Grandpierre K. Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grandpierre K. Endre
Grandpierre K. Endre.jpg
1966-ban
Élete
Született 1916. október 6.
Hódság
Elhunyt 2003. július 17. (86 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Felesége Rideg Erzsébet
Gyermekei Grandpierre Attila
Grandpierre Károly
Pályafutása
Írói álneve Kolozsvári Endre, Kolozsvári Grandpierre Endre
Jellemző műfaj(ok) ismeretterjesztő, költészet, tudományos
Alkotói évei 1961-2003
Első műve 1961 – Az ördög apostolai
Fontosabb művei 2011 – Történelmünk Központi Titkai
Kiadói Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó
Hatása Grandpierre Atilla
Grandpierre K. Endre weboldala

Grandpierre K. Endre (Hódság, 1916. október 6.Budapest, 2003. július 17.)[1] író, költő, történész, magyarságkutató. Fia Grandpierre Attila csillagász, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa, zenész, valamint Grandpierre Károly festőművész.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Az igazságot még akkor is el kell fogadni, ha az a magyaroknak kedvez.”

– Grandpierre K. Endre[2]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kossuth Grandpirre Károlynak dedikált fotója

Ősei svájciak voltak dédapáig (Charles Grandpierre) bezárólag, aki onnan került át Kolozsvárra, ahol nyelvtanításból élt, majd az 1848-49-es szabadságharcban Kossuth Lajos jobbkezeként, valamint tanácsadójaként működött közre.[3] Fia 1839-ben Károly néven látta meg a napvilágot. Élete folyamán részt vett az olasz szabadságharcban. Később rabként Kufstein várbörtönébe került. 1891-ben Budapesten hunyt el.[4] Az ő egyik fia volt Dr. Grandpierre Károly (1869-1942) a jogász végzettségű járásbíró (1909. április 25-én nevezték ki a felvinci járásbírósághoz[5]), aki mivel Trianon után Erdélyben magyarnak vallotta magát elvesztette birtokait valamint állását és ezért napszámosként dolgozott. Munkája mellett költőként is elismert volt. Sok gyermeke született, köztük Grandpierre K. Endre a délvidéki Hódságban, 1916. október 6-án.[6]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1946-ban házasodott meg. Első feleségétől, Rideg Erzsébettől két fia született. 1949-ben a festőművész Grandpierre Károly[7] (1949[8]) és a csillagászként doktorált, de zenészként is tevékeny Grandpierre Attila (1951[9]). Második feleségének neve Török Júlia.[6]

Tanulmányai és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal korában futóként az ifjúsági korosztályban országos bajnok volt. 1944-ben Budapesten a németek ellen harcolt.[10]

Történelem szakon szerzett oklevelet az ELTE bölcsészkarán.[11]

Irodalmi pályáját költőként kezdte. Az 1956-os forradalom alatt Fogadalom című verse elhangzott angol rádióban.[6]

A történelem fehér foltjainak szenvedélyes kutatójaként vált ismertté. A marxista történelemtanítás érájában gyakran ütközött falakba. Az ötvenes években leginkább csak gyermekkönyveit, ifjúsági regényeit (Jégtündér,[12] Találós kérdések, Szegénylegény és levélmenyasszony,[13] a Zrínyi Miklós ifjúságáról szóló Az ördög apostolai,[14] a Zrínyi meggyilkoltatását bizonyító Fekete hóesés[15]) adták ki.

A „Fekete hóesés”-ben bebizonyította, hogy Zrínyit nem az – egyébként növényevő – vadkan, hanem egy felbérelt orgyilkos ölte meg. Ezután minden műve tiltólistára került.

