IV. Mieszko lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Mieszko
Mieszko IV.JPG

Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1210. június 9. – 1211. május 16.
Elődje I. Leszek
Utódja I. Leszek
Életrajzi adatok
Született
1132 körül
Elhunyt
1211. május 16.
Krakkó
Házastársa Ludmilla
Gyermekei Kázmér (1179–1230)
Ludmilla (?–1200 u.)
Ágnes (?–1200 u.)
Eufrozina (?–1200 u.)
Riksa (?–1239 u.)
Édesapja II. Ulászló
Édesanyja Babenberg Ágnes

IV. Mieszko[1], más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (11381211. május 16.) lengyel király. 1163-tól formálisan Szilézia társuralkodója, 1173-tól raciborzi herceg, 1177-től bytomi és oświęcimi, 1202-től opolei, 1210-től krakkói herceg.

Élete és tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mieszko Elűzött Ulászló és az osztrák Babenberg Ágnes második fia volt. Nevét nagybátyja, Öreg Mieszko fejedelem után kapta. Születésének időpontja ismeretlen, a különböző történészek a dátumot 1131 és 1146 közé teszik.

Amikor apjával együtt száműzték, idejének legnagyobb részét a Hohenstaufok szászországi nemzetségi birtokán, Altenbergben töltötte. Nevelkedett a Bamberg közelében fekvő Michaelsberg kolostori iskolájában is. Lengyelországba valószínűleg 1163-ban tért vissza testvérével, I. Boleszláv későbbi sziléziai fejedelemmel, miután a császár beavatkozott a lengyel belpolitikába és visszaadta Sziléziát, apja, Elűzött Ulászló országrészét. Nagybátyja, Göndörhajú Boleszláv azonban továbbra is embereivel megszállva tartotta Szilézia legfontosabb városait, melyeket testvérével katonai erővel kellett visszaszerezniük 1166-ban.

Raciborzi fejedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1173-1177 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1177-1202 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1202-1211 között (sárga)

Kezdetben testvérével együtt ralkodtak az országrészen, de az együttműködésük nem volt nagyon sikeres, (főleg amiatt, hogy Miszko véleménye szerint kis részt kapott kormányzásból). 1172-ben Miszko fegyveres akciót kezdett saját országrész szerzése céljából. A lázadás remekül sikerült, különösen, mivel a kalandhoz csatlakozott Opolei Jaroszláv wroclawi herceg is, és Magas Boleszláv kénytelen volt német földre menekülni. A császár ismételt beavatkozása azonban arra szorította a lázadókat, hogy tárgyalásokat kezdjenek bátyjukkal és apjukkal, melynek eredményeképpen kompromisszum született: Boleszláv visszatért Sziléziába, de Mieszkonak és Opolei Jaroszlávnak ki kellett adnia a cieszyni és raciborzi vármegyéket. Mieszko egyik első tevékenyége uralkodóként az volt, hogy feleséget keresett magának - aki a cseh Přemysl dinasztiából származó Ludmilla lett.

Bytom és Oświęcim[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1177-ben a raciborzi herceg segítséget nyújtott III. Mieszko azon törekvéséhez, hogy megszerezze a szeniorátust azzal, hogy megtámadta Magas Boleszlávot, aki a krakkói trón egyik követelője volt. A vállalkozás ezúttal is kitűnően sikerült, de Boleszláv hirtelen megjelent Krakkóban és azzal a kérelemmel fordult az új uralkodóhoz, II. Igazságos Kázmérhoz, hogy avatkozzon közbe. A megdöbbent szenior raciborzi száműzetésben találta magát és egyszerre úgy tetszett, hogy a Miszko és Igazságos Kázmér közötti háború csak idő kérdése lesz. A krakkói uralkodó azonban más utat választott: hogy megnyerje hűségét, átengedte neki Oświęcimet, Bytomot, Mikołówot, Siewierzt és Pszczynát). Magas Boleszláv is visszakapta uralmát, de át kellett engednie Konrádnak a głogówi hercegséget.

