Grandpierre K. Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grandpierre K. Endre
1966-ban
1966-ban
Élete
Született 1916. október 6.[4][5]
Hódság[4][5]
Elhunyt 2003. július 17.[5] (86 évesen)
Budapest[5]
Nemzetiség magyar
Felesége Rideg Erzsébet
Gyermekei Grandpierre Károly
Grandpierre Attila
Pályafutása
Írói álneve Kolozsvári Endre
Kolozsvári Grandpierre Endre
Titokfejtő Grandpierre
Grand Pierre
Jellemző műfaj(ok) ismeretterjesztő, költészet, tudományos
Alkotói évei 1961-2003
Első műve 1961 – Az ördög apostolai[Mj. 1]
Fontosabb művei 2011 – Történelmünk Központi Titkai
Kiadói Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó
Hatása Grandpierre Atilla
Grandpierre K. Endre weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre K. Endre témájú médiaállományokat.

Grandpierre K. Endre (Hódság, 1916. október 6.Budapest, 2003. július 17.) történelemkutató, író, költő, gondolkodó, akinek tevékenysége kiterjed a történelemkutatásban az emberiség Aranykorától a legújabb korig, matematikai és logikai módszerek bevezetésével; a filozófiában a tudatkutatástól a logika filozófiájáig, a valláskutatásban a magyar ősvallás történelmi alapjainak feltárásáig. Amíg korunkban a magyarság ezeréves történelméről beszélnek, addig Grandpierre K. Endre munkássága kiterjed az emberré válás korától, az Aranykortól a máig és a magyarság jövőjének történelmi-jogi-logikai megalapozásáig.

Közvetlenül László Gyula 1978-as „kettős honfoglalás” elmélete után tette közzé a Tárih-i-Üngürüsz ismertetését (1979-ben). Érdemei közé tartozik az is, hogy hogy a Tárih-i-Üngürüsz évszázados lappangás után mindenki által olvasható lett, hiszen ő küzdötte ki a minisztériummal folytatott levelezésével és nagy hatású tanulmányával a Tárih-i-Üngürüsz megjelenését. Bár a Tárih-i-Üngürüszt az 1860-as években Vámbéry Ármin és Budenz József is ismertette, ő az első, aki kijelentette, hogy ez a magyarok legkorábbi ősgesztája Árpád fejedelem korában íródott, és a Csodaszarvas monda eddig nem ismert változatait, a magyarság őshonosságának és tízezer éveken át újra és újra visszaköltözésének bizonyítékait tartalmazza.[6]

Fia Grandpierre Attila csillagász, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa, zenész, valamint Grandpierre Károly festőművész.[7]

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kossuth Grandpierre Károlynak dedikált fotója

Ősei francia hugenotta nemesek voltak, és Szent Bertalan éjszakáján, 1572. augusztus 23-án menekültek el Párizsból Svájcba, Genf kantonba.[8] A családi legenda szerint Franciaországban jelentős szerepet játszottak, többen közülük püspökök voltak. Svájcban egyikük (Louis Grandpierre) köztársasági elnök volt,[9] egy másikukról (Ernst Grandpierre) pedig egy hibrid rózsát neveztek el az 1900-as évek elején.[10][3]

Charles Grandpierre – talán a napóleoni háborúk idején Magyarországra vetődött egyik ősének hatására – 1826–27-ben egész Európát végiglátogatta (útlevele tanúsága szerint járt Kölnben és Hamburgban is) és végül Magyarországon telepedett le, ahol nemsokára kitört a magyar szabadságharc. A Svájcból, pontosabban Genf kantonjából idetelepült Charles (aki később magyarosította nevét Grandpierre Károlyra), már magyarként szerzett érdemeket: Kossuth írnoka és tanácsadója volt, nagy tudományú, több nyelven beszélő tudósként írtak róla.[8] A magyar szabadságharc leverése után a szabadsághoz ragaszkodó honvédként Olaszországba ment, ahol Garibaldi tisztjeként fiával és még egy másik Grandpierre-rel is együtt harcolt.[3] Ez a fia, a már 1839-ben született Grandpierre Károly, Grandpierre K. Endre nagyapja, aki igazi „rebellis” volt, és nem csak az 1859-es olasz szabadságharcból vette ki részét, de a kufsteini várbörtönt is megjárta.[7] Később Pesten posta- és távírótanácsos,[11] valamint a távírdai igazgatóság titkára lett.[12] Érdemei elismeréséül a Grandpierre család nemesi címet és birtokot kapott Kolozsvár környékén, innen ered nemesi címük és Kolozsvári előnevük.[3] 1891-ben Budapesten halt meg, életének 52. évében.[12] Az ő fiaként 1869-ben született dr. Grandpierre Károly,[7] akit 1909. április 25-én neveztek ki a járásbírónak a felvinci járásbíróságra.[13] Mivel Trianon után Erdélyben magyarnak vallotta magát és nem akarta letenni az esküt a románoknak, elvesztette birtokait valamint állását. Ezután napszámosként dolgozva próbálta családját eltartani. Felesége zongoratanárnő volt. Tizenhárom gyermekük született.[3]