Többek között Grandpierre K. Endrének érdemei közé tartozik az is, hogy a magyarság Kárpát-medencei őshonos mivolta ma a köztudat jó részében jelen van. Ezt a közvetlenül László Gyula 1978-as „kettős honfoglalás” elmélete után közzétett Tarih-i Üngürüsz ismertetésével érte el 1979-ben.[16][17] Az ősgesztával kapcsolatosan szintén az ő érdeme, hogy az egy évszázad után mindenki által olvashatóvá vált. Ezt a Minisztériummal folytatott levelezésével, valamint az ősgesztáról szóló, az országos közvéleményt felcsigázó, nagyhatású tanulmányával vívta ki. Korábban Vámbéry Ármin és Budenz József is ismertette már a Tárih-i-Üngürüszt az 1860-as években, azonban Grandpierre K. Endre volt az, aki elsőként felismerte, hogy az Árpád korában íródott ősgeszta a legkorábbi ősgesztánk. Emellett azt is felismerte, hogy az írás a Csodaszarvas monda eddig nem ismert változatait, továbbá a magyarság őshonosságának és a tízezer év alatt újra és újra visszaköltözésének bizonyítékait is tartalmazza.[18][19]

Az ősgeszta feltárása után a Magyar Nemzeti Egyházat próbálta újjáéleszteni, de a magyar Cégbíróság a bejegyzéshez nem járult hozzá, ehelyett a Megyeri Keresztény Egyház néven lett volna hajlandó az egyházat bejegyezni.[6]

Tanácsaival, javaslataival segítette a Rituális Színházat, amely Kirsten Delholm kezdeményezésére alakult meg.[20]

2003. július 17-én hunyt el Budapesten,[21] sírja a Farkasréti temetőben található.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 után több történelmi, őstörténelmi könyve is megjelent. Később posztumusz műként még további három, amelyek a magyar történelem központi titkait először fedezték fel és fejtették meg.

2000-ben

Sorozat formájában megjelent írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarok titkos története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1991 – Királygyilkosságok / Hogyan haltak meg a magyar királyok?[22]
  • 1993 – A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj nagy elárultatása[23]
  • 1997 – Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása (a Fekete hóesés 2. kiadása)[24]

Magyar ősidők csodálatos mondái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1998 – Magyar ősidők csodálatos mondái / Kővárból kiáltó asszony[25]
  • 1998 – Rögbe rejtett Isten kardja / Régi rege róla[26]

További tudományos művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1989 – Lajos király három halála és négy temetése[27]
  • 1990 – Aranykincsek hulltak a Hargitára (Magyar titkok sorozat – A magyarok eredete a Tarih-i Üngürüsz tükrében[28])[29]
  • 1994 – Miként menthető meg a magyar nemzet?[30]
  • 1995 – Üzenet és titok /Szellemi szabadságharcunk kézikönyve 1.[31]
  • 1996 – Mióta él nemzet e hazán / Őshazakutatás II/B[32]
  • 1996 – Vészkiáltás Fenyegetett Magyar Hazánkért / Szellemi szabadságharcunk kézikönyve 2.[33]
  • 1998 – Anonymus titkai nyomában[34]
  • 2005 – Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében?[35]
  • 2006 – Atilla és a hunok / A szkíta-hun-magyar folytonosság (Társszerző: Grandpierre Attila)[36]
  • 2011 – Történelmünk központi titkai – Magyar ősvallás – Őshaza: Kárpát-medence – Árpád nagykirály (az előszót Grandpierre Attila írta)[37]

Szépirodalmi művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1961 – Az ördög apostolai[14]
  • 1970 – Fekete hóesés[15]
  • 2013 – Apám szíve dobog bennem – Titokfejtő Kft., Budapest[38][39]

Verseskötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1989 – Kiegészítések...[40]
  • 1989 – Erdély ereklyéi emlékeztetnek engem[41]
  • 1999 – Szent éhség[42]

Egyéb közreműködései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Élet és Irodalomban a Zöldi László és Perjés Géza hadtörténész beszélgetésben (A történetírás: művészet címen jelent meg) olvasható a következő kritika: „Az ördög apostolai minden ízében felülmúlja a hasonló témájú alkotásokat, és a legjobb magyar történelmi regények közé tartozik.”[44]

Bakay Kornél szerint méltán foglalhatna helyet a magyar történészek díszpáholyában [45]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata 1949
  • Szabadság Érdemrend
  • A Szocialista Kultúráért 1954
  • A Szocialista Munkáért Érdemérem 1954
  • A Munka Érdemrend arany fokozata 1976


