Magyar Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Magyar Királyság

1000; 1919. augusztus 1. – 1918. november 16.; 1946 (véglegesen)

A Magyar Királyság címere 1867–1918 között

Nemzeti himnusz: Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból

Általános adatok

Fővárosa

Budapest (1873-ig Pest-Buda néven)

Terület

325 411 (1918) km²

Népesség

18 264 533 (1910)

Hivatalos nyelvek

latin (1844-ig), magyar (1844-től),

Pénznem

Osztrák–magyar forint (1867–1892)
Osztrák-magyar korona (1892–1918)
Korona (1919–1926)
Pengő (1926–1946)

Kormányzat

Államforma

alkotmányos monarchia (1867–1918; 1919–1946, király nélküli királyság)

Államfő

mindenkori uralkodó (1000–1918)
Kormányzó (1920–1946)

Törvényhozás

Országgyűlés (1867–1946)

Elődállam	Utódállam
←	→
	→

A Magyar Királyság zászlaja 1867. és 1918. között.

Magyar Királyság feliratú száz koronás pénzérme 1908.

A Szent Korona és a koronázási jelvények

A Magyar Királyság domborzati térképe 1867 és 1918 között

A Magyar Királyság vármegyéi 1881-1918

A Magyar Királyság (ismert még a A Magyar Szent Korona Országai kifejezés is) 1000 és 1918, 1919. augusztus és 1946. február között a magyar állam hivatalos neve.

A királyságnak a kiegyezéstől (1867) 1918-ig három hivatalos nyelve volt: a magyaron kívül Fiuméban az olasz, Horvát-Szlavónországban pedig a horvát.

A Magyar Királyságot az 1918 előtti területtel gyakran a történelmi Magyarország, illetve a Nagy-Magyarország kifejezéssel jelölik.

[szerkesztés] Földrajza

A történelmi Magyar Királyság középpontjának helyét 1880-ban mérték ki Szarvas közelében. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban kiszámította, hogy a Kárpát-medence földrajzi közepe Szarvas térségébe esik. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban száz évvel ezelőtt lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. 1932-ben újra felmérték a Magyar Királyság földrajzi középpontját. Az ekkor korrigált országközéppont az eredetitől fél kilométerrel távolabbra került, a szarvasi arborétummal szemben fekvő területre, a Holt-Körös és a Zöldpázsit-körgát közé. A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből.

[szerkesztés] Részei

A magyar állam nem volt tekinthető modern értelemben vett központosított monarchiának: különféle részei mindenkor jelentős önállósággal, esetenként államisággal is bírtak. Így lehettek részben katonai közigazgatású védterületek, részben önálló nemességgel rendelkező társországok, önálló városok stb. A Királysághoz való kapcsolódásuk nem volt tekinthető egyszerűen közigazgatásinak.

A hosszú távon ténylegesen birtokolt, részleges önállósággal rendelkező területek:

Átmenetileg vagy formálisan birtokolt területek:

Bosznia (Ráma)
Szerbia (Rácország)
Kunország (Havasalföld, Moldva)
Bulgária (Bolgárország)
Gácsország (Galícia) orosz fejedelemsége
Ladomér (Lodomeria, Vladimir) orosz fejedelemsége
Jeruzsálemi Királyság^[1]

Lásd még: Bánságok

Megjegyzés: A heraldikában a fentiek címerei a kiegyezés (1867) után a magyar címerben is megjelentek. A magyar nagycímer a Magyar Szent Korona Országainak címereit hiánytalanul tartalmazta, míg a magyar középcímer (mind a kettő a magyar kiscímert mint boglárcímert tartalmazza) csak az első csoport címereit foglalta magában.

[szerkesztés] Időkép

[szerkesztés] Történelme

Etnikai térkép (1880)

Kárpát-medencei népviseletek (1885)

Lásd még: Magyar történelem

[szerkesztés] Középkor

Bővebben: A középkori Magyar Királyság története

[szerkesztés] Korai újkor

Bővebben: Királyi Magyarország és A Magyar Királyság a 18. századi abszolutizmus rendszerében

[szerkesztés] „A hosszú 19. század”

Bővebben: A Magyar Királyság a 19. század első felében és A Magyar Királyság a dualizmus korában

[szerkesztés] 1920–1944

Az I. világháború után helyreállt Magyarország függetlensége, de a trianoni békeszerződés a korábbi államot feldarabolta. Az új „csonka-Magyarország” hivatalos neve továbbra is Magyar Királyság maradt, államformája királyság volt, de a trón betöltetlen maradt, mivel az antanthatalmak megtiltották IV. Károly visszatérését. Így az államfői hatalom ideiglenes rendezését a magyar történelemben ismert formulával oldották meg: az 1920 elején összeült Nemzetgyűlés titkos szavazással Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. Ugyanakkor az antanthatalmak nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy IV. Károly soha ne tudjon egy esetleges restaurációs kísérlettel újból a magyar trónra ülni. Így történhetett meg,hogy 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni, melyre a szomszédos országok tiltakozással és katonai beavatkozás lehetőségével válaszoltak. A románok és a csehek ténylegesen elkezdték a mozgósítást a Magyar Királyság ellen. Az akkori magyar külpolitika fő célja az elcsatolt korábbi, részben magyarok lakta területek visszaszerzése volt a békeszerződés revíziója révén.

A II. világháború végén az állam összeomlott, a királyság megszűnt és megalakult a második magyar köztársaság.

[szerkesztés] Közigazgatása

[szerkesztés] A folytonosság kérdése

Az államiság tekintetében az ezeréves folytonosság kimutatása a 19. században vált politikailag fontossá, miután a 18. századig élő nemesi hungarus-tudat helyébe a nyelvközpontú magyar nemzeti tudat lépett. Ez az állam területén élő más nemzetiségek és a germán Habsburg-uralommal szemben határozta meg magát, a Kárpát-medence területén levő soknemzetiségű országban politikai kizárólagosságra tört, s ehhez keresett közjogi megalapozást.

Lengyelországtól vagy Németországtól eltérően a Magyar Királyság neve és a meghatározó politikai intézmények folyamatosan léteztek 1001-től fogva, de azok folyamatosan átalakultak, ezért nehéz egy olyan jellemzőt kiválasztani, amely önmagában megtestesíthetné a politikai folytonosságot.

Az ősi magyar uralkodó család, az Árpád-ház férfiágon kihalt, azután pedig különféle vegyesházi királyok következtek. Az 1526-os mohácsi csata után katonailag összeomlott az ország, és politikailag is három részre szakadt. Az állam teljes szuverenitása, a függetlenség 1918-ig hiányzott. A törököt kiűző Habsburgok nem egyesítették az országot, erre egészen a kiegyezésig kellett várni, amikor is újra megteremtődött a korlátozott államiság. A nemesség soraiban is nagy változások következtek be. A lakosság nemzetiségi összetételében és nyelvi arculatában szintúgy.

A Szent Korona-tan közjogi funkciót tulajdonított a Szent Koronának, a hatalom legfőbb forrásaként tekintett rá. Eszerint például a Királyság hivatalos elnevezése A Magyar Szent Korona Országai volt, amelybe tágabb értelemben valamennyi olyan területet (országokat, tartományokat) beleértettek, amelyek az Árpád-házi királyok alatt a Szent Korona birtokában voltak.