Fiatalkora, tanulmányai, családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonaképe 1943-ból

Grandpierre K. Endre (anyakönyvi nevén Kolozsvári Grandpierre Endre) 1916-ban született Hódságban, a Délvidéken,[5] ahol akkoriban édesapja dolgozott. Már ötéves korában kivívta, hogy iskolába járhasson. Nem csak szellemi képességeivel, hanem testi erejével, gyorsaságával és fellépésével is hamar kitűnt társai közül. Kitűnő futó volt, atléta-alkat, így az ifjúsági korosztályban futó-atléta országos bajnok lett (családjában nem volt ritka a jó sportteljesítmény: Grandpierre Miklós – később Kolozsvári Miklós – több atlétikai bajnokságot is nyert magasugróként, és Óbudán utcát neveztek el róla. Grandpierre Csaba pedig 21 évesen, 1974-ben országos bajnokságot nyert 50 km-es gyaloglásban.[3]).[14]

Testvérei közül különösen Károly állt közel hozzá, aki szintén írt verseket, valamint az országos bajnok magasugró, Miklós. 1944-ben Budapesten fegyverrel harcoltak a németek ellen a magyar szabadságért. Ebben a harcban esett el legkedveltebb testvére Grandpierre Károly.[7] Amikor a szovjetek beérték és felszólították őket, hogy álljanak át a szovjetek oldalára, visszautasították azzal, hogy ők a magyar szabadságért harcoltak. A II. világháború után elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, ahol a Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szakán szerzett diplomát.[3]

Rideg Erzsébettel 1946-ban kötött házasságából[3] két fia született: Grandpierre Károly (festőművész),[15] és Grandpierre Atilla (csillagász, zenész, író).[16] Elvált, második felesége Török Júlia volt.[3]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben

Költőként kezdte pályáját, 1956-ban, a forradalom alatt Fogadalom című verse elhangzott az angol rádióban, azonban nem volt azok között az irodalmárok között, akik nyílt levélben tiltakoztak az ellen, hogy az ENSZ Közgyűlése megtárgyalja a világszervezet – úgynevezett – ötös bizottságának jelentését az 1956-os forradalmat követő megtorlásokról.[17][7]

Ezután a történelem alapkérdései felé fordult. Pályafutásában jelentős szerepet játszottak barátai. Megismerkedett Majtényi Zoltánnal, aki a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozott, és nagy tisztelője és segítője volt. Neki köszönhetően jelentek meg kisebb könyvei: a Jégtündér (1957), a Találós kérdések (1959), és a Szegénylegény és levélmenyasszony (1961). Ezeket a munkákat követte 1961-ben első nagyszabású műve, Az ördög apostolai (1962).[3]

A könyv, bár sikeres volt, mégis kilenc évbe telt, amíg megjelenhetett, következő nagy műve, a történelmi kriminalisztika megteremtője, a Fekete hóesés (1970). Ebben, a több mint 100 oldalon át folyó szigorú logikai oknyomozással, a kordokumentumok alapján igyekezett bizonyítani, hogy Zrínyi Miklós, költő és hadvezér halálát nem a vadkan okozta, hanem a Habsburgok gyilkoltatták meg. Bár egy kritikában kötelező olvasmánynak ajánlották, a történelmi-politikai gyilkosság leleplezésével ismét feketelistára került. Egy újabb barátság biztosított megjelenési lehetőséget: Kiss Dénes, a Népszava munkatársa, tisztelőjeként elérte, hogy legalább versei, kisebb írásai napvilágot láthassanak[3] 1979-ben mégis egészen rendkívüli munkával jelentkezett a Kortárs című folyóiratban: az „Árpád-nagykirály kori ősgeszta”, a Tárih-i-Üngürüsz hosszú idő után első ismertetésével és egyedülálló tanulmányával. Elsősorban kutatásainak, és a minisztériummal folytatott kitartó levelezésének köszönhetően, sokéves közéleti küzdelem után látott először napvilágot magyarul, 1982-ben.

