Magyar Királyság
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A Magyar Királyság (ismert még a A Magyar Szent Korona Országai kifejezés is) 1000–1918,1919. augusztus –1946. február között a magyar állam hivatalos neve, amely a közigazgatási értelemben vett Magyarország vármegyéiből és több Magyarországon kívüli, különleges státusú területből állt.
A királyságnak a kiegyezéstől (1867) 1918-ig három hivatalos nyelve volt: a közvetlenül a magyar kormány irányítása alá tartozó 63 vármegyében a magyar, a szintén magyar irányítás alatt álló Fiume városában az olasz, Horvát-Szlavónország vármegyéiben pedig a horvát.
A Magyar Királyságot az 1918 előtti területtel gyakran a történelmi Magyarország, illetve a Nagy-Magyarország kifejezéssel jelölik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
A történelmi Magyar Királyság középpontjának helyét 1880-ban mérték ki Szarvas közelében. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban kiszámította, hogy a Kárpát-medence földrajzi közepe Szarvas térségébe esik. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban száz évvel ezelőtt lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. 1932-ben újra felmérték a Magyar Királyság földrajzi középpontját. Az ekkor korrigált országközéppont az eredetitől fél kilométerrel távolabbra került, a szarvasi arborétummal szemben fekvő területre, a Holt-Körös és a Zöldpázsit-körgát közé. A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből.
[szerkesztés] Részei
A magyar állam nem volt tekinthető modern értelemben vett központosított monarchiának: különféle részei mindenkor jelentős önállósággal, esetenként államisággal is bírtak. Így lehettek részben katonai közigazgatású védterületek, részben önálló nemességgel rendelkező társországok, önálló városok stb. A Királysághoz való kapcsolódásuk nem volt tekinthető egyszerűen közigazgatásinak.
A hosszú távon ténylegesen birtokolt, részleges önállósággal rendelkező területek:
- Erdély
- Szlavónia (régiesen Tótország)
- Horvátország
- Dalmácia
- Fiume (1772-től)
Átmenetileg vagy formálisan birtokolt területek:
- Bosznia
- Szerbia (Rácország)
- Kunország (Havasalföld, Moldva)
- Bulgária (Bolgárország)
- Gácsország (Halics, Galícia) orosz fejedelemsége
- Ladomér (Lodomeria, Vladimir) orosz fejedelemsége
Lásd még: Bánságok
Megjegyzés: A heraldikában a fentiek címerei a kiegyezés (1867) után a magyar címerben is megjelentek. A magyar nagycímer a Magyar Szent Korona Országainak címereit hiánytalanul tartalmazta, míg a magyar középcímer (mind a kettő a magyar kiscímert mint boglárcímert tartalmazza) csak az első csoport címereit foglalta magában.
[szerkesztés] Időkép
[szerkesztés] Történelme
Lásd még: Magyar történelem[szerkesztés] Középkor
Bővebben: A középkori Magyar Királyság története[szerkesztés] Korai újkor
[szerkesztés] „A hosszú 19. század”
[szerkesztés] Utóélete
[szerkesztés] 1920–1944
Az I. világháború után helyreállt Magyarország függetlensége, de a trianoni békeszerződés a korábbi államot feldarabolta. Az új „csonka-Magyarország” hivatalosan továbbra is Magyar Királyság néven létezett, államformája királyság volt, de monarchikus intézmények nélkül, ugyanis IV. Károly magyar király visszatérési kísérletét Horthy Miklós az antantnak engedelmeskedve kétszer is megakadályozta, s magát az Országgyűléssel kormányzónak nyilváníttatta. Az akkori magyar külpolitika fő célja az elcsatolt korábbi, elsősorban magyarok lakta területek visszaszerzése volt a békeszerződés revíziója révén.
A II. világháború végén az állam összeomlott, a királyság megszűnt és megalakult a második magyar köztársaság.
[szerkesztés] Tervek 1989 és 1992 között
A rendszerváltáskor monarchista csoportok a királyság helyreállítását szerették volna elérni alkotmányos monarchia formájában. A javaslat rövid úton lekerült a napirendről, egyik fontosabb párt sem képviselte, és a királynak kiszemelt Habsburg Ottó sem vállalta a felkérést.
[szerkesztés] Közigazgatása
|
|||||||||||||||
[szerkesztés] A folytonosság kérdése
Az államiság tekintetében az ezeréves folytonosság kimutatása a 19. században vált politikailag fontossá, miután a 18. századig élő nemesi hungarus-tudat helyébe a nyelvközpontú magyar nemzeti tudat lépett. Ez az állam területén élő más nemzetiségek és a germán Habsburg-uralommal szemben határozta meg magát, a Kárpát-medence területén levő soknemzetiségű országban politikai kizárólagosságra tört, s ehhez keresett közjogi megalapozást.
Lengyelországtól vagy Németországtól eltérően a Magyar Királyság neve és a meghatározó politikai intézmények folyamatosan léteztek 1001-től fogva, de azok folyamatosan átalakultak, ezért nehéz egy olyan jellemzőt kiválasztani, amely önmagában megtestesíthetné a politikai folytonosságot.
Az ősi magyar uralkodó család, az Árpád-ház férfiágon kihalt, azután pedig különféle vegyesházi királyok következtek. Az 1526-os mohácsi csata után katonailag összeomlott az ország, és politikailag is három részre szakadt. Az állam teljes szuverenitása, a függetlenség 1918-ig hiányzott. A törököt kiűző Habsburgok nem egyesítették az országot, erre egészen a kiegyezésig kellett várni, amikor is újra megteremtődött a korlátozott államiság. A nemesség soraiban is nagy változások következtek be. A lakosság nemzetiségi összetételében és nyelvi arculatában szintúgy.
A Szentkorona-tan a Szent Koronának tulajdonított közjogi funkciót, és mint legfőbb hatalmi forrás tekintett rá. Eszerint például a Királyság hivatalos elnevezése A Magyar Szent Korona Országai volt, amelybe elméletileg valamennyi olyan területet (országokat, tartományokat) beleértették, amelyek az Árpád-házi királyok alatt a Szent Korona birtokában voltak.
[szerkesztés] Térképek
 A Királyság a 11. században |
 Hunyadi Mátyás halálakor, 1490 körül |
 1550 körül a török hódítás nyomán a Királyság három részre szakadt |
 Az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-ben. A rózsaszín terület a Magyar Királyság. |
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Lásd még
 |
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
