Nádor
A nádor vagy nádorispán (latinul palatinus, comes palatinus, comes palatii) a király után a legnagyobb országos méltóság volt Magyarországon a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban. Szent István német-frank mintára hozta létre a tisztséget a palotagróf (pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egyebeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki általában az udvar gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az udvarispánétól - ahogy később az országbíróé is - és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor kialakult bírói szervezete és ekkor lett a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is. [1] [2]
Tartalomjegyzék |
A nádor szó eredete [szerkesztés]
Elnevezése a nyelvtudomány álláspontja szerint a szláv „nádvorný župan” (udvari ispán - nádorispán) kifejezésből ered. Azaz az udvarispán szóból, akinek tisztségéből kivált, ahogy később az országbíró is.[2]
Az „udvar” szó is a szláv u dvora azaz „udvarnál”, tulajdonképpen az „ajtónál” kifejezés átvétele. Az udvar szó (latinul curia, aula, palatium), mint királyi udvar a középkorban a fejedelem és kíséretének tartózkodási helyét jelentette, ami nem volt állandó, hanem a királyi udvarházakat, valamint az azokhoz csatolt szolgáltató falvak hálózatát jelentette. Ezek népeinek felügyelője, bírája volt különböző korokban az udvarispán, a nádor és az országbíró.[2]
A nádori intézmény története [szerkesztés]
Szent István udvarában valószínűleg a nyugati „Pfalzgraf” mintájára keletkezett a tisztség. Kezdetben a királyi udvarházak udvarnokainak felügyelőjeként (majd bírájaként) a kezdetleges udvar (azaz a kíséret) szükségleteinek biztosítása volt, majd bírói működése az udvari hivatalt lassan országos hatáskörűvé alakította. Az első név szerint ismert nádor Aba Sámuel, későbbi magyar király volt. A nádor ellátási funkcióinak megsokasodásával tehermentesítették a nádor és az udvarispán (curialis comes) vagy régebben másképpen udvarbíró tisztség szétválasztásával, amiből utóbb az országbíró tisztsége nőtt ki.
A királyné és gyakran az ifjabb király is rendelkezett saját nádorral. A királyné udvarispánját először 1198-ban említik. Az Árpád-kor végén több esetben előfordult, hogy a nádori hivatalt kettéosztották, „dunáninneni” és „dunántúli” nádorságra. Az Árpád-ház kihalása utáni évtized anarchiával terhelt időszakában egyazon időben többen is viselték a nádori címet, nehezen meghatározható területi hatáskörrel.
A rendek először 1447-ben, Hunyadi János kormányzósága alatt választottak nádort. [1]
Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A következő évszázadokban ezek a nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikke jelentették a nádor hatáskörének alapvető szabályozását. A későbbi törvényekkel ezen csak apróbb változtatást végeztek. [1]
A mohácsi csata után Magyarországon hatalomra kerülő Habsburg uralkodók uralkodói székhelye nem Magyarországon volt, ezért az országot – a magyar törvények és szokások figyelmen kívül hagyásával – királyi helytartón keresztül kívánták kormányozni. A magyar rendek azonban követelték a nádori hivatal betöltését és 1542. november 26-án nádorrá választották Révay Ferenc túróci főispánt. Ettől kezdve a nádori hivatalt – kis kihagyásokkal – mindig betöltötték, de a nádor személye nem volt azonos a királyi helytartó személyével.
Ezt az ellentmondásos állapotot a II. Mátyás koronázása előtt (1608. november 18-án) kiadott 3. törvénycikkben szüntették meg, ahol újra szabályozták a nádorság intézményét. A király 2 katolikus és 2 protestáns jelöltet állíthatott, a rendek ezek közül választották meg a nádort, aki ekkortól a nádor a rendi országgyűlés elnöke, különösen a felsőtábla elnöke is volt. [1]
1723-ban létrehozták a helytartótanácsot és a Hétszemélyes Táblát, amelyek elnöke a nádor lett. 1790 után Habsburg főhercegek töltötték be a nádori tisztséget, 1848 után a tisztség betöltetlen maradt. A legnevezetesebb késői nádor József nádor Habsburg főherceg(1776 – 1847), Magyarország utolsó nádora István nádor volt. Az ő lemondatásával (1848. szeptember 25.) a gyakorlatban megszűnt a nádori hivatal, de ennek törvényi kifejezése csak később történt meg. 1867-tól megmaradt szerepköreit a miniszterelnökre ruházták. [1]
Korabeli törvények a nádori méltóságról [szerkesztés]
Szent László törvényei [szerkesztés]
A nádor bírói működését szabályozta a Szent László III. dekrétumának nevezett törvény harmadik cikkelye:
|
Aranybulla [szerkesztés]
A nádor országos köztisztviselői jogállásáról tanúskodik az Aranybulla (II. András, 1222):
|
Nádori cikkelyek [szerkesztés]
Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikkek a következők:
| Nádori cikkek |
|---|
|
Magyarország nádorai időrendben [szerkesztés]
Árpád-kor [szerkesztés]
Anjou-kor [szerkesztés]
Az Árpád-ház kihalását követő trónharcok ideje alatt a nagybirtokos tartományurak sokszor önhatalmúlag is viselték a nádori címet.
