III. János lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. János
Schultz John III Sobieski.jpg
Sobieski János
(Jerzy Siemiginowski-Eleuter festménye)

Lengyel király
Uralkodási ideje
1674 – 1696
Koronázása
1676. február 2.
Elődje Mihály
Utódja II. Ágost
Életrajzi adatok
Született
1629. augusztus 17.
Olesko
Elhunyt
1696. június 17. (66 évesen)
Wilanów
Nyughelye Waweli székesegyház
Házastársa Maria Kazimiera d’Arquien (1665–)
Gyermekei ld. lent
Édesapja Jakub Sobieski
Édesanyja Zofia Teofila Daniłowicz
Signature of John III of Poland.PNG
III. János aláírása

III. Sobieski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 17.1696. június 17., Varsó) Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege 1674-től. 1656-tól a korona nagy zászlóvivője, 1665-től a korona nagymarsallja, 1666-tól a korona tábori hetmanja, 1668-tól Korona nagy hetmanja.

Sobieski címere

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sobieski János az ismert Sobieski családból származott Sobieszyn faluból. Apja, Sobieski Jakab élete végén krakkói kastellán (kb. gróf) volt, anyja Zofia Teofolia Daniłowicz révén rokonságban volt a hatalmas Żółkiewski nemzetséggel. Ükapja, Stanisław Żółkiewski a törökök, tatárok és havasalföldiek ellen vívott cecorai csatában vesztette életét.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gondos nevelésben részesült, középiskoláját a krakkói Nowogrodski kollégiumban végezte, majd a krakkói Jagelló Egyetemen filozófiát tanult. Tanulmányai után bátyjával Marekkel, két évet külföldön töltött, végiglátogatva Nyugat-Európát. Megtanult latinul, franciául, németül és olaszul.

A testvérek 1648-ban tértek vissza, Bohdan Hmelnickij felkelése alatt. Mindketten beléptek a hadseregbe és zászlósként a zászlóaljuk élén átestek a tűzkeresztségen a zborówi csatában. János később részt vett egy Törökországba küldött követségben. Isztambulban megismerkedett az Oszmán Birodalom szervezetével és megtanulta a tatár nyelvet. Visszatérése után ezredesként részt vett a beresztecskói csatában, 1651-ben, és az orosz háborúban harcolt az ohmatovi csatában 1655-ben.

A hadvezér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "svéd özönvíz" elején sok más katonai egységgel Ujściénél X. Károly Gusztáv svéd király védelmébe ajánlkozott, akinek később csaknem egy évig szolgált. 1656 áprilisában azonban már II. János Kázmér lengyel király mellett harcolt, és kitüntette magát a háromnapos varsói csatában a tatár lovasság kétezer fős egységének sikeres vezénylésében, s olyan bravúros manővereket hajtott végre, hogy a svédeket vezető X. Károly király élete is veszélybe került, amikor maga is kénytelen volt emiatt a tatárokkal közelharcba bocsátkozni. A király ekkor léptette elő a korona nagy zászlóvivőjének. A franciabarát párt tagjaként Lubomirski árulása idején Sobieski II. János Kázmér mellé állt.

1667-ben Sobieski a podhajcy csatában megverte a kozákokat és tatárokat, 1673-ban pedig nagy hetmánként fényes győzelmet aratott a törökök felett a chocimi csatában. Amikor 1673 novemberében meghalt Wiśniowiecki Mihály a királyválasztó szejm csak a litván küldöttek ellenszavazata mellett egyhangúlag utódjául választotta 1674. május 19-én III. Sobieski Jánost. A választásban jelentős szerepet játszott Maria Kazimiera d’Arquien, Marysieńka, Sobieski felesége.

Uralkodóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sobieski emlékműve, mely eredetileg Lvovban állt, majd Gdańskba vittek át
Marysieńka királyné gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén

A lengyel nemzetközösség legsürgősebb feladatának Sobieski János király a törökkel való békekötést, a stratégiai fontosságú Kamieniec Podolski visszaszerzését és az ország déli határainál folyó állandó háborúk folyamának megszakítását tartotta. Ebből a célból 1674 őszén a nemzetközösség felújította a háborús cselekményeket a török fronton. Elfoglalták Bart és Raszkówot, és blokád alá vették Kamieniec Podolskit. Többre Sobieskinek nem tellett, mivel a litván nagyhetman, Michał Kazimierz Pac a litván hadsereggel visszatért Litvániába. Ez nyilvánvaló árulás volt, mivel Pac megegyezésre jutott Brandenburggal, akiktől Sobieski vissza akarta szerezni a Porosz Hercegséget a törökökkel való békekötés után. Ezek a törekvések azonban kudarcot vallottak, főként azért, mert Brandenburg szövetséget kötött Franciaországgal.

1675-ben a tatárok új erőkkel ismét átlépték a Dnyesztert, de nem tudták bevenni Żurawnót. A fegyverszünet után Kamieniec Podolski az Oszmán Birodalom kezén maradt, de visszatért Biała Cerkiew (ma: Bila Cerkva, Ukrajna). A következő 7 évben Lengyelország nem viselt háborút. Az országban Brandenburg és Ausztria pénzelte ellenállás bontakozott ki a király ellen. Kis-Lengyelországban még a király eltávolítását célzó összeesküvésre is sor került. A trónt Lotaringiai Károly hercegnek akarták felajánlani, aki Wiśniowiecki Mihály özvegyét vette feleségül.

