Budenz József
| Budenz József | |
| 180px | |
| Budenz József, fotó 1880 után | |
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | német |
| Született | Rasdorf 1836. június 10., |
| Elhunyt |  Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest1892. április 15. (55 évesen) |
| Pályafutása | |
| Szakterület | nyelvtudós, |
| Tudományos fokozat | egyetemi tanár, |
| Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia |
Budenz József (Rasdorf, Németország, 1836. június 13. – Budapest, 1892. április 15.) német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Benkő Loránd szerint „A hazai nyelvtudomány korszaknyitó és korszakalkotó egyénisége”,[1] Hajdú Péter szerint „a magyarországi finnugrisztika megalapozója”.[2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Egyetemi tanulmányait a Marburgi Egyetemen kezdte 1855-ben, majd egy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt indogermanisztikát tanult, majd altajisztikával kezdett foglalkozni. Doktorátusát 1858-ban szerezte meg.
Göttingenben ismerkedett meg az ott tanuló Nagy Lajos teológussal és magyar diáktársaival. Puszta kíváncsiságból tudakolta a magyar nyelv sajátságait, és könyvből elkezdett magyarul tanulni. Akkoriban jelentek meg Berlinben Wilhelm Schott és Bécsben Anton Boller tanulmányai, melyekben a magyart az ugor, a török és a mongol nyelvekkel hasonlították össze. Ezeket olvasva Budenz hozzáfogott a török nyelv tanulásához, és megérlelődött benne a szándék, hogy ennek a nagy urál-altaji nyelvcsaládnak tüzetes tanulmányozására adja magát. Magyarországon akart magyarul tanulni, és amikor erről Hunfalvy Pál a hazatérő Nagy Lajostól értesült, levélben meghívta Magyarországra. A huszonkét éves Budenz 1858 májusában érkezett Pestre. Debrecenben és Érmelléken nyaralva olyan hamar elsajátította a magyar nyelvet, hogy már ugyanazon év őszén néhány értekezését magyarul írta meg.[3]
1858 és 1860 között a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tanított német és görög nyelvet. 1861-ben Hunfalvy közbenjárására az MTA Könyvtárának segédkönyvtárosa és az Akadémia levelező tagja lett.
A török, majd a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott, az utóbbival Hunfalvy bízta meg.[4][5] Hunfalvy bízott abban, hogy az indogermanisztikát tanult Budenz képes lesz analóg módszerekkel a finnből levezetni a magyar nyelvet. Erről Budenz 1870-ben a következőt írta August Ahlqvist finn nyelvésznek: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”[6][7]
Eleinte a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. Ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar–török egyezésnek nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, s hogy voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, vogul) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította. 1868-ban magántanár lett a pesti egyetemen. Ugyanakkor jelent meg a Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szó-egyezések című munkája. 1872 és 1892 között az akkor felállított „ural-altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt, ez idő alatt egész iskolát nevelt fel. A hetvenes években alkotta legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt (1873–1881), melyet az Akadémia nagydíjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, ez azonban befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zsigmond adta ki.[3]
Vámbéry Ármin 1869-ben jelentette meg a Magyar és török–tatár szóegyezések című munkáját. Hunfalvy minden akadémiai tekintélyével szembeszállt a munka következtetéseivel, hiszen az éppen kimunkálás alatt lévő finnugor elmélettel ellentétes irányban keresett megoldást. Ezzel kitört az ugor–török háború, amely a finnugor elmélet első jelentős tudományos kihívása volt.[6][8][9][10][11][12][13] Vámbéry nem publikált többé az Akadémiai Kiadónál nyelvi-nyelvészeti témájú könyveket, és korábbi barátságuk véget ért.
Budenz 1892. április 15-én szívrohamot követően elhunyt. Budapesten, a Kerepesi úti (ma Fiumei út) temetőben helyezték örök nyugalomra.[14][15]
[szerkesztés] Művei (válogatás)
- Csuvas közlések és tanulmányok. H.n., é. n.
- Magyar-ugor összehasonlító szótár: 1873-1881. Budapest : Tud. Akad., 1873-1881. XVIII, 885, [3], 98, [2] p.
- Vélemény a magyar helyesírás javításáról / a M. Tud. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága elé terjesztették Budenz József és Szarvas Gábor (1832-1895). Budapest, MTA, 1876. 14 p. ill.
- Finn nyelvtan olvasmányokkal és szótárral. Budapest : Knoll, 1880. [4], 205, [3] p. (Mikola Tibor gyűjtemény)
- Máté evangélioma moksa-mordvin nyelven / Tyumenyev A. fordításából bevezetéssel és szójegyzékkel közölt Budenz József. Budapest : MTA, 1881. 84 p. (Ser. Ugor füzetek : adalékok az ugor nyelvek ismeretéhez és összehasonlításához ; Klny. a Nyelvtudományi Közlemények 16. kötetéből.)
- Finn nyelvtan : hang- és szótan. 5. jav. kiad. Budapest : Hornyánszky Viktor kiadása, 1900. 69 p. (Ser. Finn-ugor Kézikönyvek 1. Nyelvtani vázlatok. Olvasmányok és szójegyzékek. Szerk. Szinnyei József (1857-1943))
- Finn nyelvtan : hang- és szótan. 6. jav. kiad. Budapest : Hornyánszky, 1905. 69 p. (Ser. Finnugor Kézikönyvek 1. szerk. Szinnyei József (1857-1943))
[szerkesztés] Emlékezete
A szegedi Nemzeti Pantheonban féldomborműves emléktábla őrzi emlékezetét.
Születésének 150. évfordulóján, 1986-ban emlékülést rendeztek Budapesten. Az ülésen előadást tartott Miko Korhonen finn nyelvész így értékelte Budenz munkásságát: „Budenzet joggal nevezik az összehasonlító finnugor nyelvtudomány atyjának. Főművei, az első finnnugor nyelveket egybevető szótár, illetve nyelvtan révén kiérdemelte ezt a címet.”[16]
[szerkesztés] Források
- ↑ Benkő Loránd: Megnyitó a Budenz születésének 150. évfordulóján rendezett emlékülésen. Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 101. old.
- ↑ Hajdú Péter: Bevezető. Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 99. old.
- ^ a b A A Pallas nagy lexikona. Hozzáférés ideje: 2010. október 21.
- ↑
- ↑ Götz, László. Keleten kél a Nap. Püski K. (1989). ISBN 963-8256-30-3 , 480. old.
- ^ a b
- ↑ Hajdú Péter: Budenz-problémák, Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 125-165. old.
- ↑
- ↑ Valóság folyóirat, Hary Györgyné, 1976/10. 94–110. old.
- ↑ Hamis-e a "nemzetvesztő" Trefort-idézet? Történelem Mindenkinek, 2010. december 7. 18:00
- ↑ Fejes László: Néhány tény 4. Rénhírek, 2008. november 24.
- ↑ Fejes László: Megoldódott a Trefort-idézet rejtélye? Rénhírek, 2010. december 16.
- ↑ Fejes László: Csúcs Sándor a Trefort-idézetről Rénhírek, 2010. december 8.
- ↑ Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. Hozzáférés ideje: 2010. október 21.
- ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 275–276. o. Online hozzáférés
- ↑ Miko Korhonen: Budenz József tudományos eredményei a mai nyelvészet szemszögéből, Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988. 111. old.
[szerkesztés] További irodalom
- Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz. Élet és Irodalom, 2010. április 23. 13. o.
