I. József magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. József
Joseph I Holy Roman Emperor.png
I. József német-római császár, Ausztria uralkodó főhercege, magyar és cseh király portréja

Magyar Királyság királya
I. József
Uralkodási ideje
1705. május 5. – 1711. április 17.
Koronázása
1687. december 9.
Elődje I. Lipót magyar király
Utódja III. Károly
Német–római Birodalom császára
I. József (Joseph I.)
Uralkodási ideje
1705. május 5. – 1711. április 17.
Elődje I. Lipót német-római császár
Utódja VI. Károly
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg–ház
Született
1678. július 26.
Bécs
Elhunyt
1711. április 17. (32 évesen)
Bécs
Házastársa Vilma Amália braunschweig-lüneburgi hercegnő
Gyermekei Mária Jozefa főhercegnő (1699–1757)
Mária Amália főhercegnő (1701–1756)
Édesapja I. Lipót (1640–1705)
Édesanyja Pfalz–Neuburgi Eleonóra (1655–1720)

I. József (Bécs, 1678. július 26. – Bécs, 1711. április 17.); a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, I. Lipót császár és Pfalz–Neuburgi Eleonóra császárné legidősebb fia, 1705–1711 között német-római császár, Ausztria uralkodó főhercege, magyar és cseh király.

Neveltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tehetségét korán eláruló gyermeket Salm herceg és Rummel világi pap nevelték fel, a jezsuiták befolyásától mentesen. Még apja életében, 1687. december 9-én, a kilencéves Józsefet Széchényi György esztergomi érsek magyar királlyá koronázta. 1690-ben lett római király.

1699-ben feleségül vette a jezsuiták befolyása alatt levő Braunschweigi Vilma Amália hercegnőt, akitől két leánygyermeke született, Mária Jozefa és Mária Amália főhercegnők. A Pragmatica sanctio az ő trónöröklési jogaikat is biztosította.

József nem volt híve a Lipót császár tanácsosai által képviselt politikának. A spanyol örökösödési háború kitörése után nagy lelkesedéssel csatlakozott a háborút kedvelő franciaellenes párthoz, amelynek legfőbb szószólója Savoyai Jenő herceg volt. 1702-ben már maga is hadvezérként vett részt Landau ostromában. József 27 évesen lépett a trónra 1705. május 5-én, I. Lipót császár elhunytával.

Nagy tervei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ifjú József, német-római császári koronázási díszruhában.

Az ifjú fejedelem sok nagy tervet forgatott agyában. Mind a katonai, mind a polgári közigazgatás hibáin változtatni akart, újabb, életképesebb rendszerre törekedve. Szabályozni szándékozott a Német-római Birodalom ügyeit is. 1706-ban megfosztotta méltóságuktól a hűtlenségbe esett s a birodalom ellenségeivel szövetkezett bajor és kölni választófejedelmeket. De az uratlanná vált Bajorországnak Ausztriához való csatolása, magának az országnak és a többi államnak ellenállása miatt, csak félsikerre vezetett.

Nem sokkal több eredményt hozott az a törekvése, hogy a német birodalmi gyűlés szervezetén javítson, és rendet hozzon a birodalmi törvényszék zűrzavaros tevékenységébe. Szerencsésebb volt a római Szentszékkel szemben. A franciabarát XI. Kelemen pápával kitört viszályban (1706–1709) végül is erélyesen tudta érvényesíteni császári jogait.

József új erővel folytatta az I. Lipót által elkezdett spanyol örökösödési háborút is. A nagy befolyással rendelkező Savoyai Jenő herceg és John Churchill, Marlborough hercege fényes győzelmet arattak a franciákon Itáliában és Németalföldön; XIV. Lajos francia király 1707-ben lemondott Észak-Itáliáról; a pápa kénytelen volt József öccsét, Károlyt Nápoly királyának elismerni. Dél-Németalföldet (a mai Belgiumot) is visszaadták a Habsburg Birodalomnak, a végül is meghódított Bajorországot pedig feldarabolták.

