II. Ulászló lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Ulászló
Władysław II Wygnaniec by Aleksander Lesser.PNG

Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
11381146
Elődje III. Boleszláv
Utódja IV. Boleszláv
Életrajzi adatok
Született 1105
Krakkó
Elhunyt 1159. május 30.
Altenburg
Házastársa Babenbergi Ágnes (1111–1157)
Gyermekei Boleszláv (1127–1201)
IV. Mieszko (1138–1211)
Richeza (1140–1185)
Konrád (1146–1190)
Albert
Édesapja III. Boleszláv
Édesanyja Kijevi Zbysława
II. Ulászló – Jan Matejko ceruzarajza

II. Ulászló, más néven Száműzött Ulászló (lengyelül: Władysław II Wygnaniec), (11051159. május 30.) Lengyelország, Krakkó, Sandomierz, keleti Nagy-Lengyelország, Kujávia, Szilézia és Pomeránia nagyhercege 1138-1146 között.

Genealógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ulászló III. Ferdeszájú Boleszláv és első felesége, Kijevi Zbiszláva egyetlen fia volt. (A király többi fia második házasságából származtak).


4. I. Ulászló Herman1102 június 4.      
    2. Ferdeszájú Boleszláv1138 október 28.
5. Cseh Judit1086 december 24.        
      1. Száműzött Ulászló1159. május 30.
6. Kijevi Szvjetopelk1113 április 16.    
    3. Kijevi Zbiszláva1114    
7. ismeretlen      
 

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja keze alatt. Helytartó Sziléziában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

AZ 1105-ben Ulászló, minden valószínűség szerint még apja életében részesült a hatalomból. Néhány történész feltételezi, hogy Szilézia kijelölése Ulászlónak örökölt országrász gyanánt amiatt történt, mert 1138 előtt is már a tényleges hatalmat itt gyakorolta. Ez annál is inkább valószínű, mert valamikor 1125 és 1127 között Ulászló feleségül vette az ismert osztrák Babenberg házból való Babenberg Ágnest aki rokonságban volt a császári családdal. Mindenesetre a herceg felelt a sziléziai országrész biztonságáért az 1133-1135-ös csehekkel vívott háborúban. Ebben a vonatkozásban azonban Ulászló nem volt sikeres, mivel nem tudta megakadályozni a cseh katonaság pusztítását egészen az Oderán túlig.

1137-ben azzal kapcsolatban, hogy politikai közeledés történt a cseh és lengyel herceg között, részt vett a németországi tárgyalásokon, ahol minden vitatott kérdést megoldottak, és Ulászló keresztvíz alá tartotta I. Szobeszláv cseh herceg fiát, Vaclavot.

Ferdeszájú Boleszláv végrendelete. II. Ulászló főherceg.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1138. október 28-án meghalt Ferdeszájú Boleszláv II Ulászló apja utolsó akarataként felosztva Lengyelországot fiai között. Ettől kezdve a legfelső hatalmat Lengyelországban III. Boleszláv legidősebb fia, II. Ulászló gyakorolta a seniori országrész kivételével (ez felölelte Kis-Lengyelországot, Nagy-Lengyelország keleti részét és Kujáviát) megkapta Sziléziát is örökségként és a Pomeránia uralmát. Öccse, Göndörhajú Boleszláv és Öreg Mieszko örökségül kapták Mazóviát és Nagy-Lengyelország nyugati részét Poznańnyal. Ezen felül Ulászlónak át kellett engedni hogy mostohaanyja, Bergi Salomei számára élete végéig Łęczycát özvegyi haszonélvezetként, valamint a jövőben (miután elérte nagykorúságát) Sandomierzi Henriknek átadni a sandomierzi hercegséget, melyet ideiglenesen (életfogytig) kihasítanak a seniori országrészből. A végrendelet nem szabályozta a legkisebb öccs, Igazságos Kázmér örökségét.

II. Ulászló, aki apja halálakor már felnőtt feérfi volt, tízegynéhány éve házas ember, legalább két fia volt (Magas az 1127-ben született Boleszláv és az 1130 körül született Görbelábú Mieszko) biztosan számított arra, hogy Vitéz Boleszlávhoz, II. Mieszko Lamberthez és apjához hasonlóan neki is sikerül hamarosan egyesítenie Lengyelországot. Tekintve élettapasztalatát és katunai túlerejét öccsei felett, elvárható volt, hogy az egyesítés ezúttal is sikerrel jár.

Első ellentétek fiatalabb testvéreivel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1141ben robbant ki az első konflitkus Ulászló és fiatalabb testvérei között, amikor a királynő a senior tudta és beleegyezése nélkül hívta össze a főurak gyűlését Łęczycába, amelyen Ferdeszájú Boleszláv legkisebb lányának, Ágnesnek férjhezadásáról döntöttek, ami megfelelő szövetséges keresését jelentette. Legmegfelelőbb jelölt a házasságra a kijevi uralkodó, Vszevolod Olegovics valamelyik fia lett volna.

