Báthori István (nádor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ecsedi Báthori (III.) István (1480-as évek közepe – Dévény, 1530. május 8.[1][megj 1]) ragadványneve „Sánta”. Születésétől fogva beteg volt az egyik lába és köszvénytől szenvedett. Magyar főnemes, nádor, a 16. század eleji magyarországi hatalmi harcok jelentős szereplője. A Báthori család ecsedi ágából származott. A később erdélyi fejedelmi címet viselő somlyai Báthoryak nem az ő leszármazottai voltak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecsedi Báthori András és Rátóti Julianna fiaként született az 1480-as évek közepén. [2]

1507-től zalai főispán volt. 1508-ban II. Ulászló király fia, Lajos nevelőjévé választotta Bornemissza Jánossal együtt. Részt vett II. Lajos 1508-as székesfehérvári és 1509-es prágai megkoronázásán. 1510-ben budai várnagy, 1511-ben temesi főispán lett. Ezt a tisztséget 1523-ig viselte. Ebben az időben készült el a nyírbátori templom, amelynek berendezését annak feliratai szerint ő és két testvére György főlovászmester és András szatmári és szabolcsi főispán készíttette.[3]

1512-ben Krassó vármegyében, Illádia mellett legyőzött egy portyázó török csapatot.

1514-ben keresztes-sereget toboroztak a török ellen, főleg parasztokból. A toborzást Báthori és sok más nemes akadályozta, mert attól tartottak, hogy birtokaik munkáskéz nélkül maradnak. Ez volt a parasztháború egyik oka. Báthori és Csáky Miklós csanádi püspök Apátfalvánál Dózsa György egyik előhadát szétverte. Dózsa bosszúból Nagylakra támadt, ahol Csáky és Báthori győzelmét ünnepelte. Egyedül Báthori tudott elmenekülni . Harcban jártasabb ember lévén, még idejében észrevette, hogy az ellenség éppen onnan érkezik, amerre a többiek futni próbálnak. Ő tehát arra indult, amerről eredetileg várták a parasztokat, kelet felé. Sikerült is épségben eljutnia Solymos várába. A feljegyzések szerint Báthori fejvesztve menekült a parasztok elől. Báthori ezután részt vett a parasztok elleni további harcokban, de Dózsa Temesvárba szorította. Báthori Szapolyaitól kért segítséget. Szapolyai felmentette a várat. Ezután ketten vezették a parasztok elleni kemény megtorlást. A parasztháború a tönk szélére sodródott ország erejét apasztotta tovább.

1518-ban királyi tanácsos lett, egy évvel később nádor.

A köznemesség a törököktől elszenvedett vereségekért és más kilengésekért Báthorit tette felelőssé, bár nem mindegyik vád volt igaz.

1522-ben, amikor II. Lajos király és felesége Csehországba távozott, a nádort nevezte ki helyettesévé (locumtenens), aki e kinevezése értelmében a bíráskodásban a királyt helyettesítette, Szapolyai János erdélyi vajdával együtt az ország főkapitánya lett, továbbá jogot nyert arra , hogy 32 jobbágytelek nagyságig birtokadományokat tegyen.

1523. júniusában tartott országgyűlésen elérték leváltását a köznemesek, őt gyanúsítva hétszázezer forint elsikkasztásával, amelyből csak félezer katonát tartott zsoldban, továbbá azzal, hogy András testvérével hamis pénzt veretett Szatmáron. 1524-ben visszahelyezték nádori tisztébe. 1525 júniusjúliusi hatvani országgyűlésen hihetetlen mértékű acsarkodások közepette érték el menesztését. Befolyása az udvarban megmaradt.

1526-ban másodszor is visszahelyezték nádori méltóságába, miután Werbőczy István nem tudta megoldani a problémákat.

Részt vett a mohácsi csatában. A csatát a magyar sereg részben miatta vívta meg oly ügyetlenül, hogy az katasztrófába torkollott. A köszvényes Báthori szolgája, Kecskés Pál pihent lován menekült el a csatamezőről[4][nincs a forrásban], és Pécs felé vette az irányt. Az ottani káptalan tagjait kincseikkel együtt kíséretébe vette és elvitte magával őket Pozsonyba. A kettős királyválasztás után terjedt el a közben a Szapolyai által kinevezett új pécsi püspök panasza nyomán, hogy a nádor a csata után kirabolta a káptalant. E hírt felnagyítva átvették a későbbi történetírók is.

Mohács után I. Ferdinánd mellé állt. 1527-ben Ferdinánd királlyá koronáztatása után hívei között kiosztotta Szapolyai birtokait. Báthori István nádor négy hegyaljai várat kapott, köztük Tokajt is.[5]

Ferdinánd megerősítette nádori tisztségében. Szapolyai János (ekkor már megkoronázott király) csak négy év múlva, nem sokkal Báthori halála előtt, 1530-ban Bánffy Jánost nevezte ki ugyanerre a tisztségre. Báthori 1528-ban Magyarország helytartója, adományként megkapta Dévényt és Kőszeget. A pénzben szűkölködő bécsi udvarnak több ízben kölcsönöket folyósított, ezekért zálogokat kapott, így növelte birtokait és hatalmát.

Dévényben, 1530. május 8-án halt meg, de felesége Pozsonyban temettette el.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Zsófia, III. Konrád mazóviai (lengyel) herceg leánya volt. Egy leányuk született, Klára.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Markó L. könyvében május 8., a Magyar életrajzi lexikonban május 3.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tarján
  2. C. Tóth Norbert 448. o.
  3. http://www.nyirbator.hu/a_nyirbatori_stallumok
  4. A ló nélkül maradt Kecskés török fogságba esett, de a hálás nádor kiváltotta a fogságból és nagy jutalomban részesítette. (A Pallas nagy lexikona)
  5. A tokaji vár története a jupiter.elte.hu lapon

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]