Jogelméleti felismerése, hogy az igazsághoz való jog minden más jognál alapvetőbb.[18] Kapcsolatban állt Oláh Imrével, Orbán Dezsővel, és sok más magyar őstörténésszel, mégis önmagára utalva, önállóan, egymagában dolgozott. Munkássága évtizedei alatt megalkotta a Magyarság Központi Titkai, a Magyar Ősidők Mondái, és a Magyarok Titkos Története sorozatokat, amelyeket igyekezett a magyarság fontos útmutatóinak rangjára emelni a széles köztudatban.[19]

1989-ben jelent meg Lajos király három halála és négy temetése című oknyomozó tanulmánykötete. Ezt követte az Aranykincsek hulltak a Hargitára (1990), majd a Királygyilkosságok (1993). Kiemelkedik életművéből a Történelmünk Központi Titkai sorozat megjelent 11 füzete (1996; egy könyvben kiadva 2011-ben), az Anonymus gesztájának jelentőségét először megvilágító Anonymus titkai nyomában (1998), a Déva várához fűződő mondakört feltáró Kővárból kiáltó asszony / A Magyar Ősidők Csodálatos Mondái (1998), és az Isten kardja mondakörét bemutató és titkait megfejtő Rögberejtett Isten kardja (1998). Huszonöt történelmi, őstörténelmi könyve jelent meg 1989 után, majd két poszthumusz műve, az Atilla és a hunok (2006) és a Történelmünk központi titkai (2011). Munkái révén új történelemkutatási módszertant honosított meg, a természettudományok, a matematika és a logika alkalmazása alapján.[3] Könyveit, tanulmányait, a magyar őstörténelem kutatásában elért eredményeit elsőrangúnak ítélik. Ezt jelzi az a tény is, hogy többször hívták Észak-amerikai előadókörútra. Társadalmi tevékenysége is igen jelentős volt: ő vetette fel a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság újraalakulásának időszerűségét, és kezdte el Kiss Dénessel újjászervezését. Emellett útjára indította a Magyar Védőkar Mozgalmat is. A magyar nemzeti ősvallás történelmi alapjainak feltárása után megpróbálta újjáéleszteni a Magyar Nemzeti Egyházat, ám ennek bejegyzéséhez a magyar Cégbíróság nem járult hozzá, csak Megyeri Keresztény Egyház elnevezéssel. Hat oldalas terv alapján kezdeményezte a Magyar Ősidők Várának felépítését. Tanácsaival, javaslataival segítette a Rituális Színházat is, amely Kirsten Delholm kezdeményezésére alakult meg.[20][3]

Nemcsak a történelmi téren alkotott, hanem a természettudományban, a filozófiában, a kultúrtörténelemben, a költészetben, a szépirodalomban és a festészetben is. Költői tevékenységét a kortárs magyar költők, írók közül sokan kiemelkedőnek értékelték (Kiss Dénes; Fodor András; Bella István; Majtényi Zoltán). Egyik versét (Magyar mesehősök) a Misztrál zenekar megzenésítette.[21][7][19]

Az igazságot még akkor is el kell fogadni, ha az a magyarságnak kedvez.
– Grandpierre K. Endre[22]

Részt vett a „Collective Consciousness” (Közösségi tudati erőterek) nemzetközi kutatócsoport munkájában, amelynek két Nobel-díjas tagja is volt. Ennek keretében részletes kutatási tervet dolgozott ki a kozmikus és közösségi erőterek szerepének vizsgálatára az élet, a tudat és az ember kialakulásában és evolúciójában (Kutatási Terv, 1996), amelynek egy része angol nyelvű szakfolyóiratban is napvilágot látott..[23]

Természettudományos munkásságában a tudatkutatás mellett éppúgy szerepet játszott a Nap-kutatás, mint a kozmológia, az evolúció elmélete, az elméleti biológia és az elméleti fizika. Az általa felismert elv, a világegyetem anyagi megvalósulását irányító elv az elemi, kölcsönös érzékelés elve. Az anyagi világegyetem, a biológiai létezés, az ember és az ember által létrehozott szervezetek mind kölcsönhatások következményei. Kimondta, hogy a kölcsönhatások elsődlegesek az anyaghoz képest, s hogy a kölcsönhatások kozmikus törvénye érzékelést, együttműködést, elemi és természetes kölcsönösséget jelent, és az egész világegyetem öntevékeny, titáni szerveződés, önkéntes csoportosulás révén fejlődik az érzékelés elemi és mindent átható elve alapján. Mindemellett jelentős nyelvészeti, társadalom-elméleti, filozófiai és egyéb természettudományos kutatásokat is folytatott.[19]

2003. július 17-én hunyt el Budapesten,[24] sírja a Farkasréti temetőben található.[25][Mj. 2]

Műveinek jegyzéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi regény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ördög apostolai / Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ifjúságáról, Kolozsvári Endre néven, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1962) [26]
  • Az ördög apostolai - Zrínyi Miklós ifjúsága, Az 1962-es mű újrakiadása, Titokfejtő Könyvkiadó. 978-963-7707-07-0 (2014) [27]

