Magyar Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Királyság
Magyar Szent Korona Országai (megszűnt)
1000 – 1946
Magyar Királyság   Magyar Szent Korona Országai  zászlaja
Magyar Királyság
Magyar Szent Korona Országai zászlaja
Magyarország címere
Magyarország címere
Lands of the Crown of Saint Stephen in 1914.png
A Magyar Szent Korona Államai, sötétzölddel a Magyar Királyság 1914-ben
Nemzeti himnusz: Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból
Általános adatok
Fővárosa Székesfehérvár (első)
Budapest (utolsó)
Terület 282 870 (1918)
92 833 (1920)
172 149 (1941) km²
Népesség 20 886 487 (1910)
Hivatalos nyelvek latin (1000-1784; 1790-1844)
német (1784-1790; 1849-1867)
magyar (1844-1849; 1867-1946)
Nemzeti ünnep április 11. Az áprilisi törvények emlékünnepe
augusztus 20. I. István emlékünnepe
Pénznem

Magyar aranyforint (1325–1553)
Konvenciós forint (1750–1857)
Osztrák értékű forint (1857–1866)
Osztrák–magyar forint (1867–1892)
Osztrák–magyar korona (1892–1918)
Magyar korona (1919–1926)
Magyar pengő (1926–1946)

Magyar adópengő (1946)
Kormányzat
Államforma királyság (1000–1867)
alkotmányos királyság (1867–1918, 1920–1946)
Dinasztia Árpád-ház (1000-1301)
Anjou és Vegyesházi királyok (1301-1526)
Habsburg-ház (1526-1780)
Habsburg–Lotaringiai-ház (1780-1918)
Államfő I. (Szent) István (első)
Horthy Miklós (utolsó)
Kormányfő gróf Batthyány Lajos (első)
Tildy Zoltán (utolsó)
Törvényhozás király (nádor),[1]
országgyűlés (1867–1946)
Elődállam
Utódállam
 Magyar Fejedelemség
Első magyar köztársaság 
Második magyar köztársaság 
Magyarországi Tanácsköztársaság 
A Szent Korona és a koronázási jelvények
A Magyar Királyság zászlaja az osztrák-magyar kiegyezés után 1867. és 1918. között.
Magyar Királyság feliratú száz koronás pénzérme 1908.
A Magyar Királyság domborzati térképe 1867 és 1918 között
Magyarország vármegyéi, járásai és városai 1914 körül

A Magyar Királyság 1000-től 1918. november 13-ig, majd 1920. március 1-jétől [2]1946. február 1-jéig [3] volt a magyar állam hivatalos neve. A királyság államformaként I. István megkoronázásával jött létre a Kárpát-medence területén a honfoglalástól fennálló Magyar Fejedelemség folytatásaképp. Az ország az erős német fenyegetettség ellenére is lépést tartott az európai fejlődéssel, és a 14. századra nagyhatalmi pozícióba került. Ez azonban I. (Nagy) Lajos után gyorsan leépült, majd az 1479-es kenyérmezei csata felvezetésével 1521-től megkezdődött a török háborúk kora, amely két évszázadnyi hátrányba hozta Magyarországot Európával szemben.

A török hódoltságnak és az ennek kapcsán kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek a Habsburg Birodalom vetett véget. Ez politikai és gazdasági függőséghez vezetett, ami tovább hátráltatta a Magyar Királyság felzárkózását. Ennek ellenére az Osztrák Császárság politikai elszigetelődése, a Porosz Királyság megerősödése, az 1866-os königgrätzi csata katasztrófája meghozta az osztrák–magyar közeledést, és 1867-ben létrejött a kiegyezés, amelynek során a Magyar Királyság egyenrangú félként vett részt az Osztrák–Magyar Monarchia életében. Az ipari forradalom második hullámába már Magyarország is képes volt beszállni, és az első világháborúig csaknem ledolgozta hátrányát. A „nagy háború” következményeként az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett, Magyarország az összes résztvevő közül a legsúlyosabb következményeket szenvedte el (trianoni békeszerződés). Ettől kezdve a Magyar Királyság király nélküli királyság lett, amelyet Horthy Miklós kormányzó vezetett. A második világháborúban a Magyar Királyság a helyzet foglyaként ismét a vesztes oldalon állt. 1946-ban a királyságot mint államformát hivatalosan megszüntették a Második magyar köztársaság létrejöttével.

