V. László magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. László
Ladislas the Posthumous 001.jpg
V. László arcképe, 1457, ismeretlen osztrák festő, Kunsthistorisches Museum, Bécs

Ragadványneve Utószülött László
Magyar Királyság királya
V. László
Uralkodási ideje
1453.1457. november 23.
Koronázása Székesfehérvár
1440. május 15.
Elődje I. (Várnai) Ulászló
Utódja I. (Hunyadi) Mátyás
Cseh Királyság királya
Ladislav Pohrobek
Uralkodási ideje
1440. február 22./1453. (ténylegesen)1457. november 23.
Koronázása Prága
1453. október 28.
Örököse Habsburg Anna (1432–1462)
Elődje I. (Habsburg) Albert
Utódja I. (Podjebrád) György
Ausztriai Hercegség (Alsó- és Felső-Ausztria) hercege (1453-tól főhercege)
Ladislaus Postumus
Uralkodási ideje
1440. február 22.1457. november 23.
Elődje V. (Habsburg) Albert
Utódja III. (Stájer) Frigyes
Horvát Királyság királya
Ladislav V. Posmrtni
Uralkodási ideje
1453.1457. november 23.
Koronázása nem volt külön koronázás
Elődje I. (Várnai) Ulászló
Utódja I. (Hunyadi) Mátyás
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Teljes neve Habsburg László
Született 1440. február 22.
Komárom
Elhunyt 1457. november 23. (17 évesen)
Prága
Nyughelye Szent Vitus-székesegyház, Prága
Házastársa (jegyese:) Valois Magdolna francia királyi hercegnő (1443–1495)
Gyermekei nem születtek
Édesapja Habsburg Albert magyar és cseh király, osztrák herceg (1397–1439)
Édesanyja Luxemburgi Erzsébet magyar és cseh királyi hercegnő, német-római császári hercegnő (1409–1442)
V. László mellszobra Komáromban

V. László (Komárom, 1440. február 22.Prága, 1457. november 23.) vagy más néven Utószülött László, csehül Ladislav Pohrobek, németül Ladislaus Postumus, horvátul: Ladislav V. Posmrtni, magyar, horvát és cseh király, Ausztria hercege, 1453-tól Ausztria első főhercege.[1] A Habsburg-ház második uralkodója Magyarországon, és az egyetlen Habsburg-házi magyar király, aki Magyarországon született. A Habsburg-ház alberti (senior) ágának utolsó férfi tagja volt.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy hónappal apja halála után született, ezért Utószülött (Postumus) Lászlónak is hívják. Hivatalosan csak 14531457 között uralkodott, de 1440-től koronázott király volt, akit az ország egy része elismert, az egész ország azonban csak I. Ulászló halála után 1445-ben ismerte el királynak, de kiskorúsága idejére Hunyadi János kormányzott helyette. Apja Albert magyar, német és cseh király, Ausztria hercege, anyja Erzsébet, Zsigmond és Cillei Borbála lánya. Testvérei: Anna hercegnő és Erzsébet lengyel királyné. II. Ulászló nagybátyja.

Amikor László megszületett, a magyar rendekHédervári Lőrinc nádor támogatásával – már behívták magyar királynak, és küldöttséget menesztettek Lengyelországba a magyarul folyékonyan beszélő III. Ulászló lengyel királyhoz, azonban V. László anyja a magyar királyi koronát Kottanner Jánosné nevű udvarhölgyével ellopatta a visegrádi várból, és Komáromba vitette. Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi hercegprímás – többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében, 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázta Lászlót.[2]

I. Ulászló 1440. június 29-ére Budára országgyűlést hirdetett, ahol a rendek őt újból királlyá választották.

Az anyakirályné, aki a megkoronázott gyermekkirállyal és a koronával már korábban Pozsonyba menekült, és mivel a magyar főurak többsége tőle elpártolt, fiát előbb VI. Albert stájer herceg, majd annak bátyja, III. Frigyes[3] gondjaira bízta.

Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446. áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Nemsokára küldöttséget is menesztettek Frigyeshez, hogy engedje szabadon a gyermekkirályt, ő azonban ezt megtagadta. Szükségmegoldásként, a magyar országgyűlés Hunyadi Jánost választotta kormányzónak, a csehek pedig Podjebrád Györgyöt tették meg régensüknek.

1451 őszén Frigyes, római császárrá koronázására, magával vitte Rómába a fogoly Lászlót is. Ekkor az alsó-ausztriai rendek beleegyezésével is, Einzinger Ullrich gróf biztatására, Wendell Gáspár nevelő megpróbálta megszöktetni, de a cselszövés kitudódott, és maga a nevelő is börtönbe került.

Uralkodó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. László címere

1452. március elején a magyar és az alsó-ausztriai rendek, akikhez közben csatlakoztak a felső-ausztriai, a cseh és morvaországi rendek is, szövetségre léptek Frigyes ellen, és június 20-án, amikor Frigyes a gyermek Lászlóval Bécsújhelyre érkezett 16 ezres osztrák és cseh haderő kerítette be. A fegyveres erő megtette hatását, mert a császár a 13 éves Lászlót Cillei Ulrik grófnak átadta. László ekkor, nyilván Cillei és a környezetében lévő más főurak segítségével, november 11-ére Bécsbe (tehát példátlan módon az ország határain kívülre) országgyűlést hívott össze, ahol a magyar rendek nagy számban meg is jelentek, némi késéssel (december 28-án) maga Hunyadi János is, akinek kormányzói tisztsége megszűnt, és Magyarország „királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé” nevezték ki, de hatalmi helyzete nem változott, lényegében továbbra is kormányzóként járt el.

Enea Silvio Piccolomini, sienai püspök, a későbbi pápa, Frigyes császár bizalmasa, elfogultan és rosszallóan írta le az ifjú király egy bécsi napját: „Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalatt bohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg.

Székely Bertalan: V. László és Cillei Ulrik

Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és gyümölcsbefőtt az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosokkal tart megbeszélést, de legtöbbször a városba lovagol kecses hölgyek látogatására. Visszajövet készen találja a vacsorát, mely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig tart. És ennek dacára lefekvés előtt újból borral és cukros gyümölccsel kínálják.”

1453. szeptember 28-án az osztrák rendek, Hunyadi és Podjebrád egyetértésével, eltávolítják Cillei Ulrikot László környezetéből, majd öt magát Prágába viszik, és Podjebrád felügyeli, gyakorlatilag foglyul tartja. Magyarországon pedig Hunyadi marad a tényleges úr. Ugyancsak Enea Silvio jegyezte fel az osztrák és magyar főurak cinikus mondását: „Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott!”. (Hunyadi János, Vitéz János, Podjebrád György, két Sternberg gróf, négy Eizinger, és Plankenstein Pongrác 1453. október 27-èn írásban rögzítik szövetségüket, egyelőre 6 évre.) Közben újból László király közelébe kerül Cillei Ulrik, és elkezdődik harca a hatalomért Hunyadi Jánossal. Az ország főurainak közvetítésével kibékülnek, és elhatározzák, hogy családi szövetségre lépnek, összeházasítják gyerekeiket. Hunyadi fiát, Mátyást, mintegy túszként, Prágába meneszti, a király és Cillei mellé, Cillei pedig Erzsébet leányát Vajdahunyad várába küldte, ahol az rövid időn belül meghalt.

Ismét Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1455. február 6-án László, uralkodása óta először, megérkezik Budára (ekkor 15 éves), de miután elég hűvös fogadtatásra talált, május végén máris visszatért Bécsbe. 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári csata után nemsokkal meghalt Hunyadi János. Az 1456. októberi futaki országgyűlésen Cillei Ulrik lett Magyarország kormányzója. Az országgyűlésen Hunyadi László, Hunyadi János másik fia, Hunyadi Mátyás testvére, csak azzal a feltétellel jelent meg, hogy az apja által kezelt királyi vagyonokról nem kell elszámolnia, egyben megígérte Nándorfehérvár mint királyi birtok átadását.

