes Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fényes Elek
Fényes Elek.jpg
Pollák Zsigmond metszete, 1876.
Született 1807. július 7.
Csokaj, Magyarország
Elhunyt 1876. július 23. (69 évesen)
Újpest, Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdasági statisztikai és földrajzi író, helytörténeti író
Fontosabb szerepei Az Országos Statisztikai Hivatal megszervezője és vezetője (1848/49)
Díjak MTA rendes tag (1858–1867)

Fényes Elek (Csokaj, 1807. július 7.Újpest, 1876. július 23.) közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1837-től, rendes tagja (1858-1867).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. A reformkori polgári haladás harcosa. Nagyváradon bölcsészeti tanulmányokat, Pozsonyban jogot végzett. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjék. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Elképzelései 1867 után főként Keleti Károly munkásságában valósultak meg.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokajon. Családja 1635-ben kapta címeres nemeslevelét. 1828-ban Pozsonyban vette feleségül Eitel Zsófiát, akitől három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Debreceni Református Kollégiumban végzett előtanulmányok után 1822-től 1824-ig Nagyváradon bölcseletet, 1824-től 1826-ig a pozsonyi akadémián jogot tanult. Pozsonyban végzett ügyvédi gyakorlat után, 1828-ban ügyvédi vizsgát tett. Több távol lévő mágnás helyettesítő követeként részt vett az 1830. évi és az 1832-1836. évi rendi országgyűléseken. Itt szembesült azzal, hogy az országgyűlési követek nem ismerik saját hazájukat, és ez inspirálta arra, hogy első nagyszabású országismertető művét megírja.

Közéleti pályája a szabadságharcig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1835-ben Pestre költözött, ahol kezdetben Széchenyi István, majd az 1840-es évek elejétől Kossuth Lajos szellemi követőjévé vált. 1842-ben alelnöke lett az ellenzéki Nemzeti Körnek, majd az 1845-ben ebből Ráday Gedeon vezetése alatt kiváló Pesti Körnek. Vörösmarty Mihály mellett alelnöke lett az 1847-ben, Teleki László vezetésével megalakuló Ellenzéki Körnek is. Vezető szerepet játszott számos közhasznú egyesületben, a Magyar Gazdasági Egyesület előadója, a Magyar Iparegyesület aligazgatója, illetve a Védegylet választmányi tagja volt.

Szerepe a szabadságharcban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1848. március 15-én tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, a forradalom győzelme után csatlakozott a Madarász László vezette, radikális Egyenlőségi Társulathoz. A Batthyány-kormány megalakulása után Szemere Bertalan belügyminiszter minisztériumi osztálytanácsossá nevezte ki és megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével, illetve vezetésével. A hivatal 1848 májusában jött létre és a szabadságharc végéig működött. 1848 májusától 1849 júniusáig a Radical Kör alelnöke volt, 1849-ben a pesti vésztörvényszék elnökévé nevezték ki. A világosi fegyverletétel után egy ideig – Csokajon és Gödöllőn – bujdosott, majd 1849 októberében önként jelentkezett a császári hatóságoknál. A pesti haditörvényszék néhány hónapos börtönbüntetésre ítélte.

Fényes Elek (Vasárnapi Újság, 1855.)

Tevékenysége a szabadságharc után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a halálos ítéletet sikerült elkerülnie, pályája megtört, a szabadságharc után mellőzött lett. Szabadulása után Gödöllőn gazdálkodott, majd birtokát eladta, és 1854-ben ismét Pestre költözött. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke lett. Ő dolgozta ki az élettartam és halálozási valószínűség táblázatait, de ellentét alakult ki közte és az intézet vezérigazgatója között, ezért állásáról le kellett mondania. Az 1860-as években a Sürgöny című kormánylap főmunkatársa lett, azonban eközben cikkeket írt az ellenzéki Pesti Hírnökbe is. E kettősség miatt teljesen elszigetelődött, munka nélkül maradt és megélhetési gondokkal kellett megküzdenie. Kezdetben családja s néhány barátja, majd az írói segélyegylet segítette. Később Gorove István miniszter segítségével, tiszteletdíj címén némi nyugdíjhoz jutott, és Csengery Antal, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke közbenjárására az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága is megbízta kisebb munkákkal. Ennek ellenére a tudományos munkával teljesen felhagyott. Élete utolsó éveiben Újpesten élt, itt érte a halál.[1]

