I. Henrik lengyel fejedelem

II. Henrik
Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje 1232 – 1238. március 19.
Elődje	Konrád
Utódja	II. Henrik
Életrajzi adatok
Született	1163 Głogów
Elhunyt	1238. március 19. Krosno Odrzańskie
Házastársa	Hedvig (1174–1243)
Gyermekei	Ágnes (1190–1214) Boleszláv (1191–1206) II. Henrik (1196–1241) Konrád (1198–1213) Zsófia (1200–1214?) Gertrúd (1200–1268) 1 fiú (Ulászló?) (1208?–1214/1217)
Édesapja	Hosszú Boleszláv
Édesanyja	Krisztina

I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március 19.) – wrocławi herceg 1201–1238 között, opolei 1201–1202 között, kaliszi 1206–1207 között és 1234-től, lubuszi 1206-ig,1210–1218-ig és 1230-ig, 1232-től krakkói herceg, 1232-től sandomierzi uralkodó, 1234-től Opolén uralkodik, a sziléziai Henrikek dinasztiájának megalapítója.

Származása. Házassága Andechsi Hedviggel

A sziléziai Piastok korona nélküli fekete sasos címere

Családfa

4. Elűzött Ulászló † 1159. május 30.
			2. Magas Boleszláv † 1201. december 7. vagy 8.
5. Babenberg Ágnes † 1160 és 1163 között
						1. Szakállas Henrik † 1238. március 19.
6. ismeretlen
			3. Német Krisztina (?) † 1201. február 23. után
7. ismeretlen

Életrajza

A sziléziai Henrikek birodalma

A sziléziai Głogówban született, Andechsi Hedviget ( lengyelül Jadwiga) vette feleségül. Fia és utóda II. Jámbor Henrik később a mongolokkal Legnicánál vívott csatában esett el.

1201-ben Henrik örökölte apja, Magas Boleszláv trónját, akit Barbarossa Frigyes német-római császár segített a sziléziai hercegség trónjára 1163-ban. 1205-ben kötött megállapodás szerint Hosszúlábú Ulászló nagy-lengyelországi hercegnek átengedte Lubuszt Kaliszért cserébe. Amikor 1210-ben Konrád, Lausitz uralkodója elfoglalta Lubuszt, Henrik közbelépett és visszafoglalta a területet. 1230-ban újraegyesítette uralma alá egész Sziléziát, miután bekebelezte Opolét.

1217-ben a poznańi és lubuszi püspök közvetítésével egyezményt írt alá Hosszúlábú Ulászlóval, melyet 1218. május 9-én pápai bulla is megerősített. Ennek értelmében Henrik visszaadta Lubuszt és lemondott Kaliszról és más földekről, melyek Odon fia Ulászló birtoka volt. Viszonzásképpen Henrik lett a gyermektelen nagy-lengyelországi herceg örököse.

1222-1223 között részt vett a poroszok elleni kereszte hadjáratban. 1225-ben megkísérelte elfoglalni Krakkót, de fel kellett hagynia az ostrommal néhány nap múlva.

1227. november 23-án a Piast hercegek gąsawai gyűlése alatt súlyosan megsérült, amikor Odon fia Ulászló és II. Świętopełk pomerániai herceg orvul megtámadta, míg Fehér Leszek a merényletben meg is halt. Ez az esemény a lengyel trón megszerzésére irányuló küzdelem kezdetét jelentette, melynek során Henrik III. Ulászlót támogatta, aki végül is elérte célját. Amikor 1228 nyarán Mazóviai Konrád megtámadta Kis-Lengyelországot, Henrik fia, Jámbor Henrik a támadást visszaverte. A következő évben azonban Konrád sikeresebb volt, olyannyira, hogy I. Henriket fogságba is ejtette. Csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.

Henrik 1232-ben Krakkó hercege lett, feltételezhetően a sandomierzi hercegség felett is ellenőrzést gyakorolt V. Szemérmes Boleszláv nevelőjeként.

1231 tavaszán Henrik támadást indított Odon fia László ellen, aki Nagy-Lengyelországra jelentett be igényt. Az invázió sikertelenségbe fulladt. Több sikerrel járt három évvel később, amikor elfoglalta a Warta folyóig Nagy-Lengyelországot. 1234-ben fia, Henrik nyerte el a nagy-lengyelországi trónt.

1238-ban halt meg, Trzebnicában, a ciszterci kolostor templomában temették el.

Lásd még

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó: Hosszúlábú Ulászló

Lengyel uralkodó 1231 – 1238

Következő uralkodó: Jámbor Henrik