Óriási hadi tapasztalatira alapozva Sobieski megreformálta a Nemzetközösség hadseregét, megváltoztatva a szervezését és felszerelését. A gyalogsági egységeknél végleg eltűnt a pika, viszont minden muskétás alabárdot kapott. Megnőtt a jelentősége a tüzérségnek és a dragonyosoknak, a támadásban a nehézfegyverzetű huszároké maradt a fő áttörő erő.

A lengyel nemzetközösség 1686-ban

1683 márciusában a Nemzetközösség elfordult Franciaországtól, és szövetséget kötött I. Lipót császárral a törökök ellen, akik Franciaország szövetségesei voltak. A törökök akkor nagy hadjáratra készülődtek és Sobieski félt, hogy csapást mérnek Podólia területéről kiindulva a Nemzetközösségre, Lwówra és Krakkóra. Megerősítette hát ezeket a városokat és összehívta a hadsereget. Törökország azonban Ausztriát támadta meg, és három havi felvonulás után Kara Musztafa vezír megostromolta Bécset. Sobieski nem várta meg a litván erősítést, a lengyel hadsereggel az ostromzár alatti osztrák főváros alá vonult. 1683. szeptember 12-én vezénylete alatt lezajlott a kahlenbergi csata, amely a törökök lemészárlásával végződött. Ezután a Magyarországon keresztül visszavonuló török csapatokat követve Sobieski még egy jelentős győzelmet aratott Párkánynál, ezzel végleg felszabadítva Esztergomot a török uralom alól, majd decemberben egész seregével visszatért Krakkóba.

1684-ben a lengyel nemzetközösség csatlakozott a Szent Ligához, melyet Ausztria, Velence, és a pápai állam kötött a törökök ellen. A háború az Oszmán Birodalom ellen így tovább folytatódott, és a következő években a lengyelek több vállalkozást indítottak Podóliára, Moldovára és Havasalföldre, azonban tényleges sikert ezek nem hoztak. Mivel Sobieski az Oszmán Birodalommal vívott háborúra fordította figyelmét, nem tudta már megújítani az államigazgatást, visszafoglalni a Balti-tenger környéki földeket, sem pedig biztosítani a trónt legidősebb fia, Jakab számára. Egyedül abból a célból, hogy segítséget kapjon Oroszországtól a török háborúban, Krzysztof Grzymułtowski Moszkvában békét kötött, mely a szövetség feltételeit rögzítette a következő 20 évre.

Sobieski János lengyel király szobra a párkányi csata 325. évfordulóján (Alkotók: Győrfi Lajos, Varga Imre, Bácsi Lajos)

Időközben az arisztokrácia udvaraiban mindenféle intrikák és torzsalkodások kaptak lábra a hatalom és vagyon körül. A Szejmeket a Liberum veto megszakította, a lengyel hadsereget a hetmanok és főurak magáncélra használták, nőtt az anarchia és a bűnözés a királyságban. Mindez az állam fokozatos széteséséhez és a király tekintélyének hanyatlásához vezetett, melyet tovább mélyített az 1691-es Moldova ellen indított katonai akció kudarca.

Sobieski uralkodása idején számos épület épült, többek között a wilanówi palota, a Krasiński palota, Varsóban, a Lubomirski vár Wisniczben, a minoriták temploma Krakkóban. A király gyakran tartózkodott Lwówban saját háza volt a piactéren, a lwówiak különösen szeretett királya volt.

Halála és utódlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Sobieski János hosszan tartó betegség után szívrohamban halt meg 1696. június 17-én Wilanówban. Felesége, Maria Kazimiera 1716-ban halt meg a franciaországi Blois kastélyában. Mindketten Krakkóban a waweli székesegyházban nyugszanak. A király szívét a varsói kapucinus templom királyi kápolnájában őrzik. A trónon Sobieski Jánost Erős Ágost szász választófejedelem követte.

Csaták, melyeket a lengyelek vívtak Sobieski parancsnoksága alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. János lengyel király témájú médiaállományokat.

[1]

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marek Sobieski
sz. 1549/50.
† 1605.
Jadwiga Snopkowska
sz. 1556/59.
† 1588/89.
Jan Daniłowicz
sz. 1570
† 1628.
Zofia Żółkiewska
sz. kb. 1590.
† 1634.
         
     
  Jakub Sobieski
sz. 1580.
† 1646. VI. 12.
Zofia Teofila Daniłowicz
sz. 1607.
† 1661.
     
   
Maria Kazimiera d’Arquien
sz. 1641. VI. 28.
† 1716. I. 17.
OO   1665. VII. 5.
(titkos eljegyzés 1665. V. 14.)
III Sobieski János
sz. 1629. VIII. 17.
† 1696. VI. 17.
                   
                   
Jakub Ludwik Sobieski
 sz†. 1667. XI. 2.
 † 1737. XII. 19.
 
NN
 sz. 1669. V. 9.
 † 1669. V. 9.
 
NN
 sz. 1669. V. 9.
 † 1669. V. 9.
 
Teresa Teofila Sobieska
 sz. 1670. V.
 † 1670. V.
 
Barbelune
Sobieska
 sz. 1672. X. 15.
 † 1677.
 
                   
La Mannone
Sobieska
 sz. 1674.
 † 1675.
 
Teresa Kunegunda Sobieska
 sz. 1676. III. 4.
 † 1730. III. 10.
 
Aleksander Benedykt Sobieski
 sz. 1677. IX. 6./9.
 † 1714. XI. 16./19.
 
Konstanty Władysław Sobieski
 sz. 1680. V. 1.
 † 1726. II. 28.
NN
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Wiśniowiecki Mihály
Lengyel uralkodó
16741696
A lengyel címer
Következő uralkodó:
Erős Ágost