Oknyomozó történelmi könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Dr. Czennerné Wilhelmb Gizella: Fekete hóesés / Nyomozás háromszáz év távolából egy történelmi gyilkosság felderítésére hiteles kordokumentumok elemzése alapján és a két Zrínyi Miklós élete. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1970) [28]
  • szerk.: Majtényi Zoltán: Lajos király három halála és négy temetése / Történelmi oknyomozás, Kolozsvári G. Endre néven, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. ISBN 963-11-6536-1 (1989) [29]
  • szerk.: Mátyás István: Aranykincsek hulltak a Hargitára / A magyarok eredete: a Tarih-i Üngürüsz tükrében, Magyar titkok sorozat, Népszava Kiadó Vállalat. ISBN 963-323-008-X (1990) [30]
  • szerk.: Barcsik Géza–Mészáros Szilvia–Gerényi Gábor: Királygyilkosságok / Hogyan haltak meg a magyar királyok?, Magyarok Titkos Története sorozat, Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó. ISBN 963-7707-00-x (1991) [31]
  • A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj nagy elárultatása, Magyarok Titkos Története sorozat 3. rész, Titokfejtő Kiadó. ISBN 963-7708-00-X (1993) [32]
  • Miként menthető meg a magyar nemzet?. Titokfejtő Könyv- és Lapkiadó. ISBN 963-7707-02-6 (1993) [33]
  • szerk.: Grandpierre K. Endre: Üzenet és titok: szellemi szabadságharcunk kézikönyve, Védőkar füzetek sorozatban, Titokfejtő Könyv- és Lapkiadó Kft.. ISBN 963-7707-07-7 (1993) [34][35]
  • szerk.: Kolozsvári Grandpierre Endre –Pap-Nemes János: Vészkiáltás / Fenyegetett Magyar Hazánkért - Szellemi szabadságunk kézikönyve II., Védőkar füzetek sorozatban, Kolozsvári Grandpierre Endre néven, Magyar Védőkar Csoport. ISBN 963-771-000-x (1997) [36]
  • Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása, A Fekete hóesés 2. kiadása a Magyarok Titkos Története sorozatban, Kolozsvári Grandpierre Endre néven, Titokfejtő Könyvkiadó. ISBN 963-77-0900-x (1997) [37]
  • szerk.: Bencsik Gábor: Anonymus titkai nyomában, Magyar Ház Könyvek sorozatban, Kolozsvári Grandpierre Endre néven, Magyar Ház Kiadó. ISBN 963-04-9565-1 (1998) [38]
  • szerk.: Máté Gabriella–Máté József: Magyar ősidők csodálatos mondái / Kővárból kiáltó asszony, Őshagyományaink titkai nyomában sorozatban, Titokfejtő Grandpierre néven, Titokfejtő Könyv- és Lapkiadó. ISBN 963-7707-20-4 (1998) [39]
  • szerk.: Máté Gabriella–Máté József: Rögbe rejtett Isten kardja / Régi rege róla, Magyar ősidők csodálatos mondái, Titokfejtő Grandpierre néven, Titokfejtő Könyvkiadó. ISBN 963-7707-20-0 (1998) [40]
  • Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében?, poszthumusz, Fríg Kiadó. ISBN 963-8658-89-4 (2005) [41]
  • szerk.: Bognár Antal: Atilla és a hunok / A szkíta-hun-magyar folytonosság, poszthumusz, a könyv 2009-ben és 2012-ben is ki lett adva[42][43], Napkút Kiadó. ISBN 963-8658-89-4 (2006) [44]

A Történelmünk Központi Titkai sorozat füzetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írások megjelentek a Grandpierre Atilla által 2011-ben kiadott Történelmünk központi titkai / Magyar ősvallás-őshaza: Kárpát-medence - Árpád nagykirály című gyűjteményes kötetben, melynek előszavát is ő maga írta. A kötet tartalma és az írások (A könyvben nem szerepel a sorozatban hetedikként kiadott Miért söpri el a történelem a trianonokat? című írás):[45]

  1. rész: Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül? / Ellentmondó, rejtélyes jelenségek a honvisszavétel körül (1994)[46]
  2. rész: Hol van a magyar őshaza? / Az őshazakutatás csődje (1995)[47]
  3. rész: Mióta él nemzet e hazán? (1996)[48]
  4. rész: Isten szava a magyar nép szava / Az ősi magyar népfelségjog virágzása és hanyatlása (1996)[49]
  5. rész: A magyar ősvallás történelmi alapjai (1996)[50]
  6. rész: Tízezer évi küzdelem hazánk megmaradásáért (1996)[51]
  7. rész: A magyarság őseredete. (1996)[52]
  8. rész: Árpád kirekesztése az Árpád-házból (1996)[53]
  9. rész: Istennyomok hét ölnyi por alatt I. rész / Amit a magyar ősvallásról tudni kell (1997)[54]
  10. rész: Istennyomok hét ölnyi por alatt II. rész. / Az Élet vallása (1997)[55]

