I. Kázmér lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Kázmér
Casimir I of Poland.PNG

Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1034 – 1058. november 28.
Elődje II. Mieszko
Utódja II. Boleszláv
Életrajzi adatok
Született
1016. július 25.
Krakkó
Elhunyt
1058. november 28. (42 évesen)
Poznań
Nyughelye Poznań-i Szent Péter és Szent Pál bazilika
Házastársa Kievi Mária (1012–1087)
Gyermekei II. Boleszláv (1039–1081)
I. Ulászló (1043–1102)
Mieszko (1045–1065)
Ottó
Szvjatoszlava (1048–1126)
Édesapja II. Mieszko
Édesanyja Lotaringiai Richeza

I. Kázmér, más néven Megújító Kázmér (lengyelül: Kazimierz I Odnowiciel, Mnich), (1016. július 25.1058. november 28.), Piast dinasztiából származó herceg, II. Mieszko Lambert és felesége Lotaringiai Richeza fia, lengyel uralkodó. 1034 és 1039 között valószínűleg száműzetése miatt akadályozva volt az uralkodásban, az ország pedig krízisbe került. Kázmér nem merte magát megkoronáztatni Lengyelország királyává, valószínűleg az erős belső és külső nyomás miatt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viszonylag keveset tudunk Kázmér fiatalkoráról. Gyermekkorát a II. Mieszko fiaként minden bizonnyal Gnieznoban, a lengyel királyi udvarban töltötte. Mieszkót Lengyelország királyává 1025-ben apja halála után koronázták. A főurak azonban féltek attól, hogy egyetlen uralkodó legyen az egész királyságban. Ez a helyzet súrlódásokhoz vezetett az országban, melynek során Mieszko fivérei a király ellen fordultak és II. Konrád német-római császár hadai megtámadták az országot, és elfoglalta Lausitzot. Több éves káosz és zavargások következtek, ezalatt Mieszko gyanús körülmények között meghalt (1034), miután erőszakkal lemondatták, majd rövid ideig újra visszaszerezte trónját. Minthogy testvérei korán elhaltak, a közben szerzetesnek állt Kázmér pápa diszpenzációval elfoglalhatta a trónt.[1]

Miután férje meghalt, Richeza valószínűleg gyámkodott fia felett.[2] 1037-ben forradalom tört ki ellenük és mire Kázmér Párizsba, majd Clunybe menekült, ahol a bencések tanították.[2]

Az ország anarchiába süllyedt. A nagy-lengyelországi nemesek és egyház ellen felkelők a pogány újjáéledését hozták magukkal. Mazóvia is elszakadt és egy helyi hűbérúr, Miecław területén új államot alapított rajta. Hasonló helyzet alakult ki Pomerániában, ahol a hatalmat egy, a Piastokkal távoli rokonságban álló helyi dinasztia vette át. I. Břetislav cseh fejedelem észlelve a lengyelországi zűrzavart, kihasználta szomszédja gyengeségét és megtámadta az országot. Rövid küzdelem után elfoglalta Sziléziát és Kis-Lengyelországot, kifosztotta Nagy-Lengyelországot, földig égetve Gnieznot és elrabolva Szent Adalbert ereklyéit.

I. Kázmér (Jan Matejko festményének részlete)

II. Konrád és III. Henrik német-római császárok segítették Kázmért trónja visszaszerzésében[1], Henrik még szövetséget is kötött a száműzött lengyel uralkodóval a csehek ellen. Henrik 1041-ben állította helyre Kázmér uralmát[2], aki Kázmér egy 1000 nehéz gyalogosból álló csapatot és jelentős mennyiségű aranyat adott, hogy megerősítse uralmát az országban.