II. Ulászló megtudván a łęczycai eseményeket, gyors ellenintézkedést határozott el, melynek eredményeképpen a kijevi fejedelem nemcsak lemondott a fiatalabb testvérekkel kötendő szerződésről, hanem egy évvel később saját lányát, Zwienisławát adta férjhez a Piast dinasztia legidősebb leszármazottjához, Magas Boleszlávhoz.

A kijevi Rusz segítsége jól jött 1142-1143 fordulóján, amikor Ulászló elhatározta, hogy megtámadja öccsei országrászeit. Ferdeszájú Boleszláv legidősebb fiának győzelméhez nem fért kétség, az Oroszországgal, Csehországgal és a szászárral kötött szövetsége lehetővé tette számára, hogy nagylelkűen bánjon testvéreivel és meghagyta őket hatalmukban.

A palatinus és további konfliktusok testvéreivel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ulászló politikájára legnagyobb hatással a palatinus, Piotr Włostowic volt, aki Ferdeszájú Boleszláv mellett a legmagasabb pozíciót érte el az államban, mivel elfoglalta a testamentum tanácsadójának és végrehajtóának hivatalát. A főúr pozíciójára nagy befolyása volt még házasságának is, melyet még Boleszláv életében kötött Wszewołod Olegowicz húgával, ami lekötelezetté mind a Rurykowiczokat, mind a Piastokat felé. A palatinus hatalmát erősített még annak joga, hogy kinevezze a hivatalnokokat egész Lengyelországban a juniorok országrészében is. Ez olyan személlyé tette, akinek a döntésétől függ az állam sorsa.

1144. augusztus 27-én meghalt Ferdeszájú Boleszláv özvegye, Bergi Salomea. Ferdeszájú Boleszláv testamentumának szelleme szerint az özvegyi birtok, melyet neki juttatott, halála után vissza kellett volna szállnia a szeniori országrészre, de ebbe nem egyeztek bele a juniorok (Boleszláv és Mieszko), mivel a vitatott országrészt maguk akarták megszerezni, de az is lehet, hogy a fiatal Henriknek számára.

Ebben az esetben II Ulászló lemondott Kijevi Vszevolod segítségéről. Maga a szenior a segítség érkezésére nem várva csapatait Göndörhajú Boleszláv és Öreg Mieszko hadserege ellen küldte, amelyek azonban a várakozás ellenére vereséget szenvedtek amazóviai vajdától, Wszebortól. Csak a ruszinok megérkezése fordította meg a csata és a háború menetét, lehetővé téve előnyös béke kötését. (Ulászló hozzácsatolta Łęczyca környékét a szeniori országrészhez, a ruszinoknak azonban segítségük fejében oda kellett adnia a korábban Lengyelországhoz tartozó várat Wiznában.

Ezalatt tovább mérgesedett a viszály II. Ulászló és Piotr Włostowic között. A palatinus a szenior és juniorok polgárháborújában nem vett részt, arra törekedett, hogy csillapítsa az elfajoló nézeteltérést. Ez nem felelt meg Ulászlónak, aki azt várta a palatinustól, hogy egyértelműen kinyilvánítja, kinekl az oldalára áll, annál is inkább, mivel egyre inkább gondolt arra, hogy teljesen megszünteti öccsei országrészeit. Piotr Włostowic, aki Ferdeszájú Boleszláv testamentumát kívánta végrehajtani, ebbe a megoldásba nem tudott belenyugodni, (annál is inkább, mert a juniorok eltávolítása után minden akadály elhárult volna a teljhatalmú vajda eltávolítása elől is).

Még 1145-ben úgy tűnt, hogy a végső megoldás ideje még nem jött el, amiről az is tanúskodik, hogy Piotr Włostowic meghívta Ulászlót fia eskűvőjére. A következő év elején a szenior herceg mindent egy kártyára akart feltenni és le akart számolni a palatinussal. Ebből a célból mondvacsinált ürüggyel elfogatta, megvakíttatta, elkobozta minden vagyonát és száműzte az országból, ez kirobbantotta a főurak egy részének elégedetlenségét, akiket megfélemlített a herceg brutális fellépése. További problémát jelentett a száműzött Włostowic kiadása Rusznak, ahol a palatinus sikeresen meggyűlöltette a helyi hercegekkel korábbi urának politikáját (nem kellett nagyon törekednie erre, mivel Kijev szintén politikai változások idejét élte).