A Miért söpri el a történelem a trianonokat? című mű 1996-ban jelent meg a Titokfejtő Könyvkiadó gondozásában.[56]

Verseskötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiegészítések... / Versek. Szépirodalmi Könyvkiadó. ISBN 963-15-3794-3 (1989) [57]
  • Erdély ereklyéi emlékeztetnek engem / Versek. Eötvös kiadó. ISBN 963-026-080-8 (1989) [58]
  • Szent éhség / Szerelmi üvöltéstan/A gyönyör himnusza/Látomások és hallomások - Termésbetakarítás, Grand Pierre néven, Titokfejtő Könyvkiadó. ISBN 963-7707-20-09-6 (1999) [59]

Legfontosabb tanulmányai folyóiratokban, heti- és napilapokban[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A királynét megölni nem kell, vagy egy XIII. századi magyar Hamlet, avagy János érsek nyugtalan éjszakája. Kortárs, XX. évf. 10. sz. (1976. okt.) 1617–1621. o.[60]
  • A királynét megölni nem kell, vagy egy XIII. századi magyar Hamlet, avagy János érsek nyugtalan éjszakája. Látóhatár, (1976. okt.) 68–78. o.[61]
  • A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában. Kortárs, (1979. dec.) 1952–1969. o.[62]
  • Új őstörténeti forrásunk: A Tárih-i-Üngürüsz titkai nyomában. Dunakanyar, XVII. évf. 4. sz. (1980. ápr.) 48–53. o.[63]
  • Előtörténetünk a Tárih-i-Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében. Forrás, XIII. évf. (1981. nov.) 1617–1621. o.[64]
  • Árpád-fejedelem-kori ősgeszta anyaga egy új történeti ősforrásunkban – a Tárih-i-Üngürüszben. Magyar Múlt, (1981. feb.) 125–144. o.
  • A „Magyarok története” című török nyelvből magyarra fordított kódexről. Látóhatár, (1982. jan.)
  • A tatárjárás titkai, avagy Béla király menekülése: Történelmi nyomozás I. Napjaink, XXIV. évf. 6. sz. (1985) 23–27. o.[65]
  • A tatárjárás titkai, avagy Béla király menekülése: Történelmi nyomozás II. Napjaink, XXIV. évf. 7. sz. (1985) 13–20. o.[66]
  • Tatárjárásról, magyar-lengyel barátságról. Napjaink, XXIV. évf. 9. sz. (1985) 36–37. o.[67]
  • „Vak lesz a hat, és hat a vak…!”: Észrevételek Csorba Csaba cikkéhez. Napjaink, XXV. évf. 1. sz. (1986) 36–39. o.[68]
  • II. Lajos király három halálának négy színtere, négy vagy öt holtteste és öt temetése. Somogy, XXV. évf. (1991. jan.) 45–57. o.
  • A nemzeti ősvallás jelentősége. Magyarok Vasárnapja, (1996. júl. 28.)
  • A nagy halálkorszak és az ifjúság. KAPU, XXV. évf. (1998. aug.) 36–61. o.[69]
  • A nemzeti ősvallás jelentősége. KAPU, (1999. ápr. 28.) 51–52. o.
  • Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében? 1. rész. Ősi Gyökér, XXVIII. évf. 2. sz. (2000)[70]
  • Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében? 2. rész. Ősi Gyökér, XXIX. évf. 1. sz. (2001)[71]
  • Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében? 3 rész. Ősi Gyökér, XXX. évf. 1. sz. (2002)[72]
  • Aranykor: A magyar őshagyományról. Ősi Gyökér, XXX. évf. 3. sz. (2002)[73]
  • Az ősi magyar hitről. Ősi Gyökér, XXX. évf. 4. sz. (2002)[74]

Legfontosabb szépirodalmi kisebb művei[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jégtündér, Kispajtások Mesekönyve sorozatban, Kolozsvári Endre néven, Móra Ferenc Könyvkiadó (1957) [75]
  • Találós kérdések, Kolozsvári Endre néven, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1959) [76]
  • Szegénylegény és levélmenyasszony, Kolozsvári Endre néven, Móra Ferenc Könyvkiadó (1961) [77]
  • Üvegcserepek, csend, eső. Élet és Irodalom, (1970. jún. 27.)
  • (1978. június 18.) A pillanat foglyai. Magyar Nemzet.  
  • Korlátok korlátlan kora, Mammuttalpak alatt. Napóra, (1996. feb.) 16. o.
  • Prózakísérletek. Napóra, (1996. feb.) 16–17. o.
  • Betonpólya: Az 1956-os forradalom siratója. Napóra, (1996. feb.) 17–18. o.
  • A csend titkai. Élet és Irodalom, (2003. aug. 1.)[78]