Vegyesházi királyok kora [szerkesztés]
| Név | Nádorság ideje | Nádorsága alatt uralkodó | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Lackfi István | 1387–1392 | Mária | csáktornyai, V. István |
| Jolsvai Leusták | 1392–1397 [1] | I. Mária; Zsigmond | Rátót nemzetség |
| Bebek Detre | 1397–1402 | Zsigmond | |
| Garai Miklós | 1402–1433 | Zsigmond | VII. Miklós |
| Pálóczy Máté | 1435–1437 | Zsigmond | III. Máté |
| Hédervári Lőrinc | 1437–1447 | Albert; I. Ulászló | II. Lőrinc |
| Garai László | 1447–1458 | V. László | III. László |
| Guthi Országh Mihály | 1458–1484 | I. Mátyás | III. Mihály |
| Szapolyai Imre | 1486–1487 | I. Mátyás | II. Imre |
| Szapolyai István | 1492–1499 | II. Ulászló | VI. István |
| Geréb Péter | 1500–1503 | II. Ulászló | vingárti, III. Péter |
| Perényi Imre | 1504–1519 | II. Ulászló; II. Lajos | |
| Báthori István | 1519–1523 | II. Lajos | VII. István |
| Báthori István | 1524–1525 | II. Lajos | VII. István |
| Werbőczy István | 1525–1526 | II. Lajos | VIII. István |
| Báthori István | 1526–1530 | János; I. Ferdinánd | VII. István |
Török háborúk és hódoltság kora [szerkesztés]
| Név | Nádorság ideje | Nádorsága alatt uralkodó | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Bánffy IV. János | 1530–1533 | Szapolyai János, I. (Habsburg) Ferdinánd |
alsólindvai |
| nincs nádor | 1533–1554 | Szapolyai János, 1540-től János Zsigmond I. (Habsburg) Ferdinánd |
|
| Nádasdy III. Tamás | 1554–1562 | János Zsigmond, 1556–59-ig Izabella királyné I. (Habsburg) Ferdinánd |
|
| nincs nádor | 1562–1608 | I. Ferdinánd (Habsburg), 1564-től Habsburg Miksa, 1576-tól (Habsburg) Rudolf |
|
| Illésházy IX. István | 1608–1609 | II. (Habsburg) Mátyás | |
| Thurzó György (nádor) | 1609–1616 | II. (Habsburg) Mátyás | |
| Forgách Zsigmond | 1618–1621 | II. (Habsburg) Mátyás, 1619-től II. (Habsburg) Ferdinánd |
|
| Thurzó Szaniszló | 1622–1625 | II. (Habsburg) Ferdinánd | |
| Esterházy VIII. Miklós | 1625–1645 | II. (Habsburg) Ferdinánd, 1637-tól III. (Habsburg) Ferdinánd |
|
| Draskovics V. János | 1646–1648 | III. (Habsburg) Ferdinánd | |
| Pálffy Pál | 1649–1654 | III. (Habsburg) Ferdinánd | |
| Wesselényi Ferenc | 1655–1667 | III. (Habsburg) Ferdinánd, 1657-től I. (Habsburg) Lipót |
|
| nincs nádor | 1667–1681 | I. (Habsburg) Lipót |
Magyarország a Habsburg Birodalomban [szerkesztés]
| Név | Nádorság ideje | Nádorsága alatt uralkodó | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Esterházy IV. Pál | 1681–1713 | I. Lipót, 1705-től I. József, 1711-től III. Károly |
|
| Pálffy IX. Miklós | 1714–1732 | III. Károly | |
| nincs nádor | 1732–1741 | III. Károly, 1740-től Mária Terézia |
|
| Pálffy VI. János | 1741–1751 | Mária Terézia | |
| Batthyány Lajos | 1751–1765 | Mária Terézia | |
| nincs nádor | 1765–1790 | Mária Terézia, 1780-tól II. József |
|
| Sándor Lipót főherceg | 1790–1795 | II. Lipót, 1792-től I. Ferenc |
Habsburg–Lotaringiai-ház |
| József Antal főherceg (József nádor) |
1796–1847 | I. Ferenc, 1835-től V. Ferdinánd |
Habsburg–Lotaringiai-ház |
| István Ferenc főherceg (István nádor) |
1847–1848 | V. Ferdinánd, 1848-tól I. Ferenc József |
Habsburg–Lotaringiai-ház, (1848 után hatáskörét nem gyakorolta) |
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
- Árpád-ház
- Erdélyi vajda 1526 előtt
- Erdélyi fejedelmek listája 1526 – 1711 között
- Országbíró
- Tárnokmester
- Horvát bánok listája
- Magyarország államfőinek listája (Itt található a kormányzók listája is.)
- Magyarország kormányfőinek listája
Hivatkozások [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000)
- ^ a b c Györffy, György. István király és múve, 2. kiadás, Gondolat. ISBN 963-281-221-2 (1983)
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af KMTL
- ↑ Dénes Bódvaszilasi-medence 46. o.
Források [szerkesztés]
- ↑ KMTL: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai. 1994. 474–475. o. ISBN 963-05-6722-9
- ↑ Dénes Bódvaszilasi-medence: Dénes György. A Bódvaszilasi-medence 700 éves története. Herman Ottó Múzeum, Miskolc (1983)
- Révai nagy lexikona
- Klaus Jürgen Matz. Ki mikor uralkodott, kormányzott?. ISBN 963-547849-6
- Fügedi Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. ISBN 963-14-0582-6 (1986)
További információk [szerkesztés]
- Ezer év törvényei. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
