Anjou-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anjou liliomok
Károly Róbert (Képes krónika illusztrációja)

Anjou-ház mindig a Franciaország északnyugati részén elterülő Anjou tartományt birtokló család elnevezése. Öt különböző Anjou-ház fordult elő a történelemben, melyek nem mindig egymás öröksége révén nyerték el az Anjou grófjának vagy hercegének a címét, bár az uralkodóházak keveredése miatt kimutatható a közvetlen genealógiai kapcsolat közöttük. Csak a második Anjou-ház kapcsolódik közvetlenül az előzőhöz, a többi esetében mindig a francia királyi család tagjai közül kerültek ki, így azok a Capeting-dinasztia egy-egy oldalágának tekintendők. A magyar Anjou-ház (1301[1]1399[2]) a harmadik Anjou-házból származott.

Első Anjou-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Fulkó leszármazottai, akik 929-től 1060-ig uralkodtak az Anjou Grófságban. Férfi ágon II. Gottfrieddel halt ki. A második Anjou-ház az első Anjou-ház folytatása női ágon. Az első Anjou-ház csak a névadó grófságban uralkodott.

Második Anjou-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második Anjou-ház Gâtinais grófjainak háza. Ermengardnak, III. Fulkó Anjou grófja lányának és II. Gottfried húgának és II. Gottfriednak Gâtinais grófjának a fiától, III. Gottfried Anjou grófjától származik. Örökség révén megszerzik a Maine Grófságot 1110-ben, mikor V. Fulkó feleségül vette Maine grófnőjét, Eremburgát. Ebből a házassából ered az angol ág, mely Plantagenet néven vált ismertté 1154-től. V. Fulkó második házasságát Melisenda jeruzsálemi királynővel kötötte 1129-ben, amelyből a keresztény Jeruzsálemi Királyság királyai származtak egészen 1206-ig.

Az Anjou-Plantagenet királyi ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Anjou-házak családfája

1154-ben megszerezték az angol trónt, és egészen 1485-ig voltak uralmon Angliában. Az Anjou Grófságot 1204-ben vesztette el Földnélküli János. Az utolsó Plantegenet, György Warwick grófja[3] 1499. november 28-án fejeztetett le a Towerben a Tudor VII. Henrik angol király parancsára. Az Anjou-Plantagenet ház két ága, a York és a Lancaster család közötti véres háborút, amely jelentősen meggyengítette, kiirtotta az angol arisztokráciát a rózsák háborújának is hívják (az előző ág jelvénye a fehér, utóbbié a vörös rózsa volt). Végül Tudor Henrik legyőzte III. Richárdot és VII. Henrik néven elfoglalta az angol trónt. Feleségül vette a yorki hercegnőt, Erzsébetet, IV. Edward lányát.

Harmadik Anjou-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nápolyi és magyar királyi ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nápolyi (szicíliai) ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1204-ben visszaszállt a francia királyi házra az Anjou Grófság, miután a francia király, II. Fülöp Ágost mint hűbérúr megfosztotta az angol királyt a grófságtól. A Capetingek egyik oldalágából származott az I. Károly nápolyi király által alapított harmadik Anjou-ház, amely 12661435 között a nápolyi (szicíliai) királyságban uralkodott. Ennek egyik oldalága a magyarországi Anjou-ház. A harmadik Anjou-ház II. Henrik angol király és Anjou grófja révén genealógiailag is rokonságban állt a második Anjou-házzal. II. Henrik Eleonóra nevű lánya feleségül ment VIII. Alfonz kasztíliai királyhoz, és az ő lányuk volt az a Kasztíliai Blanka francia régens királyné, aki IX. Lajos francia király I. Károly nápolyi király anyja volt. I. Károly Anjou grófa így II. Henrik Anjou grófja dédunokája volt.

1246-ban Károly, az apanázsként kapott Anjou és Maine tartományok grófja, VIII. Lajos fia és Szent Lajos hetedik fivére feleségül vette Beatrix provence-i grófnőt, aki Dante kifejezésével élve „nagy provánszi hozományát” vitte e házasságba. Károly a Szentszék választása révén, mint az egyház bajnoka Itáliában Szicília királya lett 1266-ban.

I. Anjou Károly a következő címeket birtokolta: Szicília, Nápoly és Jeruzsálem királya, Akháj fejedelem, Salerno, Capua és Tarantó hercege, Anjou, Maine és Provence grófja. Szicília fölötti uralmát ugyan 1282-ben elvesztette (lásd: szicíliai vecsernye), a szicíliai király névleges címet azonban ő és utódai egészen 1373-ig használták. Az Anjou grófi 1246-tól 1290-ig birtokolták. Ekkor visszaszállt a francia koronára.

A magyar ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Árpád–Anjou kettős házasság keretében I. Anjou Károly fia, II. (Sánta) Károly (12501309) feleségül vette Máriát, IV. László magyar király testvérét. Ebből a házasságból 13 gyermek származott, akik közül Martell Károly 1292-ben felvette a "Magyarország" királya címet. Martell Károly feleségül vette Habsburg Klemenciát. Halála (1295) után egyetlen fia, a Carobertónak nevezett Károly Róbert tizenöt évi küzdelem után tehette fejére a magyar koronát, 1310-ben Székesfehérvárott. Az utolsó Anjou a magyar trónon Mária magyar királynő volt 1382-től 1395-ig, de húga Hedvig lengyel királynő csak 1397-ben mondott le a magyar trónöröklési jogáról, és vele halt ki a magyar Anjou-ház.

Negyedik Anjou-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1351-ben II. János francia király másodszülött fiára, Lajosra ruházta az Anjou Grófságot, melyet 1360-ban hercegség rangjára emelt.

Anjou hercegei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anjou-háznak nevezte magát tehát a francia Valois-dinasztia ifjabb ága is (Valois-Anjou vagy ifjabb Capet-Anjou ház), amelynek tagjai Anjou tartomány hercegei voltak (13601480). 1382-től nápolyi királyi címet is viselték, miután a gyermekeit túlélt I. Johanna nápolyi királynő 1380-ban I. Lajost Anjou hercegét örökösének nevezte ki. I. Lajos II. Károly nápolyi király és Anjou gróf ükunokája volt leányágon. A címet egészen 1435-ig csak névlegesen használták, ténylegesen csak 1435-től 1442-ig uralkodott a negyedik Anjou-ház a Nápolyi Királyságban I. René nápolyi király személyében. I. René halálával 1480-ban visszaszállt a francia koronára.

Ötödik Anjou-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. Fülöp spanyol király nyerte el a címet nagyapjától XIV. Lajos francia királytól, és bár szokás ezt az ágat hagyományosan ötödik Anjou-háznak is nevezni, ezt a nevet nem használták a spanyol Bourbonokra, hanem rájuk is a Bourbon-ház megjelölést használják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Károly Róbert első, nem hivatalos koronázásától számította uralkodását.
  2. Hedvig lengyel királynő halála, aki a magyar ágból származott.
  3. György Clarence hercege fia, valamint IV. Edward és III. Richárd angol király unokaöccse.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]