Legfontosabb kisebb tanulmányai[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1970. február) A valóságot ostromolva. Könyvtájékoztató XV (2), 2. o.  
  • (1978. február 12.) Régi farsangok fényei. Magyar Nemzet.  
  • (1984. június 30.) Miért verdes a denevér Zrínyi költeményében?. Népszava, 2. o.  
  • (1984. szeptember 2.) A csitári hegyek alatt. Népszava, 6. o.  
  • (1984. december 16.) Angyal a vártemplom gombján?. Népszava, 2. o.  
  • Magyarok ezeréves éneke: munkaszimfónia. Az éneklő szolgáló esete Gellért püspökkel. Somogy Kulturális folyóirat, (1988. feb.) 31–40. o.[79]
  • Hittérítés vagy titkos hódítás és nemzetpusztítás? Napjaink, (1990. máj.) 1–5. o.
  • (1994.) A Tetejetlen Fa rejtelme. Magyar Nemzet.  
  • (1994. július) Világkaloda. Jobb Jövőt, 4. o.  
  • (1996.) Visszaszerezni az igazi tudást. Demokrata (20), 25–26. o.  

Angolul megjelent tudományos tanulmánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Collective Fields of Consciousness in the Golden Age. World Futures. The Journal of General Evolution, 55. sz. (2000) 357–379. o.[80]

Néhány fontosabb interjú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1991-12-19.) A politika nem építhet szívrohamra. Reform.  
  • (1993. március 30.) A Tetejetlen Fa rejtelme. Magyar Nemzet 9.  
  • Matúz Gábor (1996.). Arckép. Demokrata 23, 58–60. o.  

Kiadatlan munkái[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Széppróza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A lilák hangversenye, 86 oldalas mágikus próza 

Drámák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kitörés esélyei / Magyarhon nem bukhat el, Zrínyi-dráma (1999) 
  • Vissza az Aranykorba! Szépséggel lázítani (2000) 

Verseskötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Meg kellene fújni végre már a kürtöket / Világtalan Vazul énekei (2000) 

Nyílt levele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felhívás a világ magyarságához: valósítsuk meg a Magyar Ősidők Várát!

Elismerései, méltatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csodálattal és elismeréssel gondolunk Grandpierre K. Endrére történelmünk eddig eltitkolt eseményeinek olvasása után. Már jól ismerjük ezt a kiváló kutatót, mert a Fekete hóesés c. könyvében - ahol leírja Zrínyi meggyilkolásának körülményeit - bebizonyította, hogy el kell ismernünk őt korunk legkiválóbb történelmi nyomozójának.
– Badinyi Jós Ferenc[81][82]

Bár az 1940-es és 1970-es évek között több állami díjjal tüntették ki, a történelem-kutatásban elért alapvető eredményeiért a mai magyar hivatalos élettől nem kapta meg az őt megillető elismerést.[83]

  • Majtényi Zoltán: Grandpierre K. Endre köszöntése. Élet és Irodalom, XX. évf. (1976. okt. 2.) 6. o.
  • Zöldi László: A történetírás: művészet: Beszélgetés Perjés Géza történésszel. Élet és Irodalom, XXI. évf. (1977. feb.)
  • Majtényi Zoltán: Grandpierre K. Endre köszöntése. Élet és Irodalom, XXX. évf. (1986. okt. 10.)
  • Csaplár Vilmos: Méregkeverők ígéretföldje: Magyarország. Új Magyarország, (1992. jan. 11.)
  • Bakay Kornél: Kolozsvári Grandpierre Endre, Anonymus titkai nyomában. Turán, XXVIII. évf. 3. sz. (1998) 93–94. o.
  • Bognár József: A titokfejtő titka. Demokrata, 32. sz. (2003)
  • Major István: Kolozsvári Grandpierre Endre életműve. Hazánkért, (2004. szept.)
  • Major István: Grandpierre K. Endre (1916-2003) munkásságáról: Könyv-ítélőszék. Terjesztésből és médiákból kizárt, kalandos sorsú könyvek. KAPU, (2003. aug.) 39–42. o.
  • Grandpierre Attila: Grandpierre K. Endre, a titokfejtő: történész és gondolkodó (1916-2003) 1. Rész. Leleplező, (2003. máj. 5.) 131–135. o.
  • Grandpierre Attila: Grandpierre K. Endre, a titokfejtő: történész és gondolkodó (1916-2003) 2. Rész. Leleplező, (2004. jún. 1.) 132–137. o.
  • Grandpierre Atilla: A történészek díszpáholyában lenne a helye. Arany Tarsoly, 48–53. sz. (2008. jún. 1.)

