Újlaki Lőrinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újlaki Lőrinc sirköve

Újlaki Lőrinc (1459. augusztus 6. és 1460. szeptember 3. között–1524. május 23. és június 15. között) magyar főnemes, macsói bán és országbíró, Bosznia hercege. Vele halt ki az Újlaki család.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Újlaki Miklós macsói és szlavón bán, valamint bosnyák király. Édesanyja felsőlindvai Széchy Dorottya, felsőlindvai Széchy János asztalnokmester és felsőlindvai Széchy Katalin leánya. Anyai nagyanyja Garai Ilona volt, aki révén rokonságban állt a pelsőci Bebek, a Cillei, a Rozgonyi és a Frangepán családokkal, a kor legbefolyásosabb köreibe tartozott. Édesanyja unokatestvére, Szécsi Dénes esztergomi érsek. Lőrincnek egy édestestvére volt, Bernát, azonban ő gyermekkorában meghalt. Míg apja első házasságából, amit Rozgonyi Margittal kötött, hat féltestvére származott: Miklós és István, akik gyermekkorukban meghaltak. Illetve volt négy leánytestvére: Katalin, aki előbb Maróti Lajos, majd Korbáviai János neje lett, Fruzsina, aki Garai Jóbhoz ment hozzá, Orsolya, akinek Perényi István volt a férje, valamint Jeromina, aki Leonhard görzi gróf felesége lett.

Amikor 1477 folyamán meghalt édesapja, aki a Bosznia királya címet viselte, Lőrinc a királyi címet nem örökölte, de viselhette helyette a Bosznia hercege címet minden hatalom nélkül.[1] Örökölte hatalmas birtokait és macsói báni címét, melyet 1492-ig viselt. Részt vett Bécs ostromában, majd 1487-ben a Frigyes császárral kötött béke előkészítésében. 1489-ben több főúrral együtt esküt tett Mátyás királynak, hogy halála után Corvin Jánost emelték trónra.[2]

Ígéretét megtartotta, Corvin Jánost támogatta, majd a csontmezei csata (1490. július 4.) után vele együtt Pécsre menekült. Nem vett részt II. Ulászló magyar király választásán és koronázásán sem. 1493-ban jelen volt az országgyűlésen, ahol mint Bakócz Tamás ellenségét árulással vádolták meg.[2] (Az országgyűlésen nyilvánosan ökörnek nevezte a királyt.)[forrás?] Ulászló ostrom alá vette várait, 1494-ben bevette Újlakot és több szerémségi várát, 1495-ben több dunántúli várát (Kaposvár, Rakóca) végül megostromolta Németújvárt. Ekkor Újlaki meghódolt, s a király elkobozta birtokait. Még ebben az évben kegyelmet kért a királytól, aki Bakócz tanácsára megkegyelmezett neki. Bakócz Tamás és Perényi Imre támogatásáért cserébe nekik jelentős vagyont engedett át, így kerülhetett ismét a bárók közé.[2]

1502-ben ő vezette az esküvői küldöttséget Velencébe, ahol ő fogadta II. Ulászló új feleségét, Candale-i Annát. 1511-től 1513-ig nándorfehérvári bán, 1516-ban a kiskorú II. Lajos mellé rendelt kormányzótanács tagja, 1518-tól haláláig országbíró.[2]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újlaki Lőrinc kétszer házasodott. Első felesége dengelegi Pongrác Katalin (1460/65 körül-1510 körül), második felesége Bakóci Magdolna volt.[1] Egy fia született, aki gyermekkorában meghalt, így férfi ágon Lőrinccel kihalt az Újlaki család.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága: Az Újlakiak példája. Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 377–418. o.
  2. ^ a b c d Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, 279-280. o. ISBN 963-547-085-1 (2000)