A királyságban a hivatalos nyelv 1844-ig a latin, 1844-től 1867-ig a magyar, a kiegyezéstől 1918-ig a magyar, Fiuméban az olasz, Horvát–Szlavónországban pedig a horvát voltak. A Magyar Királyságot az 1918 előtti területtel gyakran a történelmi Magyarország, illetve a Nagy-Magyarország kifejezéssel jelölik, amit ebben az értelemben Trianon után kezdtek használni.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság történelme legnagyobb részében a Kárpát-medencét és a Kárpátok ívét birtokolta, a hegység vízválasztója viszonylag pontosan megadja az országhatárokat. Délről a Száva, nyugatról a Lajta és az Alpokalja határolta. A Kárpátok íve és a nagy folyók ezt a területet jól védhetővé tették, az ország a történelme folyamán jelentős területváltozásokon nem is ment át. A Magyar Királyság a Kárpátokon túlra rendkívül ritkán vezetett hadjáratot, de hódítók is csak egyetlen alkalommal törtek be innen sikerrel, a mongolok. Változatos földrajzi környezet, amelyben magashegységek (Kárpátok), középhegységek (Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység, Erdélyi-középhegység), dombságok (Dunántúli-dombság) és hatalmas síkságok (Alföld, Kisalföld) is vannak. Az ország két fő víziútja a Duna és a Tisza. Legnagyobb tava a Dunántúlon található Balaton.

A történelmi Magyar Királyság földrajzi középpontjának helyét 1880-ban mérték ki Szarvas közelében. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban számította ki. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. 1932-ben újra felmérték a Magyar Királyság földrajzi középpontját. Az ekkor korrigált országközéppont az eredetitől fél kilométerrel távolabbra került, a szarvasi arborétummal szemben fekvő területre, a Holt-Körös és a Zöldpázsit-körgát közé. A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar állam nem volt tekinthető modern értelemben vett központosított monarchiának: különféle részei mindenkor jelentős önállósággal, esetenként államisággal is bírtak. Így lehettek részben katonai közigazgatású védterületek, részben önálló nemességgel rendelkező társországok, önálló városok stb. A Királysághoz való kapcsolódásuk nem volt tekinthető egyszerűen közigazgatásinak.

A hosszú távon ténylegesen birtokolt, részleges önállósággal rendelkező területek:

Átmenetileg vagy formálisan birtokolt területek:

Lásd még: Vármegyék, bánságok, székely és szász székek, szabad királyi városok, szabad kerületek és katonai határőrvidék

Megjegyzés: A heraldikában a fentiek címerei a kiegyezés (1867) után a magyar címerben is megjelentek. A magyar nagycímer a Magyar Szent Korona Országainak címereit hiánytalanul tartalmazta, míg a magyar középcímer (mind a kettő a magyar kiscímert mint boglárcímert tartalmazza) csak az első csoport címereit foglalta magában.

Népei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság területe a tatárjárástól soknyelvű ország volt. Az ország belső területein élt a nemzetalkotó nép, a magyarok. Egy csoportjuk, a székelyek távolabb éltek ezektől a területektől, eredetileg a nyugati gyepűk mentén, majd áttelepítés után Erdély délkeleti részén, Székelyföldön.

