III. Kázmér lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Kázmér
Casimir III of Poland.jpg
III. Kázmér szoborportréja 1464-ből a Wiślicai bazilikán

Ragadványneve Nagy Kázmér
Lengyel Királyság királya
Kazimierz III Wielki
Uralkodási ideje
1333. március 2. – 1370. november 5.
Örököse Pomerániai Kázmér
Koronázása Krakkó
1333. április 25.
Elődje I. (Kis) Ulászló
Utódja I. (Nagy) Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Piast-dinasztia
Teljes neve Piast Kázmér
Született
1310. április 30.
Kowal
Elhunyt
1370. november 5. (60 évesen)
Krakkó
Nyughelye Krakkó
Házastársa 1. Litvániai Anna (Aldona) (1309/10–1339)
Házastársa 2. Hesseni Adelhaid (1323 után–1371)
Házastársa 3. Rokiczana Krisztina (1330–1364)
Házastársa 4. Piast Hedvig (1350–1390)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Erzsébet (1326/1334–1361)
2. Kunigunda (1335–1357)
4. feleségétől:
3. Anna (1366–1425)
4. Kunigunda (1367–1370)
5. Hedvig (1368–1407 után)
Ágyasától, Cudka úrnőtől:
6. Niemierz úr (1342 után–1386 után)
7. Pełka úr (1342–1365)
8. János (1342 után–1383)
Édesapja I. (Kis) Ulászló lengyel király (1271–1333)
Édesanyja Piast Hedvig kaliszi hercegnő (1266–1339)
Pieczec Kazimierz Wielki.jpg
III. Kázmér aláírása

III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30.Krakkó, 1370. november 5.), más néven Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), lengyel király 13331370 között, a Piast-dinasztia utolsó tagja a lengyel trónon. Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár dédapja, akinek még megérte a születését (1368).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Kázmér elképzelt portréja Marcello Bacciarelli (1731–1818) festményén

Szülei I. (Kis) Ulászló lengyel király és Piast Hedvig kaliszi hercegnő, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lánya. Nagy Kázmér 1325-ben Gediminas litván nagyfejedelem lányát, Aldonát vette el feleségül, aki felvette az Anna nevet. E házassággal biztosították a Lengyelország elleni litván rablóhadjáratok megszűnését, és a litván–lengyel szövetség létrejöttét.

Uralkodása elején sikerült lezárnia a még apja idejében kezdődött trónvitát a lengyel koronára szintén igényt tartó Luxemburgi János cseh királlyal sógora, Károly Róbert magyar király segítségével. Az 1335-ös visegrádi találkozójukon hármas szövetséget kötöttek az osztrák hercegek és a német-római császár ellen. A cseh király lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér viszont Sziléziáról. [1]

A trónöröklés kérdésében 1339-ben született megállapodás Károly Róbert és Kázmér között, miután Anna királyné fiúutód nélkül, váratlanul elhunyt. A megállapodás rögzítette, hogy amennyiben Kázmér törvényes fiúgyermekek nélkül hal meg, akkor a koronát Károly Róbert vagy a fia örökli azzal a feltétellel, hogy megpróbálja visszaszerezni Lengyelország számára a tengermelléket és a többi elvesztett lengyel területet. Ennek fejében Károly Róbert elismerte Kázmér igényét a halicsi területre, azzal a kikötéssel, hogy ha Kázmérnak mégis lenne utóda, akkor Magyarország azt megvásárolhatja tőle.

1342-ben egyezséget kötött a Német Lovagrenddel, és kisebb területek fejében lemondott Pomerániáról. Így a lovagrend szabad kezet kapott keleti terjeszkedéséhez, Kázmér pedig Litvánia ellen fordult. [2]

Kázmér támogatta a lengyel városok fejlődését, adómentességet biztosított számukra, ösztönözte kereskedelmi tevékenységüket (például Biecz városáét) és ezek élénk kapcsolatokat építettek ki az északi-tengeri Hansa városokkal is. [2]

III. Kázmér elképzelt alakja Aleksander Lesser (1814–1884) portréján

1364-ben a krakkói egyetem alapítása indult meg, feltehetően ez annak a következménye volt, hogy Kázmér igyekezte magát jól képzett szakemberekkel, politikusokkal és diplomatákkal körülvenni. Nagy Kázmér próbálta Krakkót gazdasági centrummá fejleszteni. Bevezette az egész Lengyelországra érvényes garast (grosz). Az ő nevéhez fűződik a szokásjogok jogrendbe gyűjtése is. Nagy Kázmér volt a Piast-dinasztia utolsó királya Lengyelországban, de a Piastok még a különböző lengyel hercegségek élén továbbra megőrizték befolyásukat a Lengyel Királyságban.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 
  2. ^ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1 
  3. Margit hercegnő második férje VIII. Henrik briegi herceg volt, akinek két gyermeket szült, és az ő lányuk volt Piast Margit briegi hercegnő (1380/841409), Zsigmond magyar király jegyese 1. felesége, Mária magyar királynő halála után.
  4. Hedvig királyné másodszorra I. Rupert liegnitzi herceghez (1340/471409) ment feleségül, akitől további két lánya született.
  5. Miroslav Marek: Piast 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
  6. Miroslav Marek: Piast 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
  7. Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  8. Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  9. Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  10. Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Kázmér lengyel király témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ulászló
Lengyel uralkodó
13331370
A lengyel címer
Következő uralkodó:
I. Lajos