Tudományos és írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű. Első nagy műve első kötetének megjelenése után, 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. E művel 1839-ben elnyerte a MTA nagyjutalmát. 1858-ban beválasztották az MTA rendes tagjai sorába, 1867-ben azonban megfosztották akadémiai tagságától, mivel a konzervatív Pesti Hirnökbe írt cikkeivel kedvezőtlen hírbe hozta magát.

Főbb művei (válogatás)[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I–VI. (Pest, 1836–1840)
  • Magyarország statistikája, I–III. (Pest, 1842–1843)
  • Statistik des Königreichs Ungarn, I–II. (Pest, 1843–1844)
  • Magyarország leirása, I–II. (Pest, 1847)
  • A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. (Pest, 1848; reprint: Tatabánya, 1992)
  • Magyarország geographiai szótára, I–IV. (Pest, 1851; reprint: Budapest, 1984) ISBN 9630227002
  • Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften. Verfassung, Verwaltung und Kultur dargestellt. Aus dem Ungarischen (Leipzig, 1851)
  • A török birodalom leirása, történeti, statistikai és geographiai tekintetben (Pest, 1854)
  • Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása (Pest, 1857)
  • Magyarország 1859-ben statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból, I/1–8. füzet (Pest, 1859–1860)
  • Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból, I. Dunántúli kerület (Pest, 1865-1866)
  • A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapesten utcát neveztek el róla, s tiszteletére egykori lakóházának falán emléktáblát helyeztek el.[3] Ugyancsak emléktáblát helyeztek el a róla elnevezett utcában.[4]
  • 1956-ban Budán egy kereskedelmi középiskola Fényes Elek nevét vette fel, ma Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola néven működik.[5]
  • A partiumi csokalyi Fényes-kúria falán 1890-ben emléktáblát helyeztek el tiszteletére, megjelölve, hogy e kúriában született a nagy közgazdasági statisztikus és földrajzi író. Időközben a Fényes-kúriát elemésztette az idő, helyén parkot alakítottak ki, s a park közepén 2001. júliusában, halálának 125. évfordulóján elhelyezték és felavatták Fényes Elek bronz mellszobrát, mely Mihály Gábor alkotása[6], egyben emléktáblát helyeztek el a református templom falán.
  • A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (Nagyvárad) Fényes Elek Díjban részesíti azon tagjait, akik kiemelkedő munkát végeznek a honismeret területén.[7]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nyughelye nem ismeretes.
  2. Körmendi Gábor: Fényes Elek műveinek válogatott bibliográfiája. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat : Budapest. 1986. alapján összeállítva.
  3. Budapest, IV. ker. Tavasz utca 34. A ház lebontása után az emléktábla az Újpesti Helytörténeti Gyűjteménybe került. Lásd: Fényes Elek emléktábla. Tudománytörténet – Fényes Elek. www.ujpestlexikon.hu. (Hozzáférés: 2010. november 16.)
  4. Budapest, II. kerület, Fényes Elek utca 20.
  5. Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola.
  6. Bihar épített öröksége
  7. Lásd Jósa Piroska szócikk.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Horváth Róbert: Fényes Elek, a haladó magyar statisztikus és reformer. Szeged, 1957.
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 580. o. ISBN 963-05-6805-5
  • Tóth Gábor: Fényes Elek. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 294-295. o. ISBN 963-85433-5-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Elek témájú médiaállományokat.