A Vág és a Nyitra folyók völgyében élt egy morva-szláv népcsoport, belőlük alakultak ki később a szlovákok. A románok a 13. században kezdtek bevándorolni a Kárpátok déli lejtői felől, majd ők lettek a legnagyobb lélekszámú nép Erdélyben. Az ország több részén is éltek németek, például nyugaton, a későbbi Burgenlandon (magyarul Őrvidék), valamint németül beszéltek az erdélyi és a szepességi szászok, illetve több német nyelvű terület is volt a Bánságban, a Dunántúlon, a Garam folyó mentén és Budapest, Kassa környékén. A németeken kívül olaszok is jöttek az országba, az első városi kiváltságokat italicus kereskedők kapták. Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ban telepeseket említ az Eger-völgyben, akik "mind a mai napig franciául beszélnek". A nyugat-európai bevándorlókat sokszor csak teutonnak nevezték, de ezek között flamandok, vallonok, frankok is voltak.

A déli területeken különböző délszláv népek, például szerbek, horvátok, szlovének éltek. A középkori források bolgárokat is említenek, akik később már csak a bánság bizonyos területein laknak Magyarországon belül (igaz, a középkorban délebbre nyúlt az ország határa). Az északkeleti részeken, Kárpátalján a ruszinok éltek. Ezeken kívül zsidókat, görögöket és örményeket, valamint lengyeleket és cseheket találunk az országban. A középkorban több sztyeppei nomád is betelepedett, ilyenek például a kunok, jászok, úzok, kálizok, illetve egy iszlám vallású népcsoport, akiket a magyar nyelv böszörményeknek, izmaelitáknak nevez. Ők talán a besenyők vagy a volgai bolgárok lehettek. Ez utóbbi népek sorsa az asszimilálódás lett.

A középkori Magyarországnak 1495-ben végzett összeírás alapján 2,6 millió lakója volt (Horvárország nélkül), ebből 1,9 millió volt magyar amely a lakosságnak nagyjából 70-75%-a. A Magyar Királyság összlakosságából 1 millió élt a mai Magyarország területén és 1,6 millió a mai országhatáron túli területeken. A mai országhatárokon túli területeken 900 ezer magyar élt, amely a mai határon túli lakosok nagyjából 55-60%-át jelentette. A déli területek és végvárak magyar többségű népessége folyamatosan csökkent a török támadások miatt.[5]

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai térkép (1910)
Kárpát-medencei népviseletek (1885)
Searchtool right.svg Lásd még: Magyar történelem

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén jött létre I. István megkoronázásával. Ő hozta létre az országban a közigazgatást: az állam területét közigazgatásilag vármegyékre, egyházi szempontból egyházmegyékre) osztotta. Törvényeket hozott mind az állam, mind az egyház megerősítésére. 1038-ban bekövetkezett halála után az ország meggyengült. Belső háborúk, külső támadások és az uralkodók személyével, politikájával elégedetlen magyarság lázadásai miatt.

I. László (uralkodott 1077-1095) szigorú törvényeket hozott a belső rend megszilárdítására. 1091-ben perszonálunióval Magyarországhoz csatolta Horvátországot és elfoglalta Dalmácia egy részét. Utódja, Könyves Kálmán enyhített törvényein és meghódította egész Dalmáciát. A 12. század második felében a Bizáncban nevelkedett III. Béla visszafoglalta a Bizánci Birodalom által megszállt déli területeket. Ő szervezte meg az országban az első a királyi kancelláriát, ahol Anonymus is dolgozott.

II. András a királyi birtokok nagy részét elajándékozta (főleg külföldieknek). Az ezt elfogadni nem akaró főurak kényszerítették ki 1222-ben az Aranybullát. András fia, IV. Béla felhagyott apja birtokpolitikájával. Az ő idején törtek be az országba Batu kán vezetésével 1241-1242-ben a tatárok, amelynek etnikai következményeit az országnak sosem sikerült kiheverni. 1301-ben III. András halálával kihalt az Árpád-ház férfiága.