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Életrajzi adatok a Petőfi Irodalmi Múzeumban
  2. Magyarok Világszövetsége – Sajtószolgálat
  3. Interjú Grandpierre Attilával
  4. Vasárnapi Ujság - 38. évfolyam, 36. szám, 1891. szeptember 6.
  5. Magyar Országos Levéltár
  6. ^ a b c d Magyarságtudományi füzetek 9.: Grandpierre K. Endre, a titokfejtő történész és kozmikus gondolkodó
  7. Grandpierre Károly az Alternatív Közgazdasági Gimnázium oldalán
  8. Életrajzi adatok a Petőfi Irodalmi Múzeumban
  9. Életrajzi adatok a Petőfi Irodalmi Múzeumban
  10. Gazsi (1972), 335. old.;
  11. Metz Katalin: Grandpierre K. Endre emlékére
  12. A Jégtündér című könyv az KönyVár adatbázisában
  13. Szegénylegény és levélmenyasszony című könyv az antikvarium.hu-n
  14. ^ a b Az Az ördög apostolai című könyv az antikvarium.hu-n
  15. ^ a b A Fekete hóesés című könyv az antikvarium.hu-n
  16. Grandpierre K. (1979/12), 1952-1969. old.;
  17. Bognár József: A titokfejtő titka. Magyar Demokrata, 2003, 32. szám
  18. Grandpierre K. (1995), 18-54. old.;
  19. Grandpierre K. (1996), 77-168. old.;
  20. Dudich (2011), 101. old.;
  21. Haláláról a kisalföld.hu-n
  22. A Királygyilkosságok / Hogyan haltak meg a magyar királyok? című könyv az antikvarium.hu-n
  23. Az A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj nagy elárultatása című könyv az antikvarium.hu-n
  24. A Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása című könyv az antikvarium.hu-n
  25. A Magyar ősidők csodálatos mondái / Kővárból kiáltó asszony című könyv az antikvarium.hu-n
  26. A Rögbe rejtett Isten kardja / Régi rege róla című könyv az antikvarium.hu-n
  27. A Lajos király három halála és négy temetése című könyv az antikvarium.hu-n
  28. Nagy Tibor interjúja Grandpierre Atillával a Magyarságtudományi Intézet oldalán (megjelent az Arany Tarsoly folyóirat 2008. június 1-i számának 48-52 oldalán)
  29. Az Aranykincsek hulltak a Hargitára című könyv az antikvarium.hu-n
  30. A Miként menthető meg a magyar nemzet? című könyv az antikvarium.hu-n
  31. Az Üzenet és titok / Szellemi szabadságharcunk kézikönyve 1. című könyv az antikvarium.hu-n
  32. A Mióta él nemzet e hazán című könyv az antikvarium.hu-n
  33. A Vészkiáltás Fenyegetett Magyar Hazánkért / Szellemi szabadságharcunk kézikönyve 2. című könyv az antikvarium.hu-n
  34. Az Anonymus titkai nyomában című könyv az antikvarium.hu-n
  35. Az Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében? című könyv az antikvarium.hu-n
  36. Az Atilla és a hunok / A szkíta-hun-magyar folytonosság című könyv az antikvarium.hu-n
  37. A Történelmünk központi titkai – Magyar ősvallás – Őshaza: Kárpát-medence – Árpád nagykirály című könyv a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ adatbázisában
  38. [1]
  39. [2]
  40. A Kiegészítések... című könyv az antikvarium.hu-n
  41. Az Erdély ereklyéi emlékeztetnek engem című könyv a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ adatbázisában
  42. A Szent éhség című könyv a Könyvtár.hu adatbázisában
  43. A csehek Magyarországon című könyv a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ adatbázisában
  44. Élet és Irodalom (1977 február 26), 7. oldal
  45. Bakay: Kolozsvári Grandpierre Endre, Anonymus titkai nyomában – Szemle. Könyvkritika. 1998, 93-94. o.).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre K. Endre témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]