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata 1949
  • Szabadság Érdemrend
  • A Szocialista Kultúráért 1954
  • A Szocialista Munkáért Érdemérem 1954
  • A Munka Érdemrend arany fokozata 1976

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A mű 2014-ben a Titokfejtő Kiadó gondozásában újra megjelent.
  2. Az oldalon tévesen szerepel, hogy Grandpierre K. Endre Grandpierre Emil jogász fia, Kolozsvári Grandpierre Emil író öccse.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Atilla és a hunok / a szkíta-hun-magyar folytonosság című könyv 2009-es kiadása a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  2. Atilla és a hunok / a szkíta-hun-magyar folytonosság című könyv 2012-es kiadása a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre, a titokfejtő történész és kozmikus gondolkodó. Magyarok Világszövetsége, 2010 (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  4. ^ a b Fazekas–Ács–Agócs–Bognár (1989), 150. old.;
  5. ^ a b c d e Grandpierre K. Endre a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  6. Grandpierre A. (2010), 8. old.;
  7. ^ a b c d e f Grandpierre Attila: Apám szíve dobog bennem / Válogatás a Grandpierre család verseiből. Magyar Menedék könyvesház. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
  8. ^ a b Vágtázó Életerő / Interjú Grandpierre Attilával. Fémforgács, 2008. október 13. (Hozzáférés: 2012. március 23.)
  9. Éric-André Klauser: Grandpierre, Louis. Historischen Lexikon der Schweiz, 2006. január 4. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
  10. Sammlungsbestand-Deutsche-Genbank-Rose-2012 (pdf). Historischen Lexikon der Schweiz, 2006. január 4. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  11. Halálozások. Vasárnapi Ujság, XXXVIII. évf. 3–4. sz. (1891) 590. o.
  12. ^ a b Hol, mi? Kanizsai házak és lakói. Halis István Városi Könyvtár. (Hozzáférés: 2012. május 1.)
  13. Hol, mi? Kanizsai házak és lakói. Magyar Országos Levéltár, 1909. április 25. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
  14. Gazsi (1972), 335. old.;
  15. Grandpierre Károly a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  16. Grandpierre Attila a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  17. Patrubány Miklós – István Ádám: Magyarságtudományi Füzetek / Grandpierre K. Endre emlékezete / Elöljáró sorok a Kolozsvári Grandpierre Endre-monográfia elé. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  18. Grandpierre K. (1995), 141–144. old.;
  19. ^ a b c Grandpierre A. (2010), 9. old.;
  20. Dudich (2011), 101. old.;
  21. Misztrál együttes. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  22. MVSZ Sajtószolgálat / MTF-9 - fulmináns kötet. Magyarok Világszövetsége, 2011. január 20. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  23. Collective Fields of Consciousness in the Golden Age. World Futures. The Journal of General Evolution, 55. sz. (2000) 357–379. o.
  24. Elhunyt Grandpierre K. Endre író, költő. kisalföld.hu, 2003. július 18. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  25. A Farkasréti temető 2003-ban (adattár), 2010. augusztus 19. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  26. Az ördög apostolai: Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ifjúságáról című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  27. Az ördög apostolai: Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ifjúságáról című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2014. december 29.)
  28. Fekete hóesés: nyomozás háromszáz év távlatából egy történelmi gyilkosság felderítésére hiteles kordokumentumok elemzése alapján és a két Zrínyi Miklós élete című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  29. Lajos király három halála és négy temetése: Történelmi oknyomozás című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  30. Aranykincsek hulltak a Hargitára / A magyarok eredete a Tarih-i Üngürüsz tükrében című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  31. Királygyilkosságok / hogyan haltak meg a magyar királyok? című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  32. A magyarok istenének elrablása avagy a magyar faj nagy elárultatása című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  33. Miként menthető meg a magyar nemzet című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  34. Üzenet és titok : szellemi szabadságharcunk kézikönyve című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  35. Üzenet és titok / Szellemi szabadságharcunk kézikönyve 1. című könyv az Antikvarium.hu adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  36. Vészkiáltás: fenyegetett magyar hazánkért: szellemi szabadságharcunk kézikönyve című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  37. Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  38. Anonymus titkai nyomában című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  39. Kővárból kiáltó asszony című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  40. Rögbe rejtett Isten kardja, régi rege róla / Isten kardja a kezünkben volt című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  41. Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében? volt című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  42. Atilla és a hunok / a szkíta-hun-magyar folytonosság című könyv 2009-es kiadása a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  43. Atilla és a hunok / a szkíta-hun-magyar folytonosság című könyv 2012-es kiadása a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  44. Atilla és a hunok / a szkíta-hun-magyar folytonosság című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  45. Grandpierre K. Endre, Grandpierre Attila: Történelmünk központi titkai. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  46. Történelmünk központi titkai (I. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  47. Történelmünk központi titkai (II. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  48. Történelmünk központi titkai (III. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  49. Történelmünk központi titkai (IV. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  50. Történelmünk központi titkai (V. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  51. Történelmünk központi titkai (VI. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  52. Történelmünk központi titkai (VII. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  53. Történelmünk központi titkai (VIII. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  54. Történelmünk központi titkai (IX. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  55. Történelmünk központi titkai (X. füzet). Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  56. Miért söpri el a történelem a trianonokat? című írás a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. Magyar Megmaradásért. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  57. Kiegészítések... / Versek című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  58. Erdély ereklyéi emlékeztetnek engem című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  59. Szent éhség / A gyönyör himnusza/Szerelmi üvöltéstan/Látomások és hallomások/Termésbetakarítás című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  60. matarka#2247576. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  61. Vészi Endre, Illyés Gyula: Látóhatár 1976. november date=. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  62. Botos László: A magyar történelem most egyetlen menedékünk (pdf). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  63. Horváth Béla, Szombathy Viktor: Dunakanyar 1980/4. (pdf). (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  64. A magyar műveltség gyökerei / Az 1930-as évek magyar műveltsége (pdf), 2002 (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  65. MATARKA - Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  66. MATARKA - Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  67. MATARKA - Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  68. MATARKA - Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  69. IKER - Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma (pdf). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  70. Kiss Dénes, Badiny Jós Ferenc: Ősi Gyökér 2000. április-június. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  71. Kölcsey Ferenc, Kiss Dénes: Ősi Gyökér 2001. január-december. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  72. Az Ősi Gyökér folyóirat és Grandpierre K. Endre kifejezések keresésének eredménye a Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriumában. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
  73. Juhász Gyula, Pap Gábor: Ősi Gyökér 2002. július-október. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  74. Grandpierre K. Endre, Rózsás János: Ősi Gyökér 2002. november-december. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  75. A jégtündér című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  76. Találós kérdések című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  77. Szegénylegény és levélmenyasszony című könyv a Magyar Országos Katalógus adatbázisában. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  78. XLVII. évfolyam 31. szám, 2003. augusztus 1.. Élet és Irodalom. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
  79. Dobó Katalin: A magyar irodalomtudomány bibliográfiája, 1988 (pdf). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  80. ON THE Fundamental Worldwiev of the Integral Culture. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  81. Grandpierre Atilla.szerk.: Patrubány Miklós–Pápai Szabó György: Kisenciklopédia 9. / Grandpierre K. Endre emlékezete (1916-2003). HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Egyház. 978-963-7014-52-9 (2010) 
  82. akac: Grandpierre K. Endre (1916-2003): KIRÁLYGYILKOSSÁGOK (pdf), 2007. június 4. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  83. Grandpierre A. (2010), 10. old.;

