I. Ulászló magyar király
| I. Ulászló | |
 |
|
| I. Ulászló egy 19. századi festményen | |
|
|
|
| Lengyelország királya | |
| Uralkodási ideje 1434. június 1. – 1444. november 10. |
|
| Koronázása | Waweli székesegyház, Krakkó 1434. július 25. |
| Elődje | II. Ulászló |
| Utódja | Interregnum (1444–1447), majd IV. Kázmér |
| Magyarország királya | |
| Uralkodási ideje 1440. május 15. – 1444. november 10. |
|
| Koronázása | Székesfehérvár 1440. július 17. |
| Elődje | Albert |
| Utódja | V. László |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Jagelló-ház |
| Született | 1424. október 31. Krakkó |
| Elhunyt | 1444. november 10. Várna |
| Házastársa | jegyese: Habsburg Anna (1432–1462) |
| Gyermekei | nem születtek |
| Édesapja | II. Ulászló |
| Édesanyja | Holszański Zsófia |
Magyarországon I. Ulászló, Lengyelországban III. Ulászló (lengyelül Władysław III Warneńczyk[1]) (Krakkó, 1424. október 31. – Várna, 1444. november 10.) Jagelló-házból származó magyar király és III. Ulászló néven lengyel király is. Lengyelországban 1434. június 1-jétől, Magyarországon 1440. július 17-étől haláláig uralkodott. Apja II. Ulászló lengyel király, a Jagelló-ház első jelentős uralkodója, anyja II. Ulászló negyedik felesége, Holszański Zsófia volt.
Tartalomjegyzék |
Lengyelország királya [szerkesztés]
Ulászló elsőszülött fiúként, II. Ulászló uralkodásának 38. évében született, ezért apja azonnali lépéseket tett a trónöröklés biztosítására, de 1431-ig apjának a második, Cillei Annával kötött házasságából született lánya Hedvig hercegnő volt a trónörökös, hiszen Ulászló herceg nővére III. Kázmér lengyel király dédunokájaként tartott igényt a lengyel trónra, míg Ulászló herceg nem volt a lengyel királyi ház, a Piast-dinasztia leszármazottja. II. Ulászló uralkodása idején Lengyelország Kelet-Európa egyik vezető hatalmává vált, ugyanekkor erre az időszakra esik a lengyel főpapság és főnemesség megerősödése is, így Ulászlónak őket kellett megnyernie célja eléréséhez. Évekig tartó kötélhúzás kezdődött a király és nemessége között, és végül az 1430-ban Jedlniában tartott tárgyalások alkalmával a nemesség újabb privilégiumokat csikart ki magának. Az 1433-ban Krakkóban szentesített törvények drámaian csökkentették a lengyel király hatalmát, többek között a király a nemesség jóváhagyása nélkül nem verethetett új pénzt és a nemeseknek jogukban állt gyűléseik alkalmával a király jelenléte nélkül is intézni az ország ügyeit. Az engedmények megtették hatásukat, mert II. Ulászló halála (1434. június 1.) után fiát III. Ulászló néven Krakkóban lengyel királlyá koronázták. III. Ulászló ekkor még kiskorú volt, ezért a tényleges hatalmat a királyi tanács és elsősorban a nagy befolyással rendelkező krakkói püspök, Zbigniew Olesnicki gyakorolta. Ulászlót 1438 decemberében ismerték el felnőtt korú uralkodónak.
Magyar királlyá koronázása [szerkesztés]
Magyarországon Albert király 1439. október 27-ei halála utat nyitott a nemzeti és udvari pártok trónharcaihoz. Két jelentős párt alakult ki. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy Albert még meg sem született fiúutódja – a későbbi V. (Utószülött) László – kerüljön a magyar trónra. A nagyobb erőt képviselő és a pápa által is támogatott németellenes párt úgy vélekedett, hogy a fenyegető török veszély miatt az ország kormányzását nem lehet egy csecsemőre bízni, ezért Ulászló magyar királlyá koronázását szorgalmazták. 1440. január 1-jén a budai országgyűlés Ulászlót választotta[2] magyar királlyá. A magyar történelemben ez volt az első alkalom, hogy a köznemességnek döntő szava volt a királyválasztásban. Ulászló királyságát feltételekhez kötötték. Ezek szerint Ulászlónak a koronázás előtt köteleznie kellett magát, hogy visszaadja Magyarországnak a még Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat, hogy védelmezni fogja Magyarországot a töröktől, továbbá feleségül veszi Luxemburgi Erzsébet királynét.
Ulászló május közepén érkezett Budára, azonban akkorra a magyarországi jogi helyzet gyökeresen megváltozott. 1440. február 22-én Komáromban megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László, akit a Visegrádról titokban elvitt Szent Koronával 1440. május 15-én királlyá koronáztak.[3] Ulászló azonban nem volt magyar király, mert magyar király az, akit a Szent Koronával (egyéb kritériumok közt) koronáznak meg. Az Ulászló-párti nemesek 1440. június 29-én érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását és a börtönnel megfenyegetett Szécsi Dénes közreműködésével, egy alkalmi koronával[4] 1440. július 17-én szerintük királlyá koronázták Ulászlót. Az országnak tehát két koronás királya volt, ami polgárháború kezdetét jelentette.