Háborúba keveredett a vadlelkű poroszokkal is, akiket sikerült leigáznia és évi adóra köteleznie.[2] Viszont Bölcs Jaroszlávval, a kijevi Rusz nagyfejedelmével is szövetséget kötött. A szövetséget azzal pecsételték meg, hogy Kázmér feleségül vette Jaroszláv húgát, Maria Dobronegát. Ilyen támogatással Kázmér visszatért Lengyelországba, és visszaszerezte legtöbb Mazóviát és Pomerániát.[1] 1041-ben a kudarcot vallott Břetiszláv Regensburgban egyezményt írt alá, melyben lemond minden lengyel földről Szilézia kivételével, melyet a cseh koronához akart csatolni. Ez Kázmér sikere volt a királyi hatalom megszilárdításában és a belharcok befejezésében, ezért hívják „megújítónak”

Az egyezmény Kázmérnak egy ideig békét hozott a déli határon és Lengyelország fővárosát áthelyezték Krakkóba, az egyetlen fontosabb lengyel városba, melyet viszonylag nem érintették a háborúk. Valószínű, hogy a német-római császár meg volt elégedve azzal, hogy az erőegyensúly visszaállt a régióban és arra kényszerítette Kázmért, hogy ne koronáztassa magát Lengyelország királyává. 1046-ban Henrik császár királyi és császári udvart tartott Merseburgban és Meißenben, befejezésül lovagi tornát rendeztek a Dux Bomeraniorum (Pomeránia hercege), I. Břetislav cseh fejedelem és I. Kázmér között. 1047-ben Kázmér kijevi szövetségesével megtámadta Mazóviát, és elfoglalta. Valószínű, hogy Miecław pomerániai szövetségeseit is legyőzte és Gdańskot Lengyelországhoz csatolta. Mindez biztosította hatalmát Közép-Lengyelországban. Három évvel később, a császár akarata ellenére[forrás?] Kázmér elfoglalta a cseh uralom alatti Sziléziát, így visszaszerezte apja birodalmának legnagyobb részét.[1] 1054-ben Quedlinburgban a császár úgy döntött, hogy Szilézia maradjon lengyel kézen, évi 117 kg ezüst és 7 kg arany hűbérdíj fejében.

Ebben az időben Kázmér a belügyekre összpontosította figyelmét. Miután konfliktusba került a császárral Szilézia ügyében, az invesztitúraharcban a pápa mellé állt, így az egyház támogatását élvezte. Visszaállította a lengyel központi kormányzatot, újjáélesztette az egyházat, és leverte a pogány törzseket.[1] Több kolostor alapítása fűződik nevéhez.[2] Hogy megerősítse hatalmát, újra alapította a krakkói és wrocławi püspökséget és új katedrálist épített a Wawelben. Kázmér uralkodása alatt bevezették a címerek adományozását Lengyelországban, és ellentétben elődeivel, támogatta a földdel rendelkező kisnemeseket tömegbázisaképpen. Egyik reformja az volt, hogy bevezette a feudalizmus legfontosabb elemét: hűbérbirtokot biztosított katonai kíséretének tagjai számára, ez fokozatosan átformálta őket középkori lovagokká.

Bár Lengyelország uralkodója volt, sohasem koronázták királlyá és uralkodásának idején az ország ismét a németek hűbérese lett.[1]

I. Kázmér

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

4. Vitéz Boleszláv1025. június 17.      
    2. II. Mieszko Lambert1034. május 10.
5. Emnilda Słowiańska1017        
      1. I. Megújító Kázmér1058. november 28.
6. Lotaringiai Ezon1034. május 21.    
    3. Lotaringiai Richeza1063. március 21.    
7. Római Matilda1025. november 4.      
 

Felesége

Utódai

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f szerk.: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János: Uralkodók és dinasztiák – kivonat az Encyclopædia Britannicából. Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 9075 12 4  , 376. oldal
  2. ^ a b c d e Bokor József (szerk.). [mek.niif.hu/00000/00060/html/056/pc005624.html#5 Kázmér], A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Mieszko Lambert
Lengyel uralkodó
10341058
A lengyel címer
Következő uralkodó:
II. Merész Boleszláv