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gazsi József. Egy zászlóalj krónikája. Zrínyi Katonai Kiadó., 308. o. ISBN 978-963-88524-8-9 (1972) 
  • szerk.: Fazekas István–Ács Margit–Agócs Sándor–Bognár Antal: Kortárs magyar írók kislexikona 1959–1988. Magvető Könyvkiadó. ISBN 963-141-604-6 (1989) 
  • szerk.: Grandpierre K. Endre: Üzenet és titok: szellemi szabadságharcunk kézikönyve. Titokfejtő Könyv- és Lapkiadó Kft.. ISBN 963-7707-07-7 (1993) 
  • Grandpierre Atilla.szerk.: Patrubány Miklós–Pápai Szabó György: Kisenciklopédia 9. / Grandpierre K. Endre emlékezete (1916-2003). HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Egyház. 978-963-7014-52-9 (2010) 
  • Dudich Ákos. Pótolhatatlan halhatatlanság! / a Vágtázó Halottkémek életereje. Silenos. ISBN 978-963-88524-8-9 (2011) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Péter László–F. Almási Éva–Bartók István: Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai Kiadó. ISBN 963-056-804-7 (1994) 
  • szerk.: F. Almási Éva: Kortárs magyar írók 1945-1997 Bibliográfia és fotótár. Enciklopédia Kiadó. ISBN 963-8477-31-8 (1998) 
  • szerk.: Kollega Tarsoly István–Kara Anna–Kozák Péter: Révai Új Lexikona. Babits Kiadó. ISBN 963-9272-47-7 (2001)