Polgárháború [szerkesztés]
Az V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és – a közben megkötött béke ellenére – gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget. Ulászló hívei között volt az egyik leggazdagabb magyar főúr, Újlaki Miklós továbbá a bárói családok közül a Rozgonyi, a Hédervári és a Pálóczy. Ebben az időszakban indult Hunyadi János szörényi bán felfelé ívelő karrierje, aki a kezdetektől Ulászlót támogatta.
V. László és Erzsébet mellett Cillei Ulrik, horvát és szlovén bán és a Garai család állt. Erzsébetnek sikerült megnyernie támogatónak Jan Giskra cseh zsoldosvezért, aki 1440-ben már Észak-Magyarország tekintélyes részét uralma alatt tartotta, és tizezer fős hadserege Erzsébet fegyveres erejének jelentős részét alkotta. Giskra északi hadműveleteivel gyakorlatilag elvágta Ulászló kapcsolatát Lengyelországgal. A belháború egyetlen jelentős csatáját 1441. január elején Bátaszék mellett vívták, ahol a Hunyadi János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan szorították vissza a Habsburg-barát erőket, csak Giskra erőit nem sikerült kiszorítani felső-magyarországi állásaikból. Mivel az elhúzódó harcok nem hoztak eredményt, a felek 1442. december 14-én békét kötöttek. A fegyverszünet megkötése után öt nappal Erzsébet királyné meghalt.
Törökellenes harcok [szerkesztés]
A belháborúkban szerzett érdemei elismeréseként Ulászló 1440 végén erdélyi vajdává, temesi ispánná és Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki Hunyadi Jánost. Hunyadi ezzel a törökellenes harc teljes frontszakaszának parancsnoka lett. 1443 őszén Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez. A jelentős győzelmek felébresztették a törökök elleni döntő csapás reményét. A II. Murád szultánnal 1444. június 12-én Drinápolyban kötött, számunkra igen előnyös béke ellenére az Ulászló és Hunyadi János vezette keresztény had 1444. szeptember 22-én támadást indított a törökök ellen. A béke ugyanis fizikailag lehetetlen feltételeket tartalmazott a törökökre nézve, például minden átadásra kerülő várat nyolc napon belül kellett volna kiüríteni, és ezt a törökök nem is tudják teljesíteni. II. Murád azonban a vártnál gyorsabban reagált, és 1444. november 10-én a várnai csatában döntő vereséget mért a támadókra. A csatában életét vesztette Ulászló király is.
A király holttestét nem találták meg, a török krónikák szerint levágták a fejét és közszemlére tették. Pietro Ransano krónikás szerint a király a combján és karján kapott sebet, és arról tudósít, hogy egyesek szerint túlélte a csatát. Ennek alapján és más utalások miatt időnként felkapott témává válik, hogy Ulászló tovább élt, és Cipruson keresztül Portugália partvidékére utazott, ahol aztán leélte életét, megnősült, és húsz évvel később halt meg.
.svg)
Emléke Bulgáriában [szerkesztés]
Várna legfontosabb körútját I. Ulászlóról nevezték el (Bulevard Vladislav Varnenchik), második legnagyobb körútját Hunyadi Jánosról (Bulevard Jan Hunyad). I. Ulászló emlékére pedig 1924-ben mauzóleum-emlékparkot alapítottak, ahol felállították a király jelképes síremlékét (kenotáfiumát).
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Ez a melléknév várnait jelent, nem egykorú ragadványnév, hanem a halál helye
- ↑ Az országgyűlés után magyar bárókból álló küldöttség indult Krakkóba, amely 1440. március 8-án egyezett meg Ulászlóval a magyar királlyá koronázás feltételeiről, ezért Ulászló megválasztásának napját sokszor ezzel a dátummal adják meg.
- ↑ V. László koronázása formailag a magyar szokásjog mindhárom feltételének megfelelt: Székesfehérvárott, a magyar Szent Koronával és Szécsi Dénes, esztergomi érsek közreműködésével történt. A Szent Koronán kívül a többi koronázási jelvény hiányzott, de ez nem befolyásolta a koronázás érvényét.
- ↑ Az alkalmi korona a Szent István székesfehérvári ereklyetartójáról leszerelt korona volt.
Családfa [szerkesztés]
| Olgierd sz. kb. 1296. † 1377. május |
Julianna Twerska sz. 1320-ban vagy később † 1392 tavasza |
Andrzej Holszański | Aleksandra Drucka | ||||||||||
| II. Ulászló sz. kb. 1351. † 1434. VI. 1. |
Zofia Holszańska sz. kb. 1405. † 1461. IX. 21. |
||||||||||||
| I. (III.) Ulászló sz. 1424. X. 31. † 1444. XI. 10. |
|||||||||
Felhasznált források [szerkesztés]
- Stanislaw A. Sroka: I. Ulászló (In.: Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó – 2003, ISBN 963-9441-58-9)
- Révai nagy lexikona
- Bertényi Iván: A magyar korona története, Kossuth Könyvkiadó – 1986, ISBN 963-09-2563-X
- Engel Pál: A váradi hamis béke (História 1995/4)
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Albert |
|
Következő uralkodó: V. László |
| Előző uralkodó: II. Ulászló |
|
Következő uralkodó: IV. Kázmér |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
