II. Zsigmond Ágost lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Zsigmond Ágost
Sigismund II August of Poland.PNG

Lengyelország királya
Uralkodási ideje
15481572. július 7.
Elődje I. Zsigmond
Utódja III. Henrik
Életrajzi adatok
Született 1520. augusztus 1.
Krakkó
Elhunyt 1572. július 7. (51 évesen)
Knyszyn
Édesapja I. Zsigmond lengyel király
Édesanyja Sforza Bona
Sigismundus Augustus Rex.PNG

II. Zsigmond Ágost (Krakkó[1], 1520. augusztus 1.[1]Knyszyn[1], Lengyelország, 1572. július 7.[1]) lengyel király 1548-tól és litván nagyherceg haláláig, a Jagelló-ház utolsó tagja. Egyesítette Livóniát és a Litván Nagyfejedelemséget Lengyelországgal, s hatalmas királyságot hozott létre.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1520. augusztus 1-jén született I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza milánói hercegnő egyetlen fiaként.[1] A lengyel rendek még apja életében, 1529-ben litván nagyherceggé választották. 1530-ban édesapja társuralkodójává választották és meg koronázták.[1] 1544-től ő kormányozta Litván Nagyfejedelemséget[1], édesapja halála után, 1548. április 1-jén elfoglalta a lengyel trónt is. A tényleges uralmat azonban anyja, Bona Sforza gyakorolta helyette, és Zsigmond csak az özvegy anyakirályné 1556-os Itáliába távozása után kezdett uralkodni.[forrás?]

Miután első felesége 1545-ben gyermektelenül meghalt, titokban elvette a litván főúri családból származó Barbara Radziwiłłt 1547-ben.[1] Amikor 1548-ban bejelentette házasságát, a szlachta (a szejm vagy országgyűlés alsóházát képező köznemesség) megpróbálta semmissé nyilvánítani azt, mert félt a Radziwiłłek befolyásától.[1] A király legyőzte a szejm ellenkezését, de Barbara 1551-en gyermektelenül meghalt, állítólag Zsigmond édesanyja mérgezte meg.[1]

A király 1553-ban házasságot kötött első felesége féltestvérével, Katalinnal.[1]

Fráter György, akit Erdélyben a törökök és a románok szorongatták, próbálta Zsigmondot rávenni, hogy indítson támadást Moldva ellen, de nem tudta ezt elérni.

Közben kitört a Lengyelország és Oroszország között dúló livóniai háború (1558-1583). A Livóniai Rend (a Német Lovagrend egyik ága) 1559-ben az oroszok ellenében Zsigmond segítségét kérte és kapta.[1] Minthogy az orosz nyomás nem enyhült, sőt a svédek és dánok is igényt tartottak a területre, a Livóniai Rend és Zsigmond 1561-beb megkötötte a wilnói (vilniusi) szövetséget[1]; ezzel a Dvina folyótól északra fekvő livóniai térséget közvetlenül Litvániához csatolták, míg a folyótól délre fekvő Kurföld világi hercegség és lengyel hűbérbirtok lett[1], Polackot azonban 1563-ban át kellett engednie IV. Iván orosz cárnak. 1562-ben elismerte a brandenburgi választófejedelem örökletes címét Poroszországban, ezzel szövetségest szerzett apósa, I. Ferdinánd német-római császár ellen.

A háború miatt Zsigmond kénytelen volt megerősíteni pozícióját oly módon, hogy alkotmányos módon egyesítette a lengyel koronához csatolt összes területet.[1] A lengyel és litván köznemesség támogatását élvező király 1564-ben Lengyelországra engedményezte Litvániában fennálló örökletes jogait, és ezzel megalkotta a két állam alkotmányos jogegyenlőségét, de nem a teljes unióját.[1] 1569-ben hivatalosan a lengyel királysághoz csatolta a volhíniai és kijevi területeket, bejuttatva képviselőiket a szejmbe, majd 1569-ben a kibővített szejm törvényébe iktatta a lublini uniót, egyesítve Lengyelországot és Litvániát, valamint a hozzájuk csatolt területeket.[1]

1572-ben országgyűlést hívott össze, amelyen vallásszabadságot biztosított a protestánsoknak.

1572. július 7-én halt meg a lengyelországi Knyszynben. Mivel harmadik feleségétől, Habsburg Katalintól, Ferdinánd leányától sem született utóda, vele kihalt a Jagelló-ház férfiága. A lengyel trónt 1574-ben Valois Henrik, majd ennek lemondása után 1576-ban Jagelló Anna férje, Báthory István erdélyi fejedelem foglalta el.

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV Jagelló Kázmér
sz. 1427. XI. 30.
† 1492. VI. 7.
Habsburg Erzsébet
sz. 1436.
† 1505. VIII. 30.
Gian Galleazzo II
Sforza

sz. 1469. VI. 20.
† 1494. X. 21.
Aragóniai
Izabella

sz. 1470. X. 2.
† 1524. II. 1.
         
     
  Öreg Zsigmond
sz. 1467. I. 1.
† 1548. IV. 1.
Bona
Sforza

sz. 1494. II. 2.
† 1557. XI. 19.
     
   
1
Habsburg
Erzsébet

sz. 1526. VII. 9.
† 1545. VI. 15.
OO   1543. V. 5.
2
Barbara
Radziwiłłówna

sz. 1520. XII. 6.
† 1551. V. 8.
OO   1547. VII.28/VIII.6.
II. Zsigmond Ágost
sz. 1520. VIII. 1.
† 1572. VII. 7.
3
Habsburg Katalin
sz. 1533. IX. 15.
† 1572. II. 28.
OO   1553. VI. 23. után
4
Barbara
Giżycka
sz. ?
† 1589 után
OO    1571 előtt
                   
   4                
Barbara
 sz. 1571. IX. 8.
 † 1615. VI. 5. után
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r szerk.: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János: Uralkodók és dinasztiák – kivonat az Encyclopædia Britannicából. Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 9075 12 4  , 695. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Zsigmond
Lengyel uralkodó
15481572
A lengyel címer
Következő uralkodó:
III. Henrik