A háború zavartalan folytatását kockáztatta, hogy a diadalmasan előtörő svéd király, XII. Károly svéd király, Lengyelországból Szászországba vonulva hitsorsosainak, az üldözött sziléziai protestánsoknak védelmére sietett. Marlborough-nak sikerült XII. Károllyal megegyeznie az altranstädti szerződésben (1706), ezt követően a svéd király visszavonult. XIV. Lajost az oudenard-i (1708) és a malplaquet-i (1709) vereségek annyira megtörték, hogy a hajlandónak mutatkozott a béketárgyalásokra. A győztesek megalázó feltételeit azonban nem fogadhatta el, a háború tovább folyt.

József magyarországi politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany pénzérme, József római és magyar király arcképével.

Trónra lépésekor őszintén kívánta a békét II. Rákóczi Ferenccel és a kurucokkal, de ez nem jöhetett létre. Rákóczit 1705-ben megválasztották magyar és erdélyi fejedelemnek. A harc változó szerencsével folyt tovább. Egész magyarországi uralmára rányomta bélyegét a Rákóczi-féle felkelés.

XIV. Lajos francia király ösztönzésére a rendek az ónodi országgyűlésen (1707. június 17-én) a Habsburg-házat és Józsefet trónvesztettnek nyilvánították, és kijelentették, hogy a királyi szék üres marad mindaddig, mig a jövő országgyűlésen nem választanak új királyt. Ezt követően a felkelőket elhagyta a hadiszerencse.

1710 szeptemberében József császár leváltotta a magyarországi császári haderő parancsnokát, az élesen magyarellenes Sigbert Heistert, helyére gróf Pálffy János horvát bánt állította. Őt azzal bízta meg, hogy törekedjék előmozdítani a békét. Ekkor már a magyar rendek is hajlottak erre. A Lengyelországba távozott Rákóczi helyett vezére, Károlyi Sándor folytatta a békealkudozásokat (1711). Miután az engedékeny József császár amnesztiát szándékozott adni és ígérte a vallásszabadság, az alkotmány helyreállítását, a sérelmek orvoslását, Károlyi Sándor, Rákóczi akaratának ellenére, az egybegyűlt rendek beleegyezésével Pálffyval megkötötte a szatmári békét (1711. május 1.).

De József ezt már nem érte meg, 1711. április 17-én Bécsben meghalt himlőben. Korához képest eléggé felvilágosodott és emberséges uralkodó volt, aki visszaszorította a jezsuiták befolyását és könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein. Ugyanakkor meglehetősen élvhajhász személyiségnek írták le. Számos nőhöz fűzte viszony, akikről sok pletyka keringett, és ez nem tett jót uralkodói hírnevének.

Fejlemények elhunyta után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

József halála után öccse, Károly főherceg lett Ausztria uralkodó főhercege, magyar és cseh király, majd német-római császár. Károly ebben az időben Katalóniában harcolt a spanyol trónért, Bourbon vetélytársának, V. Fülöp spanyol királynak hadai ellen. József halálával a diplomáciai helyzet gyökeresen megváltozott: a Nagy Szövetség államai, akik addig Károlyt támogatták Fülöp ellenében, most nagyobb kockázatnak ítélték a spanyol királyság és a Habsburg Birodalom egyazon uralkodó alá kerülését, mint egy francia Bourbon spanyolországi uralkodását. 1711 végén a szövetségesek a korábbinál kedvezőbb békefeltételeket kínáltak XIV. Lajosnak. Az 1712 végén kezdődő béketárgyalásokon Károly tiltakozása ellenére V. Fülöpöt ismerték el Spanyolország királyának, 1714-ben maga Károly is kénytelen volt lemondani spanyol trónigényéről és csatlakozni az 1713-ban megkötött utrechti békeszerződéshez.


Előző uralkodó:
I. Lipót
Ausztria uralkodó főhercege
1705 – 1711
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Károly
Előző uralkodó:
I. Lipót
Magyarország uralkodója
1705 – 1711
A Szent Korona
Következő uralkodó:
III. Károly
Előző uralkodó:
I. Lipót
Csehország uralkodója
1705 – 1711
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Károly
Előző uralkodó:
I. Lipót
Német király
1705 – 1711
Német-római császár
1705 – 1711
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
VI. Károly


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. József magyar király témájú médiaállományokat.
A német Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók I. József magyar király témában.