Gorove István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gorove István
Gorove István Pollák.jpg
Gorove István (Pollák Zsigmond metszete)
Életrajzi adatok
Született
1819. augusztus 20.
 Habsburg Birodalom, Pest
Elhunyt
1881. május 31. (61 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest
Pályafutása
Szakterület politikus, közgazdász

Gáttájai Gorove István (Pest, 1819. augusztus 20.Budapest, 1881. május 31.) politikus, miniszter, közgazdász, valóságos belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Gorove László író fia.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gorove Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának és Rácz Mária-Magdolnának a fiaként született. Alsó iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön, az V. és VI. gimnáziumi osztályt (1831-33) a pesti piaristáknál, bölcseleti és jogi tanulmányait az egyetemen végezte, ahol az ifjuság körében tehetségeivel, szólásban való jártasságával és már akkor tekintélyes modorával nagy hatást gyakorolt.

Mikor a politikai köröket az ismeretes szólásszabadsági ügy tartotta izgalomban, ő a szólásszabadság mellett lelkesen harcolván, egyik tanárával összeütközésbe keveredett és elhagyta az egyetemet. Az 1839-40. évet a pozsonyi országgyűlésen töltötte, ahol az országgyűlési ifjúság vezéregyéniségei közé tartozott. Már ekkor foglalkozott az irodalommal és Magyarországon először ő mondotta ki a nagyobb közlekedési eszközöknek az állam részéről nyújtandó jövedelembiztosítása (garancia) nagy jelentőségű eszméjét. Első nagyobb útját barátja, Tóth Lőrinc társaságában 1842-43-ban tette Európa nyugati országaiban és alaposan tanulmányozta a művelt külföld politikai és államgazdasági viszonyait. Útja során számos érdekes ismeretséget kötött, többek közt Bowringgal, aki hazánk és irodalmunk iránt rokonszenvét késő öregségeig megtartotta; O'Connellel, a nagy ír agitátorral, Listtel a hires államgazdával, Mittermayerral, a nagy jogtudóssal, Aragóval, Thierssel, Victor Hugoval, az akkori Franciaország három legelső kitűnőségével a tudomány, a politika és a költészet terén.

A Magyar Tudományos Akadémia 1843. október 7-én levelező tagjává választotta, 1860. január 30-án pedig tiszteleti tagjai sorába emelte föl.

Politikai szereplését Heves megyében kezdette meg, ahol szónoklataival szintén kitűnt. Azonban csakhamar Temes megyébe költözött át. Itt atyjáról (aki 1839-ben halt meg) maradt igen szép örökségének felügyelete és rendezése mellett, nagy szorgalommal adta magát a nemzetgazdasági tudományok tanulására, aminek eredményét nemcsak megyei szónoklatokban tüntette fel, hanem hírlapi cikkekben is bemutatta. A közelismerés Temes vármegyében már 1843-44-ben az országgyűlésre követűl jelölte. Ekkor azonban Temes megyében a konzervatív párt győzött és ő az országgyűlésre be nem juthatott.

Csatlakozott a liberális ellenzékhez és 1846-ban az országos Védegylet, az éppen lelépő Kossuth Lajos helyébe igazgatójává választotta, mire ő Pestre tette át rendes lakását. Az 1848-iki pesti országgyűlésre Temes megye egyik kerületéből küldetvén képviselőül, tartalmas és korrekt nyilatkozatai által kitűnő helyet foglalt el a házban, ahol ismeretes jeles tolláért jegyzőnek is választották. Az augusztus 3-ai ülésben ő tette a nevezetes indítványt a Frankfurtban egyesült Németországgal minél szorosabb kapcsolatba lépés iránt.

1849-ben részt vett a Függetlenségi nyilatkozat megszövegezésében.

A miniszteri párthoz tartozott, és bár Batthyány Lajos bukása után Kossuth politikáját nem helyeselte, mint hű hazafi megjelent Debrecenben és Szegedre is követte a kormányt. A világosi fegyverletétel után Törökországba és innét Párizsba menekült. 1852-ben távollétében halálra ítélték, és – in effigie, azaz jelképesen – felakasztották. Csak nyolc évi külföldi tartózkodás után, 1857-ben tért ismét vissza hazájába engedéllyel. Akkor a közélet teljes pangásában nem tehetett jobbat, mint magányba vonulni és a gazdasága elhanyagolt ügyeit rendezni.

Az 1860. év ismét kiszólította magányából. Ekkor már többnyire Pesten lakván, az 1861. évi országgyűlésre Pest-Terézvárosa küldötte képviselőül. Deák felirati javaslata mellett tartott beszéde (május 23.) általános figyelmet keltett. Az 1865. december 10-re összehívott országgyűlésen ismét mint Pest-Terézváros képviselője jelent meg és a Deák-párt törzskarának egyik tekintélyes tagja volt. Mint szónok nem szerepelt ugyan, de tevékeny részt vett az eszméket előkészítő értekezletekben és a nevezetesebb bizottságokban, különösen a közösügyiben.

Gorove (a jobb alsó sarokban) az Andrássy-kormányról készült portrén

Az Andrássy-kormányban 1867-es alakulásától 1870 májusáig a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri tárcát vitte, majd átült a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri székbe, amit a kormány 1871-es lemondásáig látott el.

Az Ausztriával való viszonyokban mindig az önállóság szószólója volt, és szakmájában az ügykezelés magyarosítását erélyesen mozdította elő. A későbbi országgyűléseken Temes megye orczyfalvi kerületének képviselője volt. Majd kilépvén a miniszteriumból, a Deák-párt körének elnöke lett. Buzgó előmozdítója volt a Deák-párt és Balközép Párt fúziójának és a kettőből 1875. március 1-jén megalakult Szabadelvű Párt Tisza Kálmán miniszterelnökké történt kinevezésével ismét őt választotta elnökéül, mely tisztséget haláláig töltötte be. Utóda az elnöki székben Vizsolyi Gusztáv, tolna megyei képviselő lett.[1]

A magyar gazdasági egyesületnél, melynek alapító tagja volt, 1843-tól a közgazdasági vitákban vett részt; az 1848. évi tisztujításkor és az 1864. február 3-án újra szervezkedő közgyűlésen választmányi taggá választatott; az ő elnöklete alatt tartották meg Pesten 1868-ban az első országos gazdakongresszust.

Az iparnak szintén lelkes pártolója volt, így nemcsak 1848 előtt volt buzgó tagja az akkor fennállott iparegyesületnek és működött az azzal kapcsolatban levő iparos mozgalmakban, hanem a hatvanas évek elején is egyike volt azoknak, akik Eötvös József báró elnöksége alatt a később fennálló országos magyar iparegyesület létesítésén közreműködtek.

A Magyar Tudományos Akadémiánál az atyjától létesített Gorove-alapítvány tőkéjét kiegészítette, hogy abból évenként száz aranyból álló pályadíjat lehessen kifizetni.

Főbb írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nemzetiség (Pest, 1842)
  • Nyugat. Utazás külföldön. I. – II. (Pest, 1844)
  • Javaslat a magyar új vámtarifa tárgyában. (Pest, 1847).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gorove István témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szabadelvű Párt elnökei
elődje
Tisza Kálmán
Gorove István

1875. október 20.1881. május 31.

utódja
Vizsolyi Gusztáv