Jagelló Anna magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jagelló Anna
Annajagiello.jpg
Hans Maler von Schwaz: Jagelló Anna, 1520

Magyar Királyság királynéja
Jagelló Anna
Uralkodási ideje
1526. december 17. – 1547. január 27.
Koronázása Székesfehérvár
1527. november 4.
Elődje Idősebb Habsburg Mária
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Cseh Királyság királynéja
Anna Jagellonská
Uralkodási ideje
1526. október 23. – 1547. január 27.
Koronázása Prága
1527. február 21.
Elődje Idősebb Habsburg Mária
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Német Királyság királynéja
Anna Jagiello
Uralkodási ideje
1531. január 5. – 1547. január 27.
Koronázása Aachen
1531. január 11.
Elődje Portugáliai Izabella
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Ausztriai Főhercegség főhercegnéje
Anna Jagiello
Uralkodási ideje
1521. május 26. – 1547. január 27.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Sforza Bianka Mária
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Életrajzi adatok
Uralkodóház Jagelló-ház
Teljes neve Jagelló Anna
Született
1503. július 23.
Buda
Elhunyt
1547. január 27. (43 évesen)
Prága
Nyughelye Szent Vitus-székesegyház, Prága
Házastársa I. (Habsburg) Ferdinánd magyar, cseh, német király és osztrák főherceg (1503–1564)
Gyermekei 1. Erzsébet (1526–1545)
2. Miksa (1527–1576)
3. Anna (1528–1590)
4. Ferdinánd (1529–1595)
5. Mária (1531–1581)
6. Magdolna (1532–1590)
7. Katalin (1533–1572)
8. Eleonóra (1534–1594)
9. Margit (1536–1566)
10. János (1538–1539)
11. Borbála (1539–1572)
12. Károly (1540–1590)
13. Orsolya (1541–1543)
14. Ilona (1543–1574)
15. Johanna (1547–1578)
Édesapja II. Ulászló magyar király (1456–1516)
Édesanyja Foix Anna candale-i grófnő (1484–1506)

Jagelló Anna (Buda, 1503. július 23.Prága, 1547. január 27.) magyar és cseh királyi hercegnő, osztrák főhercegné, magyar, cseh és német királyné. II. Ulászló magyar király és Candale-i Anna leánya, II. Lajos nővére.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ulászló magyar és cseh királynak és harmadik feleségének, a Foix-Grailly-házból származó Anna candale-i grófnőnek a legidősebb gyermeke.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Candale-i Anna az Ulászlóval 1502. szeptember 29-én Székesfehérvárott kötött házasságot követően a várakozásoknak megfelelően szinte azonnal teherbe is esett, és természetesen a kor elvárásai szerint rögtön fiú örököst vártak, de így is nagy öröm volt az uralkodópár első gyermekének érkezése, mikor 1503. július 23-án megszületett egy életerős kislány, és a királyné is jó egészségnek örvendett. A legifjabb hercegnő a keresztségben a francia királyné, Bretagne-i Anna tiszteletére az Anna nevet kapta, és bár a magyar trónöröklési joga kétséges volt még ebben a pillanatban, minden remény megvolt arra, hogy a várva-várt fiú is kövesse az új jövevényt. Anna V. László 1440-ben Komáromban történt születését követően hosszú idő (63 év) után az első hazai földön világra jött életképes és törvényes házasságból származó királyi sarj. A kislány az ország fővárosában és királyi székhelyén, Budán látta meg a napvilágot.[1] Az országon kívüli, és különösen Prágában lezajlott születés ellen nemcsak pozitív érvek szólnak, nevezetesen, hogy Anna születésének körülményei a velencei források tekintetében szinte napra pontosan vannak dokumentálva, de független érvek is azt támasztják alá, hogy Candale-i Anna nem szülhetett Csehországban, hiszen rövidre szabott életében, bár tervezték, de különféle okok miatt sohasem járt a Cseh Királyságban.[1]

