Ákos István (nádor)

Tartományurak uralmi területei Magyarországon a 14. század elején

Ákos István (1267 körül – 1315) országbíró és nádor (1301 október – 1307 október), az úgynevezett kiskirályok (tartományurak) egyike.

Élete

Az Ákos nemzetség Erne ágából származott, Ákos Ernye országbíró fia. Feleségétől, az ismeretlen vezetéknevű Katalintól 7 fia és 2 leánya (egyikük Borsa Beke tárnokmester felesége) született. A történeti forrásokban 1281–1315 között szerepel. 1281-ben gömöri és borsodi ispán, részt vett 1282-ben a Hód-tavi csatában, majd Borostyánkő ostromában. IV. László király hívei közé tartozott, bizalmasa volt III. Andrásnak is. 1293 és 1295 között királynéi tárnokmester. 1298-ban szövetséget kötött III. András királlyal, valamint több előkelővel. 1298-1300 között országbíró.

A király halálakor (1301. január 14.) ő búcsúztatta Andrást, mint az „Árpád-ház utolsó aranyágacskájá”-t. A nádori méltóságot a többi kiskirállyal együtt töltötte be, azaz a saját birtokain a nádori jogköröket gyakorolta. Az interregnum időszakában Vencel cseh trónörököst támogatta, akitől különféle tisztségeket és birtokokat kapott. 1307-ben a rákosi országggyűlésen elismerte Károly Róbert királyságát, de úgy tűnik, a politikai élettől ezután teljesen visszavonult. Tartományúri hatalma körülbelül Borsod vármegyét ölelte fel, mintegy 50 birtoka és 5 vára volt, központjává Diósgyőrt tette. Fiát egy bajor herceg leányával házasította össze. Diósgyőrött és Dédesszentlélekben pálos kolostort alapított.

Források

• Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig ISBN 9632089707