A mozgawai csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1195-ben Görbelábú Mieszko unokatestvérével Jaroszlávval együtt fegyveres rajtaütést hajtott végre Krakkón, melyben Öreg Mieszko uralkodott. A nagy-lengyelországi herceg ki akarta használni öccsének, Igazságos Kázmérnak váratlan halálát és meg akarta kaparintani a hatalmat Kis-Lengyelország felett. A krakkói és sandomierzi főurak Mikołaj vajdával az élen azonban más terveket forgattak fejükben és elhatározták, hogy támogatják Kázmér fiát, Fehér Leszeket. A fegyveres összetűzésre Jędrzejów közelében a Mozgawa folyónál került sor. A sziléziai hercegek segítségére küldött csapatok későn érkeztek a harcmezőre és akkor bukkantak fel, amikor a csata döntetlen eredménnyel véget ért. Mieszkonak azonban nem adatott meg, hogy békében hazatérjen. Váratlanul az elhagyott csatatéren feltünt Gaworek sandomierzi palatinus is és a második csata a sziléziaiak fényes győzelmével végződött. Öreg Mieszko Nagy-Lengyelországba történő korábbi visszavonulása azonban a győzelem csak presztízs nyereséget eredményezett.

Opolei herceg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1202-ben unokatestvére Jaroszláv halála után, aki opolei herceg és wrocławi püspök valamint Boleszláv testvére volt, kihasználva azokat a nehézségeket, melyekkel Szakállas Henrik a hatalom átvételekor találta magát szemben, Mieszko erővel elfoglalta az opolei hercegséget. Ez a változás tartósnak bizonyult és az opolei hercegséget a raciborzi hercegséghez csatolták.

Krakkói herceg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görbelábú Mieszko és Szakállas Henrik konfliktusára hamar feledés borult, és már a 13. század első éveiben szoros együttműködés figyelhető meg a nagybácsi és unokaöccs között. Hamarosan meg is hozta gyümölcsét Mieszko életének legnagyobb győzelmével. 1210. június 9-én III. Ince pápa egy meg nem nevezett sziléziai herceg tanácsára (ez csak Szakállas Henrik lehetett, mivel ekkor csak neki volt ilyen címe) elrendelte kiközösítés terhe mellett a szeniorátus visszaállítását. Az egész országban zavar támadt, és a gnieznoi érsek Borzykowába zsinatot hívott össze, ahol meg kívánták kísérelni a felmerült problémákat. Miszko azonban ahelyett, hogy Borzykowába ment volna, a Gryfiták nemzetséghez tartozó főurak támogatásával hadserege élén megtámadta Krakkót, amely a zűrzavar következtében teljesen kihalt. Ez azonban a herceg utolsó győzelme volt. Görbelábú Mieszko 1211. május 16-án valószínűleg a krakkói katedrálisban meghalt.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mieszko legtöbbször Raciborzban tartózkodott, ahol brakteata verésére alkalmas pénzverdét alapított. 1202-ben feleségével együtt Rybnikben apátságot alapított, melyet később fia, Kázmér átköltöztetett Czarnowąsyba, Opole mellé. Ő alapította és lett kegyura a trzebnicai, ołbin wrocławski, tynieci és miechówi kolostoroknak is, ami a raciborzi Piastok széles politikai horizontjáról tanúskodik, mivel az említett helységek, ahol a kolostorok álltak, a szomszédos hercegségekben találhatóak, gyakran olyanokban, melyeknek uralkodói Miszkoval ellentétben álltak. Mieszko halála után az opole-raciborzi hercegség fiára Kázmérra szállt. Krakkóba Fehér Leszek tért vissza.

Házassága és utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görbelábú Mieszko Lidmillával valamikor 1170-1178 között kötött házasságot. Nevéből arra következtettek, hogy Csehországból származott. Az a hipotézis él, hogy valószínűleg III. Ottó olomouci herceg és Durancija lánya volt. Durancija I. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem leánya volt.

Ebből a házasságból született gyermekei:

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

4. Ferdeszájú Boleszláv
1138. október 28.
     
    2. Elűzött Ulászló
1159. május 30.
5. Kijevi Zbiszláva
1114
       
      1. IV. Mieszko lengyel fejedelem
1211. május 16.
6. III. Lipót osztrák őrgróf
1136. november 15.
   
    3. Babenbergi Ágnes
† między 1160 és 1163 között
   
7. Waiblingeni Ágnes
1143. augusztus 24.
     
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar kiejtése: Mjesko.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Mieszko lengyel fejedelem témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
Fehér Leszek
Lengyel uralkodó
12101211
A lengyel címer
Következő uralkodó:
Fehér Leszek