IV. Mieszko lengyel fejedelem

IV. Mieszko
Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1210. június 9. – 1211. május 16.
Elődje	I. Leszek
Utódja	I. Leszek
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Silesian Piasts
Született	1132 körül
Elhunyt	1211. május 16. Krakkó
Édesapja	II. Ulászló
Édesanyja	Babenberg Ágnes
Testvére(i)	Richeza of Poland, Queen of Castile Bolesław I the Tall Konrad Laskonogi Albert of Silesia
Házastársa	Ludmilla
Gyermekei	Kázmér (1179–1230) Ludmilla (?–1200 u.) Ágnes (?–1200 u.) Eufrozina (?–1200 u.) Riksa (?–1239 u.)
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Mieszko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

IV. Mieszko, más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski); 1132 körül – 1211. május 16.) lengyel fejedelem. 1163-tól formálisan Szilézia társuralkodója, 1173-tól racibórzi fejedelem, 1177-től bytomi és oświęcimi, 1202-től opolei, 1210-től krakkói fejedelem.

Élete és tevékenysége

Mieszko Száműzött Ulászló és Babenberg Ágnes osztrák őrgrófnő második fia volt. Nevét nagybátyja, Öreg Mieszko fejedelem után kapta. Születésének időpontja ismeretlen, a különböző történészek a dátumot 1131 és 1146 közé teszik.

Amikor apjával együtt száműzték, idejének legnagyobb részét a Hohenstaufok szászországi nemzetségi birtokán, Altenburgban töltötte. A Bamberg közelében fekvő Michaelsberg kolostori iskolájában is nevelkedett. Lengyelországba valószínűleg 1163-ban tért vissza testvérével, I. (Magas) Boleszláv későbbi sziléziai fejedelemmel, miután I. Frigyes német-római császár beavatkozott a lengyel belpolitikába és visszaadta Sziléziát, apja, Száműzött Ulászló országrészét. Nagybátyja, Göndörhajú Boleszláv azonban továbbra is megszállva tartotta embereivel Szilézia legfontosabb városait, melyeket testvérével katonai erővel kellett visszaszerezniük 1166-ban.

Racibórzi fejedelem

Raciborzi fejedelemség I. Mieszko alatt 1173-1177 között (sárga)

Raciborzi fejedelemség I. Mieszko alatt 1177-1202 között (sárga)

Raciborzi fejedelemség I. Mieszko alatt 1202-1211 között (sárga)

Kezdetben testvérével együtt uralkodtak az országrészen, de az együttműködésük nem volt nagyon sikeres, főleg amiatt, hogy Mieszko véleménye szerint kis részt kapott kormányzásból. 1172-ben Mieszko fegyveres akciót kezdett saját országrész szerzése céljából. A lázadás remekül sikerült, különösen, mivel a kalandhoz csatlakozott Opolei Jaroszláv wroclawi fejedelem is, és Magas Boleszláv kénytelen volt német földre menekülni. A császár ismételt beavatkozása azonban arra szorította a lázadókat, hogy tárgyalásokat kezdjenek bátyjukkal és apjukkal, melynek eredményeképpen kompromisszum született: Boleszláv visszatért Sziléziába, de Mieszkónak és Opolei Jaroszlávnak ki kellett adnia a cieszyni és racibórzi vármegyéket. Mieszko egyik első tevékenysége uralkodóként az volt, hogy feleséget keresett magának, aki a cseh Přemysl-dinasztiából származó Ludmilla lett.

Bytom és Oświęcim

1177-ben a racibórzi fejedelem segítséget nyújtott III. Mieszko azon törekvéséhez, hogy megszerezze a szeniorátust azzal, hogy megtámadta Magas Boleszlávot, aki a krakkói trón egyik követelője volt. A vállalkozás ezúttal is kitűnően sikerült, de Boleszláv hirtelen megjelent Krakkóban és azzal a kérelemmel fordult az új uralkodóhoz, II. Igazságos Kázmérhoz, hogy avatkozzon közbe. A megdöbbent szenior racibórzi száműzetésben találta magát és egyszerre úgy tetszett, hogy a Mieszko és Igazságos Kázmér közötti háború csak idő kérdése lesz. A krakkói uralkodó azonban más utat választott: hogy megnyerje hűségét, átengedte neki Oświęcimet, Bytomot, Mikołówot, Siewierzt és Pszczynát). Magas Boleszláv is visszakapta uralmát, de át kellett engednie öccsének, Konrádnak a głogówi fejedelemséget.