Jagelló Anna dajkája a budai bíró felesége, Ursula Pemfflinger volt.[2] 1505. februárjában Szapolyai János, illetőleg az ő nevében az anyja, Piast Hedvig tescheni hercegnő, a II. Ulászló királlyá választását támogató Szapolyai István nádor özvegye feleségül kérte a királyi pár leányát, Annát, de az udvar a leánykérést elutasította. Anna hercegnő jegyeséül először az 1504. májusában Corvin János ellenében nádorrá választott Perényi Imre volt kiszemelve, de hamar felhagyott ezzel az ötlettel a király.[3] Ugyanis 1505. július 19-én megindultak a tapogatózások I. Miksával a kétéves Anna hercegnő és a vele egyidős Ferdinánd főherceg házasságáról. 1505. október 13-án a rákosi végzés értelmében kifejezésre juttatták a rendek azon óhajukat, hogy II. Ulászló fiúörökös nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, és a leányági öröklést, így Anna hercegnő trónöröklési jogát nem ismerik el. A király ezt kijátszva titokban követséget küldött I. Miksához a családi szerződés megkötése ügyében. 1506. március 20-án a Jagelló- és a Habsburg-ház szerződést kötött a rákosi végzés hatálytalanítására Bécsújhelyen, melynek értelmében I. Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Annát, míg II. Ulászló esetleg születendő fia, a későbbi II. Lajos pedig elveszi Ferdinánd húgát, Mária főhercegnőt. A szerződésnek az adott nyomatékot, hogy Anna királyné ekkor nagyjából három hónapos terhes volt. Bár II. Ulászló magyar országgyűlési határozat értelmében 1506. május 7-én hadat üzent Miksának, titokban tovább folytak 1506. május 11-én a tárgyalások Anna hercegnő házasságáról. 1506. júniusában akkor sem szakadtak meg a titkos megbeszélések, mikor Miksa csapatai elfoglalták Sopront és Pozsonyt. Azonban 1506. június 22-én az udvar hivatalosan újra Perényi Imrét nevezte meg Anna hercegnő leendő férjéül, de 1506. július 19-én II. Ulászló megbízottai békeszerződést kötöttek Miksával Bécsújhelyen, miután Perényit újra ejtették.[3]

Anna hercegnő hároméves és háromnapos volt, amikor édesanyja, Candale-i Anna magyar királyné 1506. július 26-án meghalt. 1507. november 12-én Budán megkötötték a végleges örökösödési szerződést a kettős házasságról, Anna hercegnő és Lajos herceg eljegyzéséről a Habsburg főhercegekkel.[3] Anna az öccse, II. Lajos koronázása után, 1508-ban, öccséhez hasonlóan külön udvartartást kapott, mely édesanyja udvartartásának egykori tagjaiból lett összeállítva.[4]

A kettős házassági szerződés érvényessége mellett, amely nem szabályozta pontosan, hogy melyik Habsburg lesz Anna hercegnő férje: Ferdinánd, a bátyja, Károly vagy esetleg nagyapjuk, az 1510-től újra özvegy Miksa császár, 1514. március 13-án Orléans-ban Miksa és Aragóniai Ferdinánd eljegyzik az unokájukat, az aragón nagyapja kasztíliai udvarában nevelkedő ifjabb Ferdinánd infáns-főherceget XII. Lajos francia király és Bretagne-i Anna leányával, Klaudiával, aki 1514. január 9-én Bretagne uralkodó hercegnőjévé vált. Klaudia hozományául a Nápolyi Királyság, a Milánói Hercegség és Genova lett kijelölve. Ezt az eljegyzést azonban hamar felbontották.[5]