Végső leszámolás kísérlete testvéreivel. Vereség és menekülés Németországba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1146 elején Ulászló minden kapcsolatot megszüntetett a juniorokkal, és elhatározta, hogy keleti segítség nélkül leszámol testvéreivel. Először úgy tűnt, hogy Ulászló győzelme csak idő kérdése, mivel a szeniornak minden gond nélkül sikerült elfoglalni Mazóviát és Boleszlávot és Mieszkót visszavonulásra kényszeríteni a védelmet adó Poznańba. Ott várarlan vereség érte Ferdeszájú Boleszláv legidősebb fiát. Ennek oka az volt, hogy a hátrahagyott országrészében az elégedetlenkedők felkelést robbantottak ki. A gyorsan erősödő felkelők oldalára állt az egyház is: a gnieznoi metropolita, Żnini Jakab kiátkozta Ulászlót, mivel nem volt hajlandó végetvetni a konfliktusnak, ez tovább növelte az elégedetlenkedők táborát. A vereséget végül az okozta, hogy a hercegek kitörtek az ostromlott Poznańból és egyúttal összehangolt támadást hajtottak végre a vár körül elrejtőzött juniororkhoz hű csaptok, és ez teljesen meglepte az Ulászló köré gyűlt embereket. A szenior kénytelen volt a határon túlra menekülni, hamarosan csatlakozott hozzá feleszége Agnieszka is fiaival, miután sikertelenül próbálta megvédeni Krakkót. Így a juniorok győzelme teljes lett és Ulászló a szomszédok kénye-kedvére hagyatkozott.

Száműzetésben Szászországban. III. Konrád sikertelen hadjárata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A herceg feleségével és fiaival II. Ulászló cseh herceg udvarába került, Prágába, de ez nem látott semmi hasznot abból, hogy az előző lengyel fejedelem nála tartózkodik, ezért Németország királyához, III. Konrádhoz küldte. Ulászló mindjárt a Hohenstauf udvarba érkezése után hűbéreskűt tett az uralkodónak és kérte segítségét a trón visszaszerzése érdekében. Először úgy látszott, hogy nagyon hamar vissza fogja kapni a lengyel trónt. A juniorok elleni hadjárat ugyanis még 1146-ban elkezdődött, azonban az Odera áradása és Medve Albert szász herceg és Misni Konrád nyomása hatására sikertelenül fejeződött be.

II. Ulászló természetesen nem vesztette el reményét, hogy jobbra fordul sorsa, noha egyelőre megbékélt azzal, hogy elhalasztódik visszatérése, különösen mivel III. Konrád időigényes hadjáratra indult a Szentföldre. Átmenetileg azonban a herceg Altenburg várát kapta meg a hozzá tartozó birtokokkal.

Az elűzött uralkodó nem várva meg a német segítséget sorsának megváltoztatását feleségével, Babenberg Ágnessel együtt a pápától kérte – sikertelenül. Valójában Róma döntése hasznos volt, Gwidon pápai legátus rájuk és a hozzájuk hű lengyel püspökökre egyházi átkot mondott, azonban erő hiányában, mely ezt végrehajtotta volna, Ulászló helyzete változatlan maradt.

Barbarossa Frigyes hadjárata Lengyelország ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1152-ben meghalt III. Konrád és a német trónt a fiatal, energikus Barbarossa Frigyes foglalta el, ami ismét felélesztette Ulászló reményét, hogy visszajut a lengyel trónra. Ulászló és Ágnes rábeszélésére 1157-ben megindult a hadjárat és noha német sikerrel végződött, a császár meglepetésre nem vetette fel az elűzött szenior visszatérésének kérdését, megelégedett azzal, hogy Göndörhajú Boleszláv hűbéreskűt tett Krzyszkowoban és nem világos igéreteket tett arr nézve, hogy visszatérhet-e Ulászló az örökölt Sziléziába.

Halála és utódlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dinasztia volt szeniorja 1159. május 30-án halt meg. II. Elűzött Ulászlót bizonyára ott temették el, ahol utoljára tartózkodott, vagyis a szászországi Altenburgban. Felesége Babenberg Ágnes 1161 és 1163 között halt meg. Utánuk négy fiú maradt: I. Magas Boleszláv, Görbelábú Mieszko, I. Głogówi Konrád, valamint a gyerekkorában elhunyt Albert és a lányuk: Ryksa (Spanyolország királynője), akit először VII. Alfonz, Kasztilia királyához adtak feleségül, majd II. Berengár Rajmund Provence grófjához, végül Albert von Everstein grófhoz, aki 1185-ben halt meg. Az első szenior halála lehetővé tette, hogy fiai, Boleszláv és Mieszko négy évvel később visszatérhessenek Sziléziába.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ulászló lengyel fejedelem témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
III. Ferdeszájú Boleszláv
Lengyel uralkodó
11381146
A lengyel címer
Következő uralkodó:
IV. Göndörhajú Boleszláv