Interregnum, azaz király nélküli időszak következett, amelyben azonban három trónkövetelő is volt, akik közül időnként meg is koronáztak egyet-egyet. Végül az Anjou-házból származó I. Károly foglalhatta el huzamosabb időre a trónt. Miután a kiskirályok legyőzésvével megszilárdította hatalmát, megreformálta a gazdaságot és a hadsereget is. Az eddigi ezüstdénár helyett firenzei mintára aranyforintot vezetett be. Banderiális hadsereget hozott létre. 1335-ben Visegrádon királytalálkozóra került sor a magyar, a lengyelés a cseh király részvételével, ahol gazdasági és politikai kérdéseket egyeztettek. 1339-ben Károly III. (Nagy) Kázmér lengyel királlyal örökösödési szerződést kötött, mely szerint Kázmér fiúgyermek nélküli halála esetén károly utódjáé lesz a lengyel trón.

1342-ben Károly halála után fia, I. Lajos vette át a trónt. Több hadjáratot vezetett a Nápolyi Királyság ellen, valamint hűbéresévé tette a balkáni államok többségét. 1370-ben Nagy Kázmér halála után övé lett a lengyel korona is, létrejött a lengyel-magyar perszonálunió, ami haláláig, 1382-ig tartott. Magyarországon 1387-1437 között Luxemburgi Zsigmond volt a király, aki a 1433-tól a német-római császári címet is viselte. 1396-ban Nikápolynál ütközött meg a törökökkel, azonban vereséget szenvedett. Hunyadi János 1446-tól 1453-ig viselte a kormányzói tisztséget. A törökök elleni legnagyobb győzelme azonban 1456-ban, Nándorfehérvárnál volt.

A vatikáni Corvin-Breviarium kódex díszlapja. Szent Pál prédikál, előtte ül trónján Hunyadi Mátyás Magyarország királya, mellette Beatrix királynő

A nándorfehérvári diadal után azonban a táborában kitört pestisben meghalt. Két évvel később, 1458-ban kisebbik fiát, Mátyást királlyá válaszották. Az ő ideje alatt még egyszer felvirágzott a középkorban az ország: megerősítette a gazdaságot, délen a törökkel viszonylag békés viszonya volt, csak néha voltak összeütközések. Meg szerette volna szerezni a német-római császári címet, ezért elfoglalta Morvaországot, Sziléziát, Ausztria egy részét, Stájerországot és 1485-ben Bécset is. Székhelyét is ide helyezte át. 1490-ben hirtelen halt meg.

Korai újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A hosszú 19. század”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920–1944[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság útlevele, 1930
A Magyar Királyság útlevele

Az első világháború után helyreállt Magyarország függetlensége, de a trianoni békeszerződés a korábbi államot feldarabolta. Az új „csonka-Magyarország” hivatalos neve továbbra is Magyar Királyság maradt, államformája királyság volt, de a trón betöltetlen maradt, mivel az antanthatalmak megtiltották IV. Károly visszatérését. Így az államfői hatalom ideiglenes rendezését a magyar történelemben ismert formulával oldották meg: az 1920 elején összeült Nemzetgyűlés titkos szavazással Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. Ugyanakkor az antanthatalmak nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy IV. Károly soha ne tudjon egy esetleges restaurációs kísérlettel újból a magyar trónra ülni. Így történhetett meg,hogy 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni, melyre a szomszédos országok tiltakozással és katonai beavatkozás lehetőségével válaszoltak. A románok és a csehek ténylegesen elkezdték a mozgósítást a Magyar Királyság ellen. Az akkori magyar külpolitika fő célja az elcsatolt korábbi, részben magyarok lakta területek visszaszerzése volt a békeszerződés revíziója révén.

A második világháború végén az állam összeomlott, a királyság megszűnt és megalakult a második magyar köztársaság.

Fővárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyságnak a kiegyezésig nem volt tényleges fővárosa, mivel egy város sem töltötte be ténylegesen a fővárosi szerepköröket. Az alább szereplő dátumok részben fiktívek, mivel a királyok udvartartásukat városról városra költöztették minden évben. Székesfehérvár szerepe a királyság történetében vitathatatlan, azonban az 1200-as évek közepén megnőtt Buda szerepe, mely a királyi udvartartás állandó székhelye lett, de az országgyűlések és a koronázások helyszíne még sokáig Fehérvár maradt, és a város a koronázási jelvények (korona, országalma, kard, királyi szék) őrzőjének is megmaradt.

Név Időtartam Megjegyzés
Fehérvár 1000-1256
Buda 1256-1316 először
Temesvár 1316-1325
Visegrád 1325-1408
Buda 1408-1485 másodszor
Bécs 1485-1490
Buda 1490-1536 harmadszor
Pozsony 1536-1848
Pest-Buda 1848-1849 először
Debrecen 1849 először
Pest-Buda 1849-1873 másodszor
Budapest 1873-1944 először
Debrecen 1944 másodszor
Budapest 1944-1946 másodszor

A folytonosság kérdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az államiság tekintetében az ezeréves folytonosság kimutatása a 19. században vált politikailag fontossá, miután a 18. századig élő nemesi hungarus-tudat helyébe a nyelvközpontú magyar nemzeti tudat lépett. Ez az állam területén élő más nemzetiségek és a germán Habsburg-uralommal szemben határozta meg magát, a Kárpát-medence területén levő soknemzetiségű országban politikai kizárólagosságra tört, s ehhez keresett közjogi megalapozást.

Lengyelországtól vagy Németországtól eltérően a Magyar Királyság neve és a meghatározó politikai intézmények folyamatosan léteztek 1001-től fogva, de azok folyamatosan átalakultak, ezért nehéz egy olyan jellemzőt kiválasztani, amely önmagában megtestesíthetné a politikai folytonosságot.

Az ősi magyar uralkodó család, az Árpád-ház 1301-ben férfiágon kihalt, azután pedig különféle vegyesházi királyok következtek. Az 1526-os mohácsi csata után katonailag összeomlott az ország, és politikailag is három részre szakadt. Az állam teljes szuverenitása, a függetlenség 1918-ig hiányzott. A törököt kiűző Habsburgok nem egyesítették az országot, erre egészen az 1867-es kiegyezésig kellett várni, amikor is újra megteremtődött a korlátozott államiság. A nemesség soraiban is nagy változások következtek be. A lakosság nemzetiségi összetételében és nyelvi arculatában szintúgy.

A Szent Korona-tan közjogi funkciót tulajdonított a Szent Koronának, a hatalom legfőbb forrásaként tekintett rá. Eszerint például a Királyság hivatalos elnevezése A Magyar Szent Korona Országai volt, amelybe tágabb értelemben valamennyi olyan területet (országokat, tartományokat) beleértettek, amelyek az Árpád-házi királyok alatt a Szent Korona birtokában voltak.

Időkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trianoni békediktátum Eckartsaui nyilatkozat Kiegyezés 1848–49-es forradalom és szabadságharc Pozsareváci béke Speyeri szerződés Mohácsi csata Aranybulla I. István Honfoglalás Vérszerződés Habsburg-Lotaringiai-ház Erdélyi fejedelmek listája Habsburg-ház Oszmán szultánok listája Szapolyai család Horthy-korszak Habsburg-Lotaringiai-ház A vegyesházi királyok kora Anjou-ház Interregnum Árpád-ház

Térképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zászlók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koronázási jelvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a király helyetteseként
  2. A miniszterelnök rendelete a magyar királyságról, www.huszadikszazad.hu
  3. Vida István: A második köztársaság kikiáltása, 1946. február 1., www.tankonyvtar.hu
  4. A Jeruzsálemi Királyság II. András király óta szerepel a magyar uralkodók által használt címek között
  5. Kocsis Károly: A Kárpát-medence etnikai térképsorozata, MTA FKI 1997-2005, Kocsis Károly: Magyarország etnikai térképe, MTA FKI 2009.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Királyság témájú médiaállományokat.