Sándor lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor
Aleksander Jagiellończyk.jpg

Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1501. december 12. – 1506. augusztus 19.
Koronázása Waweli székesegyház
1501. december 12.
Elődje I. János Albert
Utódja I. Zsigmond
Életrajzi adatok
Született
1461. augusztus 5.
Vilnius
Elhunyt
1506. augusztus 19. (45 évesen)
Vilnius
Nyughelye Vilnius Katedrális
Házastársa Rurik Ilona lengyel királyné
Édesapja IV. Kázmér
Édesanyja Habsburg Erzsébet
Autograph-AleksanderJagiellonczyk.png
Sándor aláírása

Sándor (lengyelül: Aleksander Jagiellończyk), (Krakkó[1], 1461. augusztus 5.[1]Vilnius[1], 1506. augusztus 19.[1]): 1492-től Litvánia nagyfejedelme, 1501-től Lengyelország királya haláláig, a Jagelló-ház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1461. augusztus 5-én született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet ötödik gyermekeként. Édesapja halála után, 1492-ben a litván rendek nagyherceggé választották, majd bátyja, I. János Albert halála után, 1501. június 17-én a lengyel trónt örökölte. 1495. február 18-án Vilniusban feleségül vette Ilona orosz hercegnőt, III. Iván orosz cár és Sofia Palaiologa bizánci hercegnő leányát, mely házassága gyermektelen maradt.

Reménytelen küzdött a lengyel nemesség és a szenátus növekvő hatalmának korlátozásáért, valamint a kiváltságok és a kincstár fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért.[1] 1505-ben a lengyel rendek nyomására a Radomban ülésező országgyűlésen alkotmányt adott ki, amelyben nagy engedményeket tett a lengyel nemességnek a jobbágyság rovására. A szejm kikiáltotta a Nihil novi alkotmányt, amellyel elérték, hogy a király csak a szejm hozzájárulásával hozhasson döntéseket. Itt adták ki továbbá a "Statut Łaski"-t, a lengyel állam első alaptörvény gyűjteményét.

Pénz híján nem tudta segíteni a Kardtestvérek Rendjét az orosz agresszióval szemben, amikor apósa III. Iván moszkvai nagyfejedelem tatár segédcsapatokkal végigdúlta Litvániát.[1] A lengyel király annyit tehetett, hogy megerősítette a határ menti város, köztük Szmolenszk (ma Oroszországban) helyőrségét.[1] A békekötést a fejedelemmel végül Sándor felesége, Helána királyné eszközölte ki édesapjától.[1]

Lengyelország csak III. István moldvai fejedelem halála miatt tudta megtartani veszélyeztetett feketi-tengeri területeit.[1]

Erősítette a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat Magyarországgal, főleg a tokaji bor és számos nyersanyag Biecz városán keresztül történő importját.

A teuton lovagokkal is harcba keveredett az északi területeken[1]; ehhez II. Gyula pápától kapott anyagi segítséget.[1]

Sándor 1506. augusztus 19-én Vilniusban halt meg, 45 éves korában. Házasságából nem született örököse. Özvegye Vilniusba vonult vissza, ott is halt meg 1513. január 20-án. A trónt IV. Kázmér negyedik fia, Zsigmond örökölte.

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ulászló
sz. kb. 1351.
† 1434. VI. 1.
Holszańska Zsófia
sz. kb. 1405.
† 1461. IX. 21.
II. Habsburg
Albert

sz. 1397. VIII. 16.
† 1439. X. 27.
Luxembrugi Erzsébet 1)
sz. 1409. X. 7.
† 1442. XII. 19.
         
     
  IV Kázmér
sz. 1427. XI. 30.
† 1492. VI. 7.
Habsburg Erzsébet
sz. 1436.
† 1505. VIII. 30.
     
   
Rurik Ilona
sz. 1476. V. 19.
† 1513. I. 20.
OO   1495. II. 18.
Sándor
sz. 1461. VIII. 5.
† 1506. VIII. 19.
  1. Luxemburgi Zsigmond Lánya

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k szerk.: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János: Uralkodók és dinasztiák – kivonat az Encyclopædia Britannicából. Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 9075 12 4  , 594. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
IV. Kázmér
Lengyel uralkodó
15011506
A lengyel címer
Következő uralkodó:
Öreg Zsigmond