I. Ulászló lengyel király
| I. Ulászló | |
|
|
|
| Lengyelország nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje 1306 – 1320 |
|
| Elődje | II. Vencel |
| Utódja | nem volt |
| Lengyelország királya | |
| Uralkodási ideje 1320 – 1333. március 2. |
|
| Koronázása | 1320. január 30. |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | III. Kázmér |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1261 |
| Elhunyt | 1333. március 2. Krakkó |
| Nyughelye | Waweli székesegyház, Krakkó |
| Házastársa | Hedvig (1266–1339) |
| Gyermekei | Kinga (1298–1331) Erzsébet (1305–1380) III. Kázmér (1310–1370) |
| Édesapja | Kujáviai Kázmér |
| Édesanyja | Opolei Eufrozina |
I. Ulászló, más néven Kis Ulászló (lengyelül Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.), Lengyelország újraegyesítője és hosszú idő után a lengyel királyi cím felújítója.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Lengyelország egyesítése[szerkesztés]
Brześći Kujáviában és Dobrzyńban fejedelem 1267-1275 (anyja gyámsága alatt) együtt uralkodik testvéreivel 1275-1288 között, brześći és sieradzi fejedelem 1288-1300 között, sandomierzi fejedelem 1289-1292 között, 1292-1300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi fejedelemségben helytartó 1293-1295 között, łęczycai fejedelem 1294-1300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai fejedelem 1296-1300 között, 1300-1304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai fejedelem, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyfejedelem az inowrocławi és dobrzyńi fejedelemség felett, 1306-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.
Lengyel királysága[szerkesztés]
1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, Károly Róberthez igyekezett közeledni akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel. [1]
1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda Nagy Kázmér idején 1335-ben sor is került [1]
1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.
Házasság és gyermekei[szerkesztés]
Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle számos gyermek született:
- Kinga (1298–1331).
- Piast Erzsébet magyar királyné (1305 – 1380). I. Károly magyar király felesége.
- III. Kázmér lengyel király (1310 – 1370).
Forrás[szerkesztés]
- ^ a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
Lásd még[szerkesztés]
| Előző uralkodó: III. Vencel |
|
Következő uralkodó: III. (Nagy) Kázmér |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||