A mozgawai csata

1195-ben Görbelábú Mieszko unokatestvérével, Jaroszlávval együtt fegyveres rajtaütést hajtott végre Krakkón, melyben Öreg Mieszko uralkodott. A nagy-lengyelországi fejedelem ki akarta használni öccsének, Igazságos Kázmérnak váratlan halálát és meg akarta kaparintani a hatalmat Kis-Lengyelország felett. A krakkói és sandomierzi főurak Mikołaj vajdával az élen azonban más terveket forgattak fejükben és elhatározták, hogy támogatják Kázmér fiát, Fehér Leszeket. A fegyveres összetűzésre Jędrzejów közelében a Mozgawa folyónál került sor. A sziléziai fejedelmek segítségére küldött csapatok későn érkeztek a harcmezőre és akkor bukkantak fel, amikor a csata döntetlen eredménnyel véget ért. Mieszkónak azonban nem adatott meg, hogy békében hazatérjen. Váratlanul az elhagyott csatatéren feltűnt Gaworek sandomierzi palatinus is és a második csata a sziléziaiak fényes győzelmével végződött. Öreg Mieszko Nagy-Lengyelországba történő korábbi visszavonulása azonban a győzelem csak presztízs nyereséget eredményezett.

Opolei fejedelem

1202-ben unokatestvére, Jaroszláv halála után, aki opolei fejedelem és wrocławi püspök, valamint Boleszláv testvére volt, kihasználva azokat a nehézségeket, melyekkel Szakállas Henrik a hatalom átvételekor találta magát szembe, Mieszko erővel elfoglalta az opolei fejedelemséget. Ez a változás tartósnak bizonyult és az opolei fejedelemséget a racibórzi hfejedelemséghez csatolták.

Krakkói fejedelem

Görbelábú Mieszko és Szakállas Henrik konfliktusára hamar feledés borult, és már a 13. század első éveiben szoros együttműködés figyelhető meg a nagybácsi és unokaöcs között. Hamarosan meg is hozta gyümölcsét Mieszko életének legnagyobb győzelmével. 1210. június 9-én III. Ince pápa egy meg nem nevezett sziléziai fejedelem tanácsára (ez csak Szakállas Henrik lehetett, mivel ekkor csak neki volt ilyen címe) elrendelte kiközösítés terhe mellett a szeniorátus visszaállítását. Az egész országban zavar támadt, és a gnieznoi érsek Borzykowába zsinatot hívott össze, ahol meg kívánták kísérelni a felmerült problémák megoldását. Mieszko azonban ahelyett, hogy Borzykowába ment volna, a Gryfiták nemzetséghez tartozó főurak támogatásával hadserege élén megtámadta Krakkót, amely a zűrzavar következtében teljesen kihalt. Ez azonban a fejedelem utolsó győzelme volt. Görbelábú Mieszko 1211. május 16-án valószínűleg a krakkói katedrálisban meghalt.

Családja

Mieszko legtöbbször Racibórzban tartózkodott, ahol brakteáta verésére alkalmas pénzverdét alapított. 1202-ben feleségével együtt Rybnikben apátságot alapított, melyet később fia, Kázmér átköltöztetett Czarnowąsyba, Opole mellé. Ő alapította és lett kegyura a trzebnicai, ołbin wrocławski, tynieci és miechówi kolostoroknak is, ami a racibórzi Piastok széles politikai horizontjáról tanúskodik, mivel az említett helységek, ahol a kolostorok álltak, a szomszédos fejedelemségekben találhatóak, gyakran olyanokban, melyeknek uralkodói Mieszkóval ellentétben álltak. Mieszko halála után az opole-racibórzi hercegség fiára, Kázmérra szállt, Krakkóba pedig Fehér Leszek tért vissza.

Házassága és utódai

Görbelábú Mieszko valamikor 1170-1178 között kötött házasságot az ismeretlen származású Ludmillával. Nevéből arra következtettek, hogy Csehországból származott, az a hipotézis él, hogy valószínűleg III. Ottó olomouci herceg és Durancija lánya volt. Durancija I. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem leánya volt.

Ebből a házasságból született gyermekei:

• Opolei I. Kázmér (1179–1230),
• Ludmilla (?–1200 u.),
• Ágnes (?–1200 u.),
• Eufrozina (?–1200 u.),
• Riksa (?–1239 u.).

Családfa

4. Ferdeszájú Boleszláv † 1138. október 28.
			2. Száműzött Ulászló † 1159. május 30.
5. Kijevi Zbiszláva † 1114
						1. IV. Mieszko lengyel fejedelem † 1211. május 16.
6. III. Lipót osztrák őrgróf † 1136. november 15.
			3. Babenbergi Ágnes † 1160 és 1163 között
7. Waiblingeni Ágnes † 1143. augusztus 24.

Kapcsolódó szócikkek

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó: Fehér Leszek

Lengyel uralkodó 1210 – 1211

Következő uralkodó: Fehér Leszek