Budenz József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budenz József
Budenz József fotográfia.jpg
Budenz József, fotó 1880 után
Életrajzi adatok
Született
1836. június 10.,
Rasdorf
Elhunyt
1892. április 15. (55 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest
Nemzetiség német
Pályafutása
Szakterület nyelvtudós,
Tudományos fokozat egyetemi tanár,
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia
Emléktáblája a szegedi Pantheonban

Budenz József (Rasdorf, Németország, 1836. június 13.Budapest, 1892. április 15.) német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Benkő Loránd szerint „A hazai nyelvtudomány korszaknyitó és korszakalkotó egyénisége”,[1] Hajdú Péter szerint „a magyarországi finnugrisztika megalapozója”.[2]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a Marburgi Egyetemen kezdte 1855-ben, majd egy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt indogermanisztikát tanult, majd altajisztikával kezdett foglalkozni. Doktorátusát 1858-ban szerezte meg.

Göttingenben ismerkedett meg az ott tanuló Nagy Lajos teológussal és magyar diáktársaival. Puszta kíváncsiságból tudakolta a magyar nyelv sajátságait, és könyvből elkezdett magyarul tanulni. Akkoriban jelentek meg Berlinben Wilhelm Schott és Bécsben Anton Boller tanulmányai, melyekben a magyart az ugor, a török és a mongol nyelvekkel hasonlították össze. Ezeket olvasva Budenz hozzáfogott a török nyelv tanulásához, és megérlelődött benne a szándék, hogy ennek a nagy urál-altaji nyelvcsaládnak tüzetes tanulmányozására adja magát. Magyarországon akart magyarul tanulni, és amikor erről Hunfalvy Pál a hazatérő Nagy Lajostól értesült, levélben meghívta Magyarországra. A huszonkét éves Budenz 1858 májusában érkezett Pestre. Debrecenben és Érmelléken nyaralva olyan hamar elsajátította a magyar nyelvet, hogy már ugyanazon év őszén néhány értekezését magyarul írta meg.[3]

1858 és 1860 között a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tanított német és görög nyelvet. 1861-ben Hunfalvy közbenjárására az MTA Könyvtárának segédkönyvtárosa és az Akadémia levelező tagja lett.

A török, majd a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott, az utóbbival Hunfalvy bízta meg.[4][5] Hunfalvy bízott abban, hogy az indogermanisztikát tanult Budenz képes lesz analóg módszerekkel a finnből levezetni a magyar nyelvet. Erről Budenz 1870-ben a következőt írta August Ahlqvist finn nyelvésznek: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”[6][7]

Eleinte a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. Ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar–török egyezésnek nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, s hogy voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, vogul) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította. 1868-ban magántanár lett a pesti egyetemen. Ugyanakkor jelent meg a Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szó-egyezések című munkája. 1872 és 1892 között az akkor felállított „ural-altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt, ez idő alatt egész iskolát nevelt fel. A hetvenes években alkotta legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt (1873–1881), melyet az Akadémia nagydíjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, ez azonban befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zsigmond adta ki.[3]

Vámbéry Ármin 1869-ben jelentette meg a Magyar és török–tatár szóegyezések című munkáját. Hunfalvy minden akadémiai tekintélyével szembeszállt a munka következtetéseivel, hiszen az éppen kimunkálás alatt lévő finnugor elmélettel ellentétes irányban keresett megoldást. Ezzel kitört az ugor–török háború, amely a finnugor elmélet első jelentős tudományos kihívása volt.[6][8][9][10][11][12][13] Vámbéry nem publikált többé az Akadémiai Kiadónál nyelvi-nyelvészeti témájú könyveket, és korábbi barátságuk véget ért.

Budenz 1892. április 15-én szívrohamot követően elhunyt. Budapesten, a Kerepesi úti (ma Fiumei út) temetőben helyezték örök nyugalomra.[14][15]

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budenz József sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-44.

A szegedi Nemzeti Pantheonban féldomborműves emléktábla őrzi emlékezetét.

Születésének 150. évfordulóján, 1986-ban emlékülést rendeztek Budapesten. Az ülésen előadást tartott Miko Korhonen finn nyelvész így értékelte Budenz munkásságát: „Budenzet joggal nevezik az összehasonlító finnugor nyelvtudomány atyjának. Főművei, az első finnnugor nyelveket egybevető szótár, illetve nyelvtan révén kiérdemelte ezt a címet.”[16]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Benkő Loránd: Megnyitó a Budenz születésének 150. évfordulóján rendezett emlékülésen. Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 101. old.
  2. Hajdú Péter: Bevezető. Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 99. old.
  3. ^ a b A A Pallas nagy lexikona. Hozzáférés ideje: 2010. október 21. 
  4. Dr. Marácz László, Amszterdami Egyetem: A magyar nyelv eredetéről. Marácz László hivatalos weboldala, 2010. július 17. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  5. Götz, László. Keleten kél a Nap. Püski K. (1989). ISBN 963-8256-30-3 , 480. old.
  6. ^ a b Dr. Marácz László, Amszterdami Egyetem: A magyar nyelv eredetéről. Marácz László hivatalos honlapja, 2010. július 17. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  7. Hajdú Péter: Budenz-problémák, Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 125-165. old.
  8. Aláírásgyűjtés a finn-ugor származás eltörléséről. Bethlen Kör. [2010. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 22.)
  9. Valóság folyóirat, Hary Györgyné, 1976/10. 94–110. old.
  10. Hamis-e a "nemzetvesztő" Trefort-idézet? Történelem Mindenkinek, 2010. december 7. 18:00
  11. Fejes László: Néhány tény 4. Rénhírek, 2008. november 24.
  12. Fejes László: Megoldódott a Trefort-idézet rejtélye? Rénhírek, 2010. december 16.
  13. Fejes László: Csúcs Sándor a Trefort-idézetről Rénhírek, 2010. december 8.
  14. Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. Hozzáférés ideje: 2010. október 21. 
  15. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 275–276. o.  
  16. Miko Korhonen: Budenz József tudományos eredményei a mai nyelvészet szemszögéből, Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 111. old.

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budenz József témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]