V. László menyasszonyával, Valois Magdolna francia hercegnővel, eljegyzési portré, Bécs, 1460–1480 között, Szépművészeti Múzeum

László király 4000 fegyveressel 1456. november 8-án érkezett hajón Futakról Nándorfehérvárra. Kíséretében volt természetesen Cillei Ulrik is. Hunyadi László nagybátyjával Szilágyi Mihállyal sajkán a király elébe ment. A királyt, Cilleit, és még néhány urat a várba hívták, de a kíséretet alkotó fegyveresek előtt a várkapukat hirtelen bezárták. Másnap Hunyadi László Cilleit, rövid szóváltás után, karddal megölte, majd a fiatal király – nyilván a kényszer hatása alatt – a Hunyadi fiút az ország főkapitányává kellett, hogy kinevezze. Buda felé hazatértében a király Temesvárott időzött, ahol újabb megaláztatás érte: Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet előtt meg kellett esküdnie, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken nem áll bosszút, sőt, a két Hunyadi fiút testvéréül kellett fogadnia.

Ennek ellenére, 1457. március 16-án Hunyadi László feje, a halálos ítélet kihirdetése után, a hóhér pallosától sújtva a porba hullt. Öccse, Mátyás (a későbbi Hunyadi Mátyás király), megmenekült, őt a király május második felében magával vitte Bécsbe, majd onnan szeptember végén a prágai rabságba. Közben Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet és ennek testvérbátyja, Szilágyi Mihály, Erdélyben valóságos polgárháborús állapotokat idéztek elő, júniusban a király melletti hűségüket hangoztató besztercei és szebeni szászokra támadtak, Besztercét felgyújtották, sokakat kivégeztek vagy megcsonkítottak.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Prágába 1457. szeptemberben megérkező király előkészületeket tett jegyesének, VII. Károly francia király Magdolna nevű leányának fogadására,[4] ám 1457. november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul meghalt. 17 éves és 9 hónapos korában. Halálával kapcsolatban felmerült a mérgezés gyanúja, de egyes feltételezések szerint bubópestis, mások szerint fehérvérűség végzett vele.[5]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany János V. László című versében állít emléket.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz V. László magyar király témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. III. Frigyes császár 1453-ban megerősítette IV. Rudolf osztrák hercegnek az apósa, IV. Károly német-római császár által Petrarca tanácsára hamisítottnak tartott és elvetett „Osztrák Szabadságlevelet”, az 1358/1359-es Privilegium maius-t, melynek értelmében Ausztria hercegei főhercegi címre jogosultak.
  2. A Szent Koronán kívül viszont a többi koronázási ékszer hiányzott a koronázáskor.
  3. A Habsburg-család ernesti (junior) ágából származtak.
  4. Ő később Foix Gastonhoz Viana hercegéhez ment feleségül, és I. Ferenc és I. Katalin navarrai királyok anyjaként régense lett.
  5. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy halálos beteg uralkodó, akinek csak napjai vannak hátra, hogyan gondolhat épp esküvőre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mollay Károly (ford.): A korona elrablása, Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440, Magyar Helikon, Budapest, 1978. URL: l. Külső hivatkozások
  • Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981
  • A magyar nemzet története (I-X. kötet). Főszerkesztő: Szilágyi Sándor; Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1894-1898; Elektronikus kiadás; IV. kötet, II. könyv: Hunyadi János és V. László

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
V. (Habsburg) Albert
Ausztria hercege Austria coat of arms simple.svg
1440 – 1457
Következő
III. (Stájer) Frigyes
Előző uralkodó:
I. Ulászló
Magyarország uralkodója
1445 – 1457
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. Mátyás
Előző uralkodó:
I. (Habsburg) Albert
Csehország uralkodója
1440 – 1457
ténylegesen: 1453 – 1457
A cseh címer
Következő uralkodó:
I. (Podjebrád) György