1515. július 19-én a bécsi királytalálkozón megerősítették a Habsburg–Jagelló házassági szerződést. Az összejövetelen három uralkodó: I. Miksa német-római császár, II. Ulászló magyar király és öccse I. Zsigmond lengyel király vett részt, valamint a jegyesek: Miksa unokája, Mária és II. Ulászló gyermekei: Anna és Lajos. Miksa két fiúunokája, a Németalföldön nevelkedő Károly és a Kasztíliában nevelkedő Ferdinánd infáns nem vett részt az eljegyzésen. 1515. július 22-én zajlott le a hivatalos kézfogó. Ferdinánd infáns-főherceg nevében Miksa a bécsi Szent István Székesegyházban ünnepélyesen eljegyezte Anna hercegnőt, Lajos ifjabb király pedig Mária infáns-főhercegnőt. A hozomány 200 ezer–200 ezer arany volt, melyek kiegyenlítették egymást. Miksa azt szerette volna, ha kisebbik fiúunokája és jegyese, Anna az osztrák örökös tartományokat örökölné, és az „Ausztriai Királyság” létrehozásával annak királya és királynéja lennének.[6] Biztosítani akarták, hogy ahogy Mária Lajos ifjabb király révén királyné lett vagy lesz, hozzá hasonlóan Anna hercegnő is legalább királynéi címet fog birtokolni: Károly révén Kasztília királynéja, Ferdinánd révén pedig vagy Itália vagy a majdan létrehozandó Ausztria királynéja lehetne. A magyarokat viszont az nyugtatta volna meg a legjobban, ha Annából császárné válhatna, hiszen Miksának meg kellett ígérnie, hogyha unokái nem vehetnék feleségül Annát, ő maga veszi el a nála 44 évvel fiatalabb kis hercegnőt.[7] Magyarországon nem egyöntetűen fogadták az eljegyzés megtörténtét. Perényi Imre nádor például, Anna egykori jegyese Pozsonyban, ahol az előzetes tárgyalások alapján tervezték a kettős frigy megtartását, gyaloghintón vitette magát keresztül a városon, és tiltakozott a Habsburg–Jagelló megállapodás ellen.[4]

Anna hercegnő az Európa-szerte óriási figyelemmel kísért és hatalmas propagandával körülövezett kettős eljegyzés után már nem tért haza Magyarországra, hanem Ausztriában maradt. 1517 és 1521 között Tirol székhelyén, az innsbrucki Neuer Burgban együtt nevelkedett leendő sógornőjével, Habsburg Máriával.[2]

II. Ulászló és Miksa halála után újra meg kellett erősíteni, hogy mindkét fél továbbra is fenntartja a kettős esküvő iránti igényét. A németek Mercurino di Gattinarakancellár egy 1519 novemberi vázlatterve szerint Anna hercegnőt látták volna szívesen V. Károly választott német király oldalán mint leendő császárnét, ellentétben egy francia hercegnővel. Károly házasságát azonban lebegtetni kellett még, hogy nehogy magukra haragítsák a jelentkezőket, akik mind a leendő császár apósai szerettek volna lenni. Így I. Ferenc francia király jóindulatán kívül, aki Károly legfőbb riválisa volt a császárválasztáson, I. Mánuel portugál és VIII. Henrik angol király támogatására is szükségük volt az új hatalom megerősödéséig. II. Lajos kormányzata hosszas tárgyalások után elállt attól az ötlettől, hogy Anna Károlyhoz menjen feleségül, de ennek a Habsburg-területek felosztása volt az ára. Károly lemondott öccse javára az osztrák örökös tartományokról, és bár újfent kilátásba helyezték e tartományok királysággá alakítását, ez sohasem történt meg. Mint ahogy Károly a Nápolyi Királyságról sem mondott le öccse javára, pedig ez az eshetőség Aragóniai Ferdinánd végrendeletében is szerepelt. Anna és Ferdinánd ennek eredményeként 1520. december 11-én Innsbruckban végre gyűrűt cserélt. Ferdinándot ekkor Wilhelm von Roggendorff képviselte. Mária és Lajos per procuram megkötött házasságában pedig Sárkány Ambrus képviselte Lajos királyt.[8]

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferdinánd 1521. májusában érkezett Linzbe, ahol először találkozott húgával, Máriával és jövendőbelijével, Annával. Anna 1521. május 26-án Linzben ment férjhez Ferdinánd főherceghez, a későbbi I. Ferdinánd magyar királyhoz. Anna öccse, Lajos pedig 1522. január 13-án Budán vette feleségül Ferdinánd húgát, Máriát.

Magyar hercegnőből magyar királyné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután II. Lajos 1526-ban a mohácsi csatában meghalt, Ferdinánd követte a magyar és a cseh trónon. A magyarok egy része azonban a rákosi végzés értelmében nem akart idegen uralkodót és mivel Anna házassága is a rendek beleegyezése nélkül történt meg, ellenkirályt választottak, Szapolyai Jánost.

Anna híres volt vallásosságáról, jótékonykodásairól és okosságáról, beszélt latinul, csehül, magyarul és németül. Ferdinánd már röviddel a házasságkötés után, Trieszt püspökével együtt udvari tanácsának elnökévé tette.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15 gyermeket szült férjének. Édesanyjához hasonlóan, gyermekszülés következtében vesztette életét. 15. gyermeke, Johanna születése után, 1547-ben halt meg gyermekágyi lázban. 13 gyermeke érte el a felnőttkort.

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b L. Wenzel (1877).
  2. ^ a b Vö. Réthelyi (2007).
  3. ^ a b c Lásd Wenzel (1877).
  4. ^ a b Lásd Fógel (1913).
  5. Klaudia 1514. május 18-án feleségül ment a későbbi I. Ferenc francia királyhoz.
  6. Lásd Wiesflecker (1991: 192).
  7. Lásd Wiesflecker (1991: 190).
  8. Lásd Tamussino (1995: 221–222).
  9. Klevei Vilmos 1. felesége III. Johanna navarrai királynő, II. Henrik navarrai király és Angoulême-i Margit navarrai királyné lánya lett, akitől elvált, és akitől nem születtek gyermekei. Ugyanakkor Vilmos herceg VIII. Henrik angol király sógora is volt, miután az feleségül vette a húgát, Klevei Annát.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csekey István: A magyar trónöröklési jog. Jogtörténelmi és közjogi tanulmány oklevélmellékletekkel, Athenaeum, Budapest, 1917.
  • Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516), MTA, Budapest, 166 pp., 1913.
  • Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története, Athenaeum, Budapest, 1921.
  • Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei, Századok 141, 1193–1216, 2007.
  • Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája 1 A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981.
  • Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története III. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1895. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Tamussino, Ursula: Margarete von Österreich. Diplomatin der Renaissance, Styria, Graz, 1995. ISBN 3-222-12336-5.
  • Turba, Gustav: Geschichte des Thronfolgerechtes in allen habsburgischen Ländern bis zur pragmatischen Sanktion Kaiser Kars VI. 1156 bis 1732. Verlag der kaiserlichen und königlichen Hof-Buchdruckerei és Hof-Verlags-Buchhandlung Carl Fromme, Bécs és Lipcse, 1903.
  • Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete, Századok 11, 631–641, 727–757 és 816–840, 1877.
  • Wiesflecker, Hermann: Maximilian I., Verlag für Geschichte und Politik, Wien, 1991.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jagelló Anna magyar királyné témájú médiaállományokat.


Előző
Sforza Bianka Mária
Ausztria főhercegnéje Austria coat of arms simple.svg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Karintia hercegnéje Armoiries Carinthie.png
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Stájerország hercegnéje Wappen Herzogtum Steiermark.jpg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Krajna hercegnéje Blason Carniole.svg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Tirol grófnéja Armoiries Tyrol.png
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Idősebb Habsburg Mária
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1526 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Horvát királyné Croatia, Historic Coat of Arms, first white square.svg
1527 – 1547
Szlavón királyné Coa Slavonia Country History.svg
1527 – 1547
Cseh királyné Blason Boheme.svg
1526 – 1547
Előd:
Portugáliai Izabella
Német királyné

Armoiries Saint-Empire bicéphale.svg 15311547

Utód:
Ifjabb Habsburg Mária