III. János lengyel király

III. János
Sobieski János (Jerzy Siemiginowski-Eleuter festménye)
Lengyel király
Uralkodási ideje 1674 – 1676
Koronázása	1676. február 2.
Elődje	Mihály
Utódja	II. Ágost
Életrajzi adatok
Született	1629. augusztus 17. Olesko
Elhunyt	1696. június 17. (66 évesen) Wilanów
Nyughelye	Wawel Katedrális
Házastársa	ld. lent
Gyermekei	ld. lent

III. Sobieski János (lengyelül Jan III Sobieski), (1629. augusztus 17., Lwów közelében – 1696. június 17., Varsó) Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege 1674-től. 1656-tól a korona nagy zászlóvivője, 1665-től a korona nagy marsallja, 1666-tól Korona tábori hetmanja, 1668-tól Korona nagy hetmanja.

Sobieski címere

Ősei

Sobieski János az ismert Sobieski családból származott Sobieszyn faluból. Apja, Sobieski Jakab élete végén krakkói kastellán (kb. gróf) volt, anyja Zofia Teofolia Daniłowicz révén rokonságban volt a hatalmas Żółkiewski nemzetséggel. Ükapja, Stanisław Żółkiewski a törökök, tatárok és havasalföldiek ellen vívott cecorai csatában vesztette életét.

Ifjúsága

Gondos nevelésben részesült, középiskoláját a krakkói Nowogrodski kollégiumban végezte, majd a krakkói Jagelló Egyetemen filozófiát tanult. Tanulmányai után bátyjával Marekkel, két évet külföldön töltött, végiglátogatva Nyugat-Európát. Megtanult latinul, franciául, németül és olaszul.

A testvérek 1648-ban tértek vissza, Bohdan Hmelnickij felkelése alatt. Mindketten beléptek a hadseregbe és zászlósként a zászlóaljuk élén átestek a tűzkeresztségen a zborówi csatában. János később részt vett egy Törökországba küldött követségben. Isztambulban megismerkedett az Oszmán Birodalom szervezetével és megtanulta a tatár nyelvet. Visszatérése után ezredesként részt vett a beresztecskói csatában, 1651-ben, és az orosz háborúban harcolt az ohmatovi csatában 1655-ben.

A hadvezér

A "svéd özönvíz" elején sok más katonai egységgel Ujściénél X. Károly Gusztáv svéd király védelmébe ajánlkozott, akinek később csaknem egy évig szolgált. 1656 áprilisában azonban már II. János Kázmér lengyel király mellett harcolt, és kitüntette magát a háromnapos varsói csatában a tatár lovasság kétezer fős egységének sikeres vezénylésében, s olyan bravúros manővereket hajtott végre, hogy a svédeket vezető X. Károly király élete is veszélybe került, amikor maga is kénytelen volt emiatt a tatárokkal közelharcba bocsátkozni. A király ekkor léptette elő a korona nagy zászlóvivőjének. A franciabarát párt tagjaként Lubomirski árulása idején Sobieski II. János Kázmér mellé állt.

1667-ben Sobieski a Podhajcy csatában megverte a kozákokat és tatárokat, 1673-ban pedig nagy hetmánként fényes győzelmet aratott a törökök felett a chocimi csatában. Amikor 1673 novemberében meghalt Wiśniowiecki Mihály a királyválasztó szejm csak a litván küldöttek ellenszavazata mellett egyhangúlag utódjául választotta 1674. május 19-én III. Sobieski Jánost. A választásban jelentős szerepet játszott Maria Kazimiera d'Arquien, Marysieńka, Sobieski felesége.

Uralkodóként

Sobieski emlékműve, mely eredetileg Lvovban állt, majd Gdańskba vittek át

Marysieńka királyné gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén

A lengyel nemzetközösség legsürgősebb feladának Sobieski János király a törökkel való békekötést, a stratégiai fontosságú Kamieniec Podolski visszaszerzését és az ország déli határainál folyó állandó háborúk folyamának megszakítását tartotta. Ebből a célból 1674 őszén a nemzetközösség felújította a háborús cselekményeket a török fronton. Elfoglalták Bart és Reszkówot, és blokád alá vették Kamieniec Podolskit. Többre Sobieskinek nem tellett, mivel a litván nagy hetman, Michał Kazimierz Pac a litván hadsereggel visszatért Litvániába. Ez nyilvánvaló árulás volt, mivel Pac megegyezésre jutott Brandenburggal, akiktől Sibeski vissza akarta szerezni a porosz hercegséget a törökökkel való békekötés után. Ezek a törekvések azonban kudarcot vallottak, főként azért, mert Brandenburg szövetséget kötött Franciaországgal.

1675-ben a tatárok új erőkkel ismét átlépték a Dnyesztert, de nem tudták bevenni Żórawnót. A fegyverszünet után Kamienec Poldolski az Oszmán Birodalom kezén maradt, de visszatért Biała Cerkiew (ma: Bila Cerkva, Ukrajna). A következő 7 évben Lengyelország nem viselt háborút. Az országban Brandenburg és Ausztria pénzelte ellenállás bontakozott ki a király ellen. Kis-Lengyelországban még a király eltávolítását célzó összeesküvésre is sor került. A trónt Lotaringiai Károly hercegnek akarták felajánlani, aki Wiśniowiecki Mihály özvegyét vette feleségül.

Óriási hadi tapasztalatira alapozva Sobieski megreformálta a Nemzetközösség hadseregét, megváltoztatva a szervezését és felszerelését. A gyalogsági egységeknél végleg eltűnt a pika, viszont minden muskétás alabárdot kapott. Megnőtt a jelentősége a tüzérségnek és a dragonyosoknak, a támadásban a nehézfegyverzetű huszároké maradt a fő áttörő erő.

A lengyel nemzetközösség 1686-ban

1683 márciusában a Nemzetközösség elfordult Franciaországtól, és szövetséget kötött I. Lipót császárral a törökök ellen, akik Franciaország szövetségesei voltak. A törökök akkor nagy hadjáratra készülődtek és Sobieski félt, hogy csapást mérnek Podólia területéről kiindulva a Nemzetközösségre, Lvovra és Krakkóra. Megerősítette hát ezeket a városokat és összehívta a hadsereget. Törökország azonban Ausztriát támadta meg, és három havi felvonulás után Kara Musztafa vezír megostromolta Bécset. Sobieski nem várta meg a litván erősítést, a lengyel hadsereggel az ostromzár alatti osztrák főváros alá vonult. 1683. szeptember 12-én vezénylete alatt lezajlott a kahlenbergi csata, amely a törökök lemészárlásával végződött. Ezután a Magyarországon keresztül visszavonuló török csapatokat követve Sobieski még egy jelentős győzelmet aratott Párkánynál, ezzel végleg felszabadítva Esztergomot a török uralom alól, majd decemberben egész seregével visszatért Krakkóba.

1684-ben a lengyel nemzetközösség csatlakozott a Szent Ligához, melyet Ausztria, Velence, és a pápai állam kötött a törökök ellen. A háború az Oszmán Birodalom ellen így tovább folytatódott, és a következő években a lengyelek több vállalkozást indítottak Podóliára, Moldovára és Havasalföldre, azonban tényleges sikert ezek nem hoztak. Mivel Sobieski az Oszmán Birodalommal vívott háborúra fordította figyelmét, nem tudta már megújítani az államigazgatást, visszafoglalni a Balti-tenger környéki földeket, sem pedig biztosítani a trónt legidősebb fia, Jakab számára. Egyedül abból a célból, hogy segítséget kapjon Oroszországtól a török háborúban, Krzysztof Grzymułtowski Moszkvában békét kötött, mely a szövetség feltételeit rögzítette a következő 20 évre.

Sobieski János lengyel király szobra a párkányi csata 325. évfordulóján (Alkotók: Győrfi Lajos, Varga Imre, Bácsi Lajos)

Időközben az arisztokrácia udvaraiban mindenféle intrikák és torzsalkodások kaptak lábra a hatalom és vagyon körül. A Szejmeket a Liberum veto megszakította, a lengyel hadsereget a hetmanok és főurak magáncélra használták, nőtt az anarchia és a bűnözés a királyságban. Mindez az állam fokozatos széteséséhez és a király tekintélyének hanyatlásához vezetett, melyet tovább mélyített az 1691-es Moldova ellen indított katonai akció kudarca.

Sobieski uralkodása idején számos épület épült, többek között a wilanówi palota, a Krasiński palota, Varsóban, a Lubomirski vár Wisniczben, a minoriták temploma Krakkóban. A király gyakran tartózkodott Lwówban saját háza volt a piactéren, a lwówiak különösen szeretett királya volt.

Halála és utódlása

III. Sobieski János hosszan tartó betegség után szívrohamban halt meg 1696. június 17-én Wilanówban. Felesége Maria Kazimiera 1716-ban halt meg a franciaországi Blois kastélyában. Mindketten Krakkóban a Wawelben nyugszanak. A király szívét a varsói kapucinus templom királyi kápolnájában őrzik. A trónon Sobieski Jánost Erős Ágost szász választófejedelem követte.

Csaták, melyeket a lengyelek folytattak Sobieski parancsnoksága alatt

• Podhajce (1667)
• Bracław (1671)
• Mohylów (1671)
• Kalnik (1671)
• Krasnobród (1672)
• Niemirów (1672)
• Komárom (1672)
• Kałusz (1672)
• Chocim (1673)
• Bar (1674)
• Lwów (1675)
• Trembowla (1675)
• Wojniłów (1675)
• Żurawno (1676)
• Bécs (1683)
• Párkány (1683)
• Jazłowiec (1684)
• Żwaniec (1684)
• Jászvásár (1686)
• Szucsáva (1691)

Külső hivatkozások

[1]

Családfa

Marek Sobieski sz. 1549/50. † 1605.

Jadwiga Snopkowska sz. 1556/59. † 1588/89.

Jan Daniłowicz sz. 1570 † 1628.

Zofia Żółkiewska sz. kb. 1590. † 1634.

Jakub Sobieski sz. 1580. † 1646. VI. 12.

Zofia Teofila Daniłowicz sz. 1607. † 1661.

		Maria Kazimiera d'Arquien sz. 1641. VI. 28. † 1716. I. 17. OO   1665. VII. 5. (titkos eljegyzés 1665. V. 14.)		III Sobieski János sz. 1629. VIII. 17. † 1696. VI. 17.
Jakub Ludwik Sobieski  sz†. 1667. XI. 2.  † 1737. XII. 19.		NN  sz. 1669. V. 9.  † 1669. V. 9.		NN  sz. 1669. V. 9.  † 1669. V. 9.		Teresa Teofila Sobieska  sz. 1670. V.  † 1670. V.		Barbelune Sobieska  sz. 1672. X. 15.  † 1677.
La Mannone Sobieska  sz. 1674.  † 1675.		Teresa Kunegunda Sobieska  sz. 1676. III. 4.  † 1730. III. 10.		Aleksander Benedykt Sobieski  sz. 1677. IX. 6./9.  † 1714. XI. 16./19.		Konstanty Władysław Sobieski  sz. 1680. V. 1.  † 1726. II. 28.		NN

Lásd még

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó: Wiśniowiecki Mihály

Lengyel uralkodó 1674 – 1696

